NAGY G\u00c1SP\u00c1R PORTR\u00c9J\u00c1HOZ<\/p>\n
K\u00f6zhelyszer\u0171 igazs\u00e1g, hogy az embert jellemzik a bar\u00e1tai. Az indul\u00f3 k\u00f6lt\u0151t a szellemi t\u00e1rsak, akiknek a horizontj\u00e1ra figyel, akikt\u0151l tanul: mesters\u00e9get, az anyaggal val\u00f3 b\u00edrk\u00f3z\u00e1s gy\u00f6trelmes k\u00ednj\u00e1t, a vil\u00e1g birtokbav\u00e9tel\u00e9nek kalandos hit\u00e9t, felfedez\u0151i b\u00e1tors\u00e1got, m\u0171v\u00e9szi tart\u00e1st. A jellegtelen c\u00edm\u0171 \u2014 Sor<\/span> \u2014 fiatal vasi k\u00f6lt\u0151k antol\u00f3gi\u00e1j\u00e1ban (Szombathely, 1971.) Nagy G\u00e1sp\u00e1r<\/span> hitvall\u00e1s\u00e1t \u00edgy fogalmazta meg: ,,\u00d6szt\u00f6n\u00f6sen azokra figyelek, akik azt bizony\u00edtj\u00e1k, hogy a k\u00f6lt\u00e9szet t\u00f6retlen gerincek kopogtat\u00e1sa, s nem hiszik, hogy a segesv\u00e1ri \u00e9s sz\u00e1rsz\u00f3i trag\u00e9dia mindegy lenne az anyaf\u00f6ldnek.” Ezt a gondolatot els\u0151 k\u00f6tet\u00e9nek (Koronat\u0171z<\/span>, 1975.) ars poetik\u00e1ja \u2014 A vers<\/span> \u2014, azzal a l\u00e9nyeges k\u00f6zl\u00e9ssel eg\u00e9sz\u00edti ki, hogy a vers, a k\u00f6lt\u00e9szet ,,hormon, mit\u0151l az ember \u00e9s a n\u00e9p csak \/ magasodhat<\/span>.”<\/p>\n Nagy G\u00e1sp\u00e1r egy versben id\u00e9zi meg h\u00e1rom nagy k\u00f6lt\u0151el\u0151dj\u00e9t: Pet\u0151fit, Adyt, J\u00f3zsef Attil\u00e1t. (H\u00e1rom k\u00e9zjeggyel<\/span>.) S nem v\u00e9letlen\u00fcl. \u0150k testes\u00edtik meg a p\u00e1lyakezd\u0151 k\u00f6lt\u0151 sz\u00e1m\u00e1ra azt a magatart\u00e1st, amely t\u00f6bbet akar a versn\u00e9l (vers\u00edr\u00e1sn\u00e1l), amely n\u00e9pben-nemzetben gondolkodik. Nagy G\u00e1sp\u00e1r a cselekv\u00e9s hit\u00e9vel, lend\u00fclet\u00e9vel \u00e9rkezik a f\u0151v\u00e1rosba. Els\u0151 tapasztalatai elbizonytalan\u00edtj\u00e1k. A ,,Lefokozott sz\u00edv\u0171eknek \/ valami szabad\u00edt\u00f3t mondani<\/span>” gesztusa jelzi, hogy kegyetlen\u00fcl nehezen \u00e9li \u00e1t a kiszak\u00edtotts\u00e1g \u00e9lm\u00e9nyt, a pillanatnyi t\u00e1rstalans\u00e1got. ,,Se vers se teljes k\u00e1rhozat, \/ csak k\u00f3sz\u00e1l\u00e1s v\u00e9g-n\u00e9lk\u00fcli”. (Ments\u00e9tek meg lelkeinket!