Ritka alkalom, s ill\u0151 ez\u00e9rt a figyelem; Kritika c\u00edm\u0171 jeles foly\u00f3iratunk idei 4. sz\u00e1m\u00e1nak has\u00e1bjain l\u00e1thatjuk a maga teljes val\u00f3j\u00e1ban, mik\u00e9nt sz\u00fcletik a k\u00f6lt\u0151 teremt\u0151 ujja nyom\u00e1n a h\u0151s, mik\u00e9ppen \u00f6lt testet, emberi testet a fikci\u00f3, hogyan lesz szavakb\u00f3l l\u00e9tez\u0151 szem\u00e9ly. Nem mindennapi eset val\u00f3ban, b\u00e1r k\u00fcl\u00f6n\u00f6ss\u00e9ge feltehet\u0151en anyagelven lev\u0151knek sz\u00far ink\u00e1bb szemet, hiszen sz\u00f6ges ellent\u00e9tben \u00e1ll azzal, miszerint a mat\u00e9ria volna az els\u0151dleges. Itt a szellemi v\u00e1lik anyagiv\u00e1 (s egyben tal\u00e1n anyagiass\u00e1 is, hiszen a honor\u00e1rium \u00e9s egy\u00e9b nem b\u00e9rszer\u0171 juttat\u00e1s sem lehet \u00e9ppen utols\u00f3 dolog). Sz\u00f3val: nem kisebb dolgot tapasztalhat meg az eml\u00edtett kritikai szemle olvas\u00f3ja, hogy saj\u00e1t szem\u00e9vel l\u00e1thatja \u00e9letre kelni a sorokb\u00f3l Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9nek egyik szerepl\u0151j\u00e9t a 39. \u00e9s a 40. lapon.<\/p>\n
Nemegyszer olvashattunk a k\u00f6lt\u0151 verseiben sz\u00e9pcseng\u00e9s\u0171 ez\u00fcst\u00f6k\u00e9rt sok mindenre k\u00e9pes fi\u00fakr\u00f3l (egy sor els\u0151 k\u00f6tet\u00e9b\u0151l: \u201eriad\u00f3t cs\u00f6r\u00f6g j\u00fad\u00e1sok b\u0151ez\u00fcstje” – az Egyetlen \u00e9let\u00fcnk<\/span> c\u00edm\u0171 versb\u0151l), akik b\u00e1trak a megalkuv\u00e1sban, ki\u00e1llnak a g\u00e1tra, s orsz\u00e1g-nak-vil\u00e1gnak elki\u00e1ltj\u00e1k \u00edt\u00e9let\u00fcket, eszt\u00e9tikait persze, k\u00f6lt\u0151k \u00e9s versek politikai gesztusair\u00f3l, s ezek az \u00edt\u00e9letek \u00e9ppen – a k\u00e1k\u00e1n is csom\u00f3t keres, aki nem v\u00e9letlent l\u00e1t ebben – hivatali folyos\u00f3kon hallhat\u00f3 v\u00e9leked\u00e9sekkel cs\u00f6ngenek egybe. Aki eml\u00e9kezik Nagy G\u00e1sp\u00e1r verseire, k\u00f6nnyen felid\u00e9zi azokat a sorokat, amelyek bemutatj\u00e1k az eff\u00e9le konjunkt\u00faralovagok viselked\u00e9s\u00e9t \u00e9s magatart\u00e1s\u00e1t. A Noli tangere<\/span> c\u00edm\u0171 vers\u00e9ben p\u00e9ld\u00e1ul: \u201emikor szinte sikk m\u00e1r bizantin-fi\u00fanak lenni”, \u0151k azok, akik kifogyhatatlanok a j\u00f3 tan\u00e1csban, folyton-folyv\u00e1st hajtogatj\u00e1k: \u201ecsak \u00fclni veszteg \/ nem mozogni \/ nem mondani \/ nem \u00e9rteni \/ nem tudni \/ fejet r\u00e1zni . . .”\u0150k ama Verhetetlenek<\/span>, amint a n\u00e9gysoros vers le\u00edrja \u0151ket: \u201eRoppant szorgalmasak igyekv\u0151k \/ ezek a roppant-gerinc\u0171 fi\u00fak \/ az \u00e1rul\u00e1sban m\u00e1ris verhetetlenek \/ s onnan m\u00e1r nincsen vissza\u00fat”.