Tal\u00e1l\u00f3, szorongat\u00f3 c\u00edmet \u00f6t\u00f6lt ki Nagy G\u00e1sp\u00e1r \u00faj k\u00f6tet\u00e9hez. Magyar\u00e1zattal is szolg\u00e1l autogr\u00e1f g\u00e9piratban reproduk\u00e1lt bevezet\u0151 magaments\u00e9g\u00e9ben. J\u00f3zsef Attil\u00e1t \u00e9s Illy\u00e9s Gyul\u00e1t: parafraze\u00e1lja: \u201emeglepet\u00e9s e k\u00f6ltem\u00e9ny”, majd: \u201ek\u00f6lt\u0151k egym\u00e1s k\u00f6zt”. Mintha b\u0171ntudatot \u00e9rezne az\u00e9rt, mert verset \u00edr, hogy r\u00e1\u00e9r, id\u0151t tal\u00e1l eff\u00e9le f\u00e9ny\u0171z\u00e9sre. Vagyis a c\u00edm meg a k\u00f6tet sugallata szerint a k\u00f6lt\u0151 a t\u00f6rt\u00e9nelem ad\u00f3s\u00e1v\u00e1 v\u00e1lik, amikor \u00e1tengedi mag\u00e1t ihlet\u00e9nek, amikor nem politiz\u00e1l. Ismer\u00fcnk persze nagy p\u00e9ld\u00e1kat is az oszt\u00e1lyharcot igenl\u0151 k\u00f6lt\u00e9szetre, \u00e9s van p\u00e9lda a nemzet vagy egy oszt\u00e1ly \u00e9rdekeit egyetemes\u00edt\u0151 irodalom maradand\u00f3s\u00e1g\u00e1ra is. Nagy G\u00e1sp\u00e1r rokonszenves kereszt\u00e9nyi szer\u00e9nys\u00e9ggel azt k\u00edv\u00e1nja, legyen b\u00e9kess\u00e9g \u201eott bent, a versek k\u00f6zt; s legyen b\u00e9kess\u00e9g az olvas\u00f3 sz\u00edv\u00e9ben is, amikor benyit a k\u00f6nyvbe”. Nem t\u00e9vedhet\u00fcnk t\u00fals\u00e1gosan nagyot, ha ezt a nosztalgikus s\u00f3hajt ars po\u00e9tik\u00e1nak fogjuk f\u00f6l.<\/p>\n
A k\u00f6lt\u00e9szet \u00e9s a politikai elk\u00f6telezetts\u00e9g sehogyan sem akar tal\u00e1lkozni. M\u00e1rait\u00f3l azt id\u00e9zi az egyik mott\u00f3ban Nagy G\u00e1sp\u00e1r, hogy \u201ea k\u00f6lt\u0151nek megvan az a szuver\u00e9n joga, hogy eltakarja arc\u00e1t az emberek szeme el\u0151l”, J\u00f3zsef Attil\u00e1t\u00f3l azt, hogy \u201eA hetedik Te magad l\u00e9gy”. Nagy G\u00e1sp\u00e1r \u00e1t\u00e9rtelmezi a cit\u00e1lt el\u0151d\u00f6ket, ez joga \u00e9s k\u00f6teless\u00e9ge. M\u00e1rai \u00e9s J\u00f3zsef Attila eszt\u00e9tik\u00e1j\u00e1ban \u00e9s po\u00e9tik\u00e1j\u00e1ban – a teljes\u00edtm\u00e9ny szinte \u00f6sszem\u00e9rhetetlen \u00e9rt\u00e9kk\u00fcl\u00f6nbs\u00e9ge ellen\u00e9re, a k\u00f6lt\u0151 jav\u00e1ra – k\u00f6z\u00f6s az, hogy a politika \u00e9s az irodalom kett\u0151s vonz\u00e1s\u00e1t megtapasztalva v\u00e1ltak k\u00f6lt\u0151v\u00e9, pr\u00f3za\u00edr\u00f3v\u00e1, azz\u00e1, akiknek ismerj\u00fck \u0151ket.<\/p>\n
Nagy G\u00e1sp\u00e1r vakmer\u0151 kock\u00e1zatot v\u00e1llal, err\u0151l Kar\u00e1di Zsolt j\u00f3indulat\u00fa, t\u00e1rgyilagos ut\u00f3szava t\u00e1j\u00e9koztatja az olvas\u00f3t. \u201eK\u00f6lt\u00e9szet\u00e9t legk\u00f6zvetlenebb\u00fcl a versben t\u00e1rsadalmi hat\u00f3er\u0151t felt\u00e9telez\u0151, a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi gondokat kivall\u00f3, a sz\u00f6veget szem\u00e9lyes meggy\u0151z\u0151d\u00e9se foglalat\u00e1nak tekint\u0151 l\u00edrai megnyilatkoz\u00e1sform\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt szeml\u00e9ltetj\u00fck.”
