{"id":3391,"date":"1993-01-01T01:01:06","date_gmt":"1993-01-01T01:01:06","guid":{"rendered":"http:\/\/new.nagygaspar.hu\/honlap\/?post_type=irasok&p=3391"},"modified":"2019-12-31T15:15:29","modified_gmt":"2019-12-31T15:15:29","slug":"magyar-vernyomas","status":"publish","type":"irasok","link":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/irasok\/magyar-vernyomas\/","title":{"rendered":"Magyar v\u00e9rnyom\u00e1s"},"content":{"rendered":"\n

Mióta nem tartom ujjaimat a magyar politika üt\u0151erén, leala­csonyodott a vérnyomásom. Nem <\/span>a normálisnak mondott mértékre, <\/span>annál lejjebb, így kávékkal kell föltornáztatnom a kívánatos, sza­<\/span>bad mozgást megenged\u0151 szintre. <\/span>Amikor már nem tudom, és ami­kor még nem tudom, hogy mek­<\/span>kora a vérnyomásom.<\/p>\n

Egyáltalán: vérnyomásmér­ték-tudat nélkül élem az életem. Ez nagy körültekintést igényl\u0151 tevékenység, de hát így lehet megmaradni ebben a világban, így lehet életkorhatárokat kitolni, eltolni, feszíteni. Vagyis ha nem izgatom föl magam túlzot­tan, feltehet\u0151leg tovább élek. Például nem gondolkozom a kelleténél többet a nemzetpropagandai intézmény körül cso­portosuló ótvaros és ostoba és kisszer\u0171 és durva és sért\u0151 indoklásokon és az ugyan­ilyenforma ellenindoklásokon. Nekem magyar vérnyomásom van. Ne tessék ezt ingadoztatni. Ezt magamnak mondom, a ben­nem együttél\u0151 hagyomány\u0151rz\u0151 és szabadelv\u0171 magyar lélekrészeimnek.<\/p>\n

Miután leszakadtam a mai magyar tömegkommunikációs eszközökr\u0151l, azaz nem függesz­tem szemeimet a tévére, és nem fülelek a rádióhangokra, az újsá­<\/span>gok áttanulmányozása is egy gyors folyamat mostanában, ki­jelenthetem: nem tartom ujjai­mat a mai magyar politika üt\u0151­erén. És ez így jól van.<\/p>\n

Alkalmasint már versesköny­vek nézésére is alkalmas vagyok.<\/span><\/p>\n

Tegnap sikerült például egy húzásra elolvasnom Nagy Gáspár <\/span>Mosolyelágazás cím\u0171 legújabb könyvét. Már csak vérnyomás­karbantartási szempontból is feltétlenül érdemes volt nekem verseket nézni. Mert azok a mondatok, azok a képek, azok a szófüzérek, azok a kétségtelen kétségek, amik Nagy Gáspár nagy tisztességgel megcsinált verseskönyve olvastán keresztülsétáltak agyamon, azt a pa­rancsot közvetítették, hogy: tes­sék beállni a normális érfal-használatra! Vigyázni, nem nyo­<\/em><\/span>mulni. <\/em>Hogy maradjunk épek. Hogy nagyságunkban-egészünk<\/span>ben és kicsinységünkben-összetörtségünkben is hasonlók és méltók lehessünk-maradhassunk ahhoz, aki által teremtet­tünk. A Teremt\u0151höz. Hát err\u0151l beszél nekem a költ\u0151, err\u0151l a föntet a lenttel összeszálazó vi­szonyrendszerr\u0151l, a lélekmély magasáról, az ég mélykékjéról, hogy végre konkrét is legyek: az <\/span>óceán fölötti viharban bukdá­csoló repül\u0151gépr\u0151l, amiben ott van az átél\u0151-túlél\u0151 Nagy Gás­pár. Aki majd, hisz ez a dolga, <\/span>tiszta és szép versmondatokat készít arról, milyen Amerikában <\/span>magyarnak lenni, és micsoda érzés egy mexikói kaktusz tövé­<\/span>ben a magyar költ\u0151nek indiá­nokra várni.<\/p>\n

A költészeti tevékenység nem versenyszer\u0171. Nem az a gy\u0151z\u0151, aki el\u0151bb ér bele a kegyelmi ál­lapotba. A költ\u0151 akaratlagosan nem is tudja helyzetbe hozni magát. Tiszta beszédhelyzetbe, igazmondásba. A pontos szavak tiszta beszéddé rendezése ado­mány, képesség, tehetség — van. A költ\u0151 csak akkor beszél, amikor <\/span>kell. Hogy mikor <\/span>kell? <\/sup>Amikor fontos beszélni. Hogy mikor fontos? Tudja ezt a Jóis­ten.<\/p>\n

Négy évvel ezel\u0151tt Nagy Gás­<\/span>pár ásta azt az árkot a házam­hoz, amibe kés\u0151bb az áramot a házamba hozó földkábel került. Miután átcsákányozta a házat a villanyoszloptól elválasztó földutat, és elmondta, ebben a mun­<\/span>kájában, a fényteremt\u0151 el\u0151ké­születekben, az úttörésben, a fönt-lent kapcsolat kialakításá­ban semmi <\/span>költ\u0151it<\/span> nem <\/span>talál, szerencsére, ásójával az árok vé­<\/span>gét kezdte mélyíteni. Úgy száz centi mélynél kiabált: gyere gyorsan, mi lett itt?<\/p>\n

Forrás lett itt, Gazsi, vizet fa­kasztottál — mondtam, aztán hívtuk a vízm\u0171veseket, hogy fol­<\/span>tozzák be a cs\u0151feltörést.<\/span><\/p>\n

Az akkori mosolyból idáig tar­<\/span>tó mosolyelágazás indult, ezért jó szívvel ajánlhatom mindenki szíves figyelmébe Nagy Gáspár legújabb verseskönyvét. Mert szép és mert jó és mert igaz könyv.<\/p>\n","protected":false},"template":"","format":"standard","irastipus":[3],"class_list":["post-3391","irasok","type-irasok","status-publish","format-standard","hentry","irastipus-kritikak-elemzesek"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/irasok\/3391","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/irasok"}],"about":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/types\/irasok"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=3391"}],"wp:term":[{"taxonomy":"irastipus","embeddable":true,"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/irastipus?post=3391"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}