Tal\u00e1n kiv\u00e9telesen megengedhet\u0151 olyan c\u00edmet adni egy kritikai morfond\u00edroz\u00e1snak, amely az elemzend\u0151-m\u00e9ltatand\u00f3 k\u00f6lt\u0151 k\u00e9t (ez\u00fattal: \u201epr\u00f3za”) k\u00f6tet\u00e9nek c\u00edm\u00e9t kombin\u00e1lja eggy\u00e9. Ez a \u201etud\u00e1l\u00e9koskod\u00f3” \u00e9s kiss\u00e9 \u201efrivol” gesztus egyr\u00e9szt h\u00edvja fel a figyelmet arra, hogy a k\u00e9t k\u00f6nyv szorosan \u00f6sszetartozik, m\u00e1sr\u00e9szt arra, hogy a c\u00edmad\u00e1snak mindk\u00e9t esetben ars poeticus jelent\u00e9se \u00e9s jelent\u0151s\u00e9ge van. <\/p>\n
Nagy G\u00e1sp\u00e1r legutols\u00f3 k\u00e9t \u2013 \u00e9rtekez\u0151 pr\u00f3z\u00e1kat \u00e9s l\u00edrai publicisztik\u00e1kat tartalmaz\u00f3 \u2013 gy\u0171jtem\u00e9nyes k\u00f6tet\u00e9nek a Szavak a rengetegb\u0151l<\/span> \u00e9s a K\u00f6zelebb az \u00e9letemhez<\/span> c\u00edmet adta, mindkett\u0151 a Tiszat\u00e1j K\u00f6nyvek sorozat\u00e1t: gazdag\u00edtva 2004-ben, illetve 2005 kar\u00e1csonya t\u00e1j\u00e1n jelent: meg Szegeden, ama irodalmi foly\u00f3irat gondoz\u00e1s\u00e1ban teh\u00e1t, amelynek t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben a k\u00f6lt\u0151nek oly fontos szerepe volt a p\u00e1rt\u00e1llami id\u0151k v\u00e9ge fel\u00e9 – azid\u0151n, amikor a k\u00f6zelg\u0151 v\u00e9gr\u0151l igaz\u00e1n m\u00e9g senki sem mert politikai kombin\u00e1ci\u00f3kba bocs\u00e1tkozni. Ahhoz, hogy id\u00e9zni tudjak Nagy G\u00e1sp\u00e1r A. K-nak \u201e\u00e9s kedves h\u00e1zan\u00e9p\u00e9nek… r\u00e9gi bar\u00e1ts\u00e1ggal” c\u00edmzett dedik\u00e1ci\u00f3ib\u00f3l, av\u00e9gett, hogy tov\u00e1bb \u00e1rnyalhassam a k\u00f6tet c\u00edmek metaforikus \u00e9rtelm\u00e9t, ny\u00edltan szem\u00e9lyes hangra kell v\u00e1ltanom. Nagy G\u00e1sp\u00e1r a bar\u00e1tom – \u00e9vtizedek \u00f3ta az, n\u00e9mi \u201emegszor\u00edt\u00e1sokkal”. Lak\u00e1s\u00e1n soha nem j\u00e1rtam, \u00edr\u00f3-olvas\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00f3kon soha nem \u201evezettem be”, k\u00f6nyveir\u0151l nem \u00edrtam b\u00edr\u00e1latot, \u0151 hitvall\u00f3 katolikus, \u00e9n nem (l\u00e9v\u00e9n reform\u00e1tus presbiter), \u0151 falusi gyerek, \u00e9n meg v\u00e1rosi. \u00c9letkorban k\u00f6zel \u00e1llunk egym\u00e1shoz, mondhatni p\u00e1lyat\u00e1rsak vagyunk, akik figyelnek egym\u00e1sra, s b\u00e1r messzir\u0151l indultak, mind k\u00f6zelebb ker\u00fcltek – v\u00e9lem, \u00e9rzem \u00e9s hiszem \u00e9n – egym\u00e1shoz. \u00c9letutunk \u00e9rintette-s\u00farolta a m\u00e1sik\u00e9t m\u00e1r a r\u00e9gi id\u0151kben. Nem felejtem, amint Szakolczay Lajos letesz az asztalra egy mar\u00e9kra val\u00f3 k\u00e9ziratot a Kort\u00e1rs r\u00e9gesr\u00e9gi szerkeszt\u0151s\u00e9g\u00e9ben az Alp\u00e1ri Gyula utcai s\u00f6t\u00e9t \u00e9s zegzugos \u00e9p\u00fcletben, ahol a folyos\u00f3i koszladt pamlagon Nagy L\u00e1szl\u00f3 pihentette a l\u00e1b\u00e1t, \u00e9s \u00f6nk\u00e9ntes hal\u00e1la fel\u00e9 k\u00f6zeledve B. Nagy L\u00e1szl\u00f3 izzott szenved\u00e9lyesen, s ahol m\u00e9g Illy\u00e9s Gyula tart\u00e1sos alakja is fel-felbukkant – mindenf\u00e9le k\u00f3ficok k\u00f6z\u00f6tt -, egysz\u00f3val Szakolczay Lajos leteszi a k\u00e9ziratot, \u00e9s a r\u00e1 jellemz\u0151 hars\u00e1ny p\u00e1tosszal egy betlehemi k\u00e9p k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben \u201eaj\u00e1nlja” egy b\u00e9rbaltav\u00e1ri fiatalember verseit a f\u0151szerkeszt\u0151 figyelm\u00e9be, \u201ecsak” a f\u0151szerkeszt\u0151\u00e9be, hiszen az ut\u00f3kor \u00edt\u00e9lete fel\u0151l egy\u00e1ltal\u00e1n nincs k\u00e9ts\u00e9ge. Azut\u00e1n p\u00e1r \u00e9vre r\u00e1 a Mozg\u00f3 Vil\u00e1gn\u00e1l ker\u00fclt\u00fcnk egym\u00e1s k\u00f6zel\u00e9be, ahol Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00e9t