Minden k\u00e9szen \u00e1llt: megvolt a gy\u0171jtem\u00e9nyes versesk\u00f6tet, a vallom\u00e1sok, interj\u00fak k\u00f6nyve, az 56-os arck\u00e9pek, kar\u00e1csonyra a dupla CD, melyen saj\u00e1t verseit mondja. Nem maradt elvarratlan sz\u00e1l a k\u00e9s\u0151i korok kutat\u00f3inak, \u00e9s mi m\u00e9gis rem\u00e9nykedt\u00fcnk, h\u00e1tha fel\u00fclkerekedik a gyilkos betegs\u00e9ggel folytatott k\u00fczdelemben. Rem\u00e9ny\u00fcnket az \u00f6nz\u00e9s t\u00e1pl\u00e1lta legink\u00e1bb: ha Nagy G\u00e1sp\u00e1r elmegy, szeg\u00e9nyebbek lesz\u00fcnk, elvesz\u00edtj\u00fck fontos hivatkoz\u00e1si alapunkat arra, hogy lehet ezt a vil\u00e1got \u0151si tisztess\u00e9ggel meg\u00e9lni, hogy egyre zavarosabb korunkban vannak kikezdhetetlen erk\u00f6lcsi \u00e9rt\u00e9kek.<\/p>\n
Nagy G\u00e1sp\u00e1r f\u00e1jdalmasan kor\u00e1n lez\u00e1rult \u00e9letm\u0171v\u00e9nek legszembesz\u00f6k\u0151bb von\u00e1sa a h\u0171s\u00e9g \u00e9s k\u00f6vetkezetess\u00e9g. Amikor ez a kis Vas megyei falub\u00f3l, B\u00e9rbaltav\u00e1rr\u00f3l a pannonhalmi benc\u00e9s gimn\u00e1ziumba, majd a szombathelyi f\u0151iskol\u00e1ra ker\u00fclt fiatalember komolyan verselni kezdett, \u00edgy fogalmazott: „nek\u00fcnk m\u0171v\u00e9szi f\u00f6ladat a legnagyobb h\u0171s\u00e9g a haz\u00e1hoz”. S ugyanilyen kor\u00e1n kimondta: „csak az igazmond\u00e1s maradhat az ember egyetlen es\u00e9lye, hazugs\u00e1gra, elken\u00e9sre, halogat\u00e1sra nincs id\u0151”. Ezek a gondolatok v\u00e9gigk\u00eds\u00e9rik p\u00e1ly\u00e1j\u00e1t az 1968-as eszm\u00e9l\u00e9st\u0151l a Hitel novemberi sz\u00e1m\u00e1ban megjelent utols\u00f3 versekig. \u0150 feszegette legink\u00e1bb a kimondhat\u00f3s\u00e1g hat\u00e1rait a K\u00e1d\u00e1r-korszakban, mag\u00e1ra vonva a bels\u0151 elh\u00e1r\u00edt\u00e1s embereit, akik t\u00f6bb ezer oldalt k\u00f6rm\u00f6ltek a jelent\u00e9sek szerint ellens\u00e9ges ellenz\u00e9ki k\u00f6lt\u0151r\u0151l. Mintha a szel\u00edd Nagy G\u00e1sp\u00e1r, Kormos Istv\u00e1n tan\u00edtv\u00e1nya, Pilinszky, Nagy L\u00e1szl\u00f3, J\u00e9kely Zolt\u00e1n lelkes h\u00edve a szovjet tankok ellen sz\u00f3l\u00edtana fegyverbe. Pedig nem k\u00f6vetelt m\u00e1st, mint a m\u00falttal val\u00f3 szemben\u00e9z\u00e9st, a kisgyermekk\u00e9nt meg\u00e9lt 56 elismer\u00e9s\u00e9t \u00e9s a kiv\u00e9gzett Nagy Imre eltemet\u00e9s\u00e9t. A verseket betiltott\u00e1k, a foly\u00f3iratok (\u00daj Forr\u00e1s, Tiszat\u00e1j) illet\u00e9kes sz\u00e1mait