B\u00daCS\u00da NAGY G\u00c1SP\u00c1RT\u00d3L<\/p>\n
Akit ma elsiratunk, nagyon kedves volt sz\u00edv\u00fcnknek. R\u00e9g\u00f3ta tudtuk, hogy a magyar irodalom fekete \u00e9v\u00e9nek f\u00e1jdalmas vesztes\u00e9glist\u00e1j\u00e1n \u0151 is ott lesz. \u201eutaz\u00f3k vagyunk tudom \/ szomjas v\u00e1ndorok \/ ha v\u00e9g\u00fcl meg\u00e9rkez\u00fcnk \/ illik majd kipakolni \/ de ama utols\u00f3 utat \/ vagy napot\u2026 \/ m\u00e9g nagyon szeretn\u00e9m elnapolni\u2026\u201d \u2013 \u00edrta n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel ezel\u0151tt. H\u00e1romnegyed \u00e9ve ebben az elnapol\u00e1sban rem\u00e9nykedt\u00fcnk. Janu\u00e1r harmadika \u00f3ta, hogy \u00e9lni l\u00e1ssam, a verseit olvasom, lemezein hangj\u00e1t, a jellegzetes \u201evazs megyei\u201d z\u00f6ng\u00e9s\u00fcl\u00e9seket hallgatom. Pedig ezekben a r\u00e9gi versekben is ott j\u00e1rk\u00e1l a hal\u00e1l. Ker\u00fclgeti a dun\u00e1nt\u00fali dombokat, budai hegyeket \u00e9s a v\u00e1rosligeti f\u00e1kat. Ker\u00fclgeti az \u201e\u00e1ldott-\u00e1tkozott munk\u00e1ban\u201d ny\u00fczsg\u0151ket. \u201eN\u00e9zek k\u00f6r\u00fcl m\u00e1r csak halottaim vannak.\u201d H\u00e1t lassan \u00edgy vagyunk ezzel mi is.<\/p>\n
Ha \u00e9rdekel m\u00e9g egy\u00e1ltal\u00e1n valakit, hogy milyen volt a kor, melyben \u00e9ln\u00fcnk adatott, forduljon irodalmunk nagyjaihoz. Aki a m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk l\u00e9v\u0151 \u00e9vtizedek k\u00f6z\u00e9rzet\u00e9r\u0151l akar tudni, lapozza f\u00f6l Nagy G\u00e1sp\u00e1r versesk\u00f6teteit. Hiszen \u0151 \u2013 klasszikusainkhoz \u00e9s legjobb kort\u00e1rsainkhoz hasonl\u00f3an \u2013 a legm\u00e9lyebb \u00e9s legsebz\u0151bb \u00e9lettapasztalatait volt k\u00e9pes \u00edr\u00f3ilag feldolgozni. \u00d6sszef\u00fcgg\u0151 elk\u00e9pzel\u00e9se \u00e9s egys\u00e9ges l\u00e1tom\u00e1sa volt vil\u00e1gunkr\u00f3l. K\u00f6lt\u0151i jelentkez\u00e9se (a hetvenes \u00e9vekben) a vesztett rem\u00e9nyek ideje. A p\u00e1lya utols\u00f3 m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vtized\u00e9nek ugyancsak a dezill\u00fazi\u00f3 a k\u00f6z\u00f6s \u00e9lm\u00e9nyb\u00f6lcs\u0151je. \u201eSzabads\u00e1gra \u00e9hes fegyencekb\u0151l\u201d hogyan lett\u00fcnk \u201eb\u00e9kebeli kannib\u00e1lok\u201d?<\/p>\n
