{"id":3326,"date":"1990-01-01T01:00:49","date_gmt":"1990-01-01T01:00:49","guid":{"rendered":"http:\/\/new.nagygaspar.hu\/honlap\/?post_type=irasok&p=3326"},"modified":"2019-12-31T15:15:29","modified_gmt":"2019-12-31T15:15:29","slug":"nagy-gaspar-versei","status":"publish","type":"irasok","link":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/irasok\/nagy-gaspar-versei\/","title":{"rendered":"Nagy G\u00e1sp\u00e1r versei"},"content":{"rendered":"\n

Az utóbbi két évtized magyar költészetének látványos kibontakozása mögött szociológiai tények is rejlenek, a fiatal nemzedék önkeres\u0151 igyekezete kényszer\u0171 módon a m\u0171vészetben talált érvényesülést, nemcsak az irodalomban, hanem a képz\u0151m\u0171vészetben, a zenében és a színjátszásban, és ez a nemzedéki orientáció természetesen a legkülönböz\u0151bb eredményeket hozta: az igazi tehetségek felszínre jutása mellett <\/span>látványos megtorpanásokat és zuhanásokat, az underground kultúra és mindenféle álm\u0171vészeti tevékenység elburjánzását. Sietek kijelenteni: Nagy Gáspár az új magyar líra legjobb tehetségei <\/span>közé tartozik, nemzedékének dilemmáját azon­ban \u0151 sem kerülhette meg, a köznapi tapasztala­tot és a költészetet \u0151 is szembeállította egymás­sal, s a személyiség igazi szuverenitását \u0151 sem a társadalmi létben, hanem az alkotó magányban fedezte fel, és legfeljebb csak az utóbbi évek földrengésszer\u0171 politikai változásai között talált <\/span>magának a közéletben is méltó szerepet.<\/p>\n

A költészet eme felfogása mindazonáltal nem jelent elvonulást a társadalom és a történelem kihívásai el\u0151l, a vers semmiképpen sem jelenti az <\/span>artisztikus létezés elzárt szigetét, ellenkez\u0151leg közvetlen összeköttetést a közösségi és történel­mi lét mélyebb áramlataival s teljes részvételt az egyetemes emberi és nemzeti sorsban, vállalván <\/span>ennek a sorsnak a drámai konfliktusait. Ennek a konfliktusokat is vállaló véleményalkotásnak volt <\/span>nevezetes gesztusa a Nagy Imre emlékét idéz\u0151 Öröknyár: elmúltam 9 éves <\/em>cím\u0171 költemény, amely a költ\u0151 személyes sorsát is meghatározta hosszú éveken át: Nagy Gáspárnak egy egész verseskönyve a megtorlás áldozata lett.<\/p>\n

A költészet ebben a nyílt kiállásban lesz a teljes <\/span>élet záloga, a köznapokkal és a történelemmel folytatott viaskodások igazi tétje. Itt kezd\u0151dik tulajdonképpen a vers jelenkori drámája, az a lázas vagy makacs küzdelem, amely a költészet­<\/span>nek jogos helyet akar szerezni a társadalomban. A költ\u0151 ezzel az egész társadalmat átható, s minden szellemi értéket kikezd\u0151 kommuniká­ciós válság ellen lép fel, minthogy ez a válság veszélybe sodorta a költészet társadalmi sze­repét és hitelét. Nem kevesen hirdetik a költ\u0151 szerepvesztését, s\u0151t a líra halálát, s a modern társadalom szellemi munkamegosztásában mind <\/span>tanácstalanabbik mozgó költ\u0151 maga is úgy érzi, hogy alig lehet más választása, mint a „versben bujdosás”. Ezt az idegenséget szeretné megtörni Nagy Gáspár, mid\u0151n le akarja gy\u0151zni a kommu­<\/span>nikációs válság bénító következményeit, s a versnek a társadalom önismeretének kiküzdésében, a nemzet identitásának helyreállításában ad szerepet.<\/p>\n

