NAGY G\u00c1SP\u00c1R: TUDOM NAGY NY\u00c1RI D\u00c9LUT\u00c1N LESZ<\/p>\n
Nagy G\u00e1sp\u00e1r a nemzetben l\u00e1t\u00f3 k\u00f6lt\u0151k sor\u00e1b\u00f3l is egy fejjel kimagaslik, azzal, hogy a n\u00e9p sors\u00e1t a l\u00e9tfiloz\u00f3fia horizontj\u00e1n l\u00e1tja \u00e9s l\u00e1ttatja, s\u0151t, amennyire k\u00f6lt\u0151 teheti, meg is \u00edt\u00e9li. \u00daj k\u00f6nyv\u00e9nek k\u00f6tetkeresztel\u0151 k\u00f6ltem\u00e9ny\u00e9ben rejtett parado\u00adxon, hogy a c\u00edm: Tudom, nagy ny\u00e1ri d\u00e9lut\u00e1n lesz <\/span>– idillt sejtet. E sejtelmes f\u00e9lmondatb\u00f3l mindenki ink\u00e1bb keresztel\u0151re, esk\u00fcv\u0151re gondolna, legkev\u00e9s\u00adb\u00e9 a hal\u00e1lra, amely \u201eelj\u0151 akkor v\u00e1ratlanul…”<\/p>\n A vers l\u00e1tom\u00e1ss\u00e1 fokozza f\u00f6l \u00e9let\u00fcnk ama val\u00f3\u00adban nagy pillanat\u00e1t, a l\u00e9t r\u00f6vid evil\u00e1gi szakasz\u00e1nak z\u00e1r\u00f3akkordj\u00e1t. \u201eMintha ezer f\u00far\u00f3pajzs \/ dolgozna alant, kip\u00faposodik a f\u00f6ld \/ s homorul az \u00e9g, ak\u00e1rha \u00f3ri\u00e1sok \/ tartan\u00e1k vissza a leveg\u0151t t\u00fcdej\u00fckben \/ vibr\u00e1lni kezd \u00e9s f\u00e9nyesedni minden”. A hal\u00e1l f\u00f6ldi d\u00edszletei a k\u00f6zeli f\u00f6lmen\u0151k hal\u00e1l\u00e1nak dr\u00e1m\u00e1j\u00e1b\u00f3l mind\u0151nk sz\u00e1m\u00e1ra adnak egy \u00e1t\u00e9lhet\u0151, elk\u00e9pzelhet\u0151 modellt a t\u00f6red\u00e9kperc, s\u0151t, a m\u00e1sodperc-fragmentum elk\u00e9pzel\u00e9s\u00e9re, amelyben \u00e1tevez\u00fcnk ama t\u00e1voli tartom\u00e1nyba, ahonnan – tudom\u00e1sunk szerint egy nagy kiv\u00e9telt\u0151l, J\u00e9zus Krisztust\u00f3l, Isten fi\u00e1t\u00f3l elte\u00adkintve – nem t\u00e9rt meg utaz\u00f3. A hal\u00e1l val\u00f3di l\u00e9nye\u00adg\u00e9t, az \u00e1tl\u00e9nyeg\u00fcl\u00e9st viszont csak saj\u00e1t mitikus kollekt\u00edv archet\u00edpusainkb\u00f3l \u00e9s egyedi l\u00e1tom\u00e1saink intenzit\u00e1s\u00e1b\u00f3l k\u00e9pzelhetj\u00fck el. Nagy G\u00e1sp\u00e1r vers\u00e9ben a v\u00e9g\u00edt\u00e9let J\u00e1nos jelen\u00e9sek-b\u00e9li harson\u00e1inak k\u00e9pe vet\u00fcl el\u00e9nk, kombin\u00e1lva egy k\u00e9pzeletbeli \u00e9let-\u00adfilmforgat\u00f3k\u00f6nyv v\u00edzi\u00f3j\u00e1val, amelyben az Isten or\u00adsz\u00e1g\u00e1ba \u00e9rkezett l\u00e9lek a f\u0151szerepl\u0151 \u00e9s a rendez\u0151 nem m\u00e1s, mint maga a Teremt\u0151. V\u00e9g\u00fcl is, mint a rendk\u00edv\u00fcli k\u00f6lt\u0151i teljes\u00edtm\u00e9nyek boldog birtokosai, Nagy G\u00e1sp\u00e1r is dupla telital\u00e1lattal teremtett k\u00f6tet\u00adc\u00edmet is. Ugyanis a n\u00e9vad\u00f3 vers v\u00e9gigolvas\u00e1sa ut\u00e1n nyilv\u00e1nval\u00f3, hogy az