BESZ\u00c9LGET\u00c9S NAGY G\u00c1SP\u00c1RRAL<\/p>\n
B\u00e1r h\u00e1rom \u00e9s f\u00e9l \u00e9vtizede j\u00f3 bar\u00e1tom, alig tudunk tal\u00e1lkozni. \u00d6r\u00f6k\u00f6sen rohan. Felolvas\u00f3estje van, ki\u00e1ll\u00edt\u00e1st nyit meg, s minthogy a k\u00f6z\u00fcgy szolg\u00e1latosa, Sepsiszentgy\u00f6rgyt\u0151l New Yorkig \u00e9s Vaj\u00e1t\u00f3l Pr\u00e1g\u00e1ig minden\u00fctt ott van, ahol (legal\u00e1bbis k\u00e9pzelme szerint) tud valamit a haza \u00e9rdek\u00e9ben mozd\u00edtani.<\/p>\n
Megsz\u00e1llott. Aki azt hiszi, hogy az erk\u00f6lcs kardn\u00e1l is \u00e9lesebb kard, s hogy j\u00f3 sz\u00f3val, a p\u00e9lda erej\u0171, munk\u00e1ban \u00f6nmag\u00e1t sem k\u00edm\u00e9l\u0151 \u00f6nfel\u00e1ldoz\u00e1ssal megv\u00e1ltoznak dolgaink. Illy\u00e9s Gyul\u00e1ra mosolyintva a magyars\u00e1g-\u00fcgy (az el\u00f6regedett, gyorsan fogyatkoz\u00f3 nemzet, a hit\u00e9t vesztett vagy legal\u00e1bbis odahagyni l\u00e1tsz\u00f3 magyars\u00e1g) egyik k\u00e9pvisel\u0151j\u00e9nek gondolja mag\u00e1t, holott csak k\u00f6lt\u0151.
K\u00f6lt\u0151, aki minden er\u0151fesz\u00edt\u00e9se ellen\u00e9re sem tud szembefordulni \u2013 ha igen, szinte hat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl \u2013 a politika sokszor nemtelen, csiki-csuki j\u00e1t\u00e9k\u00e1val; nem tudja kif\u00e9nyes\u00edteni a dikt\u00e1tum erej\u00e9vel elrozsd\u00e1s\u00edtott t\u00f6rt\u00e9nelm\u00fcnket (Trianon); \u00e9s nincsen hatalma a vil\u00e1got veszt\u00e9be hajt\u00f3 \u2013 mindez a b\u00e9ke, a demokr\u00e1cia nev\u00e9ben t\u00f6rt\u00e9nik \u2013 hatalmass\u00e1gok f\u00f6l\u00f6tt.<\/p>\n
Egyvalamiben azonban hatalmas \u2013 hit\u00e9ben. Hogy az a hajl\u00e9k \u2013 hajl\u00e9k a l\u00e9leknek \u2013 f\u00f6l\u00e9p\u00edthet\u0151. K\u00f3s K\u00e1roly-i a sz\u00e1nd\u00e9ka: a romolhatatlan k\u0151 erej\u00e9vel hasson a sz\u00f3 is! Persze az \u00edr\u00f3ra \u00e9s a k\u00f6lt\u0151re m\u00e1r r\u00e9gen nem hallgatnak. A siker\u00fclt vers kiv\u00e1ltotta \u00e9rz\u00fcletet lassan p\u00f3tolni fogja a gurul\u00f3 forint. S az irodalmi \u00e9rt\u00e9ket meg a bes\u00fag\u00f3k, \u00fcgyn\u00f6k\u00f6k sz\u00e9lkakashadj\u00e1rat\u00e1nak a blabl\u00e1ja.
Nagy G\u00e1sp\u00e1r, egyike a t\u00f6bbsz\u00f6r\u00f6sen megfigyelteknek, m\u00e9gsem szomor\u00fa. Hogy mi t\u00e1pl\u00e1lja der\u0171j\u00e9t, magam sem tudom. Tal\u00e1n att\u00f3l gazdag, hogy minden \u2013 ak\u00e1r az \u00f6v\u00e9vel ellent\u00e9tes oldalr\u00f3l j\u00f6v\u0151 \u2013 \u00e9rt\u00e9ket be tud fogadni. Csak legyen m\u00f6g\u00f6tte erk\u00f6lcs, hit, meggy\u0151z\u0151d\u00e9s, az eszt\u00e9tikum igazs\u00e1ga. Egy\u00fctt vagyunk gazdagok, hirdeti. S kiv\u00e1ltk\u00e9pp azt, hogy temetetlen holtak ne maradjanak m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk.<\/p>\n
\u2013 Val\u00f3ban az ember \u00e9let\u00e9nek k\u00e9s\u0151bbi mozzanatait a sz\u00fcl\u0151h\u00e1z hat\u00e1rozza meg. \u00c9n a kis nyugat-dun\u00e1nt\u00fali faluban, B\u00e9rbaltav\u00e1ron olyan paraszti k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gbe sz\u00fclettem bele, ahol a kimondott sz\u00f3nak hitele volt. A katolikus, m\u00e9lyen vall\u00e1sos csal\u00e1d azokban a neh\u00e9z id\u0151kben, az \u00f6tvenes \u00e9vekben is gyakorolta hit\u00e9t, amikor v\u00e9rrel-vassal irtott\u00e1k az ilyesf\u00e9le \u201eelt\u00e9velyed\u0151ket\u201d. Nekem egy \u00e9leten kereszt\u00fcl meghat\u00e1roz\u00f3 \u00e9lm\u00e9ny volt ez a k\u00f6vetkezetess\u00e9g. S ha belegondolok, nagyon neh\u00e9z \u2013 tal\u00e1n nem is lehet \u2013 visszaadni azokat az aj\u00e1nd\u00e9kokat, amiket a sz\u00fcleimt\u0151l, s m\u00e9gink\u00e1bb nagysz\u00fcleimt\u0151l kaptam. A paraszti vil\u00e1g, amelyben \u00e9lt\u00fcnk, az orsz\u00e1g neh\u00e9zs\u00e9geit ugyancsak t\u00fckr\u00f6zte. S ezt a kisgyerek j\u00f3l l\u00e1tta, s amennyire tudta, meg is szenvedte. \u00c1m ezt a cudar id\u0151szakot nekem m\u00e9gis csod\u00e1latoss\u00e1 var\u00e1zsolta anyai nagyany\u00e1m ked\u00e9lye \u00e9s hite. Feledtetve a kinti, \u00fan. t\u00e1rsadalmi val\u00f3s\u00e1g zords\u00e1g\u00e1t nagyany\u00e1m mes\u00e9kre, versekre, im\u00e1ds\u00e1gokra tan\u00edtott. Els\u0151sorban neki k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151 \u2013 mindm\u00e1ig h\u00e1l\u00e1val gondolok r\u00e1 \u2013, hogy boldog gyermekkorom volt. Est\u00e9nk\u00e9nt, amikor m\u00e9g nem j\u00f6ttek haza a feln\u0151ttek, mert \u00e9ppen a betakar\u00edt\u00e1st v\u00e9gezt\u00e9k, kinyitotta a sparherd-ajt\u00f3t \u2013 villany akkoriban m\u00e9g nem volt n\u00e1lunk \u2013, \u00e9s ahogyan a par\u00e1zs kivil\u00e1glott, elkezdett \u00e9nekelni. Nagyon sz\u00e9p, s kiv\u00e1ltk\u00e9pp k\u00fcl\u00f6nleges M\u00e1ria-\u00e9nekeket tudott, amelyeket saj\u00e1t \u00edzl\u00e9se \u00e9s hajlama szerint tov\u00e1bbsz\u00ednezett. Vagyis keverte a faluban ismeretes \u00e9nekekkel. (Vari\u00e1ci\u00f3i egyetlen ima- vagy \u00e9nekesk\u00f6nyvben sem tal\u00e1lhat\u00f3k meg.) Azt\u00e1n egyszercsak \u00e1tt\u00e9rt a bety\u00e1rt\u00f6rt\u00e9netekre. \u00c9s az \u00e1llatokr\u00f3l, a kiscsik\u00f3r\u00f3l, a kismalacr\u00f3l is sokat mes\u00e9lt. Mindenr\u0151l, ami a kisgyereket foglalkoztatta. Minthogy az \u00e1llatok (az ist\u00e1ll\u00f3, az \u00f3l) k\u00f6zel\u00e9ben n\u0151ttem f\u00f6l, nem volt idegen, s\u0151t esem\u00e9ny volt sz\u00e1momra egy kisborj\u00fa, egy kiscsik\u00f3 sz\u00fclet\u00e9se. Teh\u00e1t nagymama volt az els\u0151 tan\u00edt\u00f3m, \u0151 nyitotta r\u00e1 szememet a h\u00e1z k\u00f6r\u00fcli vil\u00e1g s a hite szerinti \u00e9gi val\u00f3s\u00e1g dolgaira.<\/p>\n
Viszont csal\u00e1dunk m\u00e1sik \u00e1g\u00e1t is meg kell eml\u00edtenem. Nagyap\u00e1mat, akit szint\u00e9n G\u00e1sp\u00e1rnak h\u00edvtak. H\u00edres ember volt. Nagytilaji nagyap\u00e1mat a falu Vas megye legd\u00e9libb szeglet\u00e9ben van \u2013 a k\u00f6rnyez\u0151 falvakban is j\u00f3l ismert\u00e9k. Mi\u00e9rt? Mert szellemes, \u00e9lvezetes v\u0151f\u00e9lyn\u00f3t\u00e1kat \u00e9s k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le rigmusokat tudott fabrik\u00e1lni. \u00c9s ezeket a megfelel\u0151 alkalmakkor b\u00e1tran, nem kis humorral, el\u0151 is adta. Az \u00e9lete \u00fagy telt, hogy v\u00e9gezte a kem\u00e9ny paraszti munk\u00e1t \u2013 abb\u00f3l is a sz\u00e1m\u00e1ra a legkedvesebbet, vagyis a sz\u0151l\u0151hegyen dolgozott: kap\u00e1lt, permetezett, kasz\u00e1lta a f\u00fcvet, s ha arra j\u00e1r\u00f3 j\u00f3 kom\u00e1j\u00e1t megl\u00e1tta, sose mulasztotta el, hogy beh\u00edvja a pitarba, nem m\u00e1s\u00e9rt, mint hogy egy-egy poh\u00e1r bort legur\u00edtsanak a torkukon \u2013, s k\u00f6zben k\u00e9sz\u00fclt a k\u00f6vetkez\u0151 lagzi rigmusaira. \u00dagy hajl\u00edtotta a sz\u00f3t, hogy a n\u00e1szn\u00e9p mindenkoron j\u00f3l sz\u00f3rakozz\u00e9k.<\/p>\n
Sohasem \u00edrta le a \u201everseit\u201d, hanem az \u00faj helyzethez igazod\u00f3 r\u00e9szt gondolatban a r\u00e9gihez (a stabil alapsz\u00f6veghez) passz\u00edtotta. V\u00e1s\u00e1rokra j\u00e1r\u00f3 ember l\u00e9v\u00e9n \u2013 Zalaegerszegen, Szombathelyen \u00e9s Vasv\u00e1ron is megfordult \u2013 k\u00f6nnyen hozz\u00e1juthatott egy-k\u00e9t, lakodalmi rigmusokat, k\u00f6sz\u00f6nt\u0151ket tartalmaz\u00f3 k\u00f6nyvh\u00f6z. Azokb\u00f3l k\u00e9pezte mag\u00e1t. S\u0151t bel\u0151l\u00fck, mes\u00e9ikb\u0151l form\u00e1lta m\u00e9g sz\u00ednesebb\u00e9 k\u00fcl\u00f6nben sem sz\u00fcrke vil\u00e1g\u00e1t. Nagyap\u00e1mat a mai napig \u00fagy emlegetik a faluban, hogy \u201eehhez \u00e9s ahhoz az \u00e9telhez milyen j\u00f3 verseket tal\u00e1lt ki\u201d. Gyerekk\u00e9nt j\u00f3 p\u00e1r lakodalomban \u00e9n is r\u00e9szt vettem \u2013 m\u00e9g a nyolcvanadik \u00e9ve fel\u00e9 j\u00e1rva is sz\u00f3rakoztatta k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g\u00e9t \u2013, \u00e9s meggy\u0151z\u0151dhettem k\u00fcl\u00f6nleges, csodasz\u00e1mba men\u0151 k\u00e9pess\u00e9geir\u0151l. Mindm\u00e1ig el\u0151ttem t\u00e1ncos kedve, j\u00f3 hangja, \u00e9s az a feledhetetlen l\u00e9gk\u00f6r, amit mond\u00f3k\u00e1ival, pajkos kisz\u00f3l\u00e1saival az asztal k\u00f6r\u00e9 var\u00e1zsolt.