<\/span>) panaszolja keser\u0171en, szavai szomjas szarvasokk\u00e9nt vonulnak, forr\u00e1sra nem tal\u00e1lnak. (Film; c\u00e9dul\u00e1n, falev\u00e9len<\/span>.) S \u00fagy t\u0171nik, hogy ezt a mag\u00e1nyt a szerelem se oldja, nem sz\u0171nteti: ,,szerelem holdja \/ lemen\u0151ben” (Szerelem holdja.) ,,\u00c9nekveszejt\u0151 \/ minden k\u00f6r\u00f6ttem<\/span>” \u2014 s\u00f3hajt fel ugyanebben a versben. Ebben az \u00e1llapotban fordul azokhoz a szellemi el\u0151d\u00f6kh\u00f6z, akik gy\u0151zni tudtak a v\u00e1ls\u00e1gos pillanatokon, vagy sorsuk faggat\u00e1sa er\u0151t adhat ebben a neh\u00e9z helyzetben. A Hal\u00e1nt\u00e9kdob<\/span> cim\u0171 k\u00f6tet (1978.) mott\u00f3v\u00e1 emelt nyit\u00f3verse, a H\u00e9tparancsolat<\/span>, J\u00f3zsef Attila-i konoks\u00e1ggal \u00e9s kem\u00e9nys\u00e9ggel sorakoztatja a k\u00f6lt\u0151 (hetvenes \u00e9vekbeli) feladatait: ,„\u00edrni \/ a sz\u00f3 egyetemes s\u00falytalans\u00e1gi \u00e1llapot\u00e1ban”; „halni \/ reduk\u00e1lt id\u0151ben f\u00f6lszabad\u00edtva a lelket”<\/span>. \u0170gy t\u0171nik, Nagy G\u00e1sp\u00e1r m\u00e1sodik k\u00f6tet\u00e9ben az \u00e9lm\u00e9nyi l\u00edra alig van jelen. A sz\u00fcl\u0151f\u00f6ld m\u00e1r csak \u00e1tsz\u0171rten, egy-egy k\u00e9pben mutatja mag\u00e1t, a szerelem azt a kev\u00e9s hitel\u00e9t is elvesztette, ami az els\u0151 k\u00f6tetben m\u00e9g megvolt. A ,,verss\u00e9 gyilkolt” szerelmek m\u00f6g\u00f6tt az \u00e1rvas\u00e1g, a hi\u00e1ny kap sz\u00f3t. \u00d6ngy\u00f6tr\u0151 cinizmus \u00e1rad a versb\u0151l (Lebegve m\u00e1r<\/span>), ,,a mellek holdudvara porzik”, romokban hever a szenved\u00e9ly. Pedig ,,valamennyi \u00f6lel\u00e9sb\u0151l \/ megmaradt valami<\/span>„: a felold\u00f3d\u00e1s lehet\u0151s\u00e9ge, a t\u00e1rsra tal\u00e1l\u00e1s gy\u00f6trelmes k\u00ednja. A ,,nem \u00edrhatom le sz\u00e9p neved \/ hal\u00e1lig \u00e9rte sz\u00e9d\u00fcl\u00f6k<\/span>” gesztus\u00e1val \u00f6nmag\u00e1t z\u00e1rja ki a r\u00e1 v\u00e1r\u00f3 szerelmekb\u0151l. Nagy G\u00e1sp\u00e1r harmadik k\u00f6tet\u00e9nek versei j\u00f3r\u00e9szt a hetvenes \u00e9vek legv\u00e9g\u00e9n, a nyolcvanas \u00e9vek legelej\u00e9n keletkeztek. A F\u00f6ldi p\u00f6r\u00f6k<\/span> (1982) legjellegzetesebb von\u00e1sa annak az eszm\u00e9nyveszt\u00e9snek a megfogalmaz\u00e1sa, amelyr\u0151l legtiszt\u00e1bban tal\u00e1n a S\u00f6prik a rem\u00e9nyt<\/span> c\u00edm\u0171 vers sz\u00f3l : A mag\u00e1t kiszolg\u00e1ltatottnak \u00e9rz\u0151 ember kev\u00e9s lehet\u0151s\u00e9get l\u00e1t arra, hogy ne m\u00faljon el nyomtalanul a t\u00e9rben \u00e9s id\u0151ben, hiszen ,,terrorist\u00e1k gy\u00fajt\u00f3zsin\u00f3rja