{"id":3355,"date":"1990-01-01T01:00:55","date_gmt":"1990-01-01T01:00:55","guid":{"rendered":"http:\/\/new.nagygaspar.hu\/honlap\/?post_type=irasok&p=3355"},"modified":"2019-12-31T15:15:29","modified_gmt":"2019-12-31T15:15:29","slug":"megy-a-gozos-uzsedara-uzsedomba","status":"publish","type":"irasok","link":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/irasok\/megy-a-gozos-uzsedara-uzsedomba\/","title":{"rendered":"„Megy a g\u0151z\u00f6s uzsed\u00e1ra, Uzsedomba!”"},"content":{"rendered":"\n

„Karácsony és Szilveszter között, mint két város között megy <\/span>az írógép-vonat, verseket <\/span>visz, kisikló életeket, vagonokat." <\/span>Kisgyerek koromban azt hittem, <\/span>Kanizsa nem létezik. Csak a dalban: <\/span>„Megy a g\u0151zös, megy a g\u0151zös Kani­<\/span>zsára…" Azt hittem, csak a dal kedvé­<\/span>ért, a jóhangzásért, a játékért létezik ez <\/span>az amúgy nem létez\u0151 Kanizsa, vala­<\/span>hogy úgy, mint ama szintén sokat em­<\/span>legetett Nárittyen vagy Kukutyin, aho­<\/span>vá olykor elirányítottak (na, nem g\u0151<\/span>zösön) – zabot hegyezni.<\/p>\n

Kanizsa léte ezért nekem mind a <\/span>mai napig amolyan félcsoda, <\/em>számba megy. Nárittyennel meg Kukutyinnal <\/span>is így vagyok: jobb óvatosnak lenni. Megeshet; hogy léteznek. Ha nekem <\/span>valaki, teszem azt, öröklakást, kínálná <\/span>fel Kukutyinban – hálásan megkö­<\/span>szönném. (S talán mindjárt vev\u0151 után <\/span>néznék.)<\/p>\n

Ami számunkra a nyelv által <\/em>léte­zik – annak a léte roppant talányos. Én <\/span>kisgyerekként csak a Kanizsa, Ná­<\/span>rittyen, Kukutyin szavakkal <\/em>(!) talál­<\/span>koztam; hogy mögöttük lehet valami –<\/span>arra kés\u0151bb jöttem rá. És az sem volt <\/span>zökken\u0151mentes folyamat… „Moszkovát”<\/span> <\/span><\/em>(így!) például percre se kérd\u0151je<\/span>lezhettem volna meg, olyan súlyosan <\/span>valóságos volt, mint egy falumbelik\u0151<\/span>ház.<\/p>\n

„Elmegyünk mi Moszkovába,<\/span><\/p>\n

Sztálin elvtárs udvarába,<\/span><\/p>\n

Uzsedáre, Uzsedom."<\/span><\/p>\n

Az sem volt kétséges szárromra, <\/span>hogy a jóságos Sztálin óvóbácsitól ta­<\/span>lán még egy halbicska is leesne,<\/sub> ha jó <\/span>-adakozó – kedvében találnám. De <\/span>hát nem tudtam eldalolni-eltapsolni <\/span>magam az életünket oly közelr\u0151l meg­<\/span>határozó Moszkováig… Elképzelhet\u0151, <\/span>mennyire meglep\u0151dtem, amikor meg­<\/span>pillantottam egy térképen a városne­<\/span>vet: Uzsedom! <\/em>Igen, valóban létezik <\/span>Uzsedom, akárcsak Kanizsa … Ismere­<\/span>teim bizonyos fokán ez az Uzsedom <\/span>már fontosabb lett Moszkovánál.<\/span><\/p>\n

Vannak városok, melyek talán lé­<\/span>teznek, talán nem – Kanizsa, Uzse­<\/span>dom, Kukutyin, Nárittyen. Biztosat <\/span>nemhogy nem tudunk, hanem nem hiszünk róluk<\/span><\/span>. Éppenséggel létezhetnek <\/span>is. Amint ez olykor ki is derül. A költé­<\/span>szet szavai ilyen talányosak (<\/em>még <\/em><\/span>a vá­<\/span>rosnevek is). A talány: játék. A játék: <\/span>menedék.<\/p>\n

A költészet mint játék sok mindem menekíthet, nem éppen játékos kedv\u0171 <\/span>korokban is. Most, 1990-ben sem jaj-<\/span>de-virágos a kedvünk, de legalább már <\/span>nincsenek tiltott játékok. <\/em>Persze, illú­zió lenne azt hinni, hogy a költészet most már megnyert minden játszmát. <\/span>A költ\u0151i játékok ugyanis talányosak.<\/span> Megeshet, hogy a költ\u0151 azt hiszi: be­<\/span>vette, teszem azt, Nárittyent, de abban <\/span>már nem lehet bizonyos, hogy Ná­<\/span>rittyen valójában létezik…<\/p>\n

