\u2013 Egy nyugat-dun\u00e1nt\u00fali kis faluban sz\u00fclettem. B\u00e9rbaltav\u00e1ron. Ezt a telep\u00fcl\u00e9st k\u00e9t falub\u00f3l rakt\u00e1k \u00f6ssze 1948-ban. Mi baltav\u00e1riak vagyunk, ahol fennmaradtak olyan eml\u00e9kek, amik \u00c1rp\u00e1d-kori telep\u00fcl\u00e9snek mutatj\u00e1k. Egyik tan\u00edt\u00f3m mes\u00e9lte \u2013 hi\u00e1ba kutattam lev\u00e9lt\u00e1rakban, nem tudtam ezt a legend\u00e1t igazolni \u2013, hogy amikor Szulejm\u00e1n hadai K\u0151szeg fel\u00e9 fordultak, volt egy kis f\u00f6ldv\u00e1r a falunk mellett, ahol a jobb\u00e1gyok kisbalt\u00e1val felfegyverkezve v\u00e1rt\u00e1k a t\u00f6r\u00f6k\u00f6t. \u00cdgy vitte a k\u00f6vet a h\u00edrt: Uram, ott balta v\u00e1r, legyen a neve Baltav\u00e1r. \u00cdgy a t\u00f6r\u00f6k a mi telep\u00fcl\u00e9s\u00fcnkre be se mert j\u00f6nni. Egy katolikus parasztcsal\u00e1dba sz\u00fclettem bele, egyetlen gyerek vagyok. Ap\u00e1m\u00e9k\u00e9 nagy csal\u00e1d a szomsz\u00e9d faluban, hatan voltak testv\u00e9rek. Ap\u00e1mat, nagyap\u00e1mat Nagy G\u00e1sp\u00e1rnak h\u00edvj\u00e1k, \u00e9n v\u00e1ltoztattam: a fiam neve \u00c1ron lett. Nagy \u00c1ron \u00e9s minden\u00e1ron \u2013 \u00edgy viccel\u0151d\u00fcnk vele. A nagyobbik l\u00e1nyom R\u00e9ka. A harmadikn\u00e1l ragaszkodtam hozz\u00e1, hogy \u00e9n adjam a nev\u00e9t, azt gondoltam, hogy Iv\u00f3 lesz, m\u00e1jus 19-\u00e9n mindig meg\u00fcnneplem ezt a napot, de l\u00e1ny lett \u00e9s Rit\u00e1nak h\u00edvj\u00e1k. Ap\u00e1m egy\u00e9bk\u00e9nt ikerk\u00e9nt sz\u00fcletett 1904-ben.<\/p>\n
\u2013 Hogyne. \u0150 volt a keresztap\u00e1m. Nagy Istv\u00e1n. Nagyon hasonl\u00edtottak egym\u00e1sra. Ap\u00e1m sz\u00fcletett el\u0151bb, \u0151 volt a csal\u00e1dban az \u00d6reg. Ap\u00e1m\u00e9k a h\u00faszas\u2013harmincas \u00e9veket v\u00e9gigdolgozt\u00e1k, azt\u00e1n j\u00f6tt a h\u00e1bor\u00fa, ap\u00e1m a fronton, majd fogs\u00e1gban. Any\u00e1mat ugyan ismerte m\u00e1r \u201940-t\u0151l, vagy t\u00e1n m\u00e9g kor\u00e1bbr\u00f3l, de m\u00e9gis 1948-ig kellett v\u00e1rniuk m\u00edg \u00f6sszeh\u00e1zasodhattak. \u00c9n \u201949-ben sz\u00fclettem. Ebb\u0151l kital\u00e1lhatja, hogy a 50. \u00e9vemet m\u00e1r \u00e9n is el\u00fct\u00f6ttem. Ap\u00e1m bet\u00f6lt\u00f6tte a negyven\u00f6t\u00f6t, mikor megsz\u00fclettem, any\u00e1m majdnem a negyvenet. A sz\u00fcleimnek 8 hold f\u00f6ldj\u00fck volt, el\u0151bb a nagymam\u00e1mn\u00e1l laktunk, azt\u00e1n kezdtek sz\u00fcleim h\u00e1zat \u00e9p\u00edteni ap\u00e1m\u00e9k faluj\u00e1ban. Any\u00e1m nagyon nehezen sz\u00fclt, kev\u00e9s h\u00edja volt, hogy mindketten ott nem maradtunk. A falubeli b\u00e1baasszonyt, aki a vil\u00e1gra seg\u00edtett, sok\u00e1ig any\u00e1mk\u00e9nt tiszteltem. Van egy olyan gondolatom, hogy az a gyermek, aki megk\u00ednozza az anyj\u00e1t, annak a hal\u00e1ltus\u00e1ja igen neh\u00e9z lesz.<\/p>\n