bef\u0171zve bakancsomba<\/span>„, egym\u00e1sba torl\u00f3dott a vil\u00e1g sok gondja, \u00e9s az ember buk\u00e1sa fel\u00e9 sodr\u00f3dik. Mit tehet a k\u00f6lt\u0151? \u2014 k\u00e9rdezte n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel ezel\u0151tt Juh\u00e1sz Ferenc. ,,Annyi, de annyi versr\u0151l kider\u00fclt, \/ hogy csak a pap\u00edrnak voltak b\u0151viben<\/span>” \u2014 \u00edrja Nagy G\u00e1sp\u00e1r keser\u0171en. Nyelvem pallos\u00e1val<\/span> c\u00edm\u0171 vers\u00e9ben m\u00e1r-m\u00e1r a v\u00e9gs\u0151 pontig jut el: De vajon seg\u00edt-e valamit a hallgat\u00e1s? Nagy G\u00e1sp\u00e1r is nagyon j\u00f3l tudja, hogy nem. Az \u00c9vTiZeDhAt\u00c1rH\u00edD<\/span> szorong\u00e1sos l\u00e1tom\u00e1sai semmik\u00e9ppen se visznek k\u00f6zelebb ennek az \u00e1llapotnak a felold\u00e1s\u00e1hoz. Nagy G\u00e1sp\u00e1r eddig megjelent h\u00e1rom k\u00f6tete arr\u00f3l tan\u00faskodik, hogy k\u00f6lt\u0151j\u0171k nem bizza a pillanatra a vers\u00edr\u00e1st. Toll\u00e1n nem ,,v\u00e9letlen\u00fcl” sz\u00fcletnek a k\u00f6ltem\u00e9nyek, nem tartozik az \u00f6tleteket k\u00f6nnyen megversel\u0151k k\u00f6z\u00e9. Nem ringat\u00f3zik benne a dallam, am\u00edg a szavak hangsor\u00e1ba illeszkedik. Azok k\u00f6z\u00e9 tartozik, akiket meggy\u00f6t\u00f6r a vers, akik nem engednek a k\u00f6nny\u0171 cs\u00e1b\u00edt\u00e1snak, akik ink\u00e1bb t\u00e1vol tartj\u00e1k magukt\u00f3l a vil\u00e1got, annak \u00e9rdek\u00e9ben, hogy elfogults\u00e1gaikat legy\u0171rhess\u00e9k. Ez a magyar\u00e1zata annak, hogy m\u00e1r els\u0151 k\u00f6tet\u00e9ben megpr\u00f3b\u00e1lta a groteszk hangot, az ir\u00f3ni\u00e1ba \u00e1tfordul\u00f3 humort. Ez a saj\u00e1toss\u00e1g k\u00f6vetkez\u0151 k\u00f6teteiben csak feler\u0151s\u00f6d\u00f6tt. Hal\u00e1nt\u00e9kdob <\/span>: Le\u00edrom…, Sz\u00e9nsz\u00fcnet a Bajnoks\u00e1gban; F\u00f6ldi p\u00f6r\u00f6k: tant\u00e1rgyak a fekete indexb\u0151l<\/span> cim\u0171 ciklus, Falra \u00edrt monol\u00f3g<\/span>. Az ir\u00f3nia olykor \u00f6nir\u00f3ni\u00e1ba csap \u00e1t, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen Hal\u00e1nt\u00e9kdob c\u00edm\u0171 k\u00f6tet\u00e9ben amikor t\u00fals\u00e1gosan nagynak \u00e9rz\u00e9keli a val\u00f3s\u00e1g \u00e9s a lehet\u0151s\u00e9g k\u00f6z\u00f6tti distanci\u00e1t. Versbesz\u00e9de dr\u00e1mai szinezet\u0171, legink\u00e1bb Nagy L\u00e1szl\u00f3\u00e9hoz hasonl\u00edt. Emellett felv\u00e1llalja