Ennek a szerepértelmezésnek a következté­ben képes megszilárdítani hitét a költészet er­kölcsi és közösségi küldetésében, s amilyen fenntartás nélkül vetette magát a szellemi munka <\/span>válsága által rákényszerített viaskodásba, olyan \u0151szinte hittel tudja vállalni a vers hagyományos és persze változó feladatait. A katharzis, mint mindig, most is emberi tragédiák messze világító máglyáján jön létre, Nagy Gáspár fiatal költésze­<\/span>tünk számos alkotó egyéniségéhez hasonlóan a magyar líra halottainál keres példát, talál emberi <\/span>biztatást és erkölcsi igazolást. A hetvenes és nyolcvanas évek irodalma iszonyú vérvesztesé­geket szenvedett, mintha egy könyörtelen had­járat szedte volna áldozatait, ugyanakkor ezek a <\/span>veszteségek még inkább kinyilvánították az új magyar költészet erkölcsi értékeit. Abban az irodalmi életben, különösen a fiatal nemzedékek <\/span>körében, ahol a költészetnek máskülönben is megnövekedett morális súlya van, s a vers konnotációs körzetében olyan fogalmak kapnak he­lyet, mint az autonóm cselekvés, a személyes szuverenitás, a nemzeti identitás, nos ebben az irodalmi életben sajátos „hagiológia” alakult ki, amely az eltávozott nagy költ\u0151i egyéniségeket egyéni és közösségi példának állítja a társadalom, <\/span>illetve az irodalom elé.<\/p>\n

Az erkölcsi érzület szükségszer\u0171en nevez meg <\/span>kiemelked\u0151 humánus példákat, s a magyar szel­lemi élet korán és tragikusan eltávozott nagy egyéniségeit idézve Nagy Gáspár, nem egyedül nemzedékének költ\u0151i közül, éppen ezeknél a személyes példáknál, Nagy László, Pilinszky János, Latinovits Zoltán vagy Huszárik Zoltán helytállásában keresi a közösségi er\u0151gy\u0171jtés for­<\/span>rásait, s tragikus végzetükben az int\u0151 jeleket. Nem véletlenül, hiszen ahol az irodalomnak kellett megalkotnia és hirdetnie a társadalmilag érvényes és emberileg hiteles erkölcsi parancso­kat, ott ugyancsak az irodalomnak kell felmutat­<\/span>nia a h\u0151si példaképeket: az emberi és nemzeti sorspéldázatokat.<\/p>\n

A költészet ebben a felfogásban drámai küzde­<\/span>lemmé válik, a személyes üdvösséget a versnek kell kiharcolnia. A küzdés elve érvényesül a versek megformálásában, poétikai és nyelvi alakításában is, amely mind a szóképek, mind a versritmus körében a bels\u0151 feszültségnek, a szövegelemek éles szembeállításának ad szere­pet. Els\u0151 kötetében, bemutatkozva az olvasónak, Nagy Gáspár a következ\u0151 vallomást jegyezte le: <\/span>„éjszaka (…) fehér lapokkal kitapétáznám pár négyzetméternyi albérletemet, gyök alatti házamat, hazámat. Valamelyik hószín\u0171 terepre hajna­<\/span>lig rákarcolódna egy boldogtalan költemény; kép és dráma, mint szívemre, agyamra már korábban. Mert nyugtalan álmom a bizo­nyosság.” Kép és dráma: ma is ebben a két fogalomban lehetne megragadni költészetének karakterét, a verseket átható gazdag képszer\u0171­ségnek mindig drámai feszültsége, ereje van. A komplex költ\u0151i képek bels\u0151 feszültségét nem­egyszer groteszk elemek hozzák létre, mint a méltán nevezetes ÉvTiZeDhAtÁrHíD <\/em>cím\u0171 ironi­<\/span>kus elégiában, amely a vizuális költészet eszkö<\/span>zeivel s groteszk költ\u0151i képekkel fejezi ki a nyolcvanas években beköszönt\u0151 korszakforduló <\/span>bizonytalan, némiképp szorongásos közérzetét. Ez a vers is tanúsíthatja, hogy Nagy Gáspár kezén <\/span>a „szemantikai földrengés” eredménye: a gro­teszk képeket és újszer\u0171 nyelvi formákat keres\u0151 <\/span>experimentális költészet is a hagyományos önki­<\/span>fejezés eszközévé válik, s elrendez\u0151dik abban a <\/span>távlatosabb folyamatban, amely a versben az alkotó személyiség szuverenitását nyilvánítja ki. <\/span>(Szépirodalmi)<\/em><\/p>\n","protected":false},"template":"","format":"standard","irastipus":[3],"class_list":["post-3326","irasok","type-irasok","status-publish","format-standard","hentry","irastipus-kritikak-elemzesek"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/irasok\/3326","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/irasok"}],"about":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/types\/irasok"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=3326"}],"wp:term":[{"taxonomy":"irastipus","embeddable":true,"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/irastipus?post=3326"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}