\u2013 Hogyne. A h\u00e1bor\u00fa sz\u00e9tsz\u00f3rta a csal\u00e1dunkat, nagyap\u00e1mat a kedvenc lova r\u00fagta agyon. Az oroszok, akik bek\u00f6lt\u00f6ztek hozz\u00e1nk, megvad\u00edtott\u00e1k a lovat. A nagyap\u00e1mnak az volt szok\u00e1sa, hogy megsimogatja az \u00e1llat far\u00e1t. Amikor hazaj\u00f6tt a hegyr\u0151l, ahova az asszonyokat rejtette, a nyomorult \u00e1llat, amelyiket eg\u00e9sz nap k\u00ednoztak, kir\u00fagott. Mire be\u00e9rtek Szombathelyre, a nagyap\u00e1m belehalt a s\u00e9r\u00fcl\u00e9seibe. Rengeteget dolgozott a csal\u00e1d, s \u00e1lland\u00f3an f\u00e9lni kellett, hogy nem ker\u00fcl\u00fcnk-e kul\u00e1klist\u00e1ra. Megtanultam, mi az, sorban \u00e1llni keny\u00e9r\u00e9rt, \u00e9s mi az, ha les\u00f6prik a padl\u00e1st. Nagyon \u00e9l\u00e9nkek az eml\u00e9keim err\u0151l, hogy a faluban egyetlen r\u00e1di\u00f3 van \u00e9s a falusiak hallgatj\u00e1k az els\u0151 Nagy Imre-korm\u00e1nyprogramot, ami v\u00e9gre egy kis k\u00f6nnyebbed\u00e9st hozott, meg azt\u00e1n ezen a r\u00e1di\u00f3n hallgattam \u201954-ben a vil\u00e1gbajnoks\u00e1got, ahol a nyugatn\u00e9metekkel szemben elvesztett\u00fck a meccset. Mindent \u00f6sszevetve, m\u00e9gis gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 ez az id\u0151szak. T\u00f6bbet voltam anyai nagyany\u00e1mn\u00e1l, mint otthon, mert t\u0151le j\u00e1rtam iskol\u00e1ba. Fantasztikus \u00f6regasszony volt. Templomba j\u00e1r\u00f3, ugyanakkor a kalend\u00e1riumokb\u00f3l meg az olvasm\u00e1nyaib\u00f3l hihetetlen mennyis\u00e9g\u0171 \u0151si, pog\u00e1ny dolgot tudott, \u00e9s ezt a kett\u0151t valamif\u00e9le posztmodern m\u00f3don keverte \u00f6ssze. T\u0151l\u00fcnk nem t\u00fal messze ott a Bakony. Mes\u00e9lte nagyany\u00e1m az ottani bety\u00e1rokat, Sobri J\u00f3sk\u00e1t, Savany\u00fa J\u00f3sk\u00e1t, \u00f6sszekeverve a falubeli rossz emberek t\u00f6rt\u00e9neteivel, akik p\u00e9ld\u00e1ul a padl\u00e1s les\u00f6pr\u00e9sben r\u00e9szt vettek. Egyszer R\u00f3zsa S\u00e1ndorr\u00f3l mes\u00e9lt, azt\u00e1n M\u00e1ty\u00e1s kir\u00e1lyr\u00f3l, ut\u00e1na meg a harmadik szomsz\u00e9dr\u00f3l, aki felgy\u00fajtotta a szalmakazlunkat. Szabadon b\u00e1nt az id\u0151vel. Ugyanakkor gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 