L\u00e1tod sz\u00e9p l\u00e9gi felv\u00e9teleken, ahogyan j\u00e9ghegyek, eg\u00e9sz szigetek hasadnak le az Antarktiszr\u00f3l. \u00c1tj\u00e1r a f\u00e9lelem, teljes\u00fclni kezdtek az apokaliptikus j\u00f3slatok. S n\u00e9h\u00e1ny \u00f3ra m\u00falva elfelejtkezel r\u00f3la, hiszen emberi hangyak\u00e9nt mi m\u00e1st tehetn\u00e9l: terheidet vinned kell, a t\u00e9l k\u00f6zelibb pusztul\u00e1ssal fenyeget, mint az \u00f6z\u00f6nv\u00edz \u00e9s a felperzselt erd\u0151k, mez\u0151k. De nem felejted a l\u00e1tv\u00e1nyt: a hasad\u00e1st \u00e9s a lass\u00fa t\u00e1volod\u00e1st, mert veled is ez t\u00f6rt\u00e9nik egy ideje. Lehasadnak r\u00f3lad l\u00e9ted r\u00e9szei, beleolvadnak a fal\u00e1nk, fekete \u00f3ce\u00e1nba szeretteid, halottaid. Milyen kev\u00e9s, ami maradt bel\u0151led \u0151n\u00e9lk\u00fcl\u00fck. <\/p>\n
Nagy Gazsit k\u00f6nny\u0171 volt szeretni. Olyan volt, mint a legkedvesebb, legfiatalabb testv\u00e9retek. Vajon mi\u00e9rt van, hogy a nagy csal\u00e1dokban a legfiatalabb gyermekek a legkedvesebbek? S hogyan lehet, hogy Gazsi, aki egyetlen fia volt sz\u00fcleinek, ezt a v\u00e9gtelen kedvess\u00e9get mag\u00e1ban hordozta? Karamazov Aljosa ismerte id\u0151sebb testv\u00e9rei szenved\u00e9s\u00e9t \u00e9s b\u0171neit, s \u00f6nn\u00f6n j\u00f3s\u00e1g\u00e1t k\u00edn\u00e1lta \u00e1ldozatul a megv\u00e1lt\u00e1suk\u00e9rt. N\u00e9ha azt gondoltad, hogy testv\u00e9rek h\u00edj\u00e1n Gazsi titeket, magyar \u00edr\u00f3kat, j\u00f3kat \u00e9s kev\u00e9sb\u00e9 j\u00f3kat vegyesen, befogadott a csal\u00e1dj\u00e1ba, n\u00e9zi \u00e9s ismeri b\u0171n\u00f6s szenved\u00e9lyeiteket, hi\u00fa gyarl\u00f3s\u00e1gotokat, de l\u00e1tja bennetek a dics\u0151 k\u00fcszk\u00f6d\u00e9st \u00f6nn\u00f6n roml\u00e9konys\u00e1gotokkal szemben, l\u00e1tja a szenved\u00e9seteket is, \u00e9s sz\u00e1m\u00edthattok a m\u00e9lt\u00e1nyoss\u00e1g\u00e1ra, tapintat\u00e1ra, szeretet\u00e9re. Megv\u00e1lt\u00f3dtok az \u0151 bar\u00e1ts\u00e1g\u00e1ban.<\/p>\n
Ott volt a k\u00f6nyvbemutat\u00f3kon, a szerz\u0151i esteken, a d\u00edjaz\u00e1sok \u00fcnnepein. Id\u0151sebb bar\u00e1tait hosszan gy\u00e1szolta, s eml\u00e9k\u00fcket \u00e9letben tartotta. A m\u0171veknek tisztelgett, de mindig tudta \u00e9s tudatta, hogy a m\u0171vet egy emberi l\u00e9ny hozza l\u00e9tre, akinek szem\u00e9lyes mivolta is becses, \u00f6sszet\u00e9veszthetetlen\u00fcl \u00e9s sz\u00edvvid\u00edt\u00f3an egyszeri. Minden essz\u00e9je, ak\u00e1r \u00edr\u00f3i teljes\u00edtm\u00e9nyr\u0151l sz\u00f3lt, ak\u00e1r k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szek munk\u00e1j\u00e1r\u00f3l, a m\u0171v\u00e9sz emberi l\u00e9ny\u00e9re is r\u00e1ny\u00edlt. <\/p>\n