a k\u00f6lt\u0151 el\u0151d szoci\u00e1lis indulat\u00e1t, etik\u00e1j\u00e1t is. Nem hajland\u00f3 lemondani arr\u00f3l, hogy a hagyom\u00e1nyos k\u00f6lt\u0151\u2014v\u00e1tesz szerepet napjainkban \u00e9rv\u00e9nyes\u00edtse. Ismerve mai magyar k\u00f6lt\u00e9szet\u00fcnk alapvet\u0151 tendenci\u00e1it, neh\u00e9z feladatot v\u00e1llal mag\u00e1ra. Err\u0151l vall Ben\u00e9z\u00fcnk majd a M\u00faltid\u0151be… \u0151sszel <\/span>c\u00edm\u0171 vers\u00e9ben : \u201eegy \u00e9l\u00e9re \u00e1ll\u00edtott \/ vers tal\u00e1n al\u00e1d\u00facolja az \u00e9jszak\u00e1t, d\u0151lni \/ k\u00e9sz\u00fcl\u0151 otthonod, roskad\u00f3 h\u00e1zadfal\u00e1t, \/ egy \u00e9l\u00e9re \u00e1ll\u00edtott vers sokat tehet, \/ j\u00f3 lesz majd erre-arra, minden helyett \/ lesz rem\u00e9ny, kezekben t\u00fcnd\u00f6kl\u0151 keny\u00e9r, \/ ha elfogy az is : maga lesz a v\u00e9r”.<\/p>\n
Rajtuk kiv\u00fcl Husz\u00e1rik Zolt\u00e1n, Kondor B\u00e9la, K\u00f3sa Ferenc, Nagy L\u00e1szl\u00f3 neve bukkan fel az aj\u00e1nl\u00e1sokban. Az elsaj\u00e1t\u00edthat\u00f3 kult\u00farkincs mellett Nagy G\u00e1sp\u00e1r mag\u00e1val hozza a ,,foltos szalmazs\u00e1k” szer\u00e9nys\u00e9g\u00e9lm\u00e9ny\u00e9t, a parasztember \u0151s\u00f6k tiszta term\u00e9szet-szeretet\u00e9t, a mened\u00e9ket ny\u00fajt\u00f3, \u00f3v\u00f3 otthonoss\u00e1got. S hogy mindennek a hi\u00e1nya mennyire hangs\u00falyoss\u00e1 v\u00e1lik, az elszakad\u00e1s milyen sebeket ejt a fiatal k\u00f6lt\u0151n, Sz\u00fclet\u00e9snapomra<\/span> c\u00edm\u0171 verse igazolhatja. A Budapestre ker\u00fclt fiatalember elveszettnek \u00e9rzi mag\u00e1t: ,,Tomp\u00e1n \/ kiraktak tereidre, mint egy koldust.<\/span>„
Vagy: ,,Hordom az inget, kab\u00e1tot, \/ beton- \u00e9s \u00fcvegcsapd\u00e1k k\u00f6z\u00e9 sz\u00edvemet.\/ Gy\u00fajtsak-e gyerty\u00e1t ablakomba, \/ al\u00e1d\u00facoljam-e fogaimmal a sz\u00f3t? \/ A sz\u00f3 csak kirekeszt!<\/span>„<\/p>\n
Az El\u00e9rhetetlen f\u00f6ld<\/span> c. antol\u00f3gia k\u00f6lt\u0151inek \u00edrt vers dacos, hetyke hangv\u00e9tele m\u00e1r azt jelzi, hogy old\u00f3d\u00f3ban van az otthontalans\u00e1g, er\u0151s\u00f6dik a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9ghez tartoz\u00e1s \u00e9rz\u00e9se. Ide tartozik a D\u00f3zs\u00e1t megid\u00e9z\u0151 Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 b\u0171nt<\/span> c\u00edm\u0171 verse is:<\/p>\n
a l\u00e1zad\u00e1st, mely t\u00f6bb mint D\u00f3zsa Gy\u00f6rgy,<\/span>
