Te is itthagyt\u00e1l minket, Gazsi, oly halkan, m\u00e9lt\u00f3s\u00e1ggal, ahogyan \u00e9lt\u00e9l. Ahogyan \u00f6tvenh\u00e9t \u00e9vedet le\u00e9lted, soha nem panaszkodt\u00e1l, ink\u00e1bb a szerinted panaszra jogosultak szavait hallgattad meg. Az erd\u00e9lyi, felvid\u00e9ki, k\u00e1rp\u00e1taljai bar\u00e1taid mondand\u00f3j\u00e1t.<\/p>\n
A h\u00edres ,,kilencek\u201d nemzed\u00e9ke ut\u00e1n Nagy G\u00e1sp\u00e1r a magyar k\u00f6lt\u00e9szet igazi revel\u00e1ci\u00f3ja volt: a m\u00e9lyb\u0151l \u00e9rkezett nagy tehets\u00e9g, ki n\u00e9pe-nemzete sors\u00e1t f\u00e1radhatatlanul panaszolta fel a vil\u00e1gnak. M\u00e1r ez is el\u00e9g lett volna mell\u0151ztet\u00e9s\u00e9hez, de \u0151 tov\u00e1bb ment, s els\u0151k\u00e9nt a magyar k\u00f6lt\u00e9szetben \u00f6tvenhat n\u00e9pirt\u00f3 gyilkosait is a v\u00e1dlottak padj\u00e1ra id\u00e9zte, s h\u00edres verse, A fi\u00fa napl\u00f3j\u00e1b\u00f3l alighanem megv\u00e1ltoztatta a magyarorsz\u00e1gi k\u00f6zgondolkod\u00e1st. T\u00f6bb\u00e9 nem lehetett sz\u0151nyeg al\u00e1 s\u00f6p\u00f6rni, a guly\u00e1skommunizmus parav\u00e1nja m\u00f6g\u00e9 rejteni az \u00f6tvenhatos nemzet\u00e1rul\u00e1st. A vers k\u00f6zl\u00e9s\u00e9\u00e9rt szerkeszt\u0151knek kellett menni\u00fck, s az agoniz\u00e1l\u00f3 K\u00e1d\u00e1r-rendszer Nagy Gazsit hallgat\u00e1sra \u00e9s teljes mell\u0151z\u00e9sre \u00edt\u00e9lte. De megt\u00f6rni nem tudta. \u0150 folytatta a b\u0171n\u00f6k l\u00edrai sz\u00e1mbav\u00e9tel\u00e9t, s nyugodtan mondhatjuk el, hogy szellemt\u00e1rsai – itt els\u0151sorban Cso\u00f3ri S\u00e1ndorra gondolok – mellett \u0151 k\u00e9sz\u00edtette el\u0151 a lelki rendszerv\u00e1lt\u00e1st. Amely azt\u00e1n m\u0171v\u00e9szet\u00e9t J\u00f3zsef Attila-, majd Kossuth-d\u00edjjal is honor\u00e1lta.<\/p>\n
Rendk\u00edv\u00fcl szel\u00edd \u00e9s halk ember volt, de megverve az igazs\u00e1g kimond\u00e1s\u00e1nak bels\u0151 k\u00e9nyszer\u00e9vel. J\u00f3 esztendeje m\u00falt, hogy utolj\u00e1ra szem\u00e9lyesen tal\u00e1lkoztunk egy szentendrei k\u00f6nyvfesztiv\u00e1lon, s egy kiskocsm\u00e1ba f\u00e9lreh\u00faz\u00f3dva sz\u00f3t ejtett\u00fcnk az \u00e9letr\u0151l s nemzet\u00fcnk marad\u00e9k lehet\u0151s\u00e9geir\u0151l. Nem panaszkodott, bemutatta gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 nagyl\u00e1ny\u00e1t, a csal\u00e1dr\u00f3l, a csal\u00e1d megtart\u00e1s\u00e1nak \u00e9s \u00f6sszetart\u00e1s\u00e1nak \u00e9rtelm\u00e9r\u0151l besz\u00e9lt. Nem tudtam, hogy s\u00falyosan beteg. Nem panaszkodott. Elment, ahogyan \u00e9lt, halkan \u00e9s m\u00e9lt\u00f3s\u00e1ggal, de olyan \u0171rt hagyott benn\u00fcnk, melyet csak versei p\u00f3tolhatnak, t\u00f6lthetnek be imm\u00e1r.<\/p>\n
Ez\u00e9rt id\u00e9zn\u00e9m ide els\u0151 k\u00f6nyve, a Ko\u00adronat\u0171z c\u00edm\u0171 k\u00f6tete egyik vers\u00e9t is (\u00c9lt egyszer<\/span>), mely b\u0151 harminc esztend\u0151kkel el\u00e9bb m\u00e1r sorsa beteljesed\u00e9s\u00e9r\u0151l sz\u00f3lott.<\/p>\n