archaikus egyh\u00e1zi \u00e9nekeket tudott. Az \u00e9nekl\u00e9s meg a mese az ellen is volt, hogy ne f\u00e9lj\u00fcnk, mert a feln\u0151ttek dolgoztak, mi meg otthon maradtunk kettesben a hossz\u00fa, k\u00f6d\u00f6s \u0151szi est\u00e9ken. A sparheltben \u00e9gett a t\u0171z, a petr\u00f3leuml\u00e1mp\u00e1t is lecsavarta nagyany\u00e1m. Olyan t\u00f6rt\u00e9netekkel sz\u00f3rakoztatott engem, amikt\u0151l neki is vacogott a foga. B\u00e1r Szombathelyen t\u00fal sosem j\u00e1rt, a t\u00f6rt\u00e9neteivel bebarangolta az eg\u00e9sz f\u00f6ldet. Any\u00e1m vas\u00e1rnaponk\u00e9nt elk\u00eds\u00e9rt f\u00e9l\u00fatig, \u00e9s egy nagy ny\u00e1rf\u00e1n\u00e1l, eml\u00e9kszem, mindketten elpityeredt\u00fcnk, amikor el kellett v\u00e1lni. A sz\u00fcleimet csak 1959-ben siker\u00fclt bek\u00e9nyszer\u00edteni a t\u00e9eszbe. \u00dagy \u00e9rzem, hogy az a paraszti k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g, aminek \u00e9n gyerekk\u00e9nt a tagja voltam, \u0151rizte az eredeti \u00e1llapot\u00e1t mind gazdas\u00e1gi, mind pedig lelki \u00e9rtelemben. Ezt az egys\u00e9get verte sz\u00e9t az \u201956 ut\u00e1ni t\u00e9eszes\u00edt\u00e9s a mag\u00e1ntulajdon megsz\u00fcntet\u00e9s\u00e9vel.<\/p>\n
\u2013 Eml\u00e9kszem, ahogy anyai nagyb\u00e1ty\u00e1m beadja a t\u00e9eszbe a lovait. A f\u00f6ldet adta volna, de hogy a lov\u00e1t is elviszik\u2026! Ez a nagyb\u00e1ty\u00e1m egy\u00e9bk\u00e9nt \u00e9lete telj\u00e9ben, amikor mindent tudott a f\u00f6ldr\u0151l, v\u00e1rosra ker\u00fclt seg\u00e9dmunk\u00e1snak, s hamarosan belehalt. Ebb\u0151l a falusi k\u00f6rnyezetb\u0151l ker\u00fcltem Pannonhalm\u00e1ra, a benc\u00e9s gimn\u00e1ziumba. A gonoszabb tan\u00e1raim el akart\u00e1k v\u00e1gni az utamat, ez\u00e9rt
be\u00edrt\u00e1k, hogy kisdobos voltam az \u00fatt\u00f6r\u0151zenekarban, m\u00e9g Csilleb\u00e9rcre is eljutottam. A benc\u00e9s aty\u00e1kat persze ez nem \u00e9rdekelte, meg azt\u00e1n nekem am\u00fagy sincs k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb zenei v\u00e9n\u00e1m.<\/p>\n
\u2013 Viccesen mondhatn\u00e1m azt, hogy nem vagyok egy muzsik\u00e1l\u00f3 k\u00f6lt\u0151. Azt gondolom: a versnek azt kell megsz\u00f3l\u00edtania, akihez sz\u00f3l. Ezt persze lehet klasszikus form\u00e1ba is \u00f6nteni, hiszen \u00e9n is fontosnak tartom a megform\u00e1lts\u00e1got. Nagy pillanatai azok a vil\u00e1girodalomnak, amikor azt \u00e9rzi az ember, hogy ezt vagy azt val\u00f3ban szonettben kellett elmondani. Pannonhalm\u00e1n k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gre