idillv\u00e1r\u00e1sban sem csalattunk meg. A k\u00f6lt\u0151 saj\u00e1t hal\u00e1l\u00e1t el\u0151re v\u00e9gig\u00e9lve az istenhit bizonyoss\u00e1g\u00e1val tudja, hogy az utaz\u00f3 boldog \u00e9s harmonikus r\u00e9vbe \u00e9r. Onnan, az elk\u00e9pzelt val\u00f3s\u00e1g imagin\u00e1rius-transzcendens \u00e9lm\u00e9ny\u00e9b\u0151l visszate\u00adkintve jogos e szeml\u00e9let. <\/p>\n \u00c1m a k\u00f6tet t\u00f6bbi k\u00f6ltem\u00e9nye a \u201em\u00e9g inneni” n\u00e9z\u0151pontb\u00f3l, a f\u00f6ldi siralomv\u00f6lgyben, a testk\u00f6n\u00adt\u00f6sben verg\u0151d\u0151 l\u00e9lek \u00e9s szellem l\u00e1t\u00f3sz\u00f6g\u00e9b\u0151l \u00e9lteti \u00e1t vel\u00fcnk az elm\u00fal\u00e1s tragikum\u00e1t, amely \u00edgy wagneri vez\u00e9rmot\u00edvumm\u00e1 er\u0151s\u00f6dik. Akkor is, amikor az \u00e9leter\u0151r\u0151l vall, hiszen az \u00e9let \u00e9s a hal\u00e1l egym\u00e1s szerves kieg\u00e9sz\u00edt\u0151i \u00e9s folyom\u00e1nyai. Akkor is, ami\u00adkor Dean Morartyval \u00e1lmodik, k\u00f6z\u00f6s, \u00f6t ixes nem\u00adzed\u00e9k\u00fcnk nagy idolum\u00e1val, a l\u00e1zad\u00f3 beat-reg\u00e9nyt, az \u00datont teremt\u0151 Jack Kerouac kedvenc f\u0151h\u0151s\u00e9vel. \u00c1m Nagy G\u00e1sp\u00e1r nemzed\u00e9k\u00e9nek – nemzed\u00e9k\u00fcnk\u00adnek – m\u00e1r nem adatott meg a boldog t\u00e9vhit, amely az intenzit\u00e1sban, a percbe s\u0171r\u00edtett v\u00e9gtelens\u00e9g \u00e9l\u00adm\u00e9ny\u00e9ben tal\u00e1lja meg a halhatatlans\u00e1got. A k\u00f6lt\u0151 helyette kapta a hit kegyelm\u00e9t \u00e9s ama – Pilinszky \u00e1ltal is – gyakran emlegetett teremt\u0151 k\u00e9pzelet ere\u00adj\u00e9t, amely a hal\u00e1lf\u00e9lelemben is f\u00f6lleli az elvesz\u00edtett Kerouac-i gyermeteg \u00e9leter\u0151 vitalit\u00e1s\u00e1t. \u201eNaponta j\u00f6nnek rossz jelek \/ barb\u00e1r \u00e9s szel\u00edd figyelmezte\u00adt\u00e9sek \/ hogy nem vagyunk halhatatlanok.” Nagy G\u00e1sp\u00e1r kor\u00e1bbi k\u00f6teteiben a k\u00e9pek \u00e9rz\u00e9kletes, mondhatni: \u00e9rz\u00e9kies\u00edtett fegyelme ny\u0171g\u00f6z\u00f6tt le benn\u00fcnket. Az \u00faj k\u00f6nyvbe belek\u00f6lt\u00f6zik az a fanyar\u00ad-keserny\u00e9s, groteszk, \u0151sziesen \u0151sz\u00fcl\u0151 kerubian pika\u00adreszk b\u00e1j is, amit a k\u00f6lt\u0151 egy v\u00e9rbeli pr\u00f3zaepikai k\u00f6tetben (augusztusban, Ludv\u00edk Jahn nyom\u00e1ban<\/span>, 1995) k\u00eds\u00e9rletezett ki.