Amikor azon medit\u00e1lok, hogyan is ker\u00fcltem ebbe a \u201eszakm\u00e1ba\u201d \u2013 ti. mik\u00e9pp is lettem, milyen ind\u00edttat\u00e1sb\u00f3l k\u00f6lt\u0151 \u2013, nagyany\u00e1mhoz \u00e9s nagyap\u00e1mhoz vezetnek a sz\u00e1lak. T\u0151l\u00fck alighanem sokat \u00f6r\u00f6k\u00f6ltem. <\/p>\n
\u2013 Dr\u00e1mai alkat voln\u00e9k? Nem tudom. Lehet. B\u00e1r a gyerekkor nyomaszt\u00f3 l\u00e9gk\u00f6r\u00e9t a csal\u00e1d \u2013 els\u0151bben is mesemond\u00f3 nagyany\u00e1m \u00e9s v\u0151f\u00e9lyn\u00f3t\u00e1kat fabrik\u00e1l\u00f3 nagyap\u00e1m \u2013 feledtetni igyekezett velem, de a gyerek idegrendszer\u00e9be egy \u00e9letre elrakt\u00e1roz\u00f3dtak azok a f\u00e9lelmek, amelyek k\u00e9s\u0151bb , az id\u0151 el\u0151rehaladt\u00e1val kisebbedtek, de teljesen nem sz\u0171ntek meg. Mert azt, hogy j\u00f6nnek a v\u00e9grehajt\u00f3k, a padl\u00e1sles\u00f6pr\u0151k, hogy a gabon\u00e1t a cs\u00e9pl\u00e9s ut\u00e1n azonnal vinni kell a Futur\u00e1ba, hogy keresztany\u00e1mmal \u2013 nekem k\u00f6nny\u0171 dolgom volt a karj\u00e1ban \u2013 micsoda sort kellett ki\u00e1llnunk, hogy \u2013 jegyre! \u2013 egy darabka kenyeret kaphassunk \u2013 \u00e9s m\u00e9g hosszan sorolhatn\u00e1m az \u00f6tvenes \u00e9vekbeli megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1sokat \u2013, m\u00e1ig f\u00f6lsejlenek bennem. Vgayis a kem\u00e9ny id\u0151k nem m\u00faltak el nyomtalanul.<\/p>\n
Gyerekkori szomor\u00fas\u00e1gomnak dokumentuma is van: els\u0151 versem, amely ’59 vagy ’60 t\u00e1j\u00e1n sz\u00fcletett. Fels\u0151 tagozatos lehettem, tal\u00e1n \u00f6t\u00f6dikes. Halottak napj\u00e1n kiment\u00fcnk a b\u00e9rbaltav\u00e1ri \u00e9s a nagytilaji temet\u0151be, \u0151seim nyughely\u00e9re, s alig tudtam ide-oda kapkodni a fejemet, amikor nagyany\u00e1m \u00e9s keresztany\u00e1m az egyik \u00e9s a m\u00e1sik keresztre mutatva azt mondta: „ez is a mi rokonunk, az is a mi rokonunk”. Szit\u00e1lt a h\u00f3, \u00e9n gyerty\u00e1kat gy\u00fajtottam \u00fcgyetlen\u00fcl, ez\u00e9rt \u00f6sszefaggy\u00faztam a kab\u00e1tomat, meg is szidtak \u00e9rte. Rengeteg s\u00edrhoz kellett odamenn\u00fcnk, a krizant\u00e9mok elfagytak arra a reggelre, any\u00e1m m\u00e9rgel\u0151d\u00f6tt. Ez volt az a temet\u0151i hangulat, ami megcsapott engem. Az elm\u00fal\u00e1s foglalkoztatott, err\u0151l \u00edrtam a verset. \u00c9s megmutattam a tan\u00e1r n\u00e9ninek, Gyulay Lajosn\u00e9nak. Tetszett neki, de m\u00e9gis azt mondta: „Kisfiam, \u00edrj\u00e1l majd vid\u00e1mabbat is!” M\u00e9g eggyel pr\u00f3b\u00e1lkoztam, de az is szomor\u00fara sikeredett. „Filozofikusra”. Pedig az ismert Pet\u0151fi-vers \u2013 Itt van az \u0151sz, itt van \u00fajra.<\/span>.. \u2013 mint\u00e1j\u00e1ra sz\u00fcletett.N\u00e9ztem az el\u00fasz\u00f3 \u00f6k\u00f6rny\u00e1lat, \u00e9s b\u00e1nk\u00f3dtam. A tan\u00e1r n\u00e9ni ezt is megdics\u00e9rte, de megintcsak megk\u00e9rdezte: \u201em\u00e9rt vagy szomor\u00fa, mert kezd\u0151dik az iskola?\u201d. \u201eNem, csak \u00fagy \u00e1ltal\u00e1ban \u2013 feleltem \u2013, mert szomor\u00fa a vil\u00e1g.\u201d \u2013 Lehet, hiszen egyed\u00fcli gyerek voltam. Borzaszt\u00f3an f\u00e1jt, hogy nincs testv\u00e9rem. Sz\u00fcleim m\u00e1r el\u00e9g id\u0151sek voltak \u2013 any\u00e1m a 40., \u00e9desap\u00e1m a 45. \u00e9v\u00e9ben j\u00e1rt \u2013, amikor sz\u00fclettem. Ap\u00e1m nem sokkal azel\u0151tt j\u00f6tt haza a frontr\u00f3l. (1948-ban h\u00e1zasodtak \u00f6szsze, vil\u00e1graj\u00f6vetelem el\u0151tt egy \u00e9vvel.) Any\u00e1m a hossz\u00fa vaj\u00fad\u00e1skor rettenetesen szenvedett, a b\u00e1ba k\u00e9s\u0151bb f\u00f6l is emlegette: majdnem belehalt any\u00e1d a sz\u00fcl\u00e9sbe. Szomor\u00fas\u00e1gomnak az is oka lehetett, hogy nem a sz\u00fcleim foglalkoztak velem \u2013 \u0151k a nyolc holdat m\u0171velt\u00e9k, h\u00e1zat \u00e9p\u00edtettek s egyebekben szorgoskodtak \u2013, hanem a m\u00e1r eml\u00edtett anyai nagyany\u00e1m, aki akkor m\u00e1r id\u0151s asszony volt. \u00c9s any\u00e1m h\u00fagai forgol\u00f3dtak k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, t\u00f6bbet mint \u00e9desany\u00e1m. Mivel id\u0151sebb emberek neveltek, \u00e9s nem voltak k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem gyerekek, kimondhatatlanul v\u00e1gytam arra, hogy pajt\u00e1saim legyenek. Ha alkalom ny\u00edlt r\u00e1, t\u00f6bbsz\u00f6r megsz\u00f6ktem otthonr\u00f3l, hogy \u00e1tmehessek az \u00f6t\u00f6dik szomsz\u00e9dba a gyerekekhez. Szinte naponta mondtam magam el\u00e9: milyen j\u00f3 annak, akinek \u00f6t-hat testv\u00e9re van. <\/p>\n \u2013 Igen. Mint m\u00e1r eml\u00edtettem, csal\u00e1dunkban a hit \u00e9s a vall\u00e1s k\u00f6r\u00fcl forgott szinte minden. Templomba j\u00e1rtunk \u2013 az \u00e1ltal\u00e1nos iskol\u00e1ban mindig is hittanos voltam \u2013, s \u00e9n sz\u00edvesen ministr\u00e1ltam. Ez\u00e9rt nem volt v\u00e9letlen, hogy keresztany\u00e1mban egyszer f\u00f6lr\u00e9mlett: tal\u00e1n pap is lehetne bel\u0151lem. Hogy sorsom fel\u0151l ki d\u00f6nt\u00f6tt, m\u00e1ig sem tudom. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg keresztany\u00e1m \u2013 any\u00e1m h\u00faga, Kelemen R\u00f3zsa \u2013 gondolta ki, hogy nekem valamif\u00e9le j\u00f3 helyre, intern\u00e1tusba kellene mennem. A helyi pl\u00e9b\u00e1nos aj\u00e1nl\u00e1s\u00e1val 1963-ban \u2013 keresztany\u00e1m is velem vonatozott \u2013 elutaztunk Szent M\u00e1rton hegy\u00e9hez, vagyis Pannonhalm\u00e1ra. \u00c1tment\u00fcnk a Bakonyon \u00e9s a Cuha v\u00f6lgy\u00e9n. M\u00e9g ma is el\u0151ttem van az a kisdi\u00e1k, aki meg\u00e1ll a pannonhalmi \u00e1llom\u00e1son, \u00e9s f\u00f6ln\u00e9z arra a hatalmas (akkor legal\u00e1bbis annak t\u0171n\u0151)l\u00f6szhegyre \u2013 f\u00f6l\u00e9nk magasodott a kolostor \u00e9s a gimn\u00e1zium \u00e9p\u00fclete \u2013, \u00e9let\u00e9nek egyik fontos terep\u00e9re. J\u00f3 m\u00e1sf\u00e9l kilom\u00e9teres gyalog\u00fat v\u00e9g\u00e9n \u2013 olyan volt nekem akkor az a t\u00fara mintha az Arar\u00e1tot m\u00e1sztam volna meg \u2013 v\u00e9gre f\u00f6lt\u0171nt a v\u00e1gyva v\u00e1gyott c\u00e9l. Meg\u00e9rkezt\u00fcnk.<\/p>\n Mertem, csak nagyon hamar eldugtam a k\u00e9sz verset. Ak\u00e1rhogy is van, Pannonhalm\u00e1n a t\u00f6bbiekkel szemben \u2013 k\u00f6z\u00fcl\u00fck j\u00f3p\u00e1ran komoly csal\u00e1di k\u00f6nyvt\u00e1rat tudhattak maguk m\u00f6g\u00f6tt \u2013 nekem irt\u00f3zatos m\u0171velts\u00e9gi h\u00e1tr\u00e1nyom volt. B\u00e9rbaltav\u00e1ri h\u00e1zunkban \u2013 honnan, honnan nem \u2013 mind\u00f6ssze a J\u00f3kai- \u00e9s a Kr\u00fady-sorozat bizonyos k\u00f6tetei d\u00edszelegtek a polcon. Sokat lapozgattam \u0151ket, de nem \u00e9rtettem bel\u0151l\u00fck semmit. Ann\u00e1l nagyobb \u00f6r\u00f6mmel vetettem r\u00e1 magamat a kar\u00e1csonyra \u00e9s k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le \u00fcnnepekre kapott k\u00f6nyvekre. Az olvas\u00e1s \u00e9lm\u00e9nye teh\u00e1t m\u00e1r otthon megfogott, s a k\u00f6nyvek ir\u00e1nti \u00e9hs\u00e9gem Pannonhalm\u00e1n egyre n\u0151tt. Szerencs\u00e9re volt mit birtokba venni, hiszen Szent M\u00e1rton hegye a magyar kult\u00fara fellegv\u00e1ra is. \u201eVagy megszoksz vagy megsz\u00f6ksz\u201d \u2013 hirdett\u00e9k a szigor\u00fa arcok, \u00e9s a nem mindig n\u00e9ma ajkak. Forrai Botond oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k\u00f6m szint\u00e9n a hirdet\u0151k k\u00f6z\u00e9 tartozott. Szeme villan\u00e1s\u00e1val nemcsak a tanul\u00e1s l\u00e9gk\u00f6r\u00e9t hat\u00e1rozta meg, hanem egyenesen r\u00e1nk bor\u00edtotta \u2013 iszonytat\u00f3 s\u00faly \u2013 a k\u00f6vekbe \u00e9p\u00edtett magyar kult\u00far\u00e1t \u00e9s m\u0171vel\u0151d\u00e9st\u00f6rt\u00e9netet is. A f\u00f6ldrajz- \u00e9s a fizikatan\u00e1r is arr\u00f3l reg\u00e9lt,hogy Pannonhalma milyen fontos szerepet j\u00e1tszott a magyars\u00e1g \u00e9let\u00e9ben, hiszen G\u00e9za fejedelem \u00e9p\u00edttette az altemplomot, s fia \u2013 a k\u00e9s\u0151bbi Szent Istv\u00e1n \u2013 a monostort. Ismern\u00fcnk kellett mindent: a t\u00f6rt\u00e9nelmet (azon bel\u00fcl a hely t\u00f6rt\u00e9nelm\u00e9t is), az \u00e9p\u00edt\u00e9szeti st\u00edlusokat, a f\u00f3li\u00e1nsok rejtette \u00fczenet\u00e9t. Hi\u00e1ba j\u00f6ttem a falusi iskol\u00e1b\u00f3l kit\u0171n\u0151 bizony\u00edtv\u00e1nnyal, ebben a gimn\u00e1ziumban \u2013 amelynek a k\u00f6vetelm\u00e9nyei orsz\u00e1gosan is a legmagasabbak voltak \u2013 igencsak tanulni kellett.<\/p>\n Tal\u00e1n m\u00e1sodikos lehettem, amikor az \u00f6nk\u00e9pz\u0151k\u00f6rben valami versf\u00e9l\u00e9t fabrik\u00e1ltam. Sulyok Efr\u00e9m tan\u00e1r \u00far megn\u00e9zte \u2013 aki szigor\u00fa magyartan\u00e1r volt, rengeteg memoritert kellett tudnunk \u2013, \u00e9s halk finoms\u00e1ggal megjegyezte: \u201etal\u00e1n ez m\u00e9gsem Arany J\u00e1nos, vagy Berzsenyi\u201d. (Berzsenyi, Arany, Babits volt a kedvence.) Ezzel el\u00e9gg\u00e9 kedvemet szegte. B\u00e1r tov\u00e1bbra is elj\u00e1rtam az \u00f6nk\u00e9pz\u0151k\u00f6rbe \u2013 amelyet nem \u0151 vezetett \u2013, de valahogyan elment a kedvem az eg\u00e9szt\u0151l. \u201eFiam, ink\u00e1bb a memoritereket \u2013 Berzsenyi Foh\u00e1szkod\u00e1s<\/span>\u00e1t \u00e9s Arany J\u00e1nos A walesi b\u00e1rdok <\/span>c\u00edm\u0171 vers\u00e9t \u2013 v\u00e9sd az agyadba, minthogy ilyesmikkel foglalkozz\u00e1l!\u201d \u00c9rtettem a sz\u00f3t, \u00e9s a tollam kupakj\u00e1t kem\u00e9nyen \u00e9s dacosan \u201ebekattintottam\u201d. S azt k\u00f6vet\u0151leg nem \u00edrtam t\u00f6bb\u00e9 verset. J\u00f3 magyaros l\u00e9v\u00e9n viszont a tan\u00e1r \u00farral egyszer-k\u00e9tszer ellenkezni mertem. A fant\u00e1ziak\u00e9szs\u00e9g, amit nagymam\u00e1t\u00f3l \u00f6r\u00f6k\u00f6ltem \u2013 j\u00f3llehet bonyodalmat okozott m\u00e1r az \u00e1ltal\u00e1nos iskol\u00e1ban is \u2013 bennem \u00e9lt. S ez a val\u00f3s\u00e1gt\u00f3l val\u00f3 elrugaszkod\u00e1s \u2013jobban ki tudtam sz\u00ednezni a t\u00f6rt\u00e9netet, mint a t\u00f6bbiek \u2013 k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a dolgozat\u00edr\u00e1skor j\u00f6tt el\u0151 bel\u0151lem. A tan\u00e1r \u00far ugyan \u00f6t\u00f6st adott az irom\u00e1nyomra, de mindig kip\u00e9c\u00e9zte azt a helyet, ahol elrugaszkodtam a realit\u00e1st\u00f3l. Mindig, minden alkalommal \u2013 b\u00e1r finoman \u00e9rz\u00e9keltette velem, tudja, hogy tov\u00e1bbra is \u00edrok verset, vagyis \u201esz\u00e1llok\u201d \u2013 vissza akart hozni a f\u00f6ldre. Neki egyetlen volt a fontos: hogy j\u00f3l \u00e9retts\u00e9gizz\u00fcnk. Szigor\u00faan \u00e9s ped\u00e1nsan adta el\u0151 a tananyagot \u2013 az egyetemen Horv\u00e1th J\u00e1nos tan\u00edtv\u00e1nya volt, rendszerez\u0151 elme \u2013, de az irodalmat az alkot\u00f3 oldal\u00e1r\u00f3l istenigaz\u00e1b\u00f3l nem kedvelte.