B\u00facs\u00fa Nagy G\u00e1sp\u00e1rt\u00f3l<\/p>\n
A sz\u00e9k mellett \u00e1llok, amelyen \u00fclt, asztala f\u00f6l\u00e9 t\u0171z\u00f6tt, cetlikre \u00edrt sorokat olvasok. Egyikre-m\u00e1sikra m\u00e9g \u0151 h\u00edvta fel a figyelmemet. Most n\u00e9m\u00e1k a mondatok, k\u00f6nnyeznek a t\u00e1rgyak, a vergiliusi sz\u00f3-m\u00e1gia f\u00f6lkelti dolgok r\u00e9v\u00e9n is a szinte m\u00e1r kifejezhetetlen b\u00e1natot: \u201eSunt lacrimae rerum et mentem mortalia tangunt \u2013 Van a t\u00e1rgyaknak k\u00f6nny\u00fck, \u00e9s a muland\u00f3 dolgok a l\u00e9lekhez \u00e9rnek.\u201d Lec\u00f6vekel az \u00e9rz\u00e9s, szomor\u00fas\u00e1gom \u00e1tfonja a sz\u00e9ket, asztalt, falakat; ezek is \u2013 b\u00e1r szem\u00e9lytelenek \u2013 annak szem\u00e9ly\u00e9t k\u00f6nnyezik, aki a gazd\u00e1juk volt, a k\u00f6lt\u0151t, aki tudta: \u00e9let \u00e9s hal\u00e1l felett a sz\u00edv a h\u00edd, maga a teremt\u00e9st szolg\u00e1l\u00f3-gyarap\u00edt\u00f3 ember.<\/p>\n
Meg\u00e9rintette a lelk\u00e9t minden muland\u00f3, hogy tehets\u00e9g\u00e9vel halhatatlann\u00e1 tegye mindnek l\u00e9nyeg\u00e9t. Mert ezt akarta. M\u0171v\u00e9sz volt.
Hull a k\u00f6nnyem, \u00e9s \u00fajra meg \u00fajra \u00e1t\u00e9rzem: a szeretet-vonatkoz\u00e1s \u2013 a l\u00e9tnek ez az \u0151seredeti form\u00e1ja \u2013 sohasem jelenthet m\u00e1st, mint az \u00e9let legm\u00e9lyebb alapj\u00e1t, titokzatos er\u0151-komm\u00fani\u00f3t. F\u00e9nnyel \u00f6vezte a verseit, szorongattat\u00e1sokban is \u00e9p\u00edt\u0151 rem\u00e9nnyel, igazs\u00e1got hirdet\u0151-k\u00f6vetel\u0151 szavaiban az Evang\u00e9lium tisztas\u00e1g\u00e1val. K\u00f6lt\u0151-hitvall\u00f3 volt, igaz magyar, berzsenyi lelk\u00fclet\u0171.<\/p>\n
Asztal\u00e1n a vir\u00e1g s f\u00fcz\u00e9r, mely az eml\u00e9kez\u00e9s\u00e9, lehervad, a gyerty\u00e1k kialszanak. Gy\u00f6tr\u0151v\u00e9 v\u00e1lik vigasztalan hi\u00e1nya annak, aki messzire ment, hogy ugyanakkor \u00edgy ker\u00fclj\u00f6n k\u00f6zelebb muland\u00f3s\u00e1gunkhoz \u2013 jelezv\u00e9n: az \u00e9letet nagyvonal\u00faan kell \u00e9lni, hogy a hal\u00e1l a l\u00e9t \u00e9rtelmes folytat\u00e1sa legyen. Igen, ez teszi az elm\u00fal\u00e1st az \u00e9let r\u00e9sz\u00e9v\u00e9, a keresztet, a szenved\u00e9st dics\u0151s\u00e9gg\u00e9, Krisztus nyom\u00e1ban.
Alkot\u00f3 p\u00e1ly\u00e1d m\u00e9g sokat \u00edg\u00e9r\u0151 idej\u00e9n t\u00e1vozt\u00e1l, G\u00e1sp\u00e1r. Elh\u00edvott az, aki egy nemzetnek, csal\u00e1dnak, valamennyi\u00fcnknek adott, akinek b\u00f6lcs rendel\u00e9s\u00e9t a teremtm\u00e9ny sohasem \u00e9rtheti meg. Eml\u00e9kszem, e rejt\u00e9lyr\u0151l egyszer itt, a r\u00e1di\u00f3s szerkeszt\u0151s\u00e9gi szob\u00e1ban filozof\u00e1ltunk. Tal\u00e1n egy esztendeje. <\/p>\n
Sohasem volt\u00e1l mag\u00e1nyos, m\u0171v\u00e9sz-mag\u00e1nyod is sz\u00edved h\u00eddj\u00e1val k\u00f6t\u00f6tt \u00f6ssze t\u00e1rgyakat, embereket. Hiszem, \u00f6sszek\u00f6t oda\u00e1tr\u00f3l is. Nem gondolkodhatt\u00e1l f\u00f6ldi l\u00e9tedben m\u00e1sk\u00e9nt, mint ahogyan a kereszt\u00e9ny \u00edr\u00f3, Mauriac: ha elmegy\u00fcnk, mindig visszagondolunk azokra, akiket szerett\u00fcnk a f\u00f6ld\u00f6n.
K\u00f6nyvedet lapozgatom, amit k\u00e9t \u00e9ve dedik\u00e1lt\u00e1l a Sz\u00f3 felel\u0151ss\u00e9g\u00e9nek, k\u00f6z\u00f6s szolg\u00e1latunk jegy\u00e9ben \u2013 hangban, \u00edr\u00e1sban. Nem sejtettem, hogy \u00f6r\u00f6ks\u00e9g-\u00fczenet lesz. Most m\u00e1r tudom. Rem\u00e9nyer\u0151s\u00edt\u0151 a p\u00e1ly\u00e1n, ahol Isten mindenkor az \u201e\u0151seredeti m\u00e9lys\u00e9g.\u201d \u0150 m\u00e9ri ki a p\u00e1ly\u00e1kat, \u0150 a miszt\u00e9rium, melyben a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g f\u00e9ny, a l\u00e9lek szabads\u00e1ga nagylelk\u0171 aj\u00e1nd\u00e9k.
Te m\u00e1r ennek a szabads\u00e1gnak \u00f6r\u00f6k jutalm\u00e1ban \u00e9lsz, hiszem.<\/p>\n