<\/p>\n Az \u00f6nzetlen \u00e9s h\u00edv\u0151 ember a hal\u00e1l tragikum\u00e1t a m\u00e1sik ember, e k\u00f6tet eset\u00e9ben a j\u00f3 bar\u00e1t t\u00e1voz\u00e1s\u00e1n \u00e9rzi \u00e1t igaz\u00e1n. Erre vil\u00e1g\u00edt re\u00e1 a Temetek – hal\u00e1lra \u00e9bredek<\/span> c\u00edm\u0171 nagyl\u00e9pt\u00e9k\u0171 versl\u00e1tom\u00e1s. A szeretett l\u00e9ny t\u00e1voz\u00e1sakor a f\u00f6ldi dimenzi\u00f3kba rekedt h\u00edv\u0151 embert sem vigasztalja pillanatnyi f\u00e1jdalm\u00e1ban m\u00e9g a megv\u00e1lt\u00e1s bizonyoss\u00e1ga. A vers egyetemes tragikum\u00e1ban l\u00e1ttatja meg vel\u00fcnk a sok-sok pillanatot, amely ellen a k\u00e9pzelet olykor val\u00f3ban \u00fagy v\u00e9deke\u00adzik, hogy sorozatban, el\u0151re \u00e9li \u00e1t minden szeretett l\u00e9ny m\u00faltb\u00e9li \u00e9s majdani hal\u00e1l\u00e1t: \u201ede hajnalig min\u00addenkit eltemettem \/ aki m\u00e9g kedves volt sz\u00edvem\u00adnek”. A metafizikai l\u00e9t k\u00ednj\u00e1t – amely szerint a semmi folytonoss\u00e1ga megszakad, l\u00e9trej\u00f6n az \u00e9let, hogy azt\u00e1n visszat\u00e9rjen a nagy, egyetemes semmibe – \u00fagy \u00e9rezz\u00fck \u00e1t a k\u00f6ltem\u00e9nyb\u0151l, hogy a k\u00f6lt\u0151 szem\u00e9lyes \u00e9lm\u00e9nyeit is saj\u00e1tunkk\u00e1 l\u00e9nyeg\u00edtj\u00fck. Az igazi k\u00f6lt\u0151 olyan evidencia\u00e9rzetet, m\u00e9g pontosabban: f\u00f6lismer\u00e9s\u00e9lm\u00e9nyt aj\u00e1nd\u00e9koz nek\u00fcnk, hogy a vers\u00advil\u00e1gban megmer\u00edtkezve a sz\u00f3 empirikus \u00e9rtelm\u00e9\u00adben is elhissz\u00fck: a mi legrejtettebb gondolatainkat testes\u00edtette szavakba. Amikor pedig kimondja, hogy a szakadatlan gy\u00e1sz el\u0151l csak \u00fagy menek\u00fcl\u00fcnk meg, ha mi magunk t\u00e9r\u00fcnk meg Isten orsz\u00e1g\u00e1ba (\u201elenne m\u00e9g egy \u00bbk\u00f6nny\u0171\u00ab megold\u00e1s: ha \u00e9n megyek el\u0151\u00adre”), egyenesen d\u00e9j\u00e1 vu \u00e9lm\u00e9nyt \u00e9l\u00fcnk \u00e1t, a legmagasabbrend\u0171 befogad\u00f3i katarzis mennyei gy\u00f6\u00adny\u00f6r\u00e9t. Ha m\u00e1r ennyire egy\u00e9rtelm\u0171, hogy \u00e1tutaz\u00f3k vagyunk e f\u00f6ld\u00f6n, s ha m\u00e1r ennyiszer \u00e1t kellett \u00e9ln\u00fcnk az Apollinaire-i \u201ee f\u00f6ld\u00f6n t\u00f6bb\u00e9 sohsem l\u00e1tlak” \u00e9rz\u00e9s elemi k\u00ednj\u00e1t, legy\u00fcnk v\u00e9gre mi magunk a f\u00f6ldi gy\u00e1sz\u00fcnnep alanyai \u00e9s t\u00e1rgyai.<\/p>\n Mintegy kopjaf\u00e1ra v\u00e9sett s\u00e1m\u00e1n-var\u00e1zs-sz\u00f6veg\u00adk\u00e9nt r\u00edmel az \u00e9rz\u00e9sre egy k\u00fcl\u00f6n\u00f6s Ratk\u00f3-sirat\u00f3 verspr\u00f3za (Az Antigon\u00e9t ford\u00edt\u00f3 Ratk\u00f3 J\u00f3zsef)<\/span>. E versn\u00e9l is tanulm\u00e1nyozhatunk valamit, amit egyed\u00fcl Nagy G\u00e1sp\u00e1r tud a k\u00f6lt\u00e9szetben \u00edgy. Az emelke\u00addett, szomor\u00fa m\u00e9lt\u00f3s\u00e1ggal szavalhat\u00f3 or\u00e1tori sz\u00f6\u00adveg csod\u00e1latos term\u00e9szetess\u00e9ggel finomul t\u00f6rt\u00e9nelemid\u00e9z\u0151v\u00e9. A