leltem, de tudatosodott bennem az is, hogy mennyi a h\u00e1tr\u00e1nyom, amit be kell hozni. Ebbe a gimn\u00e1ziumba t\u00f6bbnyire polg\u00e1ri csal\u00e1db\u00f3l, hatalmas k\u00f6nyvt\u00e1r mell\u0151l \u00e9rkez\u0151 gyerek j\u00e1rt. Nagy aj\u00e1nd\u00e9knak tartom, hogy a falusi vall\u00e1soss\u00e1g ut\u00e1n elm\u00e9ly\u00fclt hitet kaptam \u00e9s megtanultam elgondolkodni Isten dolgain. A k\u00e9s\u0151bbi p\u00e1ly\u00e1mra bizonyosan hatott, hogy m\u00e9g a matematika\u00f3r\u00e1n is tudatos\u00edtott\u00e1k: mi egy olyan, 236 m\u00e9ter magas dombon \u00e9l\u00fcnk, ahol a most is \u00e1ll\u00f3 ap\u00e1ts\u00e1gnak az alapj\u00e1t G\u00e9za fejedelem kezdte \u00e9p\u00edtenie, \u00e9s amelyet ap\u00e1tok v\u00e9dtek, ha kellett, karddal a kez\u00fckben. A magyar t\u00f6rt\u00e9nelem itt van ezekben a k\u00f6vekben. Ez a rend az\u00e9rt j\u00f6tt Magyarorsz\u00e1gra, hogy tan\u00edtson \u00e9s der\u00e9k embereket adjon a haz\u00e1nak. Ez a tudat arra buzd\u00edtott, hogy a t\u00f6rt\u00e9nelemre fog\u00e9kony legyek \u00e9s tanuljak az el\u0151d\u00f6k p\u00e9ld\u00e1j\u00e1b\u00f3l.<\/p>\n
\u2013 Apai nagyap\u00e1m, Nagy G\u00e1sp\u00e1r, a maga faluj\u00e1ban nagyon h\u00edres v\u0151f\u00e9lyn\u00f3ta-szerz\u0151nek sz\u00e1m\u00edtott, de csak fejben \u00edrta a verseit. A r\u00e9gi embereknek remek a mem\u00f3ri\u00e1juk, tal\u00e1n nem koptatt\u00e1k annyi f\u00f6l\u00f6sleges dologgal. Nagyap\u00e1mat m\u00e9g most is emlegetik az \u00f6regek, mert tudt\u00e1k, ha \u0151t h\u00edvj\u00e1k v\u0151f\u00e9lynek, j\u00f3 lesz a hangulat. \u0150 ment le\u00e1nyk\u00e9r\u0151be, a felt\u00e1lalt \u00e9telekre egyenk\u00e9nt volt mond\u00f3k\u00e1ja, verse, rigmusa. A m\u00e1sik oldalon meg a nagyany\u00e1m a maga mes\u00e9l\u0151 kedv\u00e9vel, h\u00e1t valahogy bennem tal\u00e1lkoztak ezek a hajlamok. Az iskol\u00e1ban j\u00f3 fogalmaz\u00f3 h\u00edr\u00e9ben \u00e1lltam, csak k\u00e9tszer \u00edrtam verset, hatodikos koromban. Egyszer a teheneket \u0151riztem a bar\u00e1taimmal, ki\u00fcltem a dombtet\u0151re \u00e9s valami olyasf\u00e9le dolgot \u00edrtam, mint Pet\u0151finek az Itt van az \u0151sz, itt van \u00fajra<\/span> kezdet\u0171 verse. Engem is meg\u00e9rintett az elm\u00fal\u00e1s. A m\u00e1sik pedig, ami \u00e9l\u00e9nkebben bennem van, halottak napj\u00e1r\u00f3l sz\u00f3l. Z\u00fazmar\u00e1s, havases\u0151s novemberben ment\u00fcnk gyerty\u00e1t gy\u00fajtani a temet\u0151be, ami a falu melletti hegyoldalon volt \u00e9s messzir\u0151l l\u00e1tszottak a lobog\u00f3 gyertyal\u00e1ngok. A rokonok \u00e9s a sz\u00fcleim elmagyar\u00e1zt\u00e1k, hogy kihez, mi\u00e9rt megy\u00fcnk. Ezen a gyerty\u00e1s, hideg, krizant\u00e9mos est\u00e9n elgondolkodtam, hogy nekem mennyi \u0151s\u00f6m van \u00e9s err\u0151l \u00edrtam egy verset. Azt mondta a tan\u00e1rn\u0151, nagyon sz\u00e9p, de szomor\u00fa. \u00cdrj, kisfiam, majd vid\u00e1mabb verseket is.