Nagy G\u00e1sp\u00e1r is elment<\/p>\n
Valamelyes mitikus v\u00e1gyakoz\u00e1sban az igazs\u00e1g fel\u00e9 – megjelenik kora reggelente sok ember, gyermek \u00e9s csapat, akiket \u00e9s amelyeket annyira szeretn\u00e9k sok\u00e1ig szeretni.
Igen, a v\u00e1gyakoz\u00e1s az igazs\u00e1gtev\u00e9sre, s bizony f\u00f6ld\u00f6n \u00e9s csillagrendszereken t\u00fali Valakihez, aki ezt a m\u0171veletet t\u00e1n meg\u00e9rti, s el-eljut Hozz\u00e1 minden, ami foh\u00e1szhoz hasonl\u00f3.
\u00cdgy jelent meg ma reggel az \u00e1h\u00edtott h\u0171v\u00f6s\u00f6n Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6lt\u0151 a szob\u00e1mban, le\u00fclt imm\u00e1r nyikorogni is lusta magam mell\u00e9.<\/p>\n
Mintha \u0151 vigasztalna?!
\u00c9n gondoltam r\u00e1 agg\u00f3dva h\u00f3napok \u00f3ta, mert a fal fel\u00e9 fordulva aludt, \u00e9s nem l\u00e1thatta tiszt\u00e1n betegs\u00e9ge miatt ezt a kereng\u0151 vil\u00e1got.<\/p>\n
Nem a siralom, hanem az aggodalommal j\u00e1r\u00f3, settenked\u0151 f\u00e9lelem id\u00e9zte t\u00e1n ide ezen a hajnalon. \u00d6tvenen van t\u00fal, \u00e9s annyi versen, hogy m\u00e1s kis n\u00e9pek fennen lobogtatn\u00e1k.
A mi\u00e9nk t\u00e1n nem? De igen. Mert meg\u00edrta a k\u00e1d\u00e1ri f\u00e9lelmes kommunista korban, hogy a halottakat el kell temetni, a gyilkosokat sosem szabad feledni, \u00e9s azokat meg kell b\u00fcntetni. Tov\u00e1bb\u00e1 azt is f\u00f6l\u00edrta a magyar k\u00f6lt\u00e9szet fal\u00e1ra, s f\u00f6l a tisztess\u00e9g eg\u00e9re is, hogy az \u00e1rul\u00e1s b\u00e9r\u00e9vel nincs \u00e1m letudva minden, \u00e9s ki Megv\u00e1lt\u00f3t \u00e1rul hal\u00e1lra \u00e9s nemzetet viszen veszend\u0151be \u00f6nmaga \u00e9s band\u00e1ja \u00e9rdek\u00e9ben, az meg nem szabadulhat b\u00fcntetlen\u00fcl…<\/p>\n
Most m\u00e1r nem vak\u00edtja Nagy G\u00e1sp\u00e1rt, a nemzet Nagygazsij\u00e1t a hazugs\u00e1g d\u00edszletelemeib\u0151l \u00f6sszerakott Magyarorsz\u00e1g sorsa a perzsel\u0151, l\u00e1ngol\u00f3 id\u0151ben: nem csak a b\u0151r, a test \u00e9g a szent arat\u00e1sban, de arcunkon is \u00e9g a b\u0151r, mert hogy k\u00e9ptelenek voltunk s vagyunk rendet tenni a haza h\u00e1za t\u00e1j\u00e1n; sz\u00e9lh\u00e1mos, irt\u00f3zatosan hazudoz\u00f3 sihederek \u00e9s d\u00f6rzs\u00f6lt kommunista fi\u00fak \u00e9s h\u00f6lgyek \u00e9p\u00edtik maguk\u00e9v\u00e1 k\u00f6nt\u00f6rfalakb\u00f3l Magyarorsz\u00e1got: kib\u00e9relt\u00e9k a haz\u00e1t, \u00e9s b\u00e9rleti d\u00edjat az idegens\u00e9gnek fizetnek vigyorogva.<\/p>\n
Ily korban \u00e9l\u00fcnk, Nagy G\u00e1sp\u00e1rt id\u00e9zve.
Gazsi, j\u00f3 bar\u00e1t, h\u00e1t mi sohasem fogjuk a gyilkosainkat, a b\u0171n\u00f6s\u00f6ket, az ellen\u00fcnk v\u00e9tkez\u0151ket megb\u00fcntetni, mint m\u00e1s, jobb h\u00e1zakn\u00e1l?<\/p>\n
Ez a mostani Magyarorsz\u00e1g letett az olvas\u00e1sr\u00f3l. Itt m\u00e1r senki nem olvas semmit, legfennebb nyugati krimit. Most, hogy az \u00e1gyam mell\u0151l elsiet\u0151 Nagy G\u00e1sp\u00e1r ut\u00e1n integetek, az jut eszembe: Isten \u0151rizze meg a magyar nemzetet att\u00f3l, hogy test\u00fcletileg \u00e9s f\u00f6lcsapott kezekkel fordulna \u00fajb\u00f3l k\u00f6lt\u0151ihez, \u00edr\u00f3ihoz. Mert amikor ezt cselekedte ez a nemzet, mindig szakad\u00e9k sz\u00e9l\u00e9n \u00e1llott vala, \u00e9s oml\u00e1sban.
R\u00f6h\u00f6gve mondj\u00e1k: Uraim, ki olvas ma verseket? \u00c9s nek\u00fcnk mondj\u00e1k, akik fel\u00e9 fordultak az \u00e1lmos hallgat\u00e1s idej\u00e9n.<\/p>\n
Nagy G\u00e1sp\u00e1r eml\u00edtett \u00e9s a t\u00f6bbi vers\u00e9t rongyosra olvast\u00e1k akkor, amikor a gyilkosok gyilkoltak, az \u00e1rul\u00f3k \u00e9letet \u00e1rultak, orsz\u00e1got \u00e9s lelket, \u00e9s temetetlen\u00fcl hevertek hasm\u00e1nt a h\u0151seink, s\u00edrjukat sem ismert\u00fck, lovakkal tiportatt\u00e1k azokat, s nem volt b\u00e1tors\u00e1gunk f\u00f6lkutatni. Csak s\u00edrni, s\u00edrni, s\u00edrni s rem\u00e9lni.
T\u00f6p\u00f6r\u00f6dik a nemzet, az orsz\u00e1g.
N\u00e9lk\u00fcled a rem\u00e9ny is szalonnab\u0151rk\u00e9nt sir\u00fcl \u00f6ssze benn\u00fcnk.<\/p>\n