{"id":3385,"date":"1994-01-01T01:01:16","date_gmt":"1994-01-01T01:01:16","guid":{"rendered":"http:\/\/new.nagygaspar.hu\/honlap\/?post_type=irasok&p=3385"},"modified":"2019-12-31T15:15:29","modified_gmt":"2019-12-31T15:15:29","slug":"nagy-gaspar-mosolyelagazas-folos-ebrenletem","status":"publish","type":"irasok","link":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/irasok\/nagy-gaspar-mosolyelagazas-folos-ebrenletem\/","title":{"rendered":"Nagy G\u00e1sp\u00e1r: Mosolyel\u00e1gaz\u00e1s, F\u00f6l\u00f6s \u00e9brenl\u00e9tem"},"content":{"rendered":"\n

Nagy Gáspárnak öt esztend\u0151vel eze­l\u0151tt jelent meg Múlik a jöv\u0151nk <\/em>cím\u0171 vá­logatott kötete. Akkor, éppen a rend­szerváltozás „el\u0151estéjén”, a forrongó történelmi pillanatok közepette iro­dalmi eseményt jelentett ez a tény. Annál is inkább, mivel a politika lép­ten-nyomon meghatározta addigi lírá­ját, sorsát. \u0150 az, akinek néhány verse miatt feszültség alakult ki az Új Forrás és a Tiszatáj körül, s vannak, akik sze­rint ennek következtében került sor a szegedi folyóirat betiltására. Ha ez szó szerint nem is felel meg a valóságnak, az biztos, hogy ama költemény az utol­só cseppek egyike volt a csordultig telt pohárban…<\/span><\/p>\n

Persze illúziói korábban sem lehet­tek a hatalomról. Gyermekkora óta meghatározó élménye 1956, és vele együtt Nagy Imre – bajt okozó verse­inek h\u0151se. A válogatott kötet tehát akkor került ki a nyomdából, amikor a Nagy Gáspár-féle költ\u0151k szárnyalását fékezni akaró politikai hatalom és tár­sadalmi rendszer összeomlott. Jelképes az összegzés, és sejteni lehetett, hogy fordulatokat hozó. S az új kötet, a Mosolyelágazás <\/span><\/em>négy esztend\u0151 elmúltával jelent meg. Költ\u0151nk közben másfajta szerepeket vállalt, de mindvégig h\u0171en múltjához. (Lásd: Bethlen Gábor Ala­pítvány, Hitel szerkeszt\u0151sége, Írószö­vetség, stb.) A hatalomhoz való vi­szony is megváltozott: a „belül” állapota jött el. Nem vitás: nagy próbatétel ez egy költ\u0151 életében!<\/span><\/p>\n

S a Mosolyelágazás <\/em>útelágazást is je­<\/span>lent. Ilyen sorokra lelünk: „eszel\u0151s na­pok évek jönnek”", meg: „a holtak he­lyett sétálgatok\/az ezredévi fényben” (Örökre<\/em> – ébren). <\/em>Az ilyesfajta vers­pillanatok azt jelzik, hogy a poéta látja az új veszélyeket, kockázatokat. Jóel\u0151re arra int, hogy bizony a diadalmenet elmarad. Fontos megállnunk e ténynél. A felel\u0151sségteljes költ\u0151i magatar­tás h\u0151se nem d\u0151lhet be a napi esemé­nyek mégoly vonzó és sodró lendület\u0171 újdonságainak sem. Útja messzebbre mutat, s a percemberkék hevületénél jóval több a tartása.<\/span><\/p>\n