A szel\u00edd, j\u00e1t\u00e9kra, ir\u00f3ni\u00e1ra sz\u00fcletett Nagy G\u00e1sp\u00e1rt nem hagyt\u00e1k nyugodni a trag\u00e9di\u00e1k. A sz\u00f3 \u201eegyetemes s\u00falytalans\u00e1gi \u00e1llapot\u00e1ban\u201d \u00fajra \u00e9s \u00fajra pr\u00f3b\u00e1lt kimondani, megnevezni, megsz\u00f3l\u00edtani valamit. A \u201etakart seb katarzisa\u201d ez (Domokos M\u00e1ty\u00e1s). \u00dagy \u00e9rezte, eg\u00e9sz k\u00f6lt\u00e9szete \u00e9rv\u00e9nytelen, ha nem arr\u00f3l besz\u00e9l, ami sz\u00edve szerint a legfontosabb. Ha nem mondhatja ki, ami f\u00e1j, ami gy\u00f6t\u00f6r, akkor megfullad. L\u00e1tsz\u00f3lag vakmer\u0151en b\u00e1tor volt, pedig \u201ecsak\u201d bib\u00f3i \u00e9rtelemben vett demokrata, aki nem mert f\u00e9lni. Illy\u00e9s Gyul\u00e1val vallotta, hogy a legnagyobb b\u00e1tors\u00e1g a rem\u00e9ny. Ha a m\u00falt el is esett hatalmunkb\u00f3l, \u201ea j\u00f6vend\u0151nek urai vagyunk\u201d. Ez\u00e9rt volt sz\u00e1m\u00e1ra kiirthatatlanul \u00e9get\u0151 k\u00e9rd\u00e9s 1956. Orfeusz \u00e9neke azonban nem szel\u00edd\u00edtette, ink\u00e1bb f\u00f6ld\u00fch\u00edtette a vadakat. V\u00e1dlottak padj\u00e1ra \u00fcltetve szerz\u0151t \u00e9s szerkeszt\u0151t. \u00c1m e n\u00e9ha tiltott, m\u00e1skor t\u0171rt, de a feladatt\u00f3l mindig t\u00e1mogatott \u00e9s meg is v\u00e9dett irodalmi l\u00e1zad\u00e1sok nyom\u00e1n egyszer csak repedezni kezdett mindaz, ami gy\u0171l\u00f6letes \u00e9s elviselhetetlen volt. Meglehet, nem el\u00e9gg\u00e9. De h\u00e1t (Adyval sz\u00f3lva) \u201eha k\u00e9slekedik az okoss\u00e1g, \/ Nem po\u00e9ta-fajt\u00e1k okozz\u00e1k!\u201d<\/p>\n
Nagy G\u00e1sp\u00e1r is bemutathatta volna \u201ea k\u00f6lt\u00e9szet minden tr\u00fckkjeit \/ az egynapos csod\u00e1t\u201d. Ink\u00e1bb a \u201elefokozott sz\u00edv\u0171eknek\u201d mondott valami szabad\u00edt\u00f3t. Mik\u00f6zben versben \u00edrta az \u00e9let\u00e9t, mert ezt tartotta a leghitelesebb feljegyz\u00e9snek. Nagy hagyom\u00e1ny folytat\u00f3jak\u00e9nt gondolta \u00fagy, hogy a k\u00f6lt\u00e9szet a l\u00e9t elvisel\u00e9s\u00e9hez kell. Hosszan lehetne sorolni v\u00e1lasztott n\u00e9vsor\u00e1t, azok\u00e9t az \u00e9rdemesek\u00e9t, akik a szellemi haz\u00e1t a csillagok k\u00f6z\u00f6tt, a magasban \u00e9p\u00edtett\u00e9k, s akiknek a m\u0171veiben bizodalma volt. Hitte, hogy az irodalom k\u00e9zfog\u00e1sok t\u00f6rt\u00e9nete. Kormos Istv\u00e1n, Nagy L\u00e1szl\u00f3, Illy\u00e9s Gyula, J\u00e9kely Zolt\u00e1n hatalmas t\u00f6rzsek voltak sz\u00e1m\u00e1ra az irodalom erdej\u00e9ben. A t\u0151l\u00fck k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151, saj\u00e1tos, egy\u00e9ni hang m\u00e1r a rendk\u00edv\u00fcli tehets\u00e9g jele.<\/p>\n