<\/p>\n A magyar irodalomb\u00f3l is azokat a k\u00f6lt\u0151ket szerette, akik az \u0151 hit\u00e9vel egybev\u00e1g\u00f3 verseket \u00edrtak, vagy \u00e9let\u00fck nem mutatott t\u00fals\u00e1gosan nagy kileng\u00e9st. Sz\u00f3val Ady Endre, Csokonai \u00e9s Pet\u0151fi nem volt annyira a sz\u00edve cs\u00fccske.<\/p>\n Mindezek ellen\u00e9re a n\u00e9gy \u00e9vet a magyar irodalom szeretet\u00e9ben t\u00f6lt\u00f6ttem. A gimn\u00e1zium \u00e9s az ap\u00e1ts\u00e1g f\u0151k\u00f6nyvt\u00e1r\u00e1b\u00f3l \u2013 ez ut\u00f3bbiban minden foly\u00f3irat megvolt \u2013 annyi kincset hoztam magammal, hogy \u00e9letem v\u00e9g\u00e9ig el\u00e9g, ha id\u0151nk\u00e9t f\u00f6lfriss\u00edtem.<\/p>\n \u2013 Volt. Nem is ak\u00e1rmilyen. A hatvanas \u00e9vek k\u00f6zep\u00e9n egyszercsak betegszob\u00e1ba vonultam, hogy Nagy L\u00e1szl\u00f3 akkor megjelent hatalmas k\u00f6tet\u00e9t, az Arccal a tengernek<\/span> c\u00edm\u0171t elolvashassam. Nem is kellett szimul\u00e1lnom. Nem ettem kr\u00e9t\u00e1t, \u00e9s m\u00e9gis \u2013 tal\u00e1n a versek elk\u00e9pzelte \u00e9lm\u00e9nyt\u0151l? \u2013 bel\u00e1zasodtam. V\u00e9gre egy igazi k\u00f6lt\u0151, aki nagyj\u00e1b\u00f3l arr\u00f3l a t\u00e1j\u00e9kr\u00f3l val\u00f3, ahonnan \u00e9n. \u00c9rtem, ahogyan besz\u00e9l a f\u00fcvekhez, az \u00e1llatokhoz, a vil\u00e1gmindens\u00e9ghez. Ez az \u00e9n vil\u00e1gom, \u00e9s mindezt egy mai magyar k\u00f6lt\u0151 t\u00e1rja el\u00e9m. Akir\u0151l a gimn\u00e1ziumban nem tanultunk, akinek a nev\u00e9t csak f\u00f6lsorol\u00e1sb\u00f3l ismert\u00fck. A Nagy L\u00e1szl\u00f3-\u00e9lm\u00e9ny r\u00e1mzuhant. Ezt is Pannonhalm\u00e1t\u00f3l kaptam. <\/p>\n \u2013 A tan\u00e1r \u00far k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben nem b\u00e1tor\u00edtott k\u00e9s\u0151bb sem. De nem is b\u00e1nom, mert kaptam egy fojt\u00e1st. Ha akkor elkezdek folyamatosan \u00edrni, lehet, hogy elhagyv\u00e1n Pannonhalm\u00e1t, a hatvanas \u00e9vek v\u00e9g\u00e9n nem t\u00f6rtek volna f\u00f6l bel\u0151lem l\u00e1vaszer\u0171en a versek. Ha ott ki\u00edrom magam, lehets\u00e9ges, hogy egyszer \u00e9s mindenkorra be is fejeztem volna a p\u00e1ly\u00e1t.<\/p>\n \u2013 M\u00e9g kor\u00e1bban. Minthogy Pannonhalm\u00e1n v\u00e9geztem a k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1t, els\u0151 nekifut\u00e1sra nem vettek f\u00f6l sem az egyetemre, sem a f\u0151iskol\u00e1ra. Egy \u00e9vet ki kellett hagynom. Az egyetem hum\u00e1n szak\u00e1ra nem (vagy nem nagyon) vettek f\u00f6l pannonhalmi di\u00e1kot. Ennek t\u00f6bb oka volt. Nem sz\u00fcks\u00e9ges ecsetelni. P\u00e9ld\u00e1ul nem seg\u00edtett a Baradla-barlangban t\u00f6rt\u00e9nt baleset sem, (meghalt k\u00e9t oszt\u00e1lyt\u00e1rsam). Szombathelyre ker\u00fclv\u00e9n is ki kellett v\u00e1rnom azt az egy \u00e9vet, am\u00edg f\u0151iskolai hallgat\u00f3nak mondhattam magamat. Seg\u00e9dmunk\u00e1skodtam. \u00c9letem legnehezebb szakasza volt ez: 800 Ft-os kereset\u00e9rt tricikliztem a R\u00f6vik\u00f6t nev\u0171 c\u00e9gn\u00e9l, alb\u00e9rletben laktam. Ugyanakkor \u2013 b\u00e1rmilyen furcsa \u2013 fiatals\u00e1gomlegszebb \u00e9veit is \u00e9ltem. Nem kis \u00f6r\u00f6met jelentettek a \u201967-es, \u201968-as eur\u00f3pai di\u00e1kl\u00e1zad\u00e1sok \u2013 a triciklin ennek jegy\u00e9ben is kiny\u00fajthattam a gerincemet \u2013, de a \u201968-as \u2013 testv\u00e9ri \u2013 csehszlov\u00e1kiai bevonul\u00e1s a sz\u00e9gyen sz\u00e9gyene volt. Valamicsk\u00e9t \u00f6r\u00fcltem, sokat b\u00e1nk\u00f3dtam, ugyanakkor t\u00f6k\u00e9letesen rem\u00e9nytelennek l\u00e1tszott az \u00e9letem. Ugyan volt egy pecs\u00e9tes pap\u00edrom arr\u00f3l, hogy \u201968 \u0151sz\u00e9n elkezdhetem f\u0151iskolai tanulm\u00e1nyaimat. De ez sem biztos, ha nem szerzek \u00fagymond a termel\u0151munk\u00e1b\u00f3l egy aj\u00e1nl\u00e1st. Mintha a jeles \u00e9retts\u00e9gi \u00e9s a felv\u00e9teli vizsg\u00e1n val\u00f3 j\u00f3 szerepl\u00e9s semmit sem sz\u00e1m\u00edtana.<\/p>\n Ebben a rem\u00e9nytelen helyzetben, egy kattog\u00f3 g\u00e1z\u00f3ra mellett a szombathelyi alb\u00e9rletemben (ahol rajtam k\u00edv\u00fcl m\u00e9g k\u00e9t fi\u00fa lakott), este 11 \u00e9s \u00e9jjel 2 k\u00f6z\u00f6tt elkezdtem verseket \u00edrni. S ezekb\u0151l k\u00fcldtem j\u00f6vend\u0151 f\u0151iskol\u00e1m lapj\u00e1ba, a Jelentkez\u00fcnkbe, \u00e9s az \u00c9let\u00fcnkbe, ahol Palk\u00f3 Istv\u00e1n, We\u00f6res S\u00e1ndor kiv\u00e1l\u00f3 bar\u00e1tja volt a f\u0151szerkeszt\u0151. (Az \u00c9let\u00fcnk az id\u0151 t\u00e1jt \u00e9vente n\u00e9gyszer jelent meg.) Itt publik\u00e1ltam el\u0151sz\u00f6r \u2013 a hatvanas \u00e9vek v\u00e9g\u00e9t \u00edrtuk \u2013, p\u00e1rhuzamosan az eml\u00edtett di\u00e1klappal. Ez ut\u00f3bbiban m\u00e1r olyan k\u00f6lt\u0151k mocorogtak el\u0151ttem, mint Bot\u00e1r Attila vagy Patka (k\u00e9s\u0151bb Sz\u00e9ki Patka) L\u00e1szl\u00f3. Maguk k\u00f6z\u00e9 fogadtak.<\/p>\n \u2013 Ilyen s\u00fallyal \u2013 pontosabban h\u00e9t vers k\u00f6zl\u00e9s\u00e9vel \u2013 igen. A Sor<\/span>ban \u2013 Fiatal vasi k\u00f6lt\u0151k antol\u00f3gi\u00e1ja \u2013 azokat a k\u00f6lt\u0151ket gy\u0171jt\u00f6tt\u00e9k \u00f6ssze, akik t\u00f6bbnyire f\u0151iskol\u00e1sok l\u00e9v\u00e9n a di\u00e1klapban vagy itt-ott m\u00e1r megjelentek. Az antol\u00f3gi\u00e1hoz szeg\u00e9ny Tak\u00e1cs Imre \u00edrt bevezet\u0151t, aki R\u00e1bas\u00f6mj\u00e9nb\u0151l sz\u00e1rmazott. Akkor \u00e9pp Sz\u00e9kesfeh\u00e9rv\u00e1rott \u00e9lt, onnan utazgatott hozz\u00e1nk, hogy babusgassa verseinket.<\/p>\n \u2013 Szombathelyen \u00e9n n\u00e9pm\u0171vel\u00e9s\u2013k\u00f6nyvt\u00e1r szakra j\u00e1rtam, \u00e9s volt egy f\u00e9l \u00e9v\u00fcnk, amelyet gyakorlatk\u00e9nt kellett elt\u00f6lteni. Tal\u00e1n Kiss Gyula tan\u00e1r \u00farnak volt valami ismeretts\u00e9ge a Gorkij K\u00f6nyvt\u00e1rban, s j\u00f3magam az \u0151 r\u00e9v\u00e9n ker\u00fcltem oda. 1971-ben lehetett mindez.<\/p>\n \u2013 Nagy L\u00e1szl\u00f3 k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9t, mint mondtam, k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1sk\u00e9nt ismertem meg. Kormos Istv\u00e1nr\u00f3l, a feln\u0151tteknek (is) \u00edr\u00f3 k\u00f6lt\u0151r\u0151l Nagy L\u00e1szl\u00f3t\u00f3l hallottam el\u0151sz\u00f6r. Az \u00c9let \u00e9s Irodalom hajdani, Alp\u00e1ri Gyula utcai szerkeszt\u0151s\u00e9g\u00e9ben \u2013 a h\u00e1zat r\u00e9g f\u00f6lrobbantott\u00e1k, hely\u00e9n ma egy eleg\u00e1ns \u00e9p\u00fclet \u00e1ll \u2013 besz\u00e9lt nekem Kormos l\u00edr\u00e1j\u00e1r\u00f3l. \u00c9pp akkor jelent meg \u2013 \u00e9s szenz\u00e1ci\u00f3sz\u00e1mba ment \u2013 a Szeg\u00e9ny Yorick,<\/span> Kormos r\u00e9gen v\u00e1rt versesk\u00f6nyve. \u00c9n, bevallom, a k\u00f6lt\u0151t addig csup\u00e1n a Vackor<\/span>-mes\u00e9kb\u0151l ismertem. Nagy L\u00e1szl\u00f3 dics\u00e9rete annyira f\u00f6lkeltette az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9semet, hogy a k\u00f6nyvet azonnal megv\u00e1s\u00e1roltam. Elb\u0171v\u00f6lt. Az is impon\u00e1lt nekem, hogy Kormos dun\u00e1nt\u00fali, pontosabban mosonszentmikl\u00f3si sz\u00fclet\u00e9s\u0171. De m\u00e9gink\u00e1bb tetszett vers\u00e9nek nyelvezete.<\/p>\n \u2013 Igen. Egy oldottabb, j\u00e1t\u00e9kosabb nyelv \u2013 szavainak der\u0171je van \u2013, ami engem akkor nagyon-nagyon sz\u00edven \u00fct\u00f6tt. \u00c9s k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen Kormos bolyong\u00e1sai izgattak, ahogyan eljutott a normandiai partokig. Mi mindent tudott a verssel! N\u00e1la a n\u00e9pi sz\u00fcrrealizmus meseszer\u0171 elemekkel keveredett, s k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, ritka, t\u00e1jjelleg\u0171 vagy az archaikumb\u00f3l vett szavai francia helys\u00e9g- \u00e9s foly\u00f3nevekkel, katedr\u00e1lisok neveivel. S eg\u00e9szen nagyszer\u0171, ahogyan behozza azokat a t\u00e1voli vil\u00e1gokat, amelyek nekem akkor \u00fajdons\u00e1gk\u00e9nt hatottak. Csak ism\u00e9telni tudom, k\u00f6lt\u00e9szete nagyon elb\u0171v\u00f6lt. Szerencs\u00e9re hamarost szem\u00e9lyesen is tal\u00e1lkoztunk. Az \u00c9S szerkeszt\u0151s\u00e9g\u00e9ben \u2013 Nagy L\u00e1szl\u00f3ra v\u00e1rv\u00e1n \u2013 egyszer\u0171en lesz\u00f3l\u00edtott. A s\u00f6t\u00e9t folyos\u00f3n j\u00f3kor\u00e1t besz\u00e9lgett\u00fcnk, \u00e9s ut\u00e1na elk\u00eds\u00e9rtette mag\u00e1t a M\u00f3ra Kiad\u00f3ig, amely a New York-palot\u00e1ban sz\u00e9kelt. \u00datk\u00f6zben t\u00f6bbsz\u00f6r is meg\u00e1lltunk valamely vend\u00e9gl\u00e1t\u00f3ipari egys\u00e9gn\u00e9l, magyar\u00e1n kocsm\u00e1n\u00e1l, \u00e9s kivallatott. Az \u00e9letemr\u0151l, tanulm\u00e1nyaimr\u00f3l, a sporthoz \u00e9s a n\u0151kh\u00f6z val\u00f3 viszonyomr\u00f3l stb. \u00c9s \u00e9n sz\u00edvesen mes\u00e9ltem. Hogyne mes\u00e9ltem volna, hiszen val\u00f3di \u00e9letnagys\u00e1g\u00e1ban \u00e1llt el\u0151ttem az a csod\u00e1lt-irigyelt k\u00f6lt\u0151, aki fel\u0151l r\u00f6viddel azel\u0151tt hallottam. Hogy a Szeg\u00e9ny Yorick<\/span> megjelen\u00e9se a magyar k\u00f6lt\u00e9szet kiv\u00e9teles \u00fcnnepe volt, azt Nagy L\u00e1szl\u00f3t\u00f3l tudom. Hogy versbesz\u00e9de p\u00e1ratlan e haz\u00e1ban, szint\u00e9n t\u0151le. Azokat a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00edzeket, amelyeket Nagy L\u00e1szl\u00f3n\u00e1l nem fedezhettem f\u00f6l, \u00e9pp Kormosn\u00e1l tal\u00e1ltam meg. Szeretem az irodalmat \u00fagy olvasni, hogy az \u00edzl\u00e9semt\u0151l k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 ir\u00e1nyzatokban is f\u00f6llelhessem az \u00e9rt\u00e9ket. Legyen az magyar vagy vil\u00e1girodalom. Mert amit az ember maga tud, az sosem olyan izgalmas, mint azokr\u00f3l az idegen vil\u00e1gokr\u00f3l val\u00f3 h\u00edrad\u00e1s, amelyet \u0151 nem \u2013 vagy kev\u00e9sb\u00e9 \u2013 ismer.