emblematikus darabbal \u00edrta be mag\u00e1t a lap t\u00f6rt\u00e9net\u00e9be – Csak n\u00e9zem Olga Korbutot, \u00c9vTiZeDhAt\u00c1rH\u00cdD<\/span>. Majd sok-sok \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb egy\u00fctt is dolgoztunk: a rendszerv\u00e1ltoz\u00e1s els\u0151 igazi lapj\u00e1n\u00e1l, a Hiteln\u00e9l, ahol tal\u00e1n m\u00e9g a \u201efelettese” is voltam, ha lett volna itt hivatalos hierarchia (Cso\u00f3ri S\u00e1ndor vitathatatlan tekint\u00e9ly\u00e9t\u0151l eltekintve), ahogy annak idej\u00e9n a Mozg\u00f3 Vil\u00e1gn\u00e1l sem volt. S most Nagy G\u00e1sp\u00e1r pr\u00f3zai k\u00f6teteit olvasva mind t\u00f6bb olyan eset bukkan el\u0151, ahol vagy egy\u00fctt tett\u00fcnk valamit, vagy hasonl\u00f3 \u00e9lm\u00e9nyben volt r\u00e9sz\u00fcnk, vagy ugyanarra a dologra hasonl\u00f3k\u00e9ppen reag\u00e1ltunk. M\u00e9la der\u0171vel nyugt\u00e1zom pl., hogy – k\u00e9t szeg\u00e9ny gyerek, egy falusi meg egy k\u00fclv\u00e1rosi – ugyanazt a Verne-reg\u00e9nyt kaptuk aj\u00e1nd\u00e9kba a R\u00e1kosi-kor s\u00f6t\u00e9t m\u00e9ly\u00e9n, hogy az ifj\u00fa po\u00e9ta egyik felfedez\u0151je \u00e9s patr\u00f3n\u00e1ja Gazdag Erzsi volt itt Szombathelyen, akinek sz\u00e9p k\u00f6nyvszekr\u00e9nye (sz\u00e9thordott k\u00f6tetein b\u00fasongva) itt \u00e1ll el\u0151ttem a szerkeszt\u0151s\u00e9gben, hogy milyen sok \u00edr\u00e1sa jelent meg az \u00c9let\u00fcnkben, ahol annak idej\u00e9n az eny\u00e9mek is, id\u0151nk\u00e9nt \u201eigazol\u00f3 jelent\u00e9sre” k\u00e9nyszer\u00edtve f\u0151szerkeszt\u0151 Pete uramat, hogy neki is kedvencei azok az Ottlik-mondatok, amelyekben a mester arr\u00f3l \u00e9rtekezik, hogy kis nemzet nem t\u0171r meg irodalm\u00e1ban jellemtelen \u00edr\u00f3kat, meg P\u00e1l apostol szavai: \u201etagjai vagyunk egym\u00e1snak”, hogy t\u0151le sem volt idegen a Lenin k\u00f6r\u00fati Gong pressz\u00f3, hogy \u0151 is megeml\u00e9kezett \u00edr\u00e1sban Olasz Ferenc 1999-es esztergomi ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1r\u00f3l \u00e9s a Lanczendorfer Zsuzsanna – G\u00fclch Csaba p\u00e1ros remek balladarekonstrukci\u00f3j\u00e1r\u00f3l, \u00e9s mindketten szerepelt\u00fcnk a Biatorb\u00e1gyi Ind\u00f3h\u00e1z Gal\u00e9ri\u00e1ban. \u00c9s igen, \u0151 sem hagyta sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl a \u201ejugoszl\u00e1v” Bori Imre mocskos cikk\u00e9t a v\u00e9gleg t\u00e1vozni k\u00e9sz\u00fcl\u0151 Illy\u00e9s Gyula ellen, \u00e9s Illy\u00e9s nyolcvanadik sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra mindketten id\u00e9zt\u00fck a tilalmas Egy mondat a zsarnoks\u00e1gr\u00f3lt, az \u00f6v\u00e9t a Tiszat\u00e1jn\u00e1l \u201ekisz\u00fart\u00e1k” megjelen\u00e9s el\u0151tt (mert hogy \u201eelvt\u00e1rsak, demokr\u00e1ci\u00e1nk erej\u00e9nek az is jele, elvt\u00e1rsak, hogy n\u00e1lunk nincs el\u0151zetes cenz\u00fara, elvt\u00e1rsak”), s ki is vetett\u00e9k, az eny\u00e9met meg csak ut\u00f3lag vette \u00e9szre az Ag\u00e1rdi nev\u0171, \u00e9l\u0151sz\u00f3ban becstelens\u00e9gnek min\u0151s\u00edtv\u00e9n tettemet, kis mutat\u00f3s ny\u00e1lcsom\u00f3val sz\u00e1ja sz\u00f6glet\u00e9ben. 1988. j\u00fanius 16-\u00e1n ott \u00e1llhattam mellette a 301-es parcella gaz- \u00e9s gy\u00e1sztenger\u00e9ben, \u00e9s 1989 janu\u00e1rj\u00e1ban egy\u00fctt voltunk tan\u00fai Mosonmagyar\u00f3v\u00e1ron annak, ahogy el\u0151sz\u00f6r t\u00f6rt ki nyilv\u00e1nosan a d\u00fch \u00e9s a f\u00e1jdalom az 1956-os sort\u0171z t\u00fal\u00e9l\u0151ib\u0151l. (Az est eml\u00e9k\u00e9t szabatos III\/III-as jelent\u00e9sek \u0151rzik, imm\u00e1r n\u00e1la is, n\u00e1lam is.) Mi v\u00e9gre ez a vallom\u00e1s, \u00e9s vajon kiket \u00e9rdekelhetnek ezek az eml\u00e9kek? Merem rem\u00e9lni, hogy Nagy