<\/p>\n \u2013 Persze, hogy \u00edrtam. De a v\u00e9gs\u0151 dolgokkal val\u00f3 foglalkoz\u00e1s m\u00e9gis k\u00f6zelebb \u00e1ll hozz\u00e1m. A gimn\u00e1ziumi magyartan\u00e1romt\u00f3l rengeteget tanultam, de nem az a f\u00e9rfi\u00fa, aki el\u0151h\u00edvn\u00e1 az emberben szunnyad\u00f3 tehets\u00e9get, hanem ink\u00e1bb elfojtotta. Amikor odatett el\u00e9 valaki valamit, r\u00f6gt\u00f6n azt mondta: Arany J\u00e1nos ezt \u00edgy vagy \u00fagy csin\u00e1lta volna. A kedvenc k\u00f6lt\u0151i Berzsenyi, Arany, Babits, r\u00e1ad\u00e1sul latintan\u00e1r volt \u00e9s szerette a form\u00e1kat, azonnal kip\u00e9c\u00e9zte, ha valakin\u00e9l nem \u00fagy volt a versl\u00e1b, ahogy k\u00e9ne. Sz\u00e1momra a p\u00e1ly\u00e1n val\u00f3 elindul\u00e1snak az volt az igazi m\u00e9rf\u00f6ldk\u00f6ve, amikor szerkeszt\u0151k\u00e9nt Kormos Istv\u00e1n mell\u00e9 ker\u00fcltem a M\u00f3ra K\u00f6nyvkiad\u00f3ba.<\/p>\n \u2013 Ez j\u00f3 is, meg rossz is, pedig nagyszer\u0171 k\u00f6lt\u0151 \u00e9s remek szerkeszt\u0151 volt. \u0150 h\u00edvta \u00e9letre A vil\u00e1girodalom<\/span>, illetve A magyar irodalom gy\u00f6ngyszemei <\/span>c\u00edm\u0171 sorozatot. Ha sz\u00fcks\u00e9gesnek l\u00e1tta, \u0151 is \u00e1tt\u00f6rte a form\u00e1t, hihetetlen brav\u00farral egyes\u00edtette a szigetk\u00f6zi nyelvet a normandiai t\u00e1jak zen\u00e9j\u00e9vel. Kormos melletti munk\u00e1mnak az volt a nagy var\u00e1zsa, hogy egyik nap F\u00fcst Mil\u00e1nt szerkesztettem, m\u00e1snap meg Dsida Jen\u0151t \u2013 arra b\u00fcszke vagyok, hogy az \u00e9n szerkeszt\u00e9semben jelenhetett meg 1980-ban, hossz\u00fa \u00e9vtizedek ut\u00e1n el\u0151sz\u00f6r a Psalmus Hungaricus<\/span> c\u00edm\u0171, sok\u00e1ig irredent\u00e1nak kiki\u00e1ltott vers, amit hal\u00e1la el\u0151tt, 1938-ban \u00edrt \u2013, Balassi, Ady, Sinka Istv\u00e1n \u00e9s m\u00e1sok ut\u00e1n pedig kezembe ker\u00fcltek a fiatal k\u00f6lt\u0151k versei. Nagy iskola volt, hogy a klasszikusokkal hasonl\u00edthattam \u00f6ssze a leg\u00fajabb nemzed\u00e9ket.