<\/p>\n \u2013 P\u00e9lda arra is \u2013 amikor odah\u00edvott a M\u00f3ra Kiad\u00f3hoz maga mell\u00e9 szerkeszt\u0151-bojt\u00e1rnak, tapasztaltam \u2013, hogy a nyitotts\u00e1g, m\u00e1s sz\u00f3val: a t\u00e1gass\u00e1g iskol\u00e1ja mennyire fontos.<\/p>\n \u2013 R\u00f3la is Kormost\u00f3l hallottam el\u0151sz\u00f6r. A hatvanas \u00e9vek v\u00e9g\u00e9n a vil\u00e1g \u2013 \u00e9ppen az el\u0151ttetek j\u00e1r\u00f3k nyom\u00e1n \u00e9s a ti \u201ef\u00f6lvil\u00e1gos\u00edt\u00f3\u201d szavaitok j\u00f3volt\u00e1b\u00f3l \u2013 egyszer csak kiny\u00edlt el\u0151ttem. R\u00e1csod\u00e1lkozhattam a t\u00e9nyre: a magyar irodalom nemcsak ezen a lesz\u0171k\u00edtett, Trianon \u00e1ltal megcsonkolt 93 ezer n\u00e9gyzetkilom\u00e9teren l\u00e9tezik, hanem az elszak\u00edtott ter\u00fcleteken is. Amikor a megismerked\u00e9s\u00fcnk ut\u00e1n elment\u00fcnk abba a v\u00e1s\u00e1rcsarnoki b\u00fcf\u00e9be, ha j\u00f3l eml\u00e9kszem, akkor te nekem Gy. Szab\u00f3 B\u00e9l\u00e1r\u00f3l, a kolozsv\u00e1ri fametsz\u0151r\u0151l \u00e9s az erd\u00e9lyi \u00edr\u00f3kr\u00f3l kezdt\u00e9l mes\u00e9lni\u2026<\/p>\n \u2013 Dehogyis feledkeztem meg err\u0151l. Csak valahogyan az az eml\u00e9k volt er\u0151sebb bennem, hogy te m\u00e1r az id\u0151 t\u00e1jt is a hat\u00e1ron t\u00fali irodalommal foglalkozt\u00e1l, s kezedben lobogtattad az Utunkat \u00e9s az Igaz Sz\u00f3t. \u00c9s azt mondtad nekem, l\u00e9tezik olyan \u00edr\u00f3, mint Szil\u00e1gyi Domokos, B\u00e1lint Tibor, Szil\u00e1gyi Istv\u00e1n\u2026 \u00c9n ezut\u00e1n szisztematikusan elkezdtem magamnak f\u00f6lfedezni a magyar irodalmat azokon a ter\u00fcleteken \u2013 legt\u00f6bbsz\u00f6r h\u00e1tizs\u00e1kkal j\u00e1rva Erd\u00e9lyt \u2013, ahol tal\u00e1n szebben f\u00fajt\u00e1k a s\u00edpot, mint Magyarorsz\u00e1gon. V\u00e1ndorl\u00e1saim sor\u00e1n term\u00e9szetesen szert tettem bar\u00e1tokra, ismer\u0151s\u00f6kre is. Nemk\u00fcl\u00f6nben vel\u00fcnk rokon szeml\u00e9let\u0171 \u00edr\u00f3kra-k\u00f6lt\u0151kre, hogy csak a sepsiszentgy\u00f6rgyi Kapu\u00e1ll\u00edt\u00f3 <\/span>c\u00edm\u0171 antol\u00f3gia szerz\u0151it eml\u00edtsem.<\/p>\n Viszont olyan k\u00f6lt\u0151t, aki onnan szakadt ki, \u00e9s Magyarorsz\u00e1gon \u00e9l, J\u00e9kely Zolt\u00e1n el\u0151tt nem ismertem. \u2013 Amikor Erd\u00e9ly visszaker\u00fclt Magyarorsz\u00e1ghoz. De a f\u00e1jdalom mindig benne volt. Sokat j\u00e1rtam hozz\u00e1 a Frankel Le\u00f3 \u00fatra, mert a M\u00f3ra Kiad\u00f3 szerkeszt\u0151jek\u00e9nt voltak k\u00f6z\u00f6s munk\u00e1ink. Teh\u00e1t kis szob\u00e1j\u00e1ban, amelyben lakott, t\u00f6bbsz\u00f6r megfordultam. Sohasem fogom elfelejteni: k\u00f6rnyezet\u00e9ben minden Erd\u00e9lyt id\u00e9zte. S b\u00e1rmir\u0151l is volt sz\u00f3, az els\u0151 f\u00e9l\u00f3r\u00e1ban mindig otthon j\u00e1rt. K\u00f6zben a k\u00f6nny csillogott a szem\u00e9ben. S v\u00e9g\u00fcl mindig legyintett, ne besz\u00e9lj\u00fcnk r\u00f3la! Mintha a sz\u00edv\u00e9t szaggatt\u00e1k volna, amikor elkezdt\u00fck A marosszentimrei templomban <\/span>c\u00edm\u0171 vers\u00e9t mondani. S ugyan\u00fagy \u00e9rzett, amikor az enyedi, a kolozsv\u00e1ri \u00e9vek fel\u0151l faggattuk. Ekkor t\u00e1jt jelent meg az \u00daj \u00cdr\u00e1sban az Apa-v\u00e1r\u00f3<\/span>. Nekem a sz\u00fcl\u0151f\u00f6ld elveszt\u00e9s\u00e9nek s az \u00edgy okozott \u00f6r\u00f6k\u00f6s f\u00e1jdalomnak k\u00e9t l\u00e1bon j\u00e1r\u00f3 p\u00e9ld\u00e1ja volt J\u00e9kely Zolt\u00e1n. Elb\u0171v\u00f6lt azzal, amit a k\u00f6lt\u00e9szetr\u0151l, a m\u0171ford\u00edt\u00e1sr\u00f3l, az \u00f6r\u00f6m\u00f6t erez\u0151 befele nyelt f\u00e1jdalomr\u00f3l tudott. \u00c9s akkor ne feledkezz\u00fcnk meg kr\u00fadys novell\u00e1inak, reg\u00e9nyeinek k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u2013 a t\u00e1jnak is \u00e9rz\u00e9kis\u00e9get k\u00f6lcs\u00f6nz\u0151 \u2013 aur\u00e1j\u00e1r\u00f3l, s arr\u00f3l az eleganci\u00e1r\u00f3l, amivel h\u0151seinek sors\u00e1t pasztell-k\u00f6nny\u0171 op\u00e1l-tollal v\u00e9gigk\u00eds\u00e9rte.<\/p>\n \u2013 Eml\u00edtettem m\u00e1r, hogy milyen vall\u00e1sos csal\u00e1dban n\u0151ttem f\u00f6l. A pannonhalmi benc\u00e9s gimn\u00e1ziumban, ha k\u00f6lt\u0151re ker\u00fclt sz\u00f3 \u2013 tal\u00e1n nem is Sulyok Efr\u00e9m tan\u00e1r \u00far, hanem m\u00e1s magyartan\u00e1rok f\u00f6lemleget\u00e9s\u00e9ben \u2013, nem maradhatott ki Pilinszky neve. Budapestre ker\u00fclv\u00e9n azonnal megv\u00e1s\u00e1roltam kaphat\u00f3 k\u00f6teteit, antikv\u00e1riumban a Trap\u00e9z \u00e9s korl\u00e1t<\/span>ot, s nemsok\u00e1ra a Sz\u00e1lk\u00e1k<\/span> is megjelent. Az \u0151 katolicizmusa \u00e9s k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9nek nyelvezete \u2013 holott biblikus m\u0171velts\u00e9gem r\u00e9v\u00e9n \u00e9rtettem a versek \u00fczenet\u00e9t \u2013 eg\u00e9szen m\u00e1s vil\u00e1gban mozog, mint az eny\u00e9m, a falur\u00f3l j\u00f6tt\u00e9. M\u00e1s mint Kormos, \u00e9s m\u00e1s mint Nagy L\u00e1szl\u00f3. K\u00f6z\u00f6tt\u00fck sosem tettem k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get, hogy melyik\u0151j\u00fck \u00e1ll el\u00f6l \u2013 mindny\u00e1jan el\u00f6l \u00e1lltak \u2013 a sorban, de Pilinszky volt az, aki a legink\u00e1bb izgatott \u2013 t\u00e1vols\u00e1g\u00e1val. Azzal, ami a versek m\u00e9ly\u00e9n van. Hamar megtanultam nevezetes N\u00e9gysoros<\/span>\u00e1t: \u201eAlv\u00f3 szegek a j\u00e9ghideg homokban. \/ Plak\u00e1tmag\u00e1nyban \u00e1z\u00f3 \u00e9jjelek. \/ \u00c9gve hagytad a folyos\u00f3n a villanyt. \/ Ma ontj\u00e1k v\u00e9remet<\/span>.\u201d Eme k\u00fatm\u00e9lyb\u0151l hangz\u00f3, \u00e9s m\u00e9gis forr\u00f3 hang mennyire m\u00e1s, mint dun\u00e1nt\u00fali k\u00f6lt\u0151-b\u00e1ty\u00e1im\u00e9!<\/p>\n Pilinszkyvel volt egy felejthetetlen tal\u00e1lkoz\u00e1som is, hiszen a Kondor B\u00e9la hal\u00e1l\u00e1ra \u00edrott versemet \u0151 \u201eszavalta be\u201d a Vigili\u00e1ba. F\u00f6lh\u00edvtam, hogy szeretn\u00e9m neki megmutatni az \u00c9gi megb\u00edz\u00e1s<\/span>t. Az \u00daj Ember szerkeszt\u0151s\u00e9g\u00e9ben tal\u00e1lkoztunk. A vers annyira tetszett neki, mondhatn\u00e1m \u00edgy: megfogta, hogy azonnal \u00e1tvitte R\u00f3nay Gy\u00f6rgynek a Vigili\u00e1ba. Ott meg is jelent. Ezen k\u00edv\u00fcl m\u00e9g csak egyszer-k\u00e9tszer tal\u00e1lkoztunk. Teh\u00e1t vele nem volt olyan szoros kapcsolatom, mint Nagy L\u00e1szl\u00f3val, Kormos Istv\u00e1nnal vagy J\u00e9kelyvel, de k\u00f6lt\u00e9szete borzaszt\u00f3an izgatott. \u00c9pp a kett\u0151nk k\u00f6z\u00f6tti k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g miatt. Szik\u00e1rs\u00e1ga, l\u00e9nyegre t\u00f6r\u00e9se, hogy a szeg\u00e9nyesnek l\u00e1tsz\u00f3, \u00fan. reduk\u00e1lt nyelv mi mindenre k\u00e9pes\u2026 Ez foglalkoztatta fant\u00e1zi\u00e1mat. \u00c9s f\u00f6l is t\u00e1madt bennem az ig\u00e9ny, hogy a t\u00fal sok k\u00e9pet haszn\u00e1l\u00f3 k\u00f6lt\u00e9szet helyett \u2013 persze ez csak k\u00e9s\u0151bb fogalmaz\u00f3dott meg bennem \u00edgy \u2013 az \u00e1ltala f\u00f6lk\u00edn\u00e1lt, sz\u00e1momra is \u00e9rdekes \u00faton tegyek l\u00e9p\u00e9seket.<\/p>\n L\u00e1thatod, hogy mi minden form\u00e1lja az ifjoncot. K\u00f6lt\u00e9szet-ide\u00e1lokb\u00f3l, emberi p\u00e9ld\u00e1kb\u00f3l rakosgatja \u00f6ssze azt, amire f\u00f6l akar n\u00e9zni. Term\u00e9szetesen ugyan\u00fagy f\u00f6lsorolhatn\u00e9k m\u00e9g n\u00e9gy-\u00f6t k\u00f6lt\u0151t, akik szint\u00e9n izgatnak. Sz\u00e1momra Illy\u00e9s Gyula is nagyon fontos. Vagy Cso\u00f3ri S\u00e1ndor k\u00f6lt\u00e9szete. A hat\u00e1ron t\u00fali magyar k\u00f6lt\u0151k k\u00f6z\u00fcl t\u00f6bben \u2013 Szil\u00e1gyi Domokos vagy K\u00e1ny\u00e1di S\u00e1ndor \u2013 ugyancsak f\u00f6lkeltett\u00e9k az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9semet. \u00c9s akkor a nemzed\u00e9kt\u00e1rsaim legjobbjair\u00f3l m\u00e9g nem is sz\u00f3ltam. <\/p>\n Egy azonban biztos, az \u00e1ltalad eml\u00edtett n\u00e9gy k\u00f6lt\u0151 l\u00edr\u00e1ja \u2013 ahogyan egy-egy nagy vers\u00fckkel r\u00e1m zuhantak \u2013 f\u00f6l\u00f6tt\u00e9bb meghat\u00e1rozta \u00e9letemet. S ezt az \u00e9lm\u00e9nyt a szem\u00e9lyes tal\u00e1lkoz\u00e1sok csak meger\u0151s\u00edtett\u00e9k. <\/p>\n \u2013 Biblikus vonzalmam, amelyet Pannonhalma csak f\u00f6ler\u0151s\u00edtett, a b\u00e9rbaltav\u00e1ri otthonb\u00f3l, vagyis a sz\u00fcl\u0151h\u00e1zb\u00f3l ered. A szakralit\u00e1s fel\u00e9 val\u00f3 mozdul\u00e1som, an\u00e9lk\u00fcl, hogy tudtam volna r\u00f3la, teh\u00e1t m\u00e1r ott elkezd\u0151d\u00f6tt. Hogy a magyars\u00e1gnak mit jelentett a kereszt\u00e9nys\u00e9g, ezt a csal\u00e1d napi gyakorlata, nagyany\u00e1m egyszer\u0171 vall\u00e1soss\u00e1ga, megannyi archaikus n\u00e9p\u00e9neke \u2013 Erd\u00e9lyi Zsuzsann\u00e1nak egyszer mes\u00e9ltem minderr\u0151l, s ha arra j\u00e1r akkoriban, tal\u00e1n gy\u0171jthetett is volna t\u0151le \u2013 mind-mind kifejezte.<\/p>\n Pilinszky \u00fagy \u2013 s legf\u0151k\u00e9pp azzal \u2013 volt impon\u00e1l\u00f3, hogy bel\u00e9nk \u00e9gette: a hit \u00e9s annak megtal\u00e1l\u00e1sa nagy aj\u00e1nd\u00e9k, de ugyanakkor nagy k\u00fczdelem is. A Bibli\u00e1ban is az els\u0151 ember, a keres\u0151 ember, a t\u00e9kozl\u00f3 fi\u00fa a megr\u00e1z\u00f3 p\u00e9lda. Fiatalember l\u00e9v\u00e9n \u2013 a saj\u00e1t \u00e9letemben vizsg\u00e1l\u00f3dv\u00e1n \u2013 mindez engem is meg\u00e9rintett. Pilinszkyben az az utol\u00e9rhetetlen, hogy a nagyon magas intellektualit\u00e1st, a m\u00e9lys\u00e9ges hitet \u00e9s a b\u0171nb\u00e1natot \u00fagy tudta kifejezni, hogy azt \u2013 ak\u00e1rha a vil\u00e1g legterm\u00e9szetesebb dolga volna \u2013 mindenki \u00e9rtette. (Az egyszer\u0171, vall\u00e1sos ember tal\u00e1n nem is tesz f\u00f6l mag\u00e1nak ilyen k\u00e9rd\u00e9seket.) Minthogy verseiben a b\u0171n\u00f6s, a k\u00e9tked\u0151, a bocs\u00e1nat\u00e9rt esdekl\u0151 embert l\u00e1ttam, ez nagyon is megfelelt annak, amit \u00e9n az evang\u00e9liumb\u00f3l, az apostolok k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 cselekedeteib\u0151l kiolvastam. Vagy P\u00e1l leveleib\u0151l, amelyek \u2013 ne feledj\u00fck \u2013 vil\u00e1girodalmi rang\u00fa sz\u00f6vegek. Pilinszky J\u00e1nos k\u00f6lt\u00e9szete sz\u00e1momra nem hitre vez\u00e9rl\u0151 kalauz, hanem a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s, a b\u0171nbees\u00e9s, az elt\u00e9velyed\u00e9s ut\u00e1ni visszatal\u00e1l\u00e1s dr\u00e1m\u00e1ja.