BESZ\u00c9LGET\u00c9S NAGY G\u00c1SP\u00c1RRAL<\/p>\n
A rendszerv\u00e1ltoz\u00e1s egyik meghat\u00e1roz\u00f3 k\u00f6lt\u0151je, aki \u2013 nem volt jellemz\u0151 \u2014 felmondta a megjelen\u00e9shez sz\u00fcks\u00e9ges k\u00fcl\u00f6nalkut, \u00e9s Nagy Imr\u00e9re eml\u00e9kez\u0151 \u00e9s eml\u00e9keztet\u0151 vers\u00e9vel kiv\u00e1ltotta a \u201epuhul\u00f3 diktat\u00fara\u201d haragj\u00e1t. Nagy G\u00e1sp\u00e1r el\u0151bb \u00e1tt\u00e9telesen, majd mind ny\u00edltabban sz\u00f3lt 56-r\u00f3l, a \u201ej\u00fad\u00e1sfa” haszon\u00e9lvez\u0151ir\u0151l, mindarr\u00f3l, amir\u0151l h\u00e1rom \u00e9vtizeden \u00e1t hallgatni illett!. S olykor a politikai botr\u00e1nyok m\u00e1r-m\u00e1r feledtetik, hogy kiv\u00e1l\u00f3 k\u00f6lt\u0151r\u0151l van sz\u00f3, akinek l\u00edrai \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9ge az \u00faj korszakban is megtal\u00e1lta \u00e9rv\u00e9nyes mondand\u00f3it. Feh\u00e9rv\u00e1ri estje \u00e9s k\u00f6nyvbemutat\u00f3ja ut\u00e1n besz\u00e9lgett\u00fcnk vele.<\/p>\n
– J\u00f3l k\u00f6r\u00fclhat\u00e1rolhat\u00f3, ’89-t\u0151l ’92-ig tart\u00f3 korszak term\u00e9s\u00e9t gy\u0171jt\u00f6ttem ebbe a k\u00f6tetbe. Boldog embernek tudhattam magam, hiszen a \u201ek\u00fcldet\u00e9ses v\u00e9t\u00f3” beteljes\u00fcl\u00e9s\u00e9t meg\u00e9rhettem. Meg\u00e9rhettem a m\u00falt rendszer buk\u00e1s\u00e1t \u00e9s a szabad v\u00e1laszt\u00e1sokat. A \u201et\u00f6rt\u00e9nelmi mosoly” teh\u00e1t indokolt. K\u00e9s\u0151bb \u00e9n is \u00e1t\u00e9ltem a p\u00e1rtosod\u00e1ssal j\u00e1r\u00f3 ellentmond\u00e1sokat, n\u00e9h\u00e1ny bar\u00e1tom elt\u00e1volodott t\u0151lem (vagy \u00e9n t\u0151l\u00fck), \u00e9s l\u00e1tnom kellett k\u00edm\u00e9letlens\u00e9get, amivel a szellem emberei egvm\u00e1snak estek \u201eb\u00e9kebeli kannib\u00e1lokk\u00e9nt”. De nem \u00edt\u00e9lkezni akarok, a \u201emosolyel\u00e1gaz\u00e1s” egvszerre kritika \u00e9s \u00f6nkritika.<\/p>\n
– Nem tudtunk mit kezdeni a szabads\u00e1ggal, ami szerintem n\u00e9ha szabadoss\u00e1gba csap \u00e1t. Nem \u00e9rtj\u00fck meg, hogy a szabads\u00e1g n\u00e9ha \u00f6nkorl\u00e1toz\u00e1s is, hisz a m\u00e1sik ember szabads\u00e1g\u00e1t nem s\u00e9rthetem. Fel kell n\u0151ni a szabads\u00e1ghoz, bel\u00fcl is szabadnak k\u00e9ne lenni. V\u00e1llalni v\u00e9lem\u00e9nyeink ny\u00edlt, \u0151szinte megfogalmaz\u00e1s\u00e1t. De ett\u0151l m\u00e9g messze vagyunk\u2026<\/p>\n
– Arra figyelmeztet, hogy nem szabad feladnunk a hum\u00e1num, a szolidarit\u00e1s gondolat\u00e1t, a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gv\u00e1llal\u00e1st a \u201emegal\u00e1zottal \u00e9s megszomor\u00edtottakkal\u201d.<\/p>\n