<\/p>\n \u2013 Igen. Azt l\u00e1ttam, hogy a hetvenes \u00e9vekben a magyar irodalomnak volt egy nagyon sz\u00e9p felfut\u00f3 korszaka, amelyet j\u00f3, lenne tal\u00e1n a 2000-es \u00e9vekben majd \u00fajra megism\u00e9telni. Akkoriban m\u00e9g \u00e9lt az el\u0151tt\u00fcnk j\u00e1r\u00f3 nemzed\u00e9k, voltak k\u00e9zfog\u00e1sok. Sajnos nagyon gyorsan meghaltak az \u00e9n mestereim. Kormos Istv\u00e1n, Nagy L\u00e1szl\u00f3 53\u201354 \u00e9ves korukban. \u0150k is els\u0151 gener\u00e1ci\u00f3s \u00e9rtelmis\u00e9giek voltak, \u00e9s l\u00e1bon hordtak ki n\u00e9h\u00e1ny infarktust. \u00d6tvenh\u00e1rom \u00e9vesen halt meg Ratk\u00f3 J\u00f3zsef is, aki a fiatalabb nemzed\u00e9khez tartozott, vagy R\u00f3zsa Endre, mindketten j\u00f3 bar\u00e1taim voltak.<\/p>\n \u2013 Nem az\u00e9rt mondtam. A XX. sz\u00e1zad m\u00e1sodik fel\u00e9ben megsz\u0171nt az elm\u00e9ly\u00fcl\u00e9s, ak\u00e1r az \u00edr\u00f3 r\u00e9sz\u00e9r\u0151l, ak\u00e1r az olvas\u00f3 r\u00e9sz\u00e9r\u0151l. Gondoljon bele, hogy Kr\u00fady Gyula 55 \u00e9v alatt csak a mennyis\u00e9get tekintve is mennyi reg\u00e9nyt meg\u00edrt. \u00c9s milyeneket.<\/p>\n \u2013 K\u00e9ts\u00e9gtelen, de az\u00e9rt ne idealiz\u00e1ljunk, hogy mennyi ember olvasott akkor komoly irodalmat, b\u00e1r akkoriban voltak a napilapoknak irodalmi mell\u00e9kletei, versekkel, t\u00e1rc\u00e1kkal, apr\u00f3bb novell\u00e1kkal. Nem vette el a r\u00e9gi k\u00f6lt\u0151k idej\u00e9t a telev\u00edzi\u00f3n\u00e9z\u00e9s \u00e9s az \u00fajs\u00e1golvas\u00e1s, koncentr\u00e1ltabban tudtak foglalkozni a m\u0171veikkel. De b\u00e1rmennyire is siratj\u00e1k a k\u00f6lt\u00e9szetet, az \u00fajonnan megjelent versesk\u00f6tetek sz\u00e1ma \u201990 ut\u00e1n nemhogy cs\u00f6kkent volna, hanem n\u00f6vekedett. Am\u00edg a politik\u00e1ban lefojtotts\u00e1g volt, addig ink\u00e1bb versben, pr\u00f3z\u00e1ban t\u00f6rtek el\u0151 a vil\u00e1gv\u00e1ltoztat\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9kok. A folyamatos inform\u00e1ci\u00f3\u00e1raml\u00e1s \u2013 ki se mondjam azt, hogy globaliz\u00e1ci\u00f3! \u2013 megakad\u00e1lyozza az embereket abban, hogy neki\u00fcljenek egy Tolsztoj- vagy egy M\u00f3ricz-reg\u00e9nynek. <\/p>\n \u2013 Amikor Kormos Istv\u00e1n mellett dolgozhattam, a M\u00f3ra szerkeszt\u0151s\u00e9ge a New York-palot\u00e1ban sz\u00e9kelt. Tudtam, ha lemegyek a Hung\u00e1ria K\u00e1v\u00e9h\u00e1zba, mindig tal\u00e1lkozom kiv\u00e1l\u00f3 emberekkel \u00e9s fantasztikus t\u00f6rt\u00e9netekkel. Nagy L\u00e1szl\u00f3 vagy Kormos Istv\u00e1n mell\u00e9 le lehetett \u00fclni, hallgatni, ahogy besz\u00e9lgettek p\u00e9ld\u00e1ul Lator L\u00e1szl\u00f3val, a magyar dilett\u00e1ns k\u00f6lt\u0151knek, mondjuk