<\/p>\n \u2013 Hallatlan, hogy Pilinszky a huszadik sz\u00e1zadi modern ember dilemm\u00e1j\u00e1t \u2013 aki elszakad Istent\u0151l, de viszsza akar tal\u00e1lni, hitet kapott, \u00e1m azt elt\u00e9kozolta \u2013 milyen megrend\u00edt\u0151en tudta megjelen\u00edteni. R\u00e1ad\u00e1sul, minthogy egyetemes regisztereket haszn\u00e1lt, verseinek \u00e1ltal\u00e1nosabb a sugallata, mint \u2013 \u00e9s itt nem teszek min\u0151s\u00e9gi k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get k\u00f6lt\u0151 \u00e9s k\u00f6lt\u0151 k\u00f6z\u00f6tt \u2013 azon po\u00e9t\u00e1k\u00e9, akik a t\u00f6rt\u00e9nelmet vagy a nemzetet emelik vers\u00fck f\u00f3kusz\u00e1ba. Tal\u00e1n ennek tudhat\u00f3 be az is, hogy k\u00f6ltem\u00e9nyeit \u2013 \u00e9ppen a nyelvi szeg\u00e9nys\u00e9g, illetve az \u00e1ltal\u00e1nos emberit k\u00f6zl\u0151 (mindenkit megsz\u00f3l\u00edt\u00f3) \u00e9rv\u00e9nyess\u00e9ge miatt \u2013 k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 nyelvekre k\u00f6nnyebb ford\u00edtani, mint p\u00e9ld\u00e1ul Ady\u00e9t. Mert ha a keresztr\u0151l, a sz\u00f6gekr\u0151l vagy Krisztus b\u00e1rmely tett\u00e9r\u0151l besz\u00e9l\u00fcnk, ebben a nagyon elkereszt\u00e9nyietlenedett Eur\u00f3p\u00e1ban is mindenki \u00e9rti \u2013 \u00e9pp a k\u00f6z\u00f6s nevez\u0151 (egy nagyon is meghat\u00e1rozott szimb\u00f3lumvil\u00e1g) r\u00e9v\u00e9n. \u00d6r\u00fcl\u00f6k \u2013 m\u00e9gha oly sokat nem is tal\u00e1lkoztam vele \u2013, hogy Pilinszky kort\u00e1rsa lehettem. Azt a fajta hitet \u00e9s vall\u00e1soss\u00e1got, amit gyerekkorom \u00f3ta \u0151rz\u00f6k magamban, \u00fagy tudta \u00e1rnyalni, hogy hozz\u00e1tette a k\u00e9tked\u00e9st \u00e9s a keres\u00e9st. Felt\u00e9tlen kereszt\u00e9ny k\u00f6lt\u0151nek tartom, de nem kell \u0151t \u2013 ezzel kisebb\u00edtj\u00fck \u2013 be\u00e1ll\u00edtani abba a sorba, amely\u2026<\/p>\n \u2013 Te mondtad ki pontosan. \u00c9n csak \u00e9rz\u00e9keltetni akartam, hogy Pilinszkynek milyen fontos szerepe volt-van a huszadik sz\u00e1zadi, ak\u00e1r vall\u00e1sos, ak\u00e1r hit n\u00e9lk\u00fcli, \u00e1m elt\u00e9velyedett ember mag\u00e1ra tal\u00e1l\u00e1s\u00e1ban. K\u00f6lt\u00e9szete bibli\u00e1ja lehet minden keres\u0151 embernek. <\/p>\n \u2013 M\u00e9g visszat\u00e9rve a kor\u00e1bbiakhoz, ha szabad egy-k\u00e9t mondatot! Magamat figyelve r\u00e1j\u00f6ttem arra, hogy ez a h\u00e1rom-n\u00e9gy ir\u00e1nyb\u00f3l val\u00f3 vonzalom, ind\u00edttat\u00e1s, emberi p\u00e9lda \u2013 az, ahogyan Nagy L\u00e1szl\u00f3 \u00e9s Kormos Istv\u00e1n a t\u00f6rt\u00e9nelemr\u0151l, a magyars\u00e1gr\u00f3l, a sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldr\u0151l, a t\u00e1jr\u00f3l, J\u00e9kely az elveszetts\u00e9gr\u0151l, a t\u00f6rt\u00e9nelem szakad\u00e9kaiba vetett emberr\u0151l \u00e9s a Trianon ut\u00e1ni Erd\u00e9lyr\u0151l, Pilinszky pedig arr\u00f3l besz\u00e9l, hogy a mi Megv\u00e1lt\u00f3nkat \u00e9s Teremt\u0151nket megfesz\u00edtett\u00e9k, ugyanakkor meg vagyunk v\u00e1ltva, de nek\u00fcnk k\u00e9nyes etikai helyzetekben naponta kell d\u00f6nten\u00fcnk \u2013 bennem valamik\u00e9nt \u00f6tv\u00f6z\u0151d\u00f6tt. A h\u00e1rom sz\u00e1l, vonulat, ir\u00e1ny keresztez\u0151d\u00e9se \u2013 egym\u00e1sra hat\u00e1sa? \u2013 pedig egy szik\u00e1rabb nyelvet alak\u00edtott ki. A kereszt\u00e9nyi magatart\u00e1s, a biblikuss\u00e1g egy\u00e1ltal\u00e1n nem z\u00e1rja ki, hogy a t\u00f6rt\u00e9nelemr\u0151l, a nemzetr\u0151l, vagy ha \u00fagy tetszik, aktu\u00e1lis k\u00f6z\u00fcgyekr\u0151l besz\u00e9ljek. (Ha J\u00e9zus Krisztus p\u00e9ld\u00e1j\u00e1t n\u00e9zz\u00fck: \u0151 k\u00fcl\u00f6n\u00f6s dolgokat cselekedett, csod\u00e1kat vitt v\u00e9gbe, megbocs\u00e1t\u00f3 volt, de ez nem akad\u00e1lyozta meg abban, hogy kem\u00e9ny szavakkal sz\u00f3ljon a kuf\u00e1rokhoz.) Term\u00e9szetesen nem Krisztusnak k\u00e9pzelem magamat, de az evang\u00e9lium igazs\u00e1g\u00e1t hirdetve \u2013 \u201emondd az igazat, ak\u00e1r alkalmas, ak\u00e1r alkalmatlan\u201d (Szent P\u00e1l) \u2013 ki kell mondani a t\u00e1rsadalmi gondokat, bajokat. Ak\u00e1r megk\u00f6vez\u00e9s \u00e1r\u00e1n is. <\/p>\n \u2013 \u00c9n 1968-ban voltam fiatal. Ifj\u00fas\u00e1gomnak meghat\u00e1roz\u00f3 \u00e9lm\u00e9nye volt ez az id\u0151szak, ekkor zajlottak a p\u00e1rizsi di\u00e1kt\u00fcntet\u00e9sek, di\u00e1kl\u00e1zad\u00e1sok. \u00c9s \u201968-ban pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k megreform\u00e1lni \u2013 \u00fagymond emberarc\u00fav\u00e1 tenni \u2013 a reform\u00e1lhatatlan szocializmust. T\u00f6bb oszt\u00e1lyt\u00e1rsam vonult be a Magyar N\u00e9phadsereg katon\u00e1jak\u00e9nt a Csall\u00f3k\u00f6zbe. D\u00f6bbenetes \u00e9lm\u00e9ny volt ez sz\u00e1momra. Szerencs\u00e9m, hogy nem voltam k\u00f6z\u00f6tt\u00fck. A tankok bementek, \u00e9s \u201etestv\u00e9ri seg\u00edts\u00e9g\u201d c\u00edm\u00e9n levert\u00e9k a csehszlov\u00e1k \u201956-ot. Val\u00f3ban 1968 nyitotta ki a szememet. Uramisten, m\u00e1r tizenk\u00e9t \u00e9v telt el az\u00f3ta, hogy az oroszok v\u00e9rbefojtott\u00e1k a magyar forradalmat, s err\u0151l senki sem besz\u00e9l. Hogyan is van ez? Tisztess\u00e9ges ember hallgat-e, b\u00e1rmily vesz\u00e9ly fenyegeti, a n\u00e9p\u00e9t \u00e9rt gyal\u00e1zatr\u00f3l? Budapestre ker\u00fclv\u00e9n m\u00f3dszeresen elkezdtem foglalkozni \u201956-tal. Akkor jutottam hozz\u00e1 \u2013 nem tudom, kinek a j\u00f3volt\u00e1b\u00f3l \u2013 az Irodalmi \u00dajs\u00e1g nevezetes sz\u00e1m\u00e1hoz, benne Illy\u00e9s Gyula Egy mondat a zsarnoks\u00e1gr\u00f3l <\/span>c\u00edm\u0171 verse, N\u00e9meth L\u00e1szl\u00f3 Emelked\u0151 nemzet<\/span>e \u00e9s Szab\u00f3 L\u0151rinc Ima a j\u00f6v\u0151\u00e9rt<\/span> c\u00edm\u0171 \u00edr\u00e1sa. A lapsz\u00e1mot mint erekly\u00e9t vittem az alb\u00e9rletembe. S ekkor m\u00e1r nem annyira \u201968-on j\u00e1rt az eszem, hanem a t\u00f6rt\u00e9nteken. S egyre jobban kezdtek besziv\u00e1rogni az Irodalmi \u00dajs\u00e1g \u00e9s egy\u00e9b, tiltott nyugati lapok p\u00e9ld\u00e1nyai. \u00c9s kezembe ker\u00fcltek \u2013 csak b\u00e1multam \u2013 Nagy Imr\u00e9r\u0151l sz\u00f3l\u00f3, tiszta \u00edr\u00e1sok is. Egyik els\u0151 versem, az Aki \u00e1ll\u00edt\u00f3lag<\/span> \u2013 1970-ben jelent meg \u2013 az \u0151 alakj\u00e1t id\u00e9zi meg; a halottat az\u00e9rt nem akarj\u00e1k eltemetni a katakomb\u00e1ba, mert meg akarj\u00e1k k\u00edm\u00e9lni \u201eaz ut\u00f3kort egy \u00bbv\u00e9rtan\u00fa hist\u00f3ri\u00e1t\u00f3l\u00ab\u201d. Akkor m\u00e1r egyre bizonyosabb\u00e1 v\u00e1lt, hogy \u201956-r\u00f3l besz\u00e9lnem kell. <\/p>\n S k\u00f6zben \u00e1lland\u00f3an f\u00f6ltolultak bennem a gyerekkori \u00e9lm\u00e9nyek. Mindaz, amit a kisgyerek egy nyugat-magyarorsz\u00e1gi faluban \u2013 csal\u00e1di k\u00f6rnyezetben \u2013 \u00e1t tudott \u00e9lni. A nyugatra sz\u00f6k\u0151 fiatalok \u2013 akkor m\u00e9g nyitva volt a hat\u00e1r \u2013 csak egy \u00e9jszak\u00e1ra sz\u00e1lltak meg n\u00e1lunk az ist\u00e1ll\u00f3ban, a pajt\u00e1ban \u00e9s a szalm\u00e1val leter\u00edtett konyh\u00e1ban. Nagyany\u00e1m f\u0151z\u00f6tt nekik vacsor\u00e1t. A tizenh\u00e9t-tizennyolc \u00e9ves suhancok besz\u00e1mol\u00f3it \u2013 t\u00f6rt\u00e9neteket a Corvin-k\u00f6zr\u0151l, a Pr\u00e1ter utcai harcokr\u00f3l \u2013 t\u00e1tott sz\u00e1jjal hallgattam. Ezek a fiatalok egyt\u0151l egyig h\u0151s\u00f6k voltak el\u0151ttem. M\u00e9g csak als\u00f3tagozatos voltam, de rajzlapon \u2013 \u00f6lembe v\u00e9ve a t\u00e1bl\u00e1t \u2013 elkezdtem rajzolgatni, b\u00e1r sosem j\u00e1rtam a f\u0151v\u00e1rosban, Budapest \u201et\u00e9rk\u00e9p\u00e9t\u201d. \u00dagy, ahogyan gondoltam. \u201eRaktam\u201d \u00f6ssze az utc\u00e1kat, m\u00e9ghozz\u00e1 k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1ggal: a Corvin-k\u00f6zb\u0151l hogyan lehet eljutni p\u00e9ld\u00e1ul a Sz\u00e9na t\u00e9rig. Azt\u00e1n 1958 is el\u0151ttem van, ahogyan a Vas N\u00e9p\u00e9ben megjelent: kiv\u00e9gezt\u00e9k Nagy Imr\u00e9t \u00e9s t\u00e1rsait. Nagymama els\u00edrta mag\u00e1t \u2013 \u201emajd a J\u00f3isten megb\u00fcnteti \u0151ket\u201d \u2013, \u00e9s ap\u00e1m szem\u00e9ben is l\u00e1ttam a k\u00f6nynyet. K\u00e9s\u0151bb sz\u00e1mtalanszor mondogatta, hogy mennyire b\u00edztak Nagy Imr\u00e9ben, hiszen \u0151 volt az, aki megk\u00f6nyny\u00edtette sorsukat, s m\u00e1r nem s\u00f6p\u00f6rt\u00e9k le a padl\u00e1st, mint \u00e9vekkel azel\u0151tt. Pestre ker\u00fclv\u00e9n \u2013 de m\u00e1r Szombathelyen is \u2013 kezdtem olyan emberekkel tal\u00e1lkozni, akik r\u00e9szt vettek a forradalomban, csak nem besz\u00e9ltek r\u00f3la. Ez volt a legnagyobb amn\u00e9zia: csal\u00e1dokban \u00fagy n\u0151ttek f\u00f6l gyerekek, hogy nem tudtak k\u00f6zvetlen hozz\u00e1tartoz\u00f3ik kiv\u00e9gz\u00e9s\u00e9r\u0151l vagy beb\u00f6rt\u00f6nz\u00e9s\u00e9r\u0151l. Hogy ez micsoda \u201etakart seb\u201d volt, hogy az 1956 ut\u00e1ni lefojt\u00e1st val\u00f3j\u00e1ban mindm\u00e1ig nem hevert\u00fck ki, arr\u00f3l nem sz\u00f3l a f\u00e1ma. S arr\u00f3l sem, hogy csal\u00e1dok erk\u00f6lcsi rendje ment veszend\u0151be. Mert milyen csal\u00e1d az, amelyben a gyerek el\u0151tt el kellett titkolni, hogy a nagyb\u00e1tyj\u00e1t vagy ak\u00e1r a testv\u00e9r\u00e9t f\u00f6lakasztott\u00e1k? N\u00e1lunk a faluban a forradalom alatt nem l\u0151ttek, mind\u00f6ssze annyi t\u00f6rt\u00e9nt, hogy a p\u00e1rttitk\u00e1r ablak\u00e1t bedobt\u00e1k egy t\u00e9gl\u00e1val. \u00c9s elmondt\u00e1k a Nemzeti dalt, k\u00e9tszer beles\u00fclve. M\u00e1sodikosk\u00e9nt \u00e9n is t\u00fcntettem, menetel\u00e9s k\u00f6zben azt kiab\u00e1ltuk: \u201eB\u00e9k\u00e9t, kenyeret, R\u00e1kosinak k\u00f6telet!