G\u00e1sp\u00e1rt igen (hiszen egy kritikai dolgozat els\u0151 sz\u00e1m\u00fa c\u00edmzettje mindig az, akinek a munk\u00e1j\u00e1r\u00f3l sz\u00f3 van), de tal\u00e1n m\u00e1sokat is, mindazokat, akik kapcsolataik nagy r\u00e9sz\u00e9nek f\u00f6lsz\u00e1mol\u00f3d\u00e1s\u00e1ban is megszenvedt\u00e9k a rendszerv\u00e1ltoz\u00e1st, \u00e9s s\u00ednylik azt ma is. \u00c1m – eset\u00fcnk arra p\u00e9lda -, hogy a kapcsolatok nemcsak elroncsol\u00f3dtak, hanem meg is er\u0151s\u00f6dhettek. \u00c9s mi tagad\u00e1s, rem\u00e9lem, hogy m\u00e9g ezek a szem\u00e9lyes adal\u00e9kok is jelezni tudnak egy bizonyos politikai elk\u00f6telezetts\u00e9get \u00e9s etik\u00e1t – egy bizonyos rendszerv\u00e1ltoztat\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9kot \u00e9s hev\u00fcletet, ha ennek ma m\u00e9g van valami jelent\u00e9se. Teh\u00e1t a bar\u00e1ts\u00e1g, summ\u00e1zom, amely most arra k\u00e9sztet, hogy Nagy G\u00e1sp\u00e1r \u00e9rtekez\u0151 pr\u00f3z\u00e1j\u00e1r\u00f3l besz\u00e9ljek, m\u00e1s is, t\u00f6bb is, mint meghitt priv\u00e1t kapcsolat.<\/p>\n Teh\u00e1t a c\u00edmek \u00e9s a dedik\u00e1ci\u00f3k (\u00fczenetek) kulcsszavai-kulcsfogalmai ezek: \u201eszavak”, \u201eaz \u00e9letem”, \u201ehozz\u00e1m”, \u201erengeteg” – \u00e9s a \u201eversek \u00e1rny\u00e9kvil\u00e1ga” (ez a Szavak a rengetegb\u0151l <\/span>c\u00edm\u0171 k\u00f6nyvre vonatkozik), ezt pedig a K\u00f6zelebb az \u00e9letemhez c\u00edm\u0171be \u00edrta bele a sok kis alkalmi sz\u00f6veg \u00f6sszefoglal\u00e1sa \u00e9s \u00e9ri c\u00edmez\u00e9se gyan\u00e1nt: \u201epr\u00f3zaibb bolyong\u00f3 t\u00f6rt\u00e9net”. B\u00e1rmilyen \u201em\u00e1trixban” pr\u00f3b\u00e1ljuk is elhelyezni ezeket a szavakat, egy dolgot bizton \u00e1ll\u00edthatunk: Nyilv\u00e1nval\u00f3nak tarthatjuk, hogy Nagy G\u00e1sp\u00e1r sz\u00e1m\u00e1ra az \u00edr\u00e1s nemcsak artisztikus probl\u00e9ma, hanem egzisztenci\u00e1lis k\u00e9rd\u00e9s, s\u0151t kih\u00edv\u00e1s is. \u00dagy \u00e9rtve, hogy minden a vers\u00e9rt van, a vers\u00edr\u00e1s pedig az \u00f6nmegismer\u00e9snek a legfontosabb \u00fatja a sz\u00e1m\u00e1ra. \u00dct – teh\u00e1t t\u00f6rt\u00e9net. S ez maga a patriotizmus is – \u201ea k\u00f6lt\u00e9szet nek\u00fcnk magyaroknak igenis a l\u00e9t elvisel\u00e9s\u00e9hez kellett”, \u00e1ll\u00edtja. A k\u00e9t k\u00f6nyv arr\u00f3l besz\u00e9l, hogy folyamatosan szembes\u00fclni kell a l\u00e9tez\u00e9s emberi, mor\u00e1lis \u00e9s m\u0171v\u00e9szi k\u00edn\u00e1lataival, hogy oda kell hajolni minden ihlet\u0151 forr\u00e1shoz, s azt sugalmazni, hogy ha \u00e9n meg tudom teremteni az otthonoss\u00e1gomat a vil\u00e1g \u201erengeteg\u00e9ben”, akkor erre m\u00e1snak is van es\u00e9lye. \u00c9lj\u00fcnk egy jelk\u00e9pes p\u00e9ld\u00e1val. Az egyik kis essz\u00e9 az Amerik\u00e1ba emigr\u00e1lt Kann\u00e1s Alajosr\u00f3l besz\u00e9l, akit\u0151l megtagadta sorsa azt, amire oly nagyon v\u00e1gyott, hogy meg\u00e9rje a forradalom \u00f6tvenedik \u00e9vfordul\u00f3j\u00e1t, s hogy 56 versb\u0151l \u00e1ll\u00f3 ciklusa, a Kormos k\u00f6vek, itthon is otthonra leljen. A k\u00e9t k\u00f6lt\u0151 aut\u00f3zik az \u00e9jszak\u00e1ban \u201evalahol Arizona \u00e9s Nevada hat\u00e1r\u00e1n”, ma m\u00e1r tudjuk: \u00e9ppen a rendszerv\u00e1ltoz\u00e1s pillanat\u00e1ban, s az \u201eamerikai” po\u00e9ta mondja a vers\u00e9t. S a \u201emagyari” k\u00f6lt\u0151 \u00edgy eml\u00e9kezik tizenegy \u00e9v m\u00falva: \u201eMintha hallan\u00e1m ma is Kann\u00e1s Alajos rekedtes hangj\u00e1n a Holtaknak<\/span> sz\u00f3l\u00f3t. For the dead<\/span> hangzik az amerikai \u00e9jszak\u00e1ban, a magyar \u00e9jszak\u00e1ban, mert k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl akkor nagyon itthon voltunk, ahol \u00e9rtik m\u00e9g a verset…” A vers – a haza. \u00c9rts\u00fcnk a haz\u00e1n b\u00e1rmit, ma m\u00e1r mind t\u00f6bb rosszat, balj\u00f3slat\u00fat, ki\u00e1br\u00e1nd\u00edt\u00f3t. A nyelv – a nemzet. Ha mind rem\u00e9nytelenebb is nemzetk\u00e9nt \u00e9rtelmezni azt a \u201epopul\u00e1ci\u00f3t”, amely a m\u00falt legszebb pillanataib\u00f3l valami mitikus egys\u00e9gk\u00e9nt t\u00fcnd\u00f6klik el\u0151 – k\u00f6z\u00f6s \u00e9rzelmekt\u0151l hajtva, k\u00f6z\u00f6s hitt\u0151l vez\u00e9relve, k\u00f6z\u00f6s \u00e9rdekek tudat\u00e1ban \u00e9s a megmarad\u00e1sban bizakodva.