\u2014 Hogyne k\u00fcszk\u00f6dne, hiszen ma tal\u00e1n m\u00e9g nehezebb megsz\u00f3lalni, mint az Acz\u00e9l-korszakban, amikor fekete-feh\u00e9r (b\u00e1r ez sem ilyen egyszer\u0171) volt a k\u00e9p. Egy\u00e9bk\u00e9nt \u00faj k\u00f6tetemben tal\u00e1lhat\u00f3 egy vers. Ragoz\u00e1sok az \u00fan. puha diktat\u00fara eml\u00e9kk\u00f6nyv\u00e9b\u0151l, amelyben megpr\u00f3b\u00e1ltam \u00e9rz\u00e9keltetni a ravasz manipul\u00e1ci\u00f3t, amivel megosztottak benn\u00fcnket\u2026 \u0150 m\u00e1r kimondhatja \/ Te m\u00e9g nem mondhatod ki \/ \u0150 m\u00e1r le is \u00edrhatja \/ Te m\u00e9g nem \u00edrhatod le…” \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb…<\/p>\n
– H\u00e1t, igen, A k\u00f6lt\u0151 \u201e\u00e9brenl\u00e9tei” nem \u00f3vnak meg a r\u00e1nk leselked\u0151 vesz\u00e9lyekt\u0151l\u2026 De hadd mondjam el, hogy mik\u00e9nt sz\u00fcletett ez a kis k\u00f6nyv, amely az Antol\u00f3gia Kiad\u00f3 gondoz\u00e1s\u00e1ban a k\u00f6lt\u00e9szet napj\u00e1ra jelenik meg. Egy \u00e9v lelki rezd\u00fcl\u00e9ssorozata, vagyis harminc vers foglalata ez a k\u00f6tet. (A bor\u00edt\u00f3 K\u00f6nig R\u00f3bert munk\u00e1ja.) N\u00e9ha m\u00e1r azt hittem, csak \u201esziv\u00e1rog a vers”, \u00e1m magam is meglep\u0151dtem term\u00e9kenys\u00e9gemen. A nagy sz\u00e9lcsendes vagy a viharos korszakokban nem hallgatnak a M\u00fazs\u00e1k. \u00dagy l\u00e1tszik, b\u00e1r nem vesz\u00fcnk tudom\u00e1st r\u00f3la, nagyon a t\u00f6rt\u00e9nelem k\u00f6zep\u00e9n \u00e9l\u00fcnk, s ez j\u00f3 terepe az \u00edr\u00e1snak. Valamif\u00e9le l\u00edrai kr\u00f3nik\u00e1nak is felfoghat\u00f3k verseim, melyek egyt\u0151l-egyig a ’93-as foly\u00f3iratk\u00f6zl\u00e9sek (k\u00f6zt\u00fck az \u00c1rgus\u00e9 is), s minden\u00fctt jeleztem a k\u00f6zl\u00e9s hely\u00e9t \u00e9s idej\u00e9t. Az el\u0151sz\u00f3ban 1993-at az utols\u00f3 b\u00e9ke\u00e9vnek neveztem, rem\u00e9lem nem lesz igazam\u2026 Ha kint h\u00e1borog is a vil\u00e1g, legyen b\u00e9kess\u00e9g ott bent a versek k\u00f6zt, az olvas\u00f3 sz\u00edv\u00e9ben.<\/p>\n
– Val\u00f3ban, rendk\u00edv\u00fcl m\u00e9ly hat\u00e1st tettek r\u00e1m Sz\u00e9kely J\u00e1nos utols\u00f3 publik\u00e1ci\u00f3i, melyekben szinte seg\u00e9lyki\u00e1lt\u00e1sszer\u0171en k\u00e9rt seg\u00edts\u00e9get \u201eelk\u00f3borolt, k\u00e9nyszerb\u0151l messze ment” szobr\u00e1sz fi\u00e1nak. \u00d6r\u00fcl\u00f6k annak, hogy a \u201ekir\u00e1lyok v\u00e1ros\u00e1ban” otthonra lelt \u00e9s szem\u00e9lyesen is tal\u00e1lkozhattunk. Az egyetemes magyar kult\u00fara v\u00e1ndorai el\u0151bb-ut\u00f3bb megtal\u00e1lj\u00e1k egym\u00e1st.<\/p>\n