\u201d S amikor a h\u00e1zunk el\u00e9 \u00e9rt\u00fcnk, keresztany\u00e1m kir\u00e1ntott a sorb\u00f3l, amelyben el\u00f6l egy nyolcadikos gyerek vitte a z\u00e1szl\u00f3t. Ennyi volt mind\u00f6ssze a b\u00e9baltav\u00e1ri forradalmunk. Meg az, hogy keresztet tettek a c\u00edmer hely\u00e9re, \u00e9s a tan\u00e1rok elkezdtek k\u00e9t h\u00e9tig templomba j\u00e1rni. <\/p>\n \u2013 Azt gondolom, igen. Pontosan a \u201970-es \u00e9vek v\u00e9g\u00e9re jutottam el addig, hogy nyugt\u00e1zhattam: a metafor\u00e1k k\u00f6z\u00f6tti besz\u00e9d \u2013 ismertem azokat a verseket, amelyekben a k\u00f6lt\u0151 ezzel a fog\u00e1ssal \u00e9lt \u2013 milyen fontos kifejez\u0151eszk\u00f6z. A hit k\u00e9rd\u00e9se? Az is hit, hogy a dolgokat sz\u00ednr\u0151l sz\u00ednre l\u00e1ssuk; meg hogy vil\u00e1gosan sz\u00f3ljunk. A \u201980-as \u00e9vek elej\u00e9n m\u00e1r \u00fagy \u00e9reztem \u2013 b\u00e1r addig is megvoltak az \u00fan. \u00f6tvenhatos k\u00f6ltem\u00e9nyeim, Isten tudja, mik\u00e9nt cs\u00fasztak \u00e1t a cenz\u00far\u00e1n \u2013, hogy az engemet foglalkoztat\u00f3 legfontosabb dolgok kimond\u00e1sa n\u00e9lk\u00fcl nem tudok \u2013 \u00e9s nem is akarok \u2013 verset \u00edrni. Ak\u00e1rmit \u00edrtam, el\u00e9gedetlen voltam magammal, hogy nem arr\u00f3l besz\u00e9lek pontosan, ami a k\u00f6teless\u00e9gem volna. Annak is l\u00e1ttam bizonyos kock\u00e1zat\u00e1t, hogy ezt-azt elrejt az ember, de azt nem akartam mondani, hogy az eszkim\u00f3k l\u00e1zad\u00e1s\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3, Krisztus el\u0151tt 2062-ben. <\/p>\n Igaz\u00e1ban \u201956 ut\u00e1n csup\u00e1n k\u00e9t \u00e9vtized telt el, 1981-ben volt a forradalom 25. \u00e9vfordul\u00f3ja. J\u00f3magam a K\u00e9t ny\u00e1rfa a h\u00f3dolts\u00e1gban<\/span> \u00e9s a Ben\u00e9z\u00fcnk majd a M\u00faltid\u0151be\u2026 \u0151sszel <\/span>c\u00edm\u0171 versekkel \u00fcnnepeltem. Ez ut\u00f3bbi nemcsak hogy \u00e1tment a cenz\u00far\u00e1n, de a Tiszat\u00e1j k\u00f6zl\u00e9s\u00e9t a L\u00e1t\u00f3hat\u00e1r \u00e1t is vette. Az 1983-ban \u00edrott Nagy Imre-verssel \u2013 \u00d6r\u00f6kny\u00e1r: elm\u00faltam 9 \u00e9ves<\/span> \u2013, amely r\u00e1 egy \u00e9vre jelent meg a tatab\u00e1nyai \u00daj Forr\u00e1sban, m\u00e1s volt a helyzet. Akkor m\u00e1r elszakadt a c\u00e9rna. Igaz, k\u00e9pis\u00e9ge ellen\u00e9re ez a vers volt a legkonkr\u00e9tabb. Itt szerepelt el\u0151sz\u00f6r a NI monogram, \u00e9s olvashat\u00f3 volt benne a t\u00f6rt\u00e9nelem sz\u00e1m\u00e1ra egy olyan f\u00f6lsz\u00f3l\u00edt\u00e1s, hogy \u201eegyszer majd el kell temetni\u201d. Vagyis a legelemibb \u00f3haj. S mit kell tenn\u00fcnk m\u00e9g, \u201ea gyilkosokat n\u00e9ven nevezni\u201d. Ahol m\u00e9g, sajnos, most sem tartunk. <\/p>\n \u2013 Eg\u00e9sz (addigi) k\u00f6lt\u00e9szetem \u00e9rv\u00e9nytelen \u2013 s ebben a hitb\u00e9li meger\u0151s\u00edt\u00e9s is benne van \u2013, ha nem arr\u00f3l besz\u00e9lek, ami a sz\u00edvem szerint a legfontosabb. Ha nem mondhatom ki, ami f\u00e1j, ami gy\u00f6t\u00f6r, akkor megfulladok. B\u00e1rmir\u0151l besz\u00e9lek is \u2013 szerelemr\u0151l, az emberek rossz helyzet\u00e9r\u0151l meg err\u0151l-arr\u00f3l \u2013 az \u00e9get\u0151 k\u00e9rd\u00e9s mindig itt van velem. Kiirthatatlanul. S val\u00f3ban akkor senki sem gondolta \u2013 bevallom, \u00e9n sem \u2013, hogy ez a hatalom annyira romlott \u00e9s ingatag, \u00e9s annyira arrog\u00e1nsan reag\u00e1l az \u00e1ltalunk mondottakra, hogy csapkodni kezd. A \u201970-es \u00e9vekben m\u00e9g csak elviselte, j\u00f3llehet, akkor m\u00e9g k\u00f6zelebb voltunk \u201956-hoz, az \u201eidegen\u201d hangot, de a \u201980-as \u00e9vek elej\u00e9n m\u00e1r semmit sem t\u0171rt; kider\u00fclt, hogy erk\u00f6lcsileg \u00e9s gazdas\u00e1gilag \u00f6sszeomlott minden. <\/p>\n Nem \u00e9rtettem, hogy a szerencs\u00e9tlen K\u00e1d\u00e1r J\u00e1nos \u2013 akinek \u00f6sszes b\u0171n\u00e9t tudtuk \u00e9s tudjuk \u2013 \u201981-ben vagy \u201982-ben mi\u00e9rt nem \u00e1llt oda orsz\u00e1g, vil\u00e1g el\u00e9: \u201eemberek, ezt \u00e9s ezt tett\u00fck\u201d (persze akkor nem a kommunista K\u00e1d\u00e1r J\u00e1nos lett volna), kiv\u00e9geztettem azt a embert, akinek eg\u00e9szen m\u00e1st \u00edg\u00e9rt\u00fcnk\u201d. K\u00f6zbe kell vetnem, hogy Rajk L\u00e1szl\u00f3val is elj\u00e1tszott\u00e1k m\u00e1r ezt. Mi t\u00f6rt\u00e9nt volna az orsz\u00e1gban, ha megt\u00f6rt\u00e9nik a beismer\u00e9s? \u00c9n \u2013 naivul \u2013 m\u00e9g ilyesf\u00e9l\u00e9re is gondoltam. De h\u00e1t nem ez k\u00f6vetkezett be. A hatalom, ha gyenge, sokkal ingerl\u00e9kenyebb. \u00c9s ilyenkor nagyobb er\u0151vel csapkod.<\/p>\n \u2013 \u00c9s Karinthy Frigyes is.<\/p>\n \u2013 \u00c9n is \u00edgy l\u00e1tom, b\u00e1r nem akarok hossz\u00fa eszt\u00e9tikai fejteget\u00e9sbe bocs\u00e1tkozni arr\u00f3l, hogy egy \u201e\u00e9l\u00e9re \u00e1ll\u00edtott vers\u201d mi mindent k\u00f6z\u00f6lhet. Ha a magyar k\u00f6lt\u00e9szet eg\u00e9sz\u00e9t n\u00e9zz\u00fck, k\u00f6nnyen szembe\u00f6tlik, hogy a legfontosabb versekben ott a nemzet sorsa. Lehet, hogy eszt\u00e9tikailag, nota bene! Pet\u0151fi S\u00e1ndor k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9ben nem a Nemzeti dal<\/span> a cs\u00facs, de hogy az a vers akkor \u00e9s ott, vagyis a t\u00f6rt\u00e9nelem koh\u00f3j\u00e1ban izzott fel \u2013 \u00e9pp, amikor sz\u00fcks\u00e9g volt r\u00e1 \u2013, abban biztos vagyok. An\u00e9lk\u00fcl, hogy \u201ebotr\u00e1nyverseimet\u201d a klasszikus el\u0151d m\u0171veihez akarn\u00e1m hasonl\u00edtani, abban teljesen egyet\u00e9rtek Illy\u00e9ssel, hogy egy versnek a be\u00e1gyazotts\u00e1ga, megform\u00e1lts\u00e1ga szinkronban van a nemzet lelk\u00fclet\u00e9vel. Vagyis azzal, amit a n\u00e9p hallani akar, \u00e9s ki szeretne mondani. Tapasztalatom, hogy az id\u0151 les\u00f6p\u00f6rhet\u0151 vagy les\u00f6p\u00f6rhetetlen pora, az mindig hozz\u00e1ad\u00f3dik a versekhez. <\/p>\n A f\u00f6ntebb m\u00e1r eml\u00edtett k\u00f6ltem\u00e9nyeknek el\u0151\u00e9let\u00fck van, t\u00f6rt\u00e9net\u00fck van. \u00cdrhattam volna \u0151ket klasszikus form\u00e1ban is \u2013 ne t\u0171njek szer\u00e9nytelennek, megvolt hozz\u00e1 a k\u00e9pess\u00e9gem \u2013, de engem akkor a hogyan helyett sokkal jobban izgatott a mit. Minduntalan az \u00e9getett, hogy ezt ki kell mondani. M\u00e9gpedig \u00fagy kell kimondani \u2013 a k\u00e9pversben f\u00f6lfedezhet\u0151 volt rejtetten is \u2013, hogy mindenki \u00e9rtse. A g\u00f6r\u00f6g\u00f6kt\u0151l kezdve \u2013 gondoljunk csak az Antigon\u00e9ra \u2013 a temetetlen holtak sorsa \u00f6r\u00f6k emberi probl\u00e9ma. Ugyan\u00fagy, mint a Krisztus-t\u00f6rt\u00e9net. Ha kimondom, hogy \u201eegyszer majd el kell temetni\u201d \u2013 \u00e9s a sor v\u00e9g\u00e9n ott a nevezetes monogram \u2013, az tetszhetik puszta (bet\u0171)j\u00e1t\u00e9knak, de nekem eszt\u00e9tikai sarokk\u0151, hogy azokat az infinit\u00edvuszokat akkor \u00e9s ott, \u00e9s nem m\u00e1s versben haszn\u00e1ltam fel. Ebben hiszek. Irodalomtud\u00f3sok vitatkozhatnak r\u00f3la, de a magyar k\u00f6lt\u00e9szetnek \u2013 f\u00f6l\u00e9nk mindig t\u00f6rt\u00e9nelmi \u00e9g borul \u2013 ez a saj\u00e1tja. Balassi B\u00e1lintt\u00f3l, mondjuk, Illy\u00e9s Gyul\u00e1ig. Nevezhetik k\u00fcldet\u00e9ses k\u00f6lt\u00e9szetnek, k\u00e9pviseleti l\u00edr\u00e1nak, engemez nem \u00e9rdekel. Mert ha megn\u00e9zem a sz\u00e1munkra fontosabb verseket, a magyars\u00e1g sorsa igenis hangot kap. \u00c9s benn\u00fck van mindaz a fordul\u00f3pont \u2013 1956 bizonyosan k\u00f6z\u00e9j\u00fck tartozik \u2013 , amelyeknek hat\u00e1sa felbecs\u00fclhetetlen. \u00c9n err\u0151l besz\u00e9ltem, \u00e9s nem m\u00e1sr\u00f3l. Olyankor besz\u00e9ltem, amikor k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben nem volt divat ilyesf\u00e9l\u00e9kr\u0151l sz\u00f3lani. <\/p>\n \u2013 Pedig nem vagyok keser\u0171, csak \u2013 rem\u00e9lem \u2013 b\u00f6lcsebb. F\u00e1jdalmas, hogy azok, akik ezekben az id\u0151kben nagyon cs\u00f3v\u00e1lt\u00e1k a fej\u00fcket \u2013 holott 1956-hoz \u00e9letkoruk szerint is t\u00f6bb k\u00f6z\u00fck volt, mint nekem \u2013 ez\u00e9rt, az\u00e9rt, amaz\u00e9rt be\u00e1lltak a lehajtott f\u0151vel \u201et\u00fcntet\u0151k\u201d sor\u00e1ba, \u00e9s csak 1989-ben, akkor is nehezen, j\u00f3zanodtak ki. Pedig m\u00e1r lehetett a csigoly\u00e1k k\u00f6zt a m\u00e9sz-robajl\u00e1sokat hallani. K\u00f6reikb\u0151l nemegyszer elhangzott: \u201eejnye, ejnye, ez a k\u00f6l\u00f6k mennyire el\u0151re futott.\u201d De ezt a v\u00e9leked\u00e9st is meg kell \u00e9rteni. Ha \u00e9n ezeket akkor nem \u00edrom ki magamb\u00f3l, tal\u00e1n be is fejezem a p\u00e1ly\u00e1mat. Magammal szemben az az etikai \u00e9s erk\u00f6lcsi elv\u00e1r\u00e1s, hogyha err\u0151l nem sz\u00f3lsz, lenull\u00e1zod megadat. V\u00e1llalva azt is, hogy ezek a verseim tal\u00e1n egy\u00e9rtelm\u0171bbek, publicisztikusabbak, \u00e9s nem foglalkoznak a \u2026 Mivel is? A sz\u00f3t nem mondom ki, mert pontosan tudom minden sz\u00f3nak \u00e9s hangnak a helyi \u00e9rt\u00e9k\u00e9t. Ez, t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt, a Nagy Imre-versb\u0151l \u00e9s A Fi\u00fa napl\u00f3j\u00e1b\u00f3l<\/span> c\u00edm\u0171 k\u00f6ltem\u00e9nyb\u0151l is kider\u00fcl. 1956 \u00e9s a hozz\u00e1 vezet\u0151 \u00fat t\u00e9m\u00e1j\u00e1ban annyi verset \u00edrtam, hogy egy kis k\u00f6tet is kikerekedett bel\u0151le, amelyet a P\u00fcski Kiad\u00f3 jelentetett meg. Hogy ezek a versek \u2013 legal\u00e1bbis a \u201esz\u00e9plelkek\u201d szerint \u2013 milyenek, annak taglal\u00e1s\u00e1ba nem vagyok hajland\u00f3 belemenni. Minthogy az eszt\u00e9tikumhoz a kor is hozz\u00e1tartozik, volt l\u00e9tjogosults\u00e1guk. <\/p>\n Am\u00edg temetetlen holtak lesznek, am\u00edg a holtak nem kapj\u00e1k meg a v\u00e9gtisztess\u00e9get, am\u00edg az \u00e1rul\u00e1s, a becstelens\u00e9g, a t\u00f6rt\u00e9nelmi igazs\u00e1g megford\u00edt\u00e1sa d\u00edvik, ezeket a verseket Magyarorsz\u00e1gon \u00e9s b\u00e1rhol a vil\u00e1gon el\u0151 lehet venni. Az \u00e1ltal\u00e1nos emberit mondj\u00e1k, holott el\u0151h\u00edv\u00f3juk a konkr\u00e9t magyar helyzet volt. A magyar botr\u00e1nyr\u00f3l, a takart sebben val\u00f3 v\u00e1jk\u00e1l\u00e1sr\u00f3l sz\u00f3lnak.