<\/p>\n Mindk\u00e9t k\u00f6nyv alkalmi \u00edr\u00e1sok gy\u0171jtem\u00e9nye, amelyek a p\u00e1lyakezdett\u0151l dokument\u00e1lj\u00e1k sok minden mellett a legfelt\u0171n\u0151bben azt a t\u00e9nyt, hogy mindazok a norm\u00e1k, amelyek Nagy G\u00e1sp\u00e1r \u00e9rett k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9t meghat\u00e1rozz\u00e1k, jelen vannak, egy\u00e9rtelm\u0171en \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclnek m\u00e1r p\u00e1lyakezd\u0151 dolgozataiban is. Alkalmi \u00edr\u00e1sok? Azok, persze, de ilyen hatalmas mennyis\u00e9gben (a k\u00e9t k\u00f6tet anyaga t\u00f6bb mint 900 oldal) \u00fajra bizony\u00edtj\u00e1k azt, ami oly nyilv\u00e1nval\u00f3, jeles\u00fcl, hogy az alkalom v\u00e9gs\u0151 soron – sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171s\u00e9g. Hogy kit milyen alkalom v\u00e1laszt ki mag\u00e1nak, az azzal az \u00e1ll\u00edt\u00e1ssal egyen\u00e9rt\u00e9k\u0171, hogy nem v\u00e9letlen: kinek milyen alkalmakb\u00f3l sz\u00f6v\u0151dik \u00e9lete, munk\u00e1ja, sorsa. Ez a legjobb \u00e9rtelemben vett alkalmi jelleg nemcsak azt jelenti, hogy a k\u00f6lt\u0151-essz\u00e9ista \u00e1ll el\u00e9 a kih\u00edv\u00e1soknak. Ez els\u0151sorban \u201ebe\u00e1gyazotts\u00e1got” jelent. Mi sem mutat r\u00e1 erre \u00e9rz\u00e9kletesebben, mint az, hogy mennyi-mennyi vers\u00e9nek c\u00edme alatt olvashat\u00f3 aj\u00e1nl\u00e1s, hogy h\u00e1ny k\u00f6ltem\u00e9ny (\u00e9s essz\u00e9f\u00e9le) \u00edr\u00f3dik szem\u00e9lyhez \u00e9s esem\u00e9nyhez. A m\u0171v\u00e9szi mag\u00e1ny er\u0151s t\u00e1rsasl\u00e9t-tudattal fogadja el a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gv\u00e1llal\u00e1s k\u00e9nyszer\u00e9t \u00e9s \u00f6r\u00f6m\u00e9t – \u00e9s kock\u00e1zat\u00e1t. Az \u00fajabb \u00e9vtizedekben mind t\u00f6bb a halottakat sz\u00f3l\u00edt\u00f3 vers \u00e9s pr\u00f3zai sz\u00f6veg Nagy G\u00e1sp\u00e1rn\u00e1l: J\u00f3zsef Attila, Kormos Istv\u00e1n, Nagy L\u00e1szl\u00f3, Illy\u00e9s, Szil\u00e1gyi Domokos \u00e9s a t\u00f6bbiek l\u00e9gi\u00f3ja a ki\u00fcr\u00fcl\u0151 \u201emost”-tal szemben az eml\u00e9k-haza jelk\u00e9peik\u00e9nt jelenik meg. S megeml\u00edthetj\u00fck, hogy az \u00e9letm\u0171nek koherens jelleg\u00e9t illusztr\u00e1lja az is, hogy egyes \u201epr\u00f3zai” alkalmaknak versben \u201etesz eleget”.<\/p>\n Ha a k\u00e9t k\u00f6tet vil\u00e1gk\u00e9pe, szellemi \u00e9s \u00edzl\u00e9sir\u00e1nyults\u00e1ga teljesen azonos is, ha a v\u00e1lasztott m\u0171form\u00e1kban sincs nagyobb elt\u00e9r\u00e9s, annyi a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g k\u00f6zt\u00fck, hogy a Szavak a rengetegb\u0151l<\/span> ink\u00e1bb irodalomk\u00f6zpont\u00fanak \u00edt\u00e9lhet\u0151, m\u00edg a K\u00f6zelebb az \u00e9letemhez<\/span> az irodalmi essz\u00e9k mellett b\u0151ven ad k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szetet meg egyebet, m\u00e9g annak jelz\u00e9seit is, hogy a szerz\u0151 a futball ter\u00e9n is \u00e9ppoly elk\u00f6telezett, mint az \u00e9let egy\u00e9b dolgaiban. Elk\u00f6telezett \u00e9s felk\u00e9sz\u00fclt. Az elk\u00f6telezetts\u00e9gr\u0151l m\u00e9g lesz sz\u00f3, hangs\u00falyozzuk most a felk\u00e9sz\u00fclts\u00e9get. Nagy G\u00e1sp\u00e1r az egyik legolvasottabb (legt\u00f6bbet olvas\u00f3) magyar k\u00f6lt\u0151. Aki elm\u00e9lyed irodalmi t\u00e1rgy\u00fa sz\u00f6vegeiben, annak fel kell t\u0171nj\u00e9k, hogy soha nem m\u00e1sodk\u00e9zb\u0151l vett inform\u00e1ci\u00f3kkal dolgozik, nem a j\u00f3l \u00e9rtes\u00fclts\u00e9g vezeti toll\u00e1t, noha j\u00f3l \u00e9rtes\u00fclt. T\u00fczetes olvasatai vannak mind a r\u00e9gis\u00e9gb\u0151l, mind az \u00fajabb irodalomb\u00f3l, ide-v\u00e9ve a m\u00e1sod- \u00e9s harmadvonalat is.