mit b\u00e1nom, ha t\u00f6bb az \u00e1rul\u00f3, <\/span>
de l\u00e1zad\u00f3t is teremjen e f\u00f6ld!<\/span><\/div>\n
Az els\u0151 k\u00f6tethez viszony\u00edtva a m\u00e1sodik vil\u00e1gk\u00e9pe komorabb, b\u00e1r az is igaz, hogy Nagy G\u00e1sp\u00e1r ezeknek a verseknek a t\u00f6bbs\u00e9g\u00e9ben m\u00e9lyebbr\u0151l indul \u00e9s magasabbra jut. L\u00e9nyegesen lecs\u00f6kkent a k\u00f6tet terjedelme is. Term\u00e9szetesnek tartjuk, hogy az indul\u00e1sn\u00e1l a versbe beemelt (beemelhet\u0151) vil\u00e1g gazdas\u00e1g\u00e1t akarta megmutatni a k\u00f6lt\u0151, mostanra m\u00e1r sz\u0171n\u0151ben van a ,,honfoglal\u00e1s” l\u00e1za. M\u00e9gis azt hissz\u00fck, a m\u00e1morosan v\u00e1llalt sokter\u0171 cselekv\u00e9s helyett (Koronat\u0171z<\/span>), ebben a k\u00f6tetben a val\u00f3s\u00e1got jobban ismer\u0151, saj\u00e1t cselekv\u00e9slehet\u0151s\u00e9geit is felt\u00e9rk\u00e9pez\u0151 k\u00f6z\u00e9leti k\u00f6lt\u0151 sz\u00f3lal meg. M\u00e9g akkor is, ha ,,ronccs\u00e1 teljes\u00fcl az ember”. ha sok minden fenyegeti korunkban a k\u00f6lt\u00e9szetet, ha f\u00e9ln\u00fcnk kell att\u00f3l, hogy Od\u00fcsszeusz a neml\u00e9t k\u00f6dj\u00e9be v\u00e9sz, \u00e9s a
,,NAGY F\u00d6LDSZELV\u00c9NYEN
minden tipp\u00fcnk t\u00f6r\u00f6lve” lesz. Nem a napjainkban oly divatos pesszimizmus sz\u00f3lal meg Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9ben. Ink\u00e1bb arr\u00f3l van sz\u00f3, hogy a hetvenes \u00e9vek v\u00e9g\u00e9n r\u00e1d\u00f6bben arra az igazs\u00e1gra, amit J\u00f3zsef Attila a Medvet\u00e1nc c. k\u00f6tet mott\u00f3j\u00e1ban megfogalmazott : ,,Aki dud\u00e1s akar lenni, \/ pokolra kell annak menni.<\/span>” Ez\u00e9rt v\u00e1lhat eggy\u00e9 a ,,Sz\u00e1lla al\u00e1 poklokra<\/span>” c\u00edm\u0171 nagy vers\u00e9ben a szem\u00e9lyes sors \u00e9s a t\u00f6rt\u00e9nelem faggat\u00e1sa. Seregek torl\u00f3dnak a versben, a m\u00falt l\u00e1tom\u00e1sai hangolj\u00e1k keser\u0171en f\u00e1jdalmasra a k\u00f6lt\u0151 \u00e9nek\u00e9t. Ebben a l\u00e1tom\u00e1sban a Duna az alvil\u00e1g foly\u00f3j\u00e1v\u00e1 v\u00e1lik, ,,feket\u00e9n cipeli Eur\u00f3pa zacc\u00e1t”, a sz\u00e9tter\u00fcl\u0151, zeng\u0151 gregori\u00e1n-dallam m\u00e9giscsak a bizakod\u00e1s\u00e9: a Duna-v\u00f6lgy\u00e9ben \u00e9l\u0151k \u00f6sszefog\u00e1sa, k\u00f6z\u00f6s t\u00f6rt\u00e9nelemv\u00e1llal\u00e1sa ma sem id\u0151szer\u0171tlen. K\u00f6tet\u00e9nek z\u00e1r\u00f3verse (Fordul\u00f3 \u00e9v<\/span>) a kik\u00fczd\u00f6tt, megszenvedett optimizmust fogalmazza meg.<\/p>\n