<\/p>\n \u2013 Tal\u00e1n \u0151k tal\u00e1ltak meg engem. Szoktam volt mondani \u2013 nyilv\u00e1n m\u00e1s k\u00f6lt\u0151 is \u00edgy van ezzel \u2013, nem vagyunk teljesen a magunk urai. Van, aki a f\u00e1ra\u00f3 \u00edr\u00f3de\u00e1kj\u00e1nak gondolja mag\u00e1t (persze ez a maszk a cudar t\u00f6rt\u00e9nelmi helyzet k\u00f6vetkezm\u00e9nye). \u00c9n azt mondom, hogy a kez\u00fcnket \u2013 ha valami tehets\u00e9g van az emberben \u2013 k\u00f6lcs\u00f6nveszik. A verseim nagy r\u00e9sz\u00e9vel kapcsolatban elmondhatom \u2013 s ez a legsiker\u00fcltebb darabokra is \u00e9rv\u00e9nyes \u2013, hogy \u00e9n csak elkezdtem, mert kaptam r\u00e1 valahonnan ind\u00edttat\u00e1st, de hogy mik\u00e9nt fejeztem be, a mondand\u00f3m m\u00e9rt arra kanyarodott, pontosan, nem tudom. A vers sz\u00fclet\u00e9s\u00e9nek a hogyanj\u00e1val We\u00f6res S\u00e1ndor, halhatatlan mester\u00fcnk sokat foglalatoskodott, de olyan igazi m\u00e9lyre \u0151 sem jutott, pedig neki kit\u0171n\u0151 meg\u00e9rz\u00e9sei, intu\u00edci\u00f3i voltak, \u00e9s mindenkin\u00e9l jobban ismerte a vers\u00edr\u00e1s fort\u00e9lyait. A \u201evalaki \u00edr a kezeddel\u201d nem m\u00e1st jelent, mint azt, hogy valaki vezeti a tolladat. F\u00f6lt\u00e9tlen hiszek abban, hogyha van bennem al\u00e1zat, term\u00e9szetesen szabad akaratomb\u00f3l\u2026<\/p>\n \u2013 Igen. Az Isten is lehet. Tal\u00e1n \u0151 adott er\u0151t \u00e9s b\u00e1tors\u00e1got ahhoz \u2013 mondhatta volna azt is, \u201egyerek, ezzel ne foglalkozz\u00e1l, bajod lesz bel\u0151le!\u201d \u2013, hogy kimondjam mindazt, ami \u00e9geti a sz\u00e1mat. \u00c9n \u00fagy fogom f\u00f6l, ha verset \u00edrok, nekem dikt\u00e1lnak. \u00c9n fogom a tollat, de valahonnan kapom azt az er\u0151t, azt a sugallatot, ami el\u0151re visz. Nem k\u00e9rtem ezt a seg\u00edts\u00e9get, de megadatott. A vil\u00e1g mint Isten teremtm\u00e9nye: k\u00f6lt\u0151i m\u0171, amelyben \u00e9n csup\u00e1n egy grafitporszem vagyok. De a porszemnek is van feladata. <\/p>\n \u2013 Biztos vagyok ebben. Boldog \u00e9s nyugodt vagyok, mert a kereszts\u00e9gben \u00e9s csal\u00e1di neveltet\u00e9sem folyt\u00e1n hitet kaptam. S ezt a pannonhalmi aty\u00e1k csak elm\u00e9ly\u00edtett\u00e9k bennem. Tal\u00e1n valami kult\u00far\u00e1t is hozz\u00e1tettek, de a hit volt az er\u0151sebb. Az a bizonyos k\u00e9z nemcsak vezetett, de meg is v\u00e9dett. Hiszen aki a forr\u00f3 platni k\u00f6r\u00fcl ny\u00falk\u00e1l, az el\u0151bb-ut\u00f3bb meg\u00e9geti mag\u00e1t. Engem is meg\u00e9getett, s\u0151t a k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem l\u00e9v\u0151 embereket is \u2013 amit igen rossz n\u00e9ven vettem, hiszen az ember a saj\u00e1t szilencium\u00e1t csak-csak elviseli, de a m\u00e1sok megb\u00fcntet\u00e9s\u00e9t kev\u00e9sb\u00e9 \u2013, \u00e1m teljesen el\u00e9getni nem tudott. <\/p>\n \u2013 El\u00e9g tetemes, t\u00f6bb sz\u00e1z oldalra r\u00fag\u00f3 anyagot kaptam a T\u00f6rt\u00e9neti Hivatalb\u00f3l. A t\u00e9m\u00e1r\u00f3l \u00edrtam is egy-k\u00e9t verset. Mikor elolvastam a jelent\u00e9seket, igen, voltak meglepet\u00e9seim; de ezeket, szerencs\u00e9re, magamban valamennyire f\u00f6l tudtam dolgozni. Hogy ki mi\u00e9rt sodr\u00f3dott oda, ahova ker\u00fclt, nem tudom, de l\u00e1tni kellett azokat a \u2013 k\u00fcl\u00f6nben sz\u00e1nalmas \u2013 sorsokat \u00e9s \u00e9lethelyzeteket! A kicsi bes\u00fag\u00f3kat, akik ez\u00e9rt-az\u00e9rt (karrierv\u00e1gyb\u00f3l, anyagi javak\u00e9rt, megf\u00e9leml\u00edt\u00e9s ut\u00e1n) keveredtek bele, valamennyire meg tudom \u00e9rteni \u2013 f\u0151k\u00e9pp ha azt mondj\u00e1k, bocs\u00e1nat (de nem mondj\u00e1k!) \u2013 hiszen \u0151k csak csavarjai voltak a g\u00e9pezetnek. De az \u0151ket m\u0171k\u00f6dtet\u0151 nagyfej\u0171eket \u2013 az eg\u00e9sz rendszer velej\u00e9ig romlott volt \u2013, akik b\u0171n\u00f6sk\u00e9nt megel\u00e9gszenek egy v\u00e1llr\u00e1nd\u00edt\u00e1ssal, soha! Azok a bes\u00fag\u00f3k (III.\/III-asok \u00e9s a t\u00f6bbiek), akik a f\u00e9l orsz\u00e1got figyelt\u00e9k, egyszerre sz\u00e1nalmasak \u00e9s tragikomikusak. Ezekt\u0151l az \u00e1rny\u00e9kn\u00e1l reszketegebb alakokt\u00f3l kellett f\u00e9ln\u00fcnk. R\u00f3lam is mindent tudtak: milyen leveleket \u00edrtam, \u00e9s kinek, mikor mit mondtam, kivel \u00e9s hol tal\u00e1lkoztam\u2026 Egyik\u00fck-m\u00e1sikuk \u2013 igaz, erk\u00f6lcsi hullak\u00e9nt \u2013 bepassz\u00edrozta mag\u00e1t a politik\u00e1ba, a k\u00f6z\u00e9letbe. \u00d5ket m\u00e9gink\u00e1bb csak sz\u00e1nni tudom. \u00c1m semmi harag nincs ir\u00e1ntuk sz\u00edvemben. Azt mondom, mondj egy im\u00e1t \u00e9rt\u00fck, r\u00e1juk f\u00e9r, meg\u00e9rdemlik nagyon. <\/p>\n \u2013 Igen, hiszen 1981-ben ker\u00fcltem be \u2013 legfiatalabbk\u00e9nt \u2013 a Magyar \u00cdr\u00f3k Sz\u00f6vets\u00e9ge v\u00e1lasztm\u00e1ny\u00e1ba. A lengyel hadi\u00e1llapot bevezet\u00e9se napj\u00e1n. Amikor egy k\u00fcl\u00f6nleges, kegyelmi \u00e1llapot volt, 1956 ut\u00e1n el\u0151sz\u00f6r a sz\u00f6vets\u00e9gben. A vezet\u0151s\u00e9g f\u00f6lr\u00fagta az addig szok\u00e1sos \u2013 a p\u00e1rtk\u00f6zpont elv\u00e1r\u00e1sainak megfelel\u0151 \u2013 szab\u00e1lyzatot. S a prefer\u00e1lt p\u00e1rttag-\u00edr\u00f3k \u00e9s m\u00e1s \u2013 kijel\u00f6lt! \u2013 korifeusok mellett (mert szabad v\u00e1laszt\u00e1s volt!) \u00e9n is f\u00f6lhatalmaz\u00e1st kaptam arra, hogy k\u00e9pviseljem \u00edr\u00f3t\u00e1rsaimat. Minthogy a v\u00e1lasztm\u00e1ny legfiatalabb tagja voltam, mind\u00f6ssze harminck\u00e9t \u00e9ves, r\u00e1m test\u00e1lt\u00e1k a vid\u00e9ki titk\u00e1r funkci\u00f3t. Ebben a form\u00e1ban 1985 m\u00e1rcius\u00e1ig tev\u00e9kenykedtem. \u00c1m akkor kezd\u0151dtek a bajok, noha ilyen-olyan gondjaim azel\u0151tt is voltak \u2013 H\u00e1rom megjegyz\u00e9s: egy v\u00e1lasz<\/span> c\u00edm\u0171 versemet, Illy\u00e9s Egy mondat<\/span>\u00e1nak emleget\u00e9se miatt, 1982-ben \u00fagy kivett\u00e9k a Tiszat\u00e1jb\u00f3l, mint a pinty \u2013, amikor a kor\u00e1bbiakban m\u00e1r t\u00e1rgyalt Nagy Imre-vers a tatab\u00e1nyai \u00daj Forr\u00e1sban 1984-ben megjelent. R\u00e1m szakadt az \u00e9g, az \u00cdr\u00f3sz\u00f6vets\u00e9get ott kellett hagynom. Hogy a t\u00e1mad\u00e1s-sorozatot kib\u00edrtam \u2013 nem volt k\u00f6nny\u0171 \u2013, az is mutatja, itt vagyok, \u00e9lek. <\/p>\n Illy\u00e9s Gyul\u00e1val 1982 november\u00e9ben, a F\u00e9szek Klubban besz\u00e9ltem a Tiszat\u00e1j-vers h\u00e1nyattat\u00e1s\u00e1r\u00f3l. Mindenr\u0151l tudott. Arr\u00f3l is, hogy a szegedi foly\u00f3iratb\u00f3l kivett \u2013 kicenz\u00far\u00e1zott \u2013 vers hely\u00e9re egy sz\u00e9p rajz ker\u00fclt. \u00dagy v\u00e9lte, hogy az Egy mondat a zsarnoks\u00e1gr\u00f3l<\/span> \u00fajb\u00f3li megjelen\u00e9s\u00e9t m\u00e1r nem fogja meg\u00e9rni, de \u201eha ti mondj\u00e1tok, mondogatj\u00e1tok, az j\u00f3\u201d. Hogyne mondogattuk volna, ehhez hozz\u00e1seg\u00edtett a Csicsery-R\u00f3nay Istv\u00e1n \u00e1ltal Amerik\u00e1ban kiadott hanglemez is, amelyen a k\u00f6lt\u0151 el\u0151ad\u00e1s\u00e1ban hangzott f\u00f6l a vers. <\/p>\n Az \u00e9n \u201eh\u0151sk\u00f6d\u00e9semen\u201d k\u00edv\u00fcl mi volt m\u00e9g botr\u00e1nyos? Legf\u0151k\u00e9ppen az, hogy az \u00cdr\u00f3sz\u00f6vets\u00e9gben 1981 \u00e9s 1986 k\u00f6z\u00f6tt olyan vezet\u0151s\u00e9g \u00e1llt szemben a p\u00e1rtk\u00f6zponttal \u00e9s a miniszt\u00e9riummal, amelyet \u0151k nem akartak. Akkor t\u00f6rt\u00e9nt meg el\u0151sz\u00f6r \u2013 m\u00e1r maga ez vil\u00e1gbotr\u00e1ny volt! \u2013 , hogy sem az eln\u00f6k, sem a k\u00e9t aleln\u00f6k nem volt p\u00e1rttag. \u00c9n sem voltam az. Olyan eln\u00f6ks\u00e9g alakult, amelynek a tagjait kor\u00e1bban m\u00e9g az eln\u00f6ks\u00e9g t\u00e1j\u00e1ra sem engedt\u00e9k. \u00c9s sorra j\u00f6ttek az \u201e\u00fcgyek\u201d: a hat\u00e1ron t\u00fali magyar \u00edr\u00f3k\u00e9, a Duray-k\u00f6nyvh\u00f6z el\u0151sz\u00f3-tanulm\u00e1nyt \u00edr\u00f3 Cso\u00f3ri S\u00e1ndor\u00e9, azt\u00e1n az eny\u00e9m. Lehet-e az \u00cdr\u00f3sz\u00f6vets\u00e9gnek olyan titk\u00e1ra, aki folyamatosan \u201956-r\u00f3l \u00edr? Ha a vezet\u0151s\u00e9g \u201elegkisebb\u201d embere K\u00e1d\u00e1r J\u00e1nost t\u00e1madja, ezzel a gesztussal a korm\u00e1ny legitim\u00e1ci\u00f3j\u00e1t vonja k\u00e9ts\u00e9gbe. Ezek, \u00e9s ehhez hasonl\u00f3 b\u00edr\u00e1latok csap\u00f3dtak a fejemhez. Kib\u00edrtam. <\/p>\n Minderre hogyan reag\u00e1ltak a testv\u00e9ri szocialista orsz\u00e1gok sz\u00f6vets\u00e9gei? \u00dagy, hogy \u201e\u00f6sszefutottak\u201d, \u00e9s bojkottot hirdettek a Magyar \u00cdr\u00f3k Sz\u00f6vets\u00e9ge ellen. Tagjaink nem utazhattak hozz\u00e1juk, nem fogadt\u00e1k \u0151ket. Ez sok \u00edr\u00f3t egzisztenci\u00e1j\u00e1ban is \u00e9rintett. \u00c9n pedig ott vagyok a v\u00e1lasztm\u00e1nyban \u00e9s a J\u00f3zsef Attila K\u00f6r is egy h\u00faron pend\u00fcl vel\u00fcnk. Eln\u00f6ke? Csengey D\u00e9nes. A rebelli\u00f3 tot\u00e1lis volt. Amikor 1983-ban elj\u00f6tt hozz\u00e1nk a Szovjet \u00cdr\u00f3sz\u00f6vets\u00e9g eln\u00f6ke (PB-tag), Markov elvt\u00e1rs, fogta a fej\u00e9t, \u00e9s azt mondta, hogy itt ellenforradalom lesz. Mi\u00e9rt gondolta \u00edgy? Mert egy sz\u0171k k\u00f6r\u0171 \u00fcl\u00e9sen Csengey Szolzsenyicin fel\u0151l \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt. S \u00e9n meg kontr\u00e1ztam neki. Nem is h\u00edvtak meg \u2013 j\u00f3llehet a protokoll szerint ott lett volna a helyem \u2013 az esti fogad\u00e1sra. <\/p>\n \u2013 De ez n\u00e1lam nem program volt. Programszer\u0171en nem \u00edrtam semmit. Az \u00e1ltalad eml\u00edtett hang csak\u00fagy j\u00f6tt. Mag\u00e1t\u00f3l. Az biztos, hogy a posztmodernit\u00e1st mint olyat lehet alkalmazni arra a l\u00edr\u00e1ra is, amelyet m\u0171velek \u2013 meg is tett\u00e9k, \u00e9s nem tiltakoztam ellene \u2013, de k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb \u00e9rtelm\u00e9t nem l\u00e1tom semmilyen skatuly\u00e1nak. <\/p>\n \u00c9n falur\u00f3l j\u00f6ttem, de nem tartom magamat a n\u00e9pi k\u00f6lt\u00e9szet valamilyen folytat\u00f3j\u00e1nak, s m\u00e1r el\u00e9g r\u00e9g\u00f3ta a flaszteron \u00e9lek, ennek ellen\u00e9re sem urb\u00e1nus, sem polg\u00e1ri k\u00f6lt\u0151 nem vagyok. Akkor mi? Mindezek \u00f6tv\u00f6zete. R\u00e1ad\u00e1sul az ir\u00f3nia, \u00e9s bizonyos \u00e9lethelyzetben a fanyarabb, groteszkebb r\u00e1l\u00e1t\u00e1s is megadatott sz\u00e1momra. M\u00e1s dolga nem \u00e9rint meg, csak saj\u00e1t magamra \u2013 csetl\u00e9seimre, botl\u00e1saimra \u2013 tudok ir\u00f3ni\u00e1val tekinteni. N\u00e9melykor valamelyest rezign\u00e1lt humorral is. <\/p>\n Biztos vagyok abban, hogy \u00e9letem legjobb korszaka \u2013 a diktat\u00fara utols\u00f3 r\u00fag\u00e1sai, a szilenciumok, a csapkod\u00e1sok, a botr\u00e1nyok \u2013 valahol a harmincas (krisztusi kor) \u00e9s a negyvenes \u00e9veim k\u00f6z\u00f6tt volt. Nagyj\u00e1b\u00f3l 1989-ig tartott. Szent meggy\u0151z\u0151d\u00e9sem, csak az igazat mondtam. Tudtam azt is, hogy ezzel saj\u00e1t k\u00f6lt\u00e9szetem becs\u00fclet\u00e9t