Nagy G\u00e1sp\u00e1r hal\u00e1l\u00e1val olyan k\u00f6lt\u0151 hagyott el benn\u00fcnket, akinek a j\u00f6v\u0151ben nemcsak \u00fajabb verseit, essz\u00e9it, de emberi szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9t is f\u00e1jdalommal hi\u00e1nyoljuk. \u201eA tehets\u00e9g semmi, elronthat\u00f3, elpazarolhat\u00f3. \/ Ami az eg\u00e9sz \u00e9letben sz\u00e1m\u00edt, az a jellem.\u201d \u2013 G\u00e1sp\u00e1r \u201ea l\u0151porf\u00fcst\u00f6s \u0151szi k\u00f6dben\u201d a magyaroknak \u00fczen\u0151 Herbert szavaib\u00f3l \u201ea testtart\u00e1s b\u00e1tor egyenes\u00e9t\u201d jegyezte meg. Mozdulni kezd egy \u00e9rz\u00e9s vagy gondolat: tal\u00e1n embernek volt m\u00e9gis a legnagyobb: emberm\u00e9rt\u00e9k, a tisztess\u00e9g, okoss\u00e1g, tart\u00e1s \u00e9s elsz\u00e1nts\u00e1g eleven k\u00e9pe. Egy arc t\u00e1volodik t\u0151l\u00fcnk, fiatals\u00e1gunk arca, \u00e9s ezt nagy szomor\u00fas\u00e1ggal vessz\u00fck tudom\u00e1sul.<\/p>\n
Amikor \u201eK\u00f6zelebb az \u00e9letemhez\u201d c\u00edm\u0171 vallom\u00e1sos-\u00e9letrajzi k\u00f6nyv\u00e9nek \u00f6rvendezt\u00fcnk, a bemutat\u00f3n Babits Mih\u00e1lyt id\u00e9ztem: \u201eAhogy fogy-fogy a j\u00f6vend\u0151, \/ egyre-egyre dr\u00e1g\u00e1bb a m\u00falt\u201d. Senki sem gondolta, hogy ez a j\u00f6v\u0151 milyen r\u00f6vidre szabott. \u00c1prilis v\u00e9g\u00e9n \u2013 nem tudva, hogy nagybeteg \u2013 N\u00e9meth L\u00e1szl\u00f3 pasar\u00e9ti szobr\u00e1nak avat\u00e1s\u00e1n m\u00e9g elmondta \u201e\u00c9jszak\u00e1imban l\u00e1mpaf\u00e9ny\u201d c\u00edm\u0171 vers\u00e9t. A pillanat ak\u00e1r jelk\u00e9pesnek is tekinthet\u0151: a k\u00f6lt\u0151 a nagy igazs\u00e1gkeres\u0151 \u00e9s az igazs\u00e1got m\u00e1r-m\u00e1r \u00f6npuszt\u00edt\u00f3 m\u00f3don kimond\u00f3 N\u00e9meth L\u00e1szl\u00f3 el\u0151tt tiszteleg. \u0150rz\u00f6m N\u00e9meth Magda felv\u00e9tel\u00e9t, s a k\u00e9pen l\u00e1that\u00f3 f\u00e9rfira \u00fagy n\u00e9zek, mint aki \u00e9jszak\u00e1inkban m\u00e1r maga is l\u00e1mpaf\u00e9ny.<\/p>\n
Kedves G\u00e1sp\u00e1r! Dr\u00e1ga Bar\u00e1tunk! Tiszta \u00e9s romolhatatlan eml\u00e9ked meg\u0151rizz\u00fck.<\/p>\n
Elhangzott 2007. janu\u00e1r 16-\u00e1n, a Farkasr\u00e9ti temet\u0151ben.<\/p>\n