Az \u00e9lm\u00e9nyek hi\u00e1ny\u00e1t emlegett\u00fck az el\u0151bb. Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6lt\u00e9szete a filoz\u00f3fikus l\u00edra ir\u00e1ny\u00e1ba mozdult. Ezt a v\u00e1ltoz\u00e1st nyilv\u00e1nval\u00f3an t\u00f6bb t\u00e9nyez\u0151 seg\u00edtette: t\u00e1rsadalmi tapasztalatai, az emberis\u00e9g sorsa miatti agg\u00f3d\u00e1sa, a k\u00f6lt\u00e9szet szerep\u00e9nek \u00fajra\u00e9rt\u00e9kel\u00e9se. Ezt jelzi m\u00e1sodik k\u00f6tet\u00e9ben a k\u00fcldet\u00e9studat feler\u0151s\u00f6d\u00e9se, a feladatv\u00e1llal\u00e1s konoks\u00e1g\u00e1nak t\u00f6bbsz\u00f6ri megfogalmaz\u00e1sa. Ebb\u0151l a szempontb\u00f3l is l\u00e9nyeges vers a Csak n\u00e9zem Olga Korbutot..<\/span>. A sz\u00e1nd\u00e9koltan sz\u00fcrke ind\u00edt\u00e1s ut\u00e1n a vers a k\u00f6lt\u0151 t\u00f6preng\u00e9s\u00e9nek sz\u00ednter\u00e9v\u00e9 v\u00e1lik: mire sz\u00fcletik a k\u00f6lt\u0151, a vers?
,,Bemutathatn\u00e1d te is \/ a k\u00f6lt\u00e9szet minden tr\u00fckkjeit \/ az egynapos csod\u00e1t \/ a konkr\u00e9tvers \u00e9s sz\u00f6vegek sor\u00e1t \/ \u00e1tverhetn\u00e9d a \/ semmi szigony\u00e1t \/ a ban\u00e1lis nagyhalon<\/span>„, de ,,minden igaz k\u00f6lt\u0151 hal\u00e1nt\u00e9k<\/span>„, s k\u00f6lt\u0151sors\u00e1t, k\u00fcldet\u00e9s\u00e9t akkor is v\u00e1llalnia kell, ha alig van es\u00e9lye a sikerre, a megmarad\u00e1sra.<\/p>\n
,,Elesni, hol? \/ Elesni, miben? \/ Elesni a v\u00e9gtelen sima semmiben.<\/span>” Egyetemes emberi buk\u00e1sok k\u00eds\u00e9rtenek, sohasem volt m\u00e9g olyan kor, amelyik ennyire megk\u00e9rd\u0151jelezte volna kor\u00e1bbi emberi \u00e9rt\u00e9keinket, amelyben ennyire k\u00f6zel ker\u00fclt\u00fcnk volna \u00f6nmagunk elpuszt\u00edt\u00e1s\u00e1nak lehet\u0151s\u00e9g\u00e9hez. ,,Sorsomban s\u00edr az elbuk\u00f3 jelen” \u2014 vallja a k\u00f6lt\u0151 ugyanebben a vers\u00e9ben. A d\u0151l\u0151 rem\u00e9nyeinek t\u00e1maszt keres\u0151 Nagy G\u00e1sp\u00e1r most is \u2014 mint kor\u00e1bbi k\u00f6teteiben megfigyelhett\u00fck \u2014 a nagy teljes\u00edtm\u00e9nyek l\u00e9trehoz\u00f3i fel\u00e9 fordul. J\u00f3zsef Attila, Bart\u00f3k B\u00e9la, Nagy L\u00e1szl\u00f3, Bib\u00f3 Istv\u00e1n, Teilhard de Chardin alakj\u00e1t id\u00e9zi t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt.
