NAGY L\u00c1SZL\u00d3R\u00d3L<\/p>\n
J\u00e1rom a h\u00f3n\u00e9lk\u00fcli telet: janu\u00e1rt, febru\u00e1rt; taposom a k\u00edgy\u00f3farknyi \u00e9vtizedv\u00e9get. S k\u00edgy\u00f3z\u00f3 \u00e9veink l\u00e1bunk alatt (\u00e9s fej\u00fcnk k\u00f6r\u00fcl) mindjobban f\u00f6lsziszegnek. M\u00e1r csak \u00edgy mondjuk a sz\u00fcrk\u00e9re siv\u00e1rult t\u00e1jnak: \u201eezek itt a nyolcvanas \u00e9vek\u201d. Elhangzott a Kossuth R\u00e1di\u00f3ban 1989. m\u00e1rcius 13-\u00e1n \u201eA h\u00e9t k\u00f6lt\u0151je\u201d c. m\u0171sor bevezet\u0151jek\u00e9nt.
Magamt\u00f3l k\u00e9rdem: kinek a sajg\u00f3 hi\u00e1nya tette szinte megoldhatatlann\u00e1 e gy\u00f6trelmes \u00e9vtized egyenlet\u00e9t? Egy k\u00f3rus felel f\u00f6l bennem \u2013 hol sz\u00edv, hol meg gerinct\u00e1jon \u2013 \u00edgy: a Nagy L\u00e1szl\u00f3\u00e9. Az\u00e9 a Nagy L\u00e1szl\u00f3\u00e9, aki m\u00e1r 11 esztendeje kiiratkozott a kort\u00e1rsi k\u00f6lt\u00e9szet e f\u00f6ld\u00f6n j\u00e1r\u00f3 eminensei k\u00f6z\u00fcl. Mert t\u00e1gasabb haz\u00e1t keresett mag\u00e1nak \u201ea sz\u00f3 igazi h\u0151se\u201d, akivel 1978. janu\u00e1r 12-\u00e9n m\u00e9g \u2013 \u00e9s utolj\u00e1ra \u2013 v\u00e9gig besz\u00e9lgett\u00fcnk egy d\u00e9lel\u0151tt\u00f6t, \u00e9ppen a magyar k\u00f6lt\u0151k utols\u00f3, f\u00e1tumos versei \u00fcgy\u00e9ben. T\u00e1n a \u201eriadalmasan sz\u00e9p sors\u201d dramaturgi\u00e1ja hozta \u00fagy, de l\u00e1thattam, mert megmutatta utolj\u00e1ra \u00edrt vers\u00e9t, k\u00e9ziratban, rem\u00e9lve, hogy hamarosan megjelenik az \u00c9S-ben. \u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt, a H\u00f3szakad\u00e1s a sz\u00edvre<\/span> janu\u00e1r 21-\u00e9n l\u00e1tott napvil\u00e1got. Azt\u00e1n egy r\u00f6pke h\u00e9t alig telt el, s feket\u00e9n szakadt r\u00e1nk a h\u00f3, janu\u00e1r 30-\u00e1n, azon a h\u00e9tf\u0151i hajnalon feket\u00e9n szakadt a hal\u00e1l az \u0151 sz\u00edv\u00e9re.
Nagy L\u00e1szl\u00f3 e verssel b\u00facs\u00fazott, de m\u00e9gink\u00e1bb ezzel k\u00f6sz\u00f6nt el\u0151re az \u00e9vtizednek is, mintha tudta volna, hogy ebb\u0151l a versb\u0151l sokszor mer\u00edt\u00fcnk majd er\u0151t \u2013 a k\u00e9nyszer\u0171 \u00e9s v\u00e1llalt hallgat\u00e1shoz \u2013 a f\u00e9ktelen locsog\u00e1s, \u201emaszlagol\u00e1s\u201d, \u201esz\u00f3gyal\u00e1z\u00e1s\u201d: erk\u00f6lcsi sz\u00e9tes\u00e9s idej\u00e9n.
Mily pontosan \u00edrta Illy\u00e9s a k\u00f6lt\u0151t\u00e1rs el\u0151tt tisztelg\u0151, b\u00facs\u00faztat\u00f3 vers\u00e9ben: \u201em\u00e9g parttalanabb a n\u00e9p n\u00e9lk\u00fcled\u201d. K\u00ednz\u00f3 a tud\u00e1s is, hogy mily p\u00e1ratlanul ar\u00e1nyos \u00e9letm\u0171vel v\u00e1laszolt a sz\u00e1zad harmadik negyed\u00e9ben v\u00e9gbement p\u00e1ratlanul ar\u00e1nytalan \u00e9s igazs\u00e1gtalan t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sekre.
De k\u00ednz\u00f3bbnak m\u00e9gis a hi\u00e1nyt \u00e9rezz\u00fck; mert nem volt \u2013 \u00e9s ma sincs! \u2013 aki Nagy L\u00e1szl\u00f3n\u00e1l \u00e9rv\u00e9nyesebben r\u00e1\u00edrhatta volna az elm\u00falt \u00e9vtized sz\u00fcrke v\u00e1szn\u00e1ra, vagy az \u00f6nfelad\u00e1s kollekt\u00edv feh\u00e9r z\u00e1szlaj\u00e1ra a felzokog\u00f3 verset, feket\u00e9ben<\/span>. Az \u0151 szavaival sz\u00f3lva, nem volt, aki \u00edrt volna \u201ek\u00ednt az orsz\u00e1gos panaszk\u00f6nyvbe\u201d \u2013 mikor a k\u00edgy\u00f3k\u00e9nt sziszeg\u0151 \u00e9vek m\u00e9g itt a l\u00e1bunk alatt, a fej\u00fcnk k\u00f6r\u00fcl.<\/p>\n
(Forr\u00e1s, 1989\/7.)<\/span><\/p>\n