<\/p>\n A m\u0171fajok \u00e9s form\u00e1k hallatlan, szinte \u00e9rz\u00e9ki gazdags\u00e1gban kavarognak ebben a k\u00e9t k\u00f6nyvben. Kritik\u00e1k, gy\u00e1szbesz\u00e9dek, ki\u00e1ll\u00edt\u00e1si megnyit\u00f3k, III\/III-as jelent\u00e9sek komment\u00e1rjai, etnogr\u00e1fiai jegyzet \u00e9s \u00fcnnepi or\u00e1ci\u00f3, irodalmi estek felvezet\u00e9sei, portr\u00e9k, interj\u00fak, eml\u00e9kez\u00e9sek, m\u0171helydolgozat \u00e9s \u00e9vfordul\u00f3s megeml\u00e9kez\u00e9s, \u00e9s k\u00f6lt\u0151i-k\u00f6z\u00e9leti \u201em\u00e9rlegbesz\u00e1mol\u00f3”, \u00e9s m\u0171elemz\u00e9s, \u00e9s episztola, \u00e9s m\u00e9g annyi minden. S a t\u00f3nus, a besz\u00e9dm\u00f3d is nagyon \u00e1rnyalt, az alkalomhoz ill\u0151 – a p\u00e1toszt\u00f3l a szik\u00e1r t\u00e9nyk\u00f6zl\u00e9sig, az ir\u00f3ni\u00e1t\u00f3l a sz\u00f3j\u00e1t\u00e9kos nyelvi ked\u00e9lyesked\u00e9sig. Mindig \u201e\u0151” besz\u00e9l – nincs szerep, nincs alakoskod\u00e1s -, de ritk\u00e1n sz\u00f3l \u00f6nmag\u00e1r\u00f3l. Azt a k\u00f6zeget b\u00edrja sz\u00f3ra \u00edr\u00e1sr\u00f3l-\u00edr\u00e1sra, amelybe sorsa bele\u00e1gyazta. M\u00e9gis ezek az alkalmi sz\u00f6vegek \u00f6n\u00e9rtelmez\u00e9seknek is tekinthet\u0151k, s\u00falyos ars poeticus \u00e1ll\u00edt\u00e1sokkal \u00e9s \u00edt\u00e9letekkel. Nem \u00e9l a teoretikus szakbesz\u00e9d m\u0171helynyelv\u00e9vel, de j\u00f3l eligazodni l\u00e1tszik a filoz\u00f3fiai, a l\u00e9lektani, a po\u00e9tikai \u00e9s a nemzetpolitikai tudom\u00e1nyok terep\u00e9n is. A k\u00f6lt\u0151i \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9g gyakran \u00e9rv\u00e9nyesebb meg\u00e1llap\u00edt\u00e1sokhoz vezeti, mint valami tud\u00e1l\u00e9koskod\u00f3 \u201eszcientizmus”. (Cso\u00f3ri S\u00e1ndor k\u00e9pi vil\u00e1g\u00e1r\u00f3l aligha mondhatni \u00e9rv\u00e9nyesebbet, mint amit Nagy G\u00e1sp\u00e1r fogalmaz meg, egy kis alkalmi k\u00f6nyvismertet\u00e9sben. Vagy Kal\u00e1sz M\u00e1rtonr\u00f3l, aki nem magyar anyanyelvben cseperedve, magyar k\u00f6lt\u0151k\u00e9nt \u201eszinte hangonk\u00e9nt teszi m\u00e9rlegre” a szavait.)<\/p>\n Ha fellengz\u0151s is a fogalmaz\u00e1s, ha nem, nem mell\u0151zhetj\u00fck azt a sz\u00f3t, amelyet szinte minden \u00edr\u00e1sa mondataiba belesz\u0151het\u0151 volna, s ez a sz\u00f3 a \u201eh\u0171s\u00e9g”. H\u0171s\u00e9g a t\u00e9rhez Nagytilajt\u00f3l a Hargit\u00e1ig \u00e9s az \u00d3perenci\u00e1s tengeren t\u00falig, h\u0171s\u00e9g az id\u0151h\u00f6z, a nemzet t\u00f6rt\u00e9nelmi idej\u00e9hez, a nyelvhez, s mindazokhoz, akik ezen a nyelven mondj\u00e1k-mondj\u00e1k a \u201enagy t\u00f6rt\u00e9netet”, a magyar vers nagyjaihoz \u00e9ppen \u00fagy teh\u00e1t, mint a vaj\u00e1kos mes\u00e9ket mond\u00f3 \u00f6regsz\u00fcl\u00e9hez \u00e9s nyalk\u00e1n v\u0151f\u00e9lyked\u0151 \u00f6regap\u00e1hoz, meg a szavakkal ismerked\u0151 gyermekekhez. S ami n\u00e1la a h\u0171s\u00e9ggel egyazon jelent\u00e9s\u0171, az egy parancs: eml\u00e9kezni. Eml\u00e9kezni k\u00f6telez\u0151, k\u00f6telez\u0151 \u00fajra, hogy meg\u00f3vhassuk magunkat \u00e9s j\u00f6v\u0151nket, a kor\u00e1bbi \u00e9vtizedek szir\u00e9nhang\u00fa suttog\u00e1s\u00e1t\u00f3l: \u201ea felejt\u00e9sre val\u00f3 hajlam a cselekv\u00e9s egyetlen m\u00f3dja.” Aki csak egyetlen vers\u00e9t, az \u00d6r\u00f6kny\u00e1r<\/span>t… ismeri Nagy G\u00e1sp\u00e1rnak, az is szembeker\u00fcl ezzel az infinitivusszal: \u201enek\u00fcnk nem szabad feledNI”. \u00c9s ugyanez pr\u00f3z\u00e1ban: nem szabad \u201elemondani t\u00f6rt\u00e9nelm\u00fcnk bizony\u00edthat\u00f3 sebeir\u0151l”.