mentem. Ha az \u00e9n nemzed\u00e9kem nem besz\u00e9l 1956 igazs\u00e1gair\u00f3l, nagyon nagy baj lesz. Err\u0151l ma is meg vagyok gy\u0151z\u0151dve. Sosem t\u00f6rekedtem arra, hogy posztmodern legyek vagy annak l\u00e1tsz\u00f3djam; az \u00e1ltalad ilyennek l\u00e1tott versek szem\u00e9lyes \u00e9letem bels\u0151 k\u00f6reiben mocorognak, \u00e9s a rendszerv\u00e1lt\u00e1s ut\u00e1n sok csal\u00f3d\u00e1s, \u201emosolyel\u00e1gaz\u00e1s\u201d, a bar\u00e1ts\u00e1gok sz\u00e9tzil\u00e1l\u00f3d\u00e1s\u00e1nak dokumentumai. Akik a \u201980-as \u00e9vekben egy\u00fctt voltak \u2013 szenvedtek \u2013 a teher alatt, azok m\u00e1ra a \u201ep\u00e1rtosod\u00e1ssal\u201d s egyebekkel megverve k\u00fcl\u00f6n t\u00e1borokban t\u00f6m\u00f6r\u00fclnek, \u00e9s l\u00f6vik egym\u00e1st. Az embernek lassan egy keze is el\u00e9g lesz arra, hogy megsz\u00e1molja, h\u00e1ny bar\u00e1ts\u00e1g nem ment sz\u00e9t. \u00c9n persze voltam olyan naiv, hogy p\u00e1r bar\u00e1ts\u00e1g \u00f6sszefoltoz\u00e1s\u00e1ban is seg\u00e9dkeztem. Bevallom, f\u00e9nyes kudarcaim voltak e t\u00e9ren. Az is t\u00e9veszm\u00e9m volt, hogy a nagy temet\u00e9s ut\u00e1n \u2013 soha enynyi boldog k\u00f6nnyet m\u00e9g nem l\u00e1ttam \u2013 m\u00e1r semmi dr\u00e1mai nem k\u00f6vetkezik, csak az, hogy \u00f6r\u00fcln\u00fcnk kell a szabads\u00e1gnak. De 1990 ut\u00e1n m\u00e1r a \u201eb\u00e9kebeli kannib\u00e1lok\u201dkezdtek benn\u00fcnk fel\u00e9ledni. Ez\u00e9rt is lett posztmodernebb a k\u00f6lt\u00e9szetem, mert ezt a himb\u00e1l\u00f3z\u00e1st, ezeket a szabads\u00e1ghi\u00e1ny ut\u00e1n t\u00fals\u00e1gosan szabadosnak tetsz\u0151 \u00e9veket nehezen viseli el az \u00e9letem. Ez\u00e9rt lett egy kiss\u00e9 fanyarabb a kor\u00e1bban \u201e\u00fcnnepibb g\u00fany\u00e1ban\u201d megjelen\u0151 sz\u00f3. Ugyanakkor a k\u00f6lt\u0151 v\u00e1rja a sugallatot, hogy sz\u00e1m\u00e1ra ugyancsak fontos dolgokban ism\u00e9t letehesse szav\u00e1t. 1999\u20132000 t\u00e1j\u00e1n d\u00f6bbenve k\u00e9rdeztem magamt\u00f3l: Uramisten, lehets\u00e9ges, hogy a n\u00e9p nem veszi \u00e9szre, hogy imm\u00e1r ezer esztendeje itt \u00e9l\u00fcnk? <\/p>\n \u2013 De tegy\u00fck mell\u00e9 a K\u00f6nig R\u00f3bert lin\u00f3leummetszeteire \u00edrott, Hull\u00e1mz\u00f3 vizeken kereszt<\/span> c\u00edm\u0171, t\u00f6bb r\u00e9szes po\u00e9m\u00e1t is! \u00c9letem fontos pillanat\u00e1nak tartom, hogy ezt a k\u00fcls\u0151 h\u00edv\u00e1st is megkaptam a t\u00e1rsm\u0171v\u00e9szetekt\u0151l \u2013 zen\u00e9t\u0151l \u00e9s a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szett\u0151l. Az\u00e9rt \u00e9rt engem ez a szerencse, mert Szokolay is \u00e9s K\u00f6nig is ismerte mindazt, amit a magyar t\u00f6rt\u00e9nelemr\u0151l \u00edrtam, illetve ilyen t\u00edpus\u00fa verseimben elreg\u00e9ltem. Nem lehetek el\u00e9gg\u00e9 h\u00e1l\u00e1s nekik, hogy a Pannonhalma szent hegy\u00e9n j\u00e1r\u00f3 valahai di\u00e1kb\u00f3l kicsalogatt\u00e1k mindazt, ami Pannonhalma \u00e9s egyben magyar t\u00f6rt\u00e9nelem. \u00d6sszes\u0171r\u00edtve a sz\u00f3t: mit k\u00f6sz\u00f6nhet a magyars\u00e1g orsz\u00e1gjobb\u00edt\u00f3 szentjeinknek, Istv\u00e1nnak \u00e9s Gell\u00e9rtnek. Vagy: mit is jelent az a fantasztikus d\u00f6nt\u00e9s \u2013 az isteni kegyelem itt nyilv\u00e1n nagy szerepet j\u00e1tszott \u2013, amellyel az er\u0151s kez\u0171 kir\u00e1ly n\u00e9p\u00fcnket a kereszt\u00e9nys\u00e9ghez csatlakoztatta.<\/p>\n \u2013 Ezeket a t\u00f6rt\u00e9neteket a nyolcvanas \u00e9vekben, szinte a nagy botr\u00e1nyverseimmel p\u00e1rhuzamosan kezdtem el \u00edrni. El\u0151sz\u00f6r csak egy-k\u00e9t novella sz\u00fcletett, amelyek a Kort\u00e1rsban meg is jelentek. Az Augusztusban, Ludv\u00edk Jahn nyom\u00e1ban<\/span> c\u00edm\u0171 opuszomb\u00f3l\u2013mint k\u00e9s\u0151bb megtudtam \u2013 majdnem nagy balh\u00e9 lett, hiszen Kundera \u2013 aki akkor m\u00e1r P\u00e1rizsban \u00e9lt \u2013 n\u00e1lunk a politika szem\u00e9ben igencsak sz\u00e1lka volt. A Tr\u00e9fa<\/span> val\u00f3ban egy nagy k\u00f6z\u00e9p-eur\u00f3pai reg\u00e9ny, Kundera mindm\u00e1ig legjobb m\u0171ve. Mondanom sem kell, a cseh szerz\u0151ket nagyon szerettem, \u00e9s filmm\u0171v\u00e9szet\u00fck is hatott r\u00e1m. Mindig \u00e9rdekelt, miben m\u00e1sok, mint mi. \u00c9s nagyon boldog tudtam lenni, amikor Kundera, Hrabal, \u0160kvoreck\u00fd \u2013 \u00e9s sorolhatn\u00e1m, ki mindenkit olvastam \u2013 vil\u00e1g\u00e1ban megm\u00e1rt\u00f3zhattam. Ahogyan visszat\u00e9rtem 1968-hoz, eszm\u00e9l\u00e9sem id\u0151szak\u00e1hoz, a \u201890-es \u00e9vek elej\u00e9n kezdtem el a kisreg\u00e9nyt (leg\u00e9ny-r\u00e9szlet<\/span>) \u00edrni. \u201868-at \u00e9n Nagykanizs\u00e1n, egy boldog szerelem h\u00e1tter\u00e9vel \u00e9ltem \u00e1t. Mit akartam az \u00edr\u00e1ssal? Semmi m\u00e1st, mint megtal\u00e1lni ifj\u00fas\u00e1gom azon mozgat\u00f3rug\u00f3it, amelyek k\u00e9s\u0151bb vers\u00edr\u00e1sra k\u00e9sztettek. Az ember fiatal kor\u00e1ban tele ill\u00fazi\u00f3kkal, v\u00e1gyakkal, s mikor j\u00f6nnek a csal\u00f3d\u00e1sok \u2013 a szerelemben \u00e9pp\u00fagy, mint a politik\u00e1ban \u2013 kezd feln\u0151tt\u00e9 v\u00e1lni. Realisztikus, sz\u00fcrre\u00e1lis \u00e9s groteszk elemek kavarogtak a fejemben, amikor viszszan\u00e9ztem gyerekkori \u00f6nmagamra, boldog verg\u0151d\u00e9semre. Kerestem azt a krist\u00e1lyosod\u00e1si pontot, amelyb\u0151l el lehet indulni, f\u00f6l lehet \u00e9p\u00edteni azt a v\u00e1rat. Egy\u00fattal alighanem k\u00f6lt\u00e9szetem gy\u00f6k\u00e9rzet\u00e9t is megtal\u00e1ltam. Ez az elrajzolt szerelmi l\u00e9gk\u00f6r, furcsa politikai \u201emeghat\u00e1rozotts\u00e1g\u201d \u2013 hogy ott is vagyok az 1968-as kisv\u00e1rosi t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek f\u00f3kusz\u00e1ban, meg nem is \u2013 term\u00e9szetesen a fiatals\u00e1g\u00e1hoz rezign\u00e1ci\u00f3val k\u00f6zel\u00edt\u0151 feln\u0151tt ut\u00f3lagos korrekci\u00f3ja, r\u00e1l\u00e1t\u00e1sa. Aki az el\u0151tte filmszer\u0171en p\u00f6rg\u0151 valahai cselekm\u00e9nyekb\u0151l azt is ki tudja olvasni, milyen is lesz majd h\u00fasz \u00e9v m\u00falva \u2013 \u00edgy kell form\u00e1lnia a pr\u00f3z\u00e1t \u2013 \u00e1br\u00e1zolt h\u0151se, k\u00f6lt\u0151-\u00f6nmaga.<\/p>\n \u2013 Val\u00f3ban megt\u00f6rt\u00e9nt. Ha ezt akkor meg tudom \u00edrni, nyilv\u00e1n egy sokkal \u00e9rzelmesebb, realisztikusabb m\u0171 sz\u00fcletik. Szerencs\u00e9re \u00e9vtizedekkel k\u00e9s\u0151bb \u00edrtam. Alapvet\u0151en k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb kim\u00f3dolts\u00e1gra nem volt sz\u00fcks\u00e9gem \u2013 noha itt k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le hat\u00e1sok (olvasm\u00e1ny\u00e9lm\u00e9nyek) a hihetetlen re\u00e1li\u00e1kkal egybej\u00e1tszanak \u2013, hiszen az \u00e9let mindent k\u00e9pes produk\u00e1lni. az \u00f6sszes abszurd \u00e9s k\u00e9ptelenebbn\u00e9l k\u00e9ptelenebb helyzetet is \u2013 b\u0151s\u00e9ggel. \u2013 Egy r\u00e9gi versemre utalsz, a Csak n\u00e9zem Olga Korbutot<\/span>ra, amelynek eredetileg Szalt\u00f3szabads\u00e1g <\/span>volt a c\u00edme. De a cenz\u00far\u00e1nak m\u00e1r 1975-ben(!) ez igencsak b\u00f6kte a szem\u00e9t, \u00e9s ez\u00e9rt meg kellett v\u00e1ltoztatnom. A belorusz torn\u00e1szl\u00e1ny, amikor megcsin\u00e1lta zseni\u00e1lis szalt\u00f3j\u00e1t, szabad ember volt. Most is azt mondom, a szalt\u00f3szabads\u00e1g sokkal szebb sz\u00f3, mint a sajt\u00f3szabads\u00e1g. T\u00f6bb benne a k\u00f6lt\u00e9szet.
S ez\u00fattal is vid\u00e1mabb vers \u00edr\u00e1s\u00e1ra biztatott. Ez volt az \u00e9n \u00e1ltal\u00e1nos iskol\u00e1s \u201ek\u00f6lt\u0151s\u00e9gem\u201d.<\/p>\n
A felv\u00e9telin mindenkit\u0151l azt k\u00e9rdezt\u00e9k, mik\u00e9pp, hogyan? S e k\u00f6r\u00fcl faggat\u00f3ztak.<\/p>\n
A Kormos \u00e1ltal nagyon kedvelt h\u00e1rom-n\u00e9gy k\u00f6lt\u0151 k\u00f6z\u00f6tt J\u00e9kely neve mindig szerepelt. Annyira f\u00f6lcsig\u00e1zta a fant\u00e1zi\u00e1mat, hogy r\u00e1vetettem magam a k\u00f6nyveire. A Nyugat harmadik nemzed\u00e9k\u00e9hez tartoz\u00f3 formam\u0171v\u00e9sz sorsa is \u00e9rdekes volt \u2013 mik\u00e9nt ker\u00fclt \u00e1t Magyarorsz\u00e1gra, s egy r\u00f6vid id\u0151re vissza Erd\u00e9lybe \u2013, de m\u00e9gink\u00e1bb versei b\u0171v\u00f6ltek el. M\u00e1r a koraiak (\u00c9jszak\u00e1k<\/span>) is. Hogy a hat\u00e1ron t\u00fali magyar irodalomnak mi az \u00e9rt\u00e9ke, azt J\u00e9kely koncentr\u00e1ltan mutatta meg. \u00c9pp az az itthon \u00e9l\u0151 \u00edr\u00f3, aki Trianon ut\u00e1n csal\u00e1dj\u00e1val egy\u00fctt j\u00f6tt \u00e1t Magyarorsz\u00e1gra. \u00c9s itt v\u00e1lt tagj\u00e1v\u00e1 annak a nemzed\u00e9knek \u2013 k\u00f6z\u00fcl\u00fck tal\u00e1n el\u00e9g csak We\u00f6res S\u00e1ndort eml\u00edteni \u2013, amely a huszadik sz\u00e1zadi magyar irodalom egyik legbecsesebb vonulata.<\/p>\n
S ha Nagy Imre nem nyitja ki Recsket \u2013 ezt k\u00e9s\u0151bb tudtam meg \u2013 t\u00f6bb sz\u00e1zan \u00e9hen haltak volna.<\/p>\n
A leg\u00e9ny-r\u00e9szlet<\/span> nem mond m\u00e1st, mint azt, hogy egy tizennyolc \u00e9ves fiatalember \u2013 micsoda t\u00f6rt\u00e9nelmi, k\u00f6z\u00e9p-eur\u00f3pai mezsgy\u00e9n! \u2013 egyidej\u0171leg tal\u00e1lkozik a szerelemmel \u00e9s a k\u0151kem\u00e9ny, v\u00e9res politik\u00e1val. Ebb\u0151l lehet tragikus t\u00f6rt\u00e9netet \u00edrni, meg \u2013 valamif\u00e9le fel\u00fclemelkedetts\u00e9ggel \u2013 ir\u00f3ni\u00e1val erezett, hihet\u0151en hihetetlen mes\u00e9t is. \u00c9n az ut\u00f3bbi fel\u00e9 mozdultam el, de \u00edgy is meg\u0151riztem a v\u00e1ros mili\u0151j\u00e9t. Akik k\u00f3dolni tudj\u00e1k magukban a n\u00e9v szerinti alakokat \u00e9s sz\u00edntereket, azok m\u00e9g plusz \u00e9lm\u00e9nyt is kapnak.<\/p>\n
Nem v\u00e9letlen\u00fcl \u00edrtam le a sz\u00f3t. Er\u0151ss\u00e9ge, hogy nagyon nagy elvonatkoztat\u00e1s is, ugyanakkor \u00e9rthet\u0151, nagyon is konkr\u00e9t.
Furcsa m\u00f3d, amikor k\u00f6lt\u0151ileg elvonatkoztatok, sokkal jobban \u00e9rtik, hogy mit akarok mondani. \u00dagy l\u00e1tszik, Magyarorsz\u00e1gon a k\u00f6lt\u0151k igencsak \u201ekim\u0171velt\u00e9k\u201d olvas\u00f3ikat. \u00c9n a szalt\u00f3szabads\u00e1got f\u00f6l\u00f6tt\u00e9bb fontosnak tartom. Mi\u00e9rt? Ha szalt\u00f3szabads\u00e1gunk van, tal\u00e1n m\u00e9g sajt\u00f3szabads\u00e1gunk is lehet.<\/p>\n