<\/p>\n \u00c9s k\u00f6lt\u0151nk h\u0151se elmondja recenzi\u00f3j\u00e1ban, hogy a Tiszat\u00e1j-\u00fcgy kapcs\u00e1n figyelt fel r\u00e1. Igen, ez k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl \u0151! Aki ennyire t\u00e1j\u00e9kozatlan a magyar irodalomban. 1988-at \u00edrunk, Nagy G\u00e1sp\u00e1r legal\u00e1bb m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vtizede jelen van az irodalmi \u00e9letben verseivel, a Kibiztos\u00edtott besz\u00e9d<\/span> \u00f6t\u00f6dik versesk\u00f6tete, fontos k\u00f6z\u00e9leti funkci\u00f3kat v\u00e1llal (1981 \u00e9s 1985 k\u00f6z\u00f6tt az \u00edr\u00f3sz\u00f6vets\u00e9g egyik titk\u00e1ra, az\u00f3ta a Bethlen G\u00e1bor Alap\u00edtv\u00e1ny titk\u00e1rs\u00e1g\u00e1nak a vezet\u0151je), s l\u00e1m a recenzens 1986 nyar\u00e1n veszi \u00e9szre. \u00c9s ehhez a hang\u00fct\u00e9shez k\u00f6vetkezetesen h\u0171 marad a tov\u00e1bbiakban is. B\u00f6lcs kijelent\u00e9sekkel trakt\u00e1lja az olvas\u00f3t: \u201eSzerintem alapvet\u0151 f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9s \u00e1ll mindig am\u00f6g\u00f6tt, ha egy versnek adminisztrat\u00edv k\u00f6vetkezm\u00e9nyei vannak.” (nofene!), fontoskod\u00f3 fordulatokat haszn\u00e1l; arr\u00f3l besz\u00e9l, hogy a verset mint verset k\u00edv\u00e1nja vizsg\u00e1lni, de nem elemez, hanem \u00e9rvek n\u00e9lk\u00fcl kinyilatkoztat, megfellebbezhetetlen\u00fcl \u00edt\u00e9l. Szerencs\u00e9re tudjuk, hogy a vers h\u0151se \u00e1g\u00e1l itt, ez az \u0151 el\u0151\u00edrt szerepe. Po\u00e9njai egyt\u0151l egyig bej\u00f6nnek, kinek ne amikor eff\u00e9l\u00e9ket olvas: \u201eNagy G\u00e1sp\u00e1rban azonban nyoma sincs a modern vagy modernked\u0151 ir\u00f3ni\u00e1nak, k\u00e9tfedel\u0171s\u00e9gnek.” Ne fosszuk meg magunkat az \u00e9lvezett\u0151l, \u00edzlelgess\u00fck a sz\u00f6veget mondatr\u00f3l mondatra. Persze a k\u00f6lt\u0151 az\u00e9rt k\u00f6lt\u0151, hogy azt is megmutassa, tud j\u00e1tszani vel\u00fcnk, k\u00f6zel visz benn\u00fcnket h\u0151se leleplez\u00e9s\u00e9hez is. Helyenk\u00e9nt m\u00e1r semmi titokzatos nem marad rajta, egyszer azt adja a sz\u00e1j\u00e1ba: \u201e . . . nem tudom meg . . . magamat a benyal\u00f3 legyek k\u00f6z\u00e9 kell-e sz\u00e1m\u00edtanom vagy sem” (ha megfeledkezn\u00e9nk arr\u00f3l, hogy ez j\u00e1t\u00e9k csup\u00e1n, sz\u00edvesen bekiab\u00e1ln\u00e1nk, hogy igen), m\u00e1s alkalommal pedig: \u201eMegvannak az okaim a gy\u00e1vas\u00e1gra” (\u00e9s ez itt tal\u00e1n t\u00fal direkt).<\/p>\n Hiteles figura, ismer\u0151s \u2013 annyi k\u00e9ts\u00e9gtelen. Tal\u00e1lkoztunk m\u00e1r vele, \u00e9s bizony\u00e1ra m\u00e9g fogunk is. Itt most Kappanyos Andr\u00e1snak h\u00edvj\u00e1k.<\/p>\n