A romantika ama hagyom\u00e1ny\u00e1r\u00f3l \u00e9s f\u00f6l\u00faj\u00edt\u00e1s\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3, amelyik szerint a m\u00falt, a k\u00f6z\u00f6s eml\u00e9kezet t\u00e1pl\u00e1lja \u00e9s megterm\u00e9keny\u00edti az ut\u00f3kor \u00e9rtelm\u00e9ben vett jelent \u00e9s j\u00f6v\u0151t. De ez sajnos gyakran ill\u00fazi\u00f3 marad. A betlehemi ist\u00e1ll\u00f3<\/span>hoz hasonl\u00f3 versek sugalm\u00e1t t\u00f6rt\u00e9nelmi \u00e9s napi tapasztalataink nem igazolj\u00e1k – a szalma bizony kigyullad – tud\u00e1sunk \u00e9s \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9g\u00fcnk gyan\u00faba keveri. Vannak vagy lehetnek j\u00f3 szellemek, kedves kuty\u00e1k, ak\u00e1r halott vagy \u00e9l\u0151 bar\u00e1tok, akiknek a k\u00f6zels\u00e9ge ad valami rem\u00e9nyt. Gyerekk\u00e9nt l\u00e9tezni vagy \u00edrni, cselekedni, k\u00ednos feln\u0151tt-feladatokat v\u00e1llalni, ez az egyik k\u00e9rd\u00e9s. M\u00e9lyebb v\u00e1ltozata, hogy be\u00e9rheti-e a meglett ember egy sz\u00e9p test, az els\u0151 szerelem \u201eciviliz\u00e1ci\u00f3 el\u0151tti, \u0151serdei \u00f6szt\u00f6n\u00e9vel”. Persze nem, de le sem mondhat r\u00f3la. Viaskodik teh\u00e1t, k\u00e9rd\u00e9seket tesz f\u00f6l, v\u00e1dolja \u00f6nmag\u00e1t, \u00f6nmegsz\u00f3l\u00edt\u00f3 verseket \u00edr: \u201ene kelljen \u00fasznod ilyen zord id\u0151ben” (K\u00f6zelr\u0151l biztos elvesz\u00edtj\u00fck egym\u00e1st<\/span>). Lehet, hogy ez tegez\u0151, vallom\u00e1sos, m\u00e1shoz sz\u00f3l\u00f3 versb\u0151l val\u00f3 sor, a v\u00e9ge m\u00e1r mindenk\u00e9ppen egyszem\u00e9lyes vallom\u00e1s, amelynek csal\u00e1di, szerelmi, szem\u00e9lyes \u00fczenete m\u00f6g\u00fcl a h\u0171s\u00e9ghez val\u00f3 egyetemes emberi ragaszkod\u00e1s sz\u00f3lama is kihallatszik, a lemond\u00e1sra k\u00e9sztet\u0151 tapasztalatok meg a kedvez\u0151 v\u00e1ltoz\u00e1sba vetett irracion\u00e1lis hit vit\u00e1ja: \u201ek\u00f6zelr\u0151l biztos elvesz\u00edtj\u00fck egym\u00e1st \/ de t\u00e1volabbr\u00f3l… tal\u00e1n… \/ szeretetem s figyelmem \/ m\u00e9gis itt maradhat…” A szeretet<\/span> \u00e9s a figyelem<\/span> mot\u00edvum\u00e1t emelem ki ebb\u0151l a keser\u0171, de nem v\u00e9gs\u0151kig elkeseredett emberi vallom\u00e1sb\u00f3l.<\/p>\n