Amennyire csod\u00e1ljuk az azonosul\u00e1si k\u00e9szs\u00e9g magas fok\u00e1t, annyira agg\u00f3dunk is: a m\u00e1s b\u0151r\u00e9be val\u00f3 ilyen gyakori ,,beleb\u00faj\u00e1s” a saj\u00e1t vil\u00e1g elsz\u00fcrk\u00edt\u00e9s\u00e9hez vezethet. (Mer\u0151leges \u00e1lom, Kegyetlen \u00e1lmot kaptam<\/span>.)<\/p>\n
„A kinl\u00f3d\u00e1s \u00e9ve ez, a v\u00e9gk\u00e9pp \u00e1rvas\u00e1g\u00e9, a rep\u00fclni \u2014 mi\u00e9rt<\/span> sz\u00f3lam\u00e9, az \u00e1th\u00fazott mad\u00e1r\u00e9.”<\/p>\n
El\u0151z\u0151 k\u00f6tet\u00e9ben is megfigyelhett\u00fck m\u00e1r a komorabb l\u00e1t\u00e1s elemeit. De ott az agg\u00f3d\u00e1s mellett a cselekv\u00e9s \u00e9rtelm\u00e9nek bizonyoss\u00e1ga is jelen volt m\u00e9g. Mostanra megszaporodtak az ember gondjai, nehezebben k\u00fczdhet\u0151 ki a bizonys\u00e1g. Nagy G\u00e1sp\u00e1r e k\u00f6tet igaz\u00e1n nagy verseiben \u2014 Ha l\u00e1tn\u00e1l, Nyelvem pallos\u00e1val, S\u00f6prik a rem\u00e9nyt<\/span> \u2014 a lemond\u00f3 gesztus megfogalmaz\u00e1s\u00e1ig jutott el, a minden hi\u00e1ba val\u00f3 keser\u0171 fel(el)ismer\u00e9s\u00e9ig. Ez\u00e9rt \u00e9rthet\u0151, hogy a F\u00f6ldi p\u00f6r\u00f6k<\/span>b\u0151l hi\u00e1nyzik az intim szf\u00e9r\u00e1nak a meg\u00e9nekl\u00e9se. A szerelem m\u00e9g \u00e1tt\u00e9telesen, egyes k\u00e9pekbe rejtve sincs jelen. Szeml\u00e9let\u00e9ben, vil\u00e1gk\u00e9p\u00e9ben a legegys\u00e9gesebb Nagy G\u00e1sp\u00e1r-k\u00f6tet ez, de hi\u00e1nyzik bel\u0151le a val\u00f3s\u00e1gfelfedez\u00e9s soksz\u00edn\u0171s\u00e9ge, az \u00e9lm\u00e9nyek gazdags\u00e1ga, az emberi viszonylatok elemz\u0151 felt\u00e1r\u00e1sa.<\/p>\n
Nagy G\u00e1sp\u00e1r nem szeret j\u00e1tszani. Legal\u00e1bbis ker\u00fcli a k\u00f6lt\u00e9szet formai-tartalmi j\u00e1t\u00e9klehet\u0151s\u00e9geit. Mind\u00f6ssze egy-k\u00e9t kiv\u00e9tel akad eddigi k\u00f6teteiben (\u00c9lt egyszer, Rejtegetett t\u00f3<\/span>).<\/p>\n