<\/p>\n Mindig h\u00e1l\u00e1s, gyakran l\u00e1tv\u00e1nyos eredm\u00e9nyekkel j\u00e1r\u00f3, b\u00e1r n\u00e9ha t\u00e9vutakra viv\u0151 interpret\u00e1ci\u00f3s feladat – \u00e9s technika – a m\u0171v\u00e9szi alkot\u00e1sokat \u00f6sszevetni a m\u0171v\u00e9sz \u00f6n\u00e9rtelmez\u0151 dokumentumaival, gesztusaival. Amelyek orient\u00e1l\u00f3 szerepe vitathatatlan, j\u00f3llehet csak egyetlen \u00e1ll\u00e1spontot – s nem is mindig a legfontosabbat – k\u00e9pviselnek a m\u0171alkot\u00e1s hermeneutikai \u00f6vezeteiben. Nagy G\u00e1sp\u00e1rn\u00e1l, cikkeit, kisebb \u00e9rtekez\u00e9seit olvasva, nem lehetnek agg\u00e1lyaink: fogalmi nyelven kifejtett \u00e9szleletei a maga (ez a ritk\u00e1bb) \u00e9s k\u00f6lt\u0151t\u00e1rsai m\u0171v\u00e9szet\u00e9r\u0151l egybeesnek azokkal a po\u00e9tikai, irodalom- \u00e9s eszmet\u00f6rt\u00e9neti alapelvekkel, amelyeket versei sugalmaznak a kezdet kezdete \u00f3ta – term\u00e9szetesen er\u0151sen v\u00e1ltoz\u00f3 hangnemben, indulati szerkezettel, stilisztikummal.<\/p>\n Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6lt\u00e9szete – ne k\u00f6nt\u00f6rfalazzunk a sz\u00f3v\u00e1laszt\u00e1sban – emblematikus k\u00f6lt\u00e9szet; ami nemcsak azt jelenti, hogy megval\u00f3sult, \u00e9s folyamatosan megval\u00f3sul\u00f3ban van n\u00e1la koreszm\u00e9k \u00e9s k\u00f6lt\u00e9szet \u00f6sszhangja, hanem azt is, hogy az ihlet \u00e9s a t\u00f6rt\u00e9nelmi helyzet alkalmank\u00e9nt egy-egy vers\u00e9t a k\u00f6z\u00e9leti nyilv\u00e1noss\u00e1g f\u00f3rum\u00e1ba emelte, vissza\u00e1ll\u00edtva vers \u00e9s hallgat\u00f3s\u00e1g \u0151si egys\u00e9g\u00e9t, nemes szolidarit\u00e1s\u00e1t- a sz\u00f3belis\u00e9gben. Ritka az ilyen vers, ritka az ilyen pillanat a leg\u00fajabb korban – kicsit (nagyon) le is n\u00e9zett jelens\u00e9g a posztmodern k\u00e1nonfabrik\u00e1l\u00f3k r\u00e9sz\u00e9r\u0151l, akik sz\u00e1m\u00e1ra az \u00e1h\u00edtott po\u00e9tikai c\u00e9l a szem\u00e9lyis\u00e9g \u00e9s minden m\u00e1s \u201edekonstru\u00e1l\u00e1sa”, \u00e9s mindennem\u0171 \u201ereferencialit\u00e1s” l\u00e9tjogosults\u00e1g\u00e1nak tagad\u00e1sa. (Nekik \u00e9s k\u00f6vet\u0151iknek is sz\u00f3lhat ez a mondat: \u201eAz arc gondos elrejt\u00e9se r\u00edmel az arctalan hatalmat k\u00e9pvisel\u0151 arctalan politikusok\u00e9ra.”) Lelk\u00fck rajta – de az\u00e9rt a Nemzeti dal<\/span> ott van, ahol volt 1848-ban, az Egy mondat<\/span>… ott, ahov\u00e1 a t\u00f6rt\u00e9nelem g\u00e9niusza emelte 1956-ban (\u00e9s a nyolcvanas \u00e9vtizedben), s Nagy G\u00e1sp\u00e1r \u201ebotr\u00e1nyversei” is mell\u0151zhetetlenek egy elfogulatlan l\u00edrat\u00f6rt\u00e9netben. A Nagy G\u00e1sp\u00e1rt\u00f3l szinte mindenben k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 – a \u201en\u00e9ptribuni” szerept\u0151l, s\u0151t mindennem\u0171 k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g-elv\u0171 besz\u00e9dt\u0151l felett\u00e9bb viszolyg\u00f3 -Petri Gy\u00f6rgy is mennyire \u00f6r\u00fclt, amikor 1989-ben egy t\u00f6megt\u00fcntet\u00e9sen elszavalt\u00e1k Nagy Imre eml\u00e9kvers\u00e9t…<\/p>\n Aki ismeri Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9t, \u00e9s a versek ismeret\u00e9ben olvassa kispr\u00f3zai megnyilv\u00e1nul\u00e1sait, s akinek van figyelme arra a k\u00f6zegre is, amelyben a magyar l\u00edra legut\u00f3bbi \u00e9vtizedeinek \u201eesem\u00e9nyei” t\u00f6rt\u00e9nnek, nos annak a sz\u00e1m\u00e1ra k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen k\u00e9t t\u00e9ma, k\u00e9t m\u0171fajt\u00f6rt\u00e9neti forma, illetve folyamat k\u00edn\u00e1lkozik t\u00fczetesebben tanulm\u00e1nyozand\u00f3nak. A \u201en\u00e9piess\u00e9g” \u00e9s a \u201epolitikai k\u00f6lt\u00e9szet”. Az egyiket m\u00e1r r\u00e9gen eltemett\u00e9k, b\u00e1r az a t\u00e9ny, hogy m\u00e9gis folyamatosan temetni kell, mintha valamif\u00e9le vitalit\u00e1st bizony\u00edtana, ez lenne a \u201en\u00e9piess\u00e9g”. A \u201epolitikai k\u00f6lt\u00e9szetet” is sz\u00e1mtalan politiz\u00e1l\u00f3 teoretikus parent\u00e1lta m\u00e1r el, hogy azut\u00e1n megenged\u0151leg b\u00f3lintson, ha (egy-egy parlamenti v\u00e1laszt\u00e1st k\u00f6vet\u0151en) a saj\u00e1t k\u00f6reiben \u00fajra fel-felbukkan.<\/p>\n \u201eN\u00e9pi”, avagy \u201en\u00e9pies” k\u00f6lt\u0151-e Nagy G\u00e1sp\u00e1r, s ha igen, v\u00e1llalja-e ezt a st\u00e1tust \u00e9s szerepet, s ha igen, mif\u00e9le n\u00e9piess\u00e9g-defin\u00edci\u00f3 \u00e9rtelm\u00e9ben az? Azaz – sz\u00e9les\u00edtve a k\u00e9rd\u00e9st – besz\u00e9lhet\u00fcnk-e \u201eirodalmi n\u00e9piess\u00e9gr\u0151l” abban az esetben (annak ellen\u00e9re), ha minden szociol\u00f3giai \u00e9s politol\u00f3gia forr\u00e1s egybehangz\u00f3an \u00e1ll\u00edtja: a magyar t\u00e1rsadalomban \u00e9vtizedekkel ezel\u0151tt \u00e9rv\u00e9nytelenn\u00e9 v\u00e1lt a hagyom\u00e1nyos n\u00e9pfogalom. Juh\u00e1sz Ferenc sz\u00e9p szavait id\u00e9zve: nekem is csak ‘szerelmes hazat\u00e1ntorg\u00e1saim’ voltak \u00e9letem m\u00e1sodik 14 esztendej\u00e9ben: iskolai sz\u00fcnetekben, jelesebb \u00fcnnepekre, \u0151szi betakar\u00edt\u00e1skor… A gyermekkor \u00e9lm\u00e9nyeit – amelyeket mostoh\u00e1bb t\u00f6rt\u00e9nelmi id\u0151kben szereztem – \u00f6sszevethettem egy m\u00e1s vil\u00e1ggal, hogy semmi okom ne lehessen a mitiz\u00e1l\u00e1sra. \u00dcgy \u00e9rzem, az a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g az \u00f6tvenes \u00e9vek megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1sait jobban \u00e1llta, mint ahogy a hatvanas \u00e9vek m\u00e9lyebb rezd\u00fcl\u00e9seit. Idegileg, erk\u00f6lcsileg f\u00e1radtak el?… Tal\u00e1n… l\u00e9lekben idejekor\u00e1n megsz\u0171nt, kapitul\u00e1lt ez a paraszts\u00e1g.” Mindazon\u00e1ltal vallja ugyanitt ugyanekkor (egy 1977-es interj\u00faban): a k\u00f6lt\u0151 \u201e\u00e9szrev\u00e9teleit legf\u0151bb megb\u00edz\u00f3j\u00e1nak, a n\u00e9pnek jelentse.” Paradox helyzet k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl – egy elt\u0171nt k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g \u00e9rdekeit mik\u00e9nt lehet k\u00e9pviselni? Ahogy egy ifjabb p\u00e1lyat\u00e1rs \u00e1ll\u00edtotta a minap (Sz\u00e1nt\u00f3 T. G\u00e1bor, Irodalmi Figyel\u0151, 2006. 1.): \u201eAz\u00e1ltal, hogy Magyarorsz\u00e1g \u00e1tesett a moderniz\u00e1ci\u00f3n, urbaniz\u00e1ci\u00f3n, a n\u00e9pis\u00e9g tudata – legal\u00e1bbis az irodalomban – \u00e9rz\u00e9sem szerint megsz\u0171nt, de szoci\u00e1lis tartalm\u00e1t mindenesetre elveszteni l\u00e1tszik. E hagyom\u00e1nyveszt\u00e9s, gy\u00f6k\u00e9rtelened\u00e9s sokakban \u0171rt hagy”. S \u00edrjunk ide m\u00e9g egy id\u00e9zetet, Petri Gy\u00f6rgy utols\u00f3 m\u0171v\u00e9b\u0151l, amelyben a magyar politikai k\u00f6lt\u00e9szet legjava darabjait elemzi (A szabads\u00e1g hagyom\u00e1nya,<\/span> 2001), s amely m\u00e1r a politikai k\u00f6lt\u00e9szet l\u00e9tjogosults\u00e1g\u00e1ra vonatkozik a rendszerv\u00e1ltoz\u00e1s ut\u00e1n: \u201eNem tudok elk\u00e9pzelni olyan \u00e9rzelmi energi\u00e1kat mozg\u00f3s\u00edt\u00f3 v\u00e1ltoz\u00e1st, ami versbe k\u00edv\u00e1nkozna. \u00c9s nincs is r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9g. A politikai vers muze\u00e1lis m\u0171faj”.