A magyar valóság iránti érzékeny­ség nyomon követhet\u0151 a kötet els\u0151 fontos ciklusa, a 11 americana <\/span><\/em>olvasása közben is. Ezek a m\u0171vek egy amerikai utazás élményeit rögzítik, de a legfon­tosabb érintkezési pontot az jelenti, hogy a külhoni magyar szerz\u0151k, Márai Sándor, Horváth Elemér vagy T\u0171z Ta­más újra és újra megjelennek a versek világában. Nagy Gáspár remekül köti össze a különféle síkokat, s érzékelteti, hogy az \u0151 szellemi tájaikra is kívánko­zik. Márai esetében a megrendült em­lékm\u0171állítás lesz aztán indokolt… Az utazás élményei persze az id\u0151 múlásá­val átértékel\u0151dnek; mindinkább bel­s\u0151vé válnak, a személyiség részeivé lesznek. Mint a Most kezdett el benned dobolni <\/span><\/em>esetében is. A nagy, a végs\u0151 búcsú el\u0151képe jelenik meg ebben a fi­nom és érzékeny lírai pillanatban. „Valamit megérez: te már búcsúzkodol\/mész kifelé ebb\u0151l a kék ég alat­ti\/gömbb\u0151l…” A szívbéli szorongás fe­szültségeir\u0151l vall ez a költemény. Ko­rábban is találtunk hasonló intenzitá­sú pillanatokat Nagy Gáspár m\u0171vei­ben, így hát nem meglep\u0151ek az ilyen fordulatok. Áttételesen szól itt, meg­hagyja a többféle értelmezés lehet\u0151sé­gét. A végkifejletben újabb távlatok nyílnak: „…s újra a dobpergés\/majd trombitákkal\/és harsonákkal az an­gyal.” Zsoltáros hangulat, a hit és a re­mény transzcendens bizonyossága kap er\u0151re. Eképpen oldódik a feszültség, szelídül a kín.<\/span><\/p>\n

Egyébként is számottev\u0151 a keresz­tény kultúrkör és a vallás állandó ha­tása ebben a költészetben – s ez jól látszik a kezdetekt\u0151l, költ\u0151nk els\u0151 szí­vedobbanásától, neveltetését\u0151l. Ez a háttér \u0151rizte meg mindig a sárdobálástól, ett\u0151l tudott méltósággal küzdeni, így lehetett h\u0171 az evangéliumi lelkü­lethez, így állt meg emelt f\u0151vel min­denkoron. A mának szóló példázat és a legbiztosabb morális támpontok er\u0151­sítik gyakran mindezt. Ezúttal talán a kötetzáró Jegyezvén szalmaszállal <\/em>sorai vallanak legszebben err\u0151l a bizonyos­ságról „ – …kívül és belül\/poklosan örvényült, háborúlt világ,\/de a remény sohasem meghaló,\/ha minden utolsó szalmaszál\/ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!" Egyértelm\u0171 utalás: közös ér­dekünk, hogy ama tiszta forrásra és eredetre tekintsünk, abban a tudat­ban, hogy persze nincsenek tévedhe­tetlen eszmék és emberek. Ám miként az 1992. karácsonyán született vers, a „Ne<\/em> féljetek…” <\/em>leghangsúlyosabb bib­likus mondata hangzik: „s az Úr dics\u0151­sége beragyogja \u0150ket”.<\/span><\/p>\n

Visszatérve még legújabb közéleti m\u0171veire: 1989. október idusának – ahogyan egy helyütt datál – idején tényleg volt lelkes és eufórikus hang Trombitával, harsonával, angyallal… így találkozik a történelmi pillanat az örökkévalóval – egyetlen költészeten belül. S a pillanat sem akármilyen! A harmadik ciklus nyitóm\u0171ve, az Évkönny, 1989 <\/span><\/em>feltétlenül az ilyen pilla­natok közül örökít meg egyet. A szójá­ték mélységesen komoly és szellemes: nem évkönyv, hanem évkönny <\/em>az, ami a lyukas zászlót, a „t\u0171zb\u0151l és vérb\u0151l men­<\/span>tettet” siratta ott a téren.<\/span><\/p>\n

Nagy Gáspár tehát úgy lép tovább, hogy közben nem tagadja meg korábbi énjét sem. Hiszen ezek még nem azok a valóban „jobb id\u0151k”… Régi barátsá­gok bomlanak szét, hajdani küzd\u0151társak fordulnak szembe egymással, „mintha nem volna\/már ki ellen\/hurrá hajrá most\/egymás ellen!” (Békebeli kannibá­<\/span><\/em><\/span>lok) <\/em>A <\/em><\/span>közéletiség mellett megszólal­tatja a személyes lét viszontagságait, az esend\u0151 ember keserveit, fájdalmait is. (Kórházi éjszakák és nappalok)<\/span><\/em><\/span><\/p>\n