kor\u00e1n elment nagy k\u00f6lt\u0151, Ratk\u00f3 J\u00f3zsef sirat\u00e1sa v\u00e1diratk\u00e9nt vet\u00fcl a kor fal\u00e1ra. Nagy G\u00e1sp\u00e1r Ratk\u00f3 \u00e9s Szophokl\u00e9sz szellem\u00e9ben v\u00e1dolja a t\u00e1vir\u00e1ny\u00edtott zsarnoks\u00e1g helyi\u00e9rdek\u0171 vazallusait, az \u00f6r\u00f6k Kre\u00f3nokat, kik az\u00e9rt nem engedt\u00e9k soha sz\u00ednpadra m\u00e9g 1986-ban sem Ratk\u00f3 J\u00f3zsef csod\u00e1la\u00adtos ford\u00edt\u00e1s\u00e1t, mert \u00e9rezt\u00e9k \u00e9s tudt\u00e1k, hogy a k\u00f6lt\u0151 Antigon\u00e9 szavaival a 301-es parcell\u00e1ban, temet\u0151k \u00e1rkaiban, jeltelen s\u00edrokban nyugv\u00f3 1956-os h\u0151seinknek k\u00e9r m\u00e9lt\u00f3 gy\u00e1sz\u00fcnnepet \u00e9s kereszt\u00e9nyi temet\u00e9st. Nagy G\u00e1sp\u00e1r purit\u00e1n \u00e9s dr\u00e1mai szagga\u00adtotts\u00e1ggal ki\u00e1ltja az arcunkba, hogy a \u201erem\u00e9nyked\u00e9s zsenije”, Ratk\u00f3 J\u00f3zsef m\u00e1r 1989. szeptember 13-\u00e1n, hal\u00e1la napj\u00e1n \u00e9rezte, hogy a l\u00e1tsz\u00f3lag elbukott hata\u00adlom zsarnoks\u00e1ga \u00faj k\u00f6nt\u00f6sben, \u00faj c\u00edmerrel \u00e9led \u00fajj\u00e1, mint aff\u00e9le vir\u00e1gnak \u00e1lc\u00e1zott f\u0151nixmad\u00e1r. S nem csak a zsarnokok kre\u00f3ni sz\u00edv\u00f3ss\u00e1g\u00e1nak, hanem saj\u00e1t \u201ekret\u00e9ns\u00e9g\u00fcnknek” is k\u00f6sz\u00f6nhetj\u00fck, hogy a \u201er\u00e9gi-\u00faj kre\u00f3nok” 1996-ban, a k\u00f6ltem\u00e9ny meg\u00edr\u00e1s\u00e1nak \u00e9v\u00e9ben \u00fajra \u201eteszik a dolgukat”. K\u00f6lt\u0151nk pillanatok alatt tov\u00e1bb t\u00e1g\u00edtja \u00e9s egyetemes\u00edti a gy\u00e1sz hori\u00adzontj\u00e1t azzal, hogy Ratk\u00f3 J\u00f3zseffel, az \u00e9des s\u00edr\u00e1s\u00fa, szuszog\u00f3 csecsem\u0151 nemzet k\u00f6lt\u0151j\u00e9vel egy\u00fctt si\u00adratva eml\u00e9kezik Nagy L\u00e1szl\u00f3ra, a Hamlet arc\u00fa k\u00f6l\u00adt\u0151\u00f3ri\u00e1s angyalra, \u00e9s a n\u00e9pi sz\u00fcrrealista \u00f6r\u00f6k Yorick-ra, Kormos Istv\u00e1nra is. E nevek magukba foglalj\u00e1k szimbolikusan is, val\u00f3s\u00e1gosan is annak a k\u00f6lt\u00e9szet templomnak f\u0151haj\u00f3j\u00e1t \u00e9s olt\u00e1r\u00e1t, amelyben Nagy G\u00e1sp\u00e1rt keresztelt\u00e9k, majd b\u00e9rm\u00e1lt\u00e1k apostoli l\u00edrikuss\u00e1.<\/p>\n A t\u00f6rt\u00e9nelmi \u00e9s az \u00fajsz\u00f6vets\u00e9gi anal\u00f3gi\u00e1k szerves\u00edtik intranzigens k\u00f6lt\u00e9szett\u00e9 a keser\u0171, k\u00f6zvetlen kifakad\u00e1sokat is: \u201eHi\u00e1ba kar\u00e1csony \/ betlehemi j\u00e1szol \/ hi\u00e1ba h\u00f3 \u00e9s m\u00e1rv\u00e1ny \/ hi\u00e1ba a H\u00e1romkir\u00e1lyok \/ ha m\u00e9g mindig \/ \u00e9s h\u00e1bor\u00edtatlanul \/ alkalmi kis her\u00f3desek \/ \u00faton\u00e1llj\u00e1k \/ gyilkol\u00e1ssz\u00e1k a nyelvet \/ meg a kisded rem\u00e9nyt:\/ a megv\u00e1lt\u00e1s bizonyoss\u00e1g\u00e1t.