<\/p>\n A paradoxon persze csak a val\u00f3s\u00e1gidegen te\u00f3ri\u00e1kban \u00e9lesedhet ki ennyire. A l\u00e9nyeget \u00e9rz\u00e9keltess\u00fck egy Nagy G\u00e1sp\u00e1r-versb\u0151l ki\u00edrt k\u00f6lt\u0151i k\u00e9ppel, amely a Magyar t\u00f6rt\u00e9net c\u00edmet kapta, s Galg\u00f3czi Erzs\u00e9bet temet\u00e9s\u00e9t \u00f6r\u00f6k\u00edti meg: \u201eUtols\u00f3 parasztok \/ k\u00f6r\u00fcl\u00e1llj\u00e1k \/ Isten tan\u00edtja \/ \u00fagy im\u00e1j\u00e1t \/ ahogy mondj\u00e1k \/ magukba n\u00e9znek: \/nagyon magyar \/ magyar t\u00f6rt\u00e9net”. A paraszt – a nemzet, tartott\u00e1k \u00e9s vallott\u00e1k annak idej\u00e9n. Ma az \u201eutols\u00f3 paraszt” lehet az a nemzeti jelk\u00e9p, aki – amely? – versbe k\u00edv\u00e1nkozik. N\u00e9mely te\u00f3ri\u00e1k val\u00f3s\u00e1gidegens\u00e9ge itt azt jelenti teh\u00e1t, hogy nem veszi tekintetbe a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi l\u00e9tez\u00e9s \u201emitikus” tartalmait, ha tetszik, a hist\u00f3ria abszurdit\u00e1sait, nem akar tudni g\u0151g\u00f6s racionalizmusa \u00e9s mindig csak az egy\u00e9nre szabott szabads\u00e1geszm\u00e9nye arr\u00f3l pl., hogy l\u00e9tezik fantomf\u00e1jdalom (amelyr\u0151l oly k\u00f6nnycsord\u00edt\u00f3 sz\u00e9ps\u00e9ggel besz\u00e9l fi\u00e1hoz \u00edrt level\u00e9ben Karinthy Frigyes – a trianoni nemzetcsonkul\u00e1s \u00e9s orsz\u00e1gveszt\u00e9s ut\u00e1n). S nem veszi \u00e9szre azt, hogy az irodalmi n\u00e9piess\u00e9g nagy korszakaira jellemz\u0151 k\u00f6zcselekv\u0151 mor\u00e1l, most, ebben a nem hagyom\u00e1nyos m\u00f3don tagol\u00f3d\u00f3 t\u00e1rsadalomban nemzetv\u00e9delemm\u00e9 v\u00e1lt, ahogy v\u00e9gs\u0151 soron az volt Pet\u0151fi\u00e9k \u00e9s T\u00f6m\u00f6rk\u00e9nyek, \u00e9s Illy\u00e9sek idej\u00e9ben is. A paradoxon azonnal old\u00f3dik, ha a \u201en\u00e9pis\u00e9gen” vagy a \u201en\u00e9piess\u00e9gen” nem a val\u00f3s vagy az idealiz\u00e1lt paraszti oszt\u00e1ly \u00e9rdekk\u00e9pviselet\u00e9t \u00e9rtj\u00fck, hanem a \u201efelel\u0151ss\u00e9get azok ir\u00e1nt, akik alul maradtak”. S a politikai k\u00f6lt\u00e9szetet – elvileg – csak akkor helyezhetj\u00fck a m\u00fazeum siv\u00e1r t\u00e1rl\u00f3iba, ha azt valljuk: a rendszerv\u00e1ltoz\u00e1s sikeresen bev\u00e9gz\u0151d\u00f6tt, hiszen eleget tett az \u00e1llam\u00e9let rendszab\u00e1lyoz\u00e1sa ter\u00e9n a liberalizmus alapk\u00f6vetelm\u00e9nyeinek. \u00c9s ha a nemzetre gondolunk? Nincs ok a sz\u00f3emel\u00e9sre? A verses p\u00e9lda kih\u00edv\u00f3an demag\u00f3g, \u00e9s m\u00e9g csak nem is a nemzeti l\u00e9t miszt\u00e9riumain mereng, hanem siv\u00e1r szoci\u00e1lis probl\u00e9m\u00e1kon: \u201eAz orsz\u00e1g nem k\u00e9rdi, miv\u00e9gre \/ engedik meggy\u0171lni a bajt \/ s m\u00e9rt nem a munk\u00e1s v\u00e9delm\u00e9re \/ gy\u00e1mol\u00edtj\u00e1k a gy\u00e1ripart.” Ez csak az 1937-es esztend\u0151 k\u00e9rd\u00e9se? P\u00e9ld\u00e1ul.<\/p>\n Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6nyvei – ez\u00fattal m\u00e9g csak nem is jelezhet\u0151 r\u00e9szletess\u00e9ggel – folyamatosan arr\u00f3l tan\u00faskodnak, ezek a most egybegy\u0171jt\u00f6tt pr\u00f3zai darabok \u00e9ppen \u00fagy, mint a versesk\u00f6tetek, szem\u00e9lyes \u00e9lett\u00e9nyek sor\u00e1val, irodalmi \u00edzl\u00e9s\u00e9nek bemutat\u00e1s\u00e1val, ny\u00edlt politikai gesztusokkal, hogy \u0151 egyike azoknak, akik – mint Czine Mih\u00e1lyr\u00f3l \u00edrta volt N\u00e9meth L\u00e1szl\u00f3 – \u201ea magyar irodalom lev\u00e1lt\u00e1sra, elfeled\u00e9sre \u00edt\u00e9lt ir\u00e1nyzat\u00e1nak v\u00e9d\u0151je”-i. Ez az \u00e9letm\u0171 persze nem v\u00e9dekezik, csak ha nagyon musz\u00e1j, \u00e1m nem is t\u00e1mad, csak v\u00e9gs\u0151 esetben. Van. Ahogy lehet. A tisztess\u00e9g parancsaira \u00e9s az ihlet kegyelm\u00e9re figyelve.<\/p>\n