Tal\u00e1n ez\u00e9rt teszed te is ezt \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl, a mint\u00e1ban az \u0151 szel\u00edd \u00f3haj\u00e1t l\u00e1tva: engemet, magamat is szeressetek, \u00e9nr\u00e1m, magamra is eml\u00e9kezzetek. Mert tudhatta versei \u00e9rt\u00e9k\u00e9t, \u00e9s azt is, hogy a magyar l\u00edr\u00e1nak ama vonulat\u00e1t, amely \u00e9vsz\u00e1zadokon \u00e1t \u201et\u00f6rt\u00e9nelmet csin\u00e1lt\u201d, azaz motiv\u00e1lta a t\u00f6rt\u00e9nelem folyamatait, az 1956 ut\u00e1n indult n\u00e9h\u00e1ny nemzed\u00e9kb\u0151l \u0151 szinte egyed\u00fclik\u00e9nt folytatja. Nem mintha m\u00e1snak nem lettek volna a kor tudat\u00e1llapot\u00e1ra kihat\u00f3 m\u0171vei, de emblematikus erej\u0171 szavakat \u0151 mondott ki, az \u0151 n\u00e9h\u00e1ny verse lett egyszerre irodalmi \u00e9s t\u00f6rt\u00e9nelmi t\u00e9ny. S tudta, hogy tisztelet \u00f6vezi mint b\u00e1tor k\u00f6lt\u0151t, de azt is \u00e9reznie adatott, hogy az eff\u00e9le tisztelet milyen embertelen. Embertelen\u00fcl, r\u00e9szv\u00e9tlen\u00fcl k\u00f6veteli meg a k\u00f6zember a \u201enagyokt\u00f3l\u201d a sebezhetetlens\u00e9get, t\u00e9vedhetetlens\u00e9get, holott \u00e9pp az\u00e9rt j\u00e1r nekik tisztelet, mert sebezhet\u0151, t\u00e9veteg emberk\u00e9nt is k\u00e9pesek a vil\u00e1g, a hatalom szem\u00e9be v\u00e1gni az igazat. H\u00e1t ilyen tollforgat\u00f3 nem sok maradt most m\u00e1r k\u00f6ztetek, \u00e9s sirathatn\u00e1d te is az irodalom, a nemzet vesztes\u00e9g\u00e9t, minden joggal. De jobban b\u00edzhatsz abban, hogy a Balassi-kard markolat\u00e1ra \u00faj k\u00e9z kulcsol\u00f3dik, mint abban, hogy a Nagy G\u00e1sp\u00e1rb\u00f3l sug\u00e1rz\u00f3 szeretet valaki m\u00e1sban m\u00e9g egyszer felgy\u00fal. Ez\u00e9rt \u0151t siratod, a bar\u00e1todat, a r\u00f3lad lehasadt r\u00e9szedet. \u00d6szt\u00f6n\u00f6sen engedelmeskedsz az \u0151si hiedelem sugallat\u00e1nak, mely szerint nem tal\u00e1l nyugalmat addig, m\u00edg el nem engeded \u2013 h\u00e1t elengeded.<\/p>\n
S bel\u0151led \u00edgy mi maradt? A f\u00e1jdalmas szeretet, a fantomf\u00e1jdalom a hi\u00e1nyz\u00f3 r\u00e9szben. De h\u00e1t ez m\u00e9g mindig \u0151. L\u00e1tod, csak az \u0151 szeretete, ami maradt. Nem kis teher, nem k\u00f6nny\u0171 k\u00fcldet\u00e9s.<\/p>\n