A Szabadrabok c\u00edm\u0171 vaskos k\u00f6tet az 1968 \u00e9s 1998 k\u00f6z\u00f6tt \u00edr\u00f3dott versek legjav\u00e1t adta k\u00f6zre Nagy G\u00e1sp\u00e1r \u00f6tvenedik sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra. Az idei k\u00f6nyvh\u00e9tre j\u00f6tt a folytat\u00e1s, amely az 1998-at k\u00f6vet\u0151 \u00f6t \u00e9v term\u00e9s\u00e9t ny\u00fajtja \u00e1t az olvas\u00f3nak Ezredv\u00e1lt\u00f3, s\u0171r\u0171 \u00e9vek c\u00edmmel. Orosz Istv\u00e1n grafikusm\u0171v\u00e9sz az el\u0151z\u0151 k\u00f6nyvh\u00f6z kiny\u00edl\u00f3 b\u00f6rt\u00f6nablakokat tervezett, most pedig nyitott kapuk k\u00f6r\u00e9 labirintusvil\u00e1got. Sokatmond\u00f3 c\u00edmlapok! <\/p>\n
„A tehets\u00e9g semmi, elronthat\u00f3, elpazarolhat\u00f3. \/ Ami az eg\u00e9sz \u00e9letben sz\u00e1m\u00edt, az a jellem” – id\u00e9zi Zbigniew Herbertet Nagy G\u00e1sp\u00e1r, s eg\u00e9sz p\u00e1ly\u00e1ja arra p\u00e9lda, mik\u00e9nt pr\u00f3b\u00e1l h\u0171s\u00e9ges maradni eszm\u00e9nyeihez, szellemi el\u0151deihez. Az \u00e9letm\u0171ben nincsenek \u00e9rthetetlen cikcakkok, nincs kapkod\u00e1s, nem k\u00eds\u00e9rt a minden\u00e1ron nagyot mondani akar\u00e1s k\u00e9nyszere. Az Ezredv\u00e1lt\u00f3 sorok Illy\u00e9s Gyula epit\u00e1fium\u00e1hoz c\u00edm\u0171 nagyversben szerepl\u0151 k\u00e9t vend\u00e9gid\u00e9zet pontosan jellemzi Nagy G\u00e1sp\u00e1rt is: „a legnagyobb b\u00e1tors\u00e1g a rem\u00e9ny”, illetve „a j\u00f3zans\u00e1g a legf\u0151bb h\u0151si \u00e1llapot”. <\/p>\n
A sz\u00e1z vers napl\u00f3k\u00e9nt is olvashat\u00f3: mi t\u00f6rt\u00e9nt a k\u00f6lt\u0151vel s persze vel\u00fcnk 1998 \u00e9s 2003 k\u00f6z\u00f6tt. Van egy szem\u00e9lyes vonulat, az \u00f6tven\u00e9ves k\u00f6lt\u0151 sz\u00e1mvet\u00e9se, l\u00e9t\u00f6sszegz\u00e9se: „N\u00e9zek \/ k\u00f6r\u00fcl \/ m\u00e1r \/ csak \/ halottaim vannak \/\/ magamat \/ is \/ annak \/ tekintem \/ annak”. Itt van a szerelem, a szerelem eml\u00e9ke, a fel-felhorgad\u00f3 v\u00e1gy. Az \u00e9rett f\u00e9rfi anyak\u00e9pe. Itt van a term\u00e9szet, amely egyszerre biztat \u00e9s keser\u00edt. J\u00f6nnek az elvesztett tan\u00edt\u00f3k, ismer\u0151s\u00f6k, Illy\u00e9s Gyula, N\u00e9meth L\u00e1szl\u00f3, L\u00e1szl\u00f3 Gyula, Fodor Andr\u00e1s, Kiss Ferenc, Czine Mih\u00e1ly. Az \u00e9l\u0151k, akiket nagy kedvvel k\u00f6sz\u00f6nt \u00e9vfordul\u00f3ikon – Cso\u00f3ri S\u00e1ndort\u00f3l a P\u00fcski h\u00e1zasp\u00e1ron \u00e1t Pint\u00e9r Lajosig. \u00c9s jelen van a k\u00f6tetben a k\u00f6z\u00e9let, a millenniumi felbuzdul\u00e1s, a meg\u00fajul\u00e1sba vetett rem\u00e9nys\u00e9g, amely a k\u00f6tet egyik legszebb darabj\u00e1t ihleti (Symphonia Ungarorum), de mindig jelen van a feldolgozatlan m\u00falt is a T\u00f6rt\u00e9neti Hivatalb\u00f3l el\u0151ker\u00fclt jelent\u00e9sek ok\u00e1n. Nem a kis bes\u00fag\u00f3k, nem a megf\u00e9leml\u00edtettek izgatj\u00e1k a k\u00f6lt\u0151t, hanem a megfigyel\u00e9sek elrendel\u0151i, a „szorgalmatos h\u00e1l\u00f3zatfenntart\u00f3 \u00fcgyeletes \u00e1llambiztons\u00e1giak” (Szigor\u00faan titkos \u00e1lombiztons\u00e1gi barlangrajz), akik most \u00fajra elhozt\u00e1k a f\u00e9lelmet. Persze nem az ifj\u00fas\u00e1g elrabl\u00e1s\u00e1nak \u00e9vei f\u00e1jnak csak, hanem az \u00e9rtelmis\u00e9gi vagy m\u00e9g ink\u00e1bb a c\u00e9hbeli szolidarit\u00e1s megsz\u0171n\u00e9se, az \u00edr\u00e1stud\u00f3k \u00e1rul\u00e1sa. (A vak l\u00e1tnok monol\u00f3gja, A vak l\u00e1tnok folytatja a monol\u00f3got). Nincs ezekben a versekben gyilkos indulat, legfeljebb n\u00e9mi ir\u00f3nia \u00e9s rezign\u00e1lt szomor\u00fas\u00e1g. Hogy mi tartja m\u00e9gis Nagy G\u00e1sp\u00e1rban a lelket? Az \u00e9vr\u0151l \u00e9vre meg\u00e9rkez\u0151 kar\u00e1csony, a kisded sz\u00fclet\u00e9se, azt\u00e1n a hit, hogy az emberr\u0151l a v\u00e9gs\u0151 m\u00e9rleget nem e vil\u00e1gon vonj\u00e1k meg. <\/p>\n
A k\u00f6lt\u0151 \u00f6tvenen t\u00fal mindent tud a mesters\u00e9gr\u0151l. Nincs kit\u00fcntetett form\u00e1ja \u00e9s m\u0171neme, ezernyi m\u00f3don meg tud sz\u00f3lalni. Gyakran, ahogy mester\u00e9t\u0151l, Kormos Istv\u00e1nt\u00f3l tanulta, csavar egyet a sz\u00f6vegen, nehogy t\u00fals\u00e1gosan egyszer\u0171nek t\u0171nj\u00f6n. Pedig sz\u00edvesen venn\u00e9nk, ha ebben a kusza korban nem riasztan\u00e1 az egyszer\u0171s\u00e9g, ha n\u00e9ha hagyn\u00e1 spont\u00e1n \u00e1radni a verszen\u00e9t. <\/p>\n