<\/span>” Eme \u201e\u00dajsz\u00f6\u00advets\u00e9gi” kapit\u00e1nyok? – a k\u00e9k-m\u00e1rv\u00e1ny k\u00f6z-szolg\u00e1lati ciklusb\u00f3l<\/span> – c\u00edm\u0171 k\u00f6ltem\u00e9nyben az \u00fajdons\u00fclt balol\u00addali m\u00e9diadiktat\u00fara r\u00e9m\u00e9t egyszerre k\u00e1rhoztatja a magyar nyelv \u00e9s a magyar k\u00f6lt\u00e9szet ellen elk\u00f6vetett neofita mer\u00e9nyletekkel. \u00c1m v\u00e9gs\u0151 soron, metafizi\u00adkai s\u00edkon a vers \u00f6r\u00f6k\u00e9rv\u00e9ny\u0171 \u00fczenete \u00fagy k\u00f3dolha\u00adt\u00f3, hogy az emberis\u00e9g elkorcsult kis her\u00f3desei mind a mai napig akad\u00e1lyozz\u00e1k a Megv\u00e1lt\u00f3 m\u00e1sodik elj\u00f6vetel\u00e9t. Nagy G\u00e1sp\u00e1r t\u00f6rt\u00e9nelmi-gondolati l\u00edr\u00e1\u00adj\u00e1nak \u00e1rnyalts\u00e1g\u00e1ban elf\u00e9r a nietzschei gondolat is, az Im\u00edgyen sz\u00f3la Zarathustra<\/span> c\u00edm\u0171 besz\u00e9lyb\u0151l:\u201eNem a b\u0171n\u00f6t\u00f6k, a megel\u00e9ged\u00e9stek ki\u00e1lt az \u00e9gre, m\u00e9g a b\u0171n\u00f6t\u00f6kben val\u00f3 f\u00f6sv\u00e9nys\u00e9gtek is az \u00e9gre ki\u00e1lt!”<\/p>\n Koronat\u0171z, F\u00f6ldi p\u00f6r\u00f6k, Kibiztos\u00edtott besz\u00e9d<\/span>… Nagy G\u00e1sp\u00e1r r\u00e9gibb, h\u00edres k\u00f6tetei imm\u00e1r emblematikus \u00e9rt\u00e9kk\u00e9 finomultan \u00e9s egyetemes\u00fclten f\u00e9mjeleznek egy k\u00f6lt\u0151i magatart\u00e1st, amelynek versb\u00e9li reinkar\u00adn\u00e1ci\u00f3i \u00fczennek az embertelen sorsra k\u00e1rhoztatott nemzetnek, az emberibb sors\u00e9rt im\u00e1dkoz\u00f3 husza\u00addik sz\u00e1zadv\u00e9gi embernek arr\u00f3l, hogy \u00e9rdemes… \u00c9lni, szenvedni, hiszen elj\u00f6n az az id\u0151, \u201eamikor v\u00e9ge a lohol\u00e1snak \/ v\u00e9ge a sz\u00f6k\u00e9seknek is \/ m\u00e1r el\u0151re megk\u00f6sz\u00f6nj\u00fck \/ a biztos landol\u00e1st: \/ meg\u00edg\u00e9rt birto\u00adkunkra \/ a j\u00f3 visszat\u00e9r\u00e9st \/ \u00e1men”<\/span> E k\u00f6lt\u00e9szet, amely a legtiszt\u00e1bb magyar nyelv d\u00fas telev\u00e9ny\u00e9b\u0151l fakad, biztat\u00e1st \u00e9s rem\u00e9nyt ny\u00fajt arra, hogy az ember sz\u00e1m\u00e1ra megadatik \u00e9let\u00e9nek cs\u00facspillanataiban Is\u00adten l\u00e1t\u00e1s\u00e1nak birtokl\u00e1sa: \u201eEgyszer mindent az \u0151 szem\u00e9vel l\u00e1tunk \/ j\u00f3t \u00e9s rosszat \/ a t\u00e9kozoltat \u00e9s t\u00e9kozolhatatlant.<\/span>\u201d S meg\u00e9rthetj\u00fck \u00e9s \u00e1t\u00e9lhetj\u00fck a majdani t\u00e1voz\u00e1s tragikum\u00e1nak idilli pillanatait.<\/p>\n