Szittya Attila Bendeg\u00faznak a verseir\u0151l \u00e9s versenyeztek, ki tud t\u00f6bb id\u00e9zetet. Kormos Istv\u00e1nnak olyan szeme volt, hogy a hozz\u00e1 beadott k\u00e9ziratokb\u00f3l azonnal ki tudta sz\u0171rni a \u201egy\u00f6ngyszemeket\u201d, \u00e9s nemcsak J\u00f3zsef Attil\u00e1t tudta bet\u00e9ve, hanem a tegnapel\u0151tt beadott \u0151r\u00fclts\u00e9geket is. Meg a j\u00f3 sorokat is persze. Most a kiad\u00f3knak olyan kicsik a helyis\u00e9geik, hogy m\u00e9g le\u00fclni sincs hov\u00e1. Meg azt\u00e1n megbesz\u00e9lt\u00fck a focit meg a kiad\u00f3i sz\u00e9p l\u00e1nyokat \u00e9s azt\u00e1n komolyan kezdt\u00fcnk dolgozni. Fiatal k\u00f6lt\u0151k, minden h\u00edresztel\u00e9ssel szemben, ma is vannak. A legszem\u00e9lyesebb m\u0171faj m\u00e9giscsak a k\u00f6lt\u00e9szet. Ahhoz, hogy kiv\u00e1laszt\u00f3dj\u00e9k a min\u0151s\u00e9g, sz\u00fcks\u00e9g van mennyis\u00e9gre. A Nyugat nemzed\u00e9ke sem a semmib\u0151l j\u00f6tt, ahhoz, hogy n\u00e9h\u00e1ny nevet emlegess\u00fcnk, kellett 200 k\u00f6lt\u0151, aki pr\u00f3b\u00e1lkozott. Kormos Istv\u00e1n szokta mondani, hogy a magyar irodalomnak olyan cs\u00facsai vannak, amelyek p\u00e1ratlanok, de ahhoz, hogy kiemelkedjen egy-egy Berzsenyi vagy Ady, ahhoz hegyvonulatok kellenek. Nem is felt\u00e9tlen\u00fcl az \u00faj\u00edt\u00f3k maradnak fenn, hanem az \u00f6sszegz\u0151k. J\u00f3zsef Attil\u00e1r\u00f3l senki nem \u00fagy eml\u00e9kezik meg, mint nagy \u00faj\u00edt\u00f3r\u00f3l, hiszen mer\u00edtett Illy\u00e9st\u0151l, Kass\u00e1kt\u00f3l, F\u00fcst Mil\u00e1nt\u00f3l, Erd\u00e9lyi J\u00f3zseft\u0151l. Mindehhez a maga sors\u00e1t tette hozz\u00e1, amit\u0151l senkivel \u00f6ssze nem hasonl\u00edthat\u00f3an J\u00f3zsef Attila. A mostani vil\u00e1g tele van t\u00e1rsadalmi egyenetlens\u00e9gekkel, gazdas\u00e1gi szempontb\u00f3l is, meg azt\u00e1n a szabads\u00e1gunk is olyan t\u00f6r\u00e9keny, felem\u00e1s. Hogy felszabadultunk-e bel\u00fclr\u0151l igaz\u00e1n? Hogyan \u00e9lt\u00fck meg ezt az elm\u00falt t\u00edz \u00e9vet? Ennek kif\u00fcrk\u00e9sz\u00e9s\u00e9re az irodalomn\u00e1l jobb eszk\u00f6z nincsen. Ha az irodalom nem kap teret ahhoz, hogy besz\u00e9ljen a legfontosabb probl\u00e9m\u00e1inkr\u00f3l, melyek ember \u00e9s ember k\u00f6z\u00f6tt vannak, rajta k\u00edv\u00fcl semmi m\u00e1s nem fog err\u0151l besz\u00e9lni. Erre alkalmatlan a telev\u00edzi\u00f3 \u00e9s a napi szenz\u00e1ci\u00f3kat hajszol\u00f3 sajt\u00f3. \u00c9n m\u00e9g hiszek abban, hogy egy vers vagy egy j\u00f3 novella \u00e9lni seg\u00edt.<\/p>\n