Nagy Gáspárt nagy formátumú já­tékosnak tartom. Veszélyes helyzetek­<\/span>ben vett be olyan várakat, amelyekr\u0151l <\/span>csak akkor derült ki, hogy léteznek, <\/span>amikor már a költ\u0151 birtokában voltak.<\/span> S akkor már atombombával se lehetett <\/span>volna szétbombázni, mert a költ\u0151i já­ték mentelmi joga örökkévalóvá tette <\/span>\u0151ket.<\/p>\n

Nagy Gáspár olykor véresen ko­<\/span>moly játékairól vaskos tanulmányokat <\/span>lehetne (kellene) írni; én azonban <\/span>négy soron is bemutathatónak vélem <\/span>és remélem a játék szabálytalan lénye­<\/span>gét. Olvassuk el csak figyelmesen a <\/span>mottóként idézett szakaszt; hát nem <\/span>tiszta játék: megy az írógép-vonat, verseket visz … <\/em>Annyira fert\u0151z\u0151 a játé­<\/span>kos kedv, hogy folytatni van kedvünk:  <\/span><\/span>..Kanizsára. <\/span><\/em>És bizton tudjuk, hogy <\/span>elöl ül a masiniszta… <\/span><\/em>Ki más: Nagy <\/span>Gáspár…<\/p>\n

De miel\u0151tt még túljátszanánk ma­gunkat, hadd figyeljünk a folytatásra: <\/span>az írógép-vonat verseket visz ugyan, de nemcsak … hanem „kisikló életeket, <\/span><\/em><\/span>vagonokat”…<\/em><\/p>\n

Ez az egyetlen ki nem sikló vonat, <\/span>mely viszi a kisikló életeket – a vers! <\/span>És célba ér. Nagykanizsára vagy Uzse<\/span>domba teljesen mindegy. A vers-vo­nat létez\u0151b\u0151l nemlétez\u0151be és nemléte­<\/span>z\u0151b\u0151l létez\u0151be menekíthet bármit. Ha
<\/span>olyan, ha érti a dolgát az a bizonyos <\/span>masiniszta. A vers-vonat útja – elvben <\/span>és általában – függ is, meg nem is a <\/span>konkrét történelmi körülményekt\u0151l. <\/span>A lényeg csak ennyi: mindig meg kell <\/span>találni a kiutat (vagy ha úgy tetszik: <\/span>beutat!)        <\/span><\/span>–<\/p>\n

Ismétlem, Nagy Gáspár mutatvá­nyai egyedülállóak az utóbbi másfél <\/span>évtized magyar nyelv\u0171 költészetében. <\/span>Ennek a nemzedéknek sem adatott <\/span>meg, csupán a szólás korlátozott sza­<\/span>badsága. Persze van, volt kiút: a költ\u0151 <\/span>nem szól szabadon, de szabadon ját­<\/span>szik. A költ\u0151i játékok évtizedeit élte az irodalom; Nagy Gáspár nemzedéktár­<\/span>sainak költészetében látványosan „a nyelv a nyelvet nyelvre használja" –<\/span>ahogy frappánsan jellemzi költ\u0151nk ezt a vonulatot, melyhez csatlakoznia al­<\/span>katából fakadóan lehetetlennek bizo­<\/span>nyult. Ott volt köztük, velük, játszott <\/span>is, de inkább: játszva szólt.<\/em> Kimondott. <\/span>A költ\u0151i játék nála – sorsra ment.<\/span><\/p>\n

Az Öröknyár; elmúltam 9 éves <\/em>cí­<\/span>m\u0171 1983-as verse (ama híres, „rejtet­<\/span>ten és mégis tüntet\u0151en" Nagy Imre <\/span>vers) kiválóan példázza, mir\u0151l is van <\/span>szó…<\/p>\n

Most, hogy válogatott verseinek <\/span>gy\u0171jteményét forgathatjuk, egyre nyil­vánvalóbb: a legtágasabb, legátfogóbb <\/span>lírai teljesítmények közül való a Nagy <\/span>Gáspáré, mely szöges ellentéteket öt­<\/span>vöz, víg és szomorú, játékos és ko­<\/span>moly – szóval: miként az élet – kiszá<\/span>míthatatlanul-kiszámíthatóan talá­<\/span>nyos.<\/p>\n

És a vonat megy tovább. Hölgyeim, <\/span>uraim – tetszés szerint: beszállás, ki­<\/span>szállás! Baleset kizárva<\/span><\/p>\n","protected":false},"template":"","format":"standard","irastipus":[3],"class_list":["post-3355","irasok","type-irasok","status-publish","format-standard","hentry","irastipus-kritikak-elemzesek"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/irasok\/3355","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/irasok"}],"about":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/types\/irasok"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=3355"}],"wp:term":[{"taxonomy":"irastipus","embeddable":true,"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/irastipus?post=3355"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}