Nem földi dics\u0151ségr\u0151l énekel. Tud­ja, hogy ilyen aligha létezik. Az egyik versében fölt\u0171n\u0151 Heródes és kései kö­vet\u0151i alaposan megrontották már az ember esélyeit. Ám a „fényl\u0151 csillag” reményér\u0151l sem mond le, miközben nem tagadja le a „kormos viharlámpa” jelenlétét. Számol a kétezer esztend\u0151 bukásaival és diadalaival is. Dehát – miként a létezés – így lesz Nagy Gáspár <\/span>költészete bonyolultan összetett és igaz.<\/span><\/span><\/p>\n

„És dicséretére az Égnek\/magasába indul az Ének”. Egy régebbi verséb\u0151l, a Szavak<\/em>ból valók e sorok, s most azért is id\u0151szer\u0171 idéznünk, mert Nagy Gáspár pályáján egyre magasabban száll az ének.<\/span><\/p>\n

Ha egy kissé töredezettebben, válsá­gos napjainkat kifejez\u0151bben is. Ám tény, hogy a tavalyi Mosolyelágazás <\/em>után <\/span>itt az idei kötet, K\u0151nig Róbertnek, köl­t\u0151nk grafikusbarátjának míves címlap­jával. Persze csak a kötet idei; a versek az elmúlt esztend\u0151 lírai krónikáját ad­ják. Dehát fölös lenne az ébrenléte? Hitünk szerint nem. Meg az \u0151 hite sem hagyja el, változatlanul él benne az a tartás, melynek gyökerei a család és a pannonhalmi diákkor tájékán kere­send\u0151k. Többször hallhattam t\u0151le, hogy a leg\u0151sibb magyar iskola az \u0151 <\/em><\/span>szá­<\/span>mára a megtartó hiten túl a magyar történelem pontos megismerését je­lentette.<\/span><\/p>\n

Egyre mélyül\u0151 lírája aztán ma sem tá­<\/span>volítja el e közéleti fogantatástól. Ref­lektál mindenre, amire érdemes. A bel­s\u0151 tájakra éppúgy, mint – egy pesszi­misztikus „elszólalása” szerint – a „le­<\/span>het: az utolsó békeévre”… Melyben re­mények és kétségek között verg\u0151dött a magyarság, s benne a költészet is. Mely­<\/span>ben a gyász sem hagyott ki bennünket, a <\/span>nemzeti sem. „Uraim,\/Önök megtettek mindent,\/– bedobtak ezeregy gáncsot – \/hogy siettessék elestét!" – hangzik a Magyar karácsony <\/span><\/em>szomorú üzenete a <\/span>mindenkor gáncsolóknak, azoknak, akik „most már emelt f\u0151vel\/szégyenkez<\/span>hetnek!”<\/span><\/p>\n

Megszólal ezekben a versekben a közösségi meleg iránti vágyakozás, de érzékeltetvén, hogy annak esélyei nem éppen rózsásak. Egyenletes m\u0171vészi színvonalú, jó verseskötet ez. Mint egész eddigi pályája kiemelt pillanata­iban, most is hitet er\u0151sít, értéket tar­tósít ez a mégiscsak ébren \u0151rköd\u0151 köl­t\u0151, nemes \u0151seinek h\u0171séges követe, né­pének és nemzetének, de a legújabb irányoknak is lírai krónikása.<\/span><\/p>\n","protected":false},"template":"","format":"standard","irastipus":[3],"class_list":["post-3385","irasok","type-irasok","status-publish","format-standard","hentry","irastipus-kritikak-elemzesek"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/irasok\/3385","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/irasok"}],"about":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/types\/irasok"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=3385"}],"wp:term":[{"taxonomy":"irastipus","embeddable":true,"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/irastipus?post=3385"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}