„MINDEN NYELV, f\u00fcggetlen\u00fcl att\u00f3l, hogy mekkora n\u00e9pess\u00e9g haszn\u00e1lja, \u00e9lteti vagy alak\u00edtja, k\u00e9pes arra, hogy val\u00f3s p\u00e1rbesz\u00e9dbe kezdjen a Vil\u00e1ggal. S ha a Vil\u00e1ggal t\u00e1rsalkodik: titkokat nyitogat \u00e9s \u0151riz egyszerre.”<\/p>\n
Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6lt\u0151i titoknyitogat\u00e1sai mellett essz\u00e9k form\u00e1j\u00e1ban is el-elbesz\u00e9lget a vil\u00e1ggal. B\u0151 h\u00e1rom \u00e9vtizedet fel\u00f6lel\u0151, irodalmi t\u00e9m\u00e1j\u00fa essz\u00e9it gy\u0171jti egybe a Szavak a rengetegb\u0151l c\u00edm\u0171 k\u00f6tet, amely a szegedi Tiszat\u00e1j k\u00f6nyvek sorozat\u00e1t gazdag\u00edtja.<\/p>\n
A k\u00f6nyv els\u0151 n\u00e9gy\u00f6t\u00f6de saj\u00e1tos Nagy G\u00e1sp\u00e1r-i irodalomt\u00f6rt\u00e9net. Elindulva a legnagyobbakt\u00f3l: Berzsenyit\u0151l, Katona J\u00f3zseft\u0151l, Pet\u0151fit\u0151l, Aranyt\u00f3l eg\u00e9szen a mai harmincasokig v\u00e9gigp\u00e1szt\u00e1zza a magyar irodalom \u00e9gboltj\u00e1t. Az els\u0151 essz\u00e9kben a pannonhalmi benc\u00e9s di\u00e1k\u00e9vek memoriterei k\u00f6sz\u00f6nnek vissza, majd a nagy kort\u00e1rsak el\u0151tt hajt fejet a k\u00f6lt\u0151. \u00c1tgondolt, \u00e1t\u00e9lt, kifejez\u0151 szavakat olvashatunk Nagy L\u00e1szl\u00f3, Illy\u00e9s \u00e9s Pilinszky k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9r\u0151l \u00e9s szem\u00e9ly\u00e9r\u0151l, de legmelegebben \u00e9s legelevenebben Kormos Istv\u00e1nt festi le Nagy G\u00e1sp\u00e1r. A k\u00f6z\u00f6tt\u00fck l\u00e9v\u0151 kett\u0151s, mestertan\u00edtv\u00e1nyi, ugyanakkor pajt\u00e1si viszony m\u00e1r-m\u00e1r \u00e9letre kel a m\u00e9ly szeretettel \u00e1titatott pr\u00f3z\u00e1ban. <\/p>\n
A magyar nyelv zamat\u00e1t hordoz\u00f3 k\u00f6lt\u0151i essz\u00e9kben a hazai jelesek mellett a hat\u00e1ron t\u00fali magyar irodalom kiv\u00e1l\u00f3 k\u00e9pvisel\u0151i, t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt S\u00fct\u0151 Andr\u00e1s \u00e9s K\u00e1ny\u00e1di S\u00e1ndor is meg\u00f6r\u00f6k\u00edttetnek. Szomor\u00faan nagy t\u00f6meget tesznek ki ugyanakkor a nekrol\u00f3gok, illetve a nemr\u00e9g halott k\u00f6lt\u0151kre-\u00edr\u00f3kra val\u00f3 visszaeml\u00e9kez\u00e9sek. <\/p>\n
Nagy G\u00e1sp\u00e1r makacsul ragaszkodik az eml\u00e9kez\u00e9s jog\u00e1hoz, a Nietzsch\u00e9t\u0151l k\u00f6lcs\u00f6nz\u00f6tt ideol\u00f3gia ellen\u00e9ben k\u00fczd, mely a felejt\u00e9sre val\u00f3 hajlamot a cselekv\u00e9s lehets\u00e9ges m\u00f3djak\u00e9nt t\u00fcnteti fel. <\/p>\n
Az essz\u00e9ista-k\u00f6lt\u0151 nem hisz abban a posztmodern irodalomban sem, amely kiz\u00e1r\u00f3lag a m\u0171 j\u00f3l meg\u00edrts\u00e1g\u00e1ra \u00f6sszpontos\u00edt, de a m\u0171v\u00e9szetb\u0151l sz\u00e1m\u0171zi az emberi oldalt, az \u00e9rz\u00e9seket, a tapasztalatot. A k\u00f6tetben helyet kap\u00f3 m\u00e1sik, r\u00f6videbb essz\u00e9ciklus, az \u00f6nreflexi\u00f3s \u00edr\u00e1sok egyik\u00e9ben \u00edgy \u00edr err\u0151l: „a sz\u00edv \u00e9s l\u00e9lek igazs\u00e1ga n\u00e9lk\u00fcl nincs igazi m\u0171. A legnagyszer\u0171bb emberi \u00e9rz\u00e9sek, ha kiszorulnak a k\u00f6nyv lapjair\u00f3l, ha csak brili\u00e1ns \u00edr\u00e1stechnika k\u00e1pr\u00e1ztatja az olvas\u00f3t, akkor mi\u00e9rt e f\u00e9ny\u0171z\u00e9s. Mi\u00e9rt \u00e9s kinek?” <\/p>\n
Az essz\u00e9kb\u0151l is kirajzol\u00f3dik annak a Nagy G\u00e1sp\u00e1rnak a k\u00e9pe, aki verseivel az emberekhez akar sz\u00f3lni, aki a rendszerv\u00e1ltoz\u00e1s el\u0151tt sem tudott hallgatni az 1956-os esem\u00e9nyekr\u0151l. Mert k\u00f6lt\u0151k\u00e9nt is vallja, amit egyik essz\u00e9j\u00e9ben vetett pap\u00edrra: „A cs\u00f6nd a legveszedelmesebb.” Ez\u00e9rt sz\u00f3l irodalomr\u00f3l \u00e9s \u00e9letr\u0151l, de legf\u0151k\u00e9ppen \u00e9rt\u00e9kekr\u0151l – a j\u00f6v\u0151be vetett rend\u00edthetetlen bizalommal. <\/p>\n