bez\u00fazt\u00e1k, szerkeszt\u0151it lecser\u00e9lt\u00e9k, Nagy G\u00e1sp\u00e1rt szilenciumra \u00edt\u00e9lt\u00e9k. \u0150 azzal vigasztal\u00f3dott, hogy „a f\u00e9lelmetes pengearzen\u00e1lt kicsorb\u00edthatja az \u00e9nek”. A rendszerv\u00e1ltoz\u00e1s mintha – r\u00f6vid id\u0151re – igazolta volna a k\u00f6lt\u00e9szet erej\u00e9be vetett hit\u00e9t. Azt\u00e1n m\u00e1r 1990 v\u00e9g\u00e9n szembe kellett n\u00e9znie a realit\u00e1ssal: \u0151 az egykor m\u00e9g egys\u00e9gesnek l\u00e1tsz\u00f3 ellenz\u00e9k Petri Gy\u00f6rggyel k\u00f6z\u00f6sen emlegetett k\u00f6lt\u0151 h\u0151se, hirtelen \u00e9rdektelen po\u00e9ta lett a magukat m\u00e9rvad\u00f3nak tart\u00f3 k\u00f6r\u00f6kben. Korszer\u0171tlen k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi k\u00f6lt\u0151. Pedig \u0151 mit sem v\u00e1ltozott. A vil\u00e1g v\u00e1ltozott meg. Nagy G\u00e1sp\u00e1r m\u00e9rhetetlen f\u00e1jdalommal \u00e9lte meg az \u00e1rul\u00e1sokat, ahogy nevezte a kort\u00e1rsi kannibalizmust. Sokan kaj\u00e1nul, m\u00e1sok agg\u00f3dva figyelt\u00e9k, hogy az 1990-ben J\u00f3zsef Attila-d\u00edjjal kit\u00fcntetett k\u00f6lt\u0151 tov\u00e1bb tud-e l\u00e9pni. Az \u00f6tvenedik sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra k\u00e9sz\u00fclt Szabadrabok c\u00edm\u0171 gy\u0171jtem\u00e9nyes k\u00f6tet r\u00e1c\u00e1folt a hitetlenekre: Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00e9pes volt a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi k\u00f6lt\u00e9szet \u00faj form\u00e1it megtal\u00e1lni. Mind m\u00e9lyebbre \u00e1sott a magyar l\u00edra hagyom\u00e1nyaiban, a millennium idej\u00e9re elk\u00e9sz\u00fclt Symphonia Ungarorumban az ezer\u00e9ves Szent Istv\u00e1n-i \u00f6r\u00f6ks\u00e9g megtart\u00f3 erej\u00e9r\u0151l vall \u0151si \u00e9s mai form\u00e1kat elegy\u00edtve. Ez az az id\u0151szak, mely Isten-\u00e9lm\u00e9ny\u00e9t elm\u00e9ly\u00edti, s a magyar vall\u00e1sos l\u00edra \u00faj remekeit teremti meg.<\/p>\n
Ha k\u00f6teteit olvassuk – l\u00edr\u00e1t, pr\u00f3z\u00e1t, vallom\u00e1sokat -, nemcsak egy \u00e9rz\u00e9keny, b\u00f6lcs, olykor ironikus hang\u00fa k\u00f6lt\u0151 \u00fatkeres\u00e9s\u00e9t k\u00f6vethetj\u00fck nyomon, hanem az ut\u00f3bbi harminc \u00e9v t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t is, nehezen v\u00e1llalhat\u00f3 k\u00f6zelm\u00faltunkat, amelynek egyik legtiszt\u00e1bb fejezete Nagy G\u00e1sp\u00e1r konok k\u00fczdelme az igazs\u00e1g\u00e9rt<\/p>\n