NAGY G\u00c1SP\u00c1R VERSESK\u00d6TET\u00c9R\u0150L<\/p>\n
Aligha akart \u0151 a magyar l\u00edra fenegyereke lenni, m\u00e9gis az lett, mert felismerte \u00e9s rendre kimondta az igazs\u00e1got. Infinit\u00edvuszos verse, az \u00d6r\u00f6kny\u00e1r: elm\u00faltam 9 \u00e9ves<\/span> miatt a hatalom a fej\u00e9t k\u00f6vetelte. Az omin\u00f3zus vers egyik olvasata Nagy Imr\u00e9re is vonatkoztathat\u00f3: „a s\u00edr, a test, a csont Nincs sehol \u2014a gyilkosok se ITT se OTT”. A „p.s.” pedig \u00edgy hangzik: „egyszer majd el kell temetNI \/\u00e9s nek\u00fcnk nem szabad feledNI \/ a gyilkosokat n\u00e9ven kell nevezni!” Vall\u00f3 \u00e9s v\u00e1llal\u00f3 l\u00e9lek, ars poetic\u00e1ja: St\u00e1ci\u00f3-j\u00e1r\u00e1s<\/span> \u00e9s Kit az \u00e1lmokba bel\u00e9fogtak<\/span>. Hiszi, a verst\u0151l „ember \u00e9s n\u00e9p, csak magasodhat”. C\u00e9lja: „Valami szabad\u00edt\u00f3t mondani”. H\u00e9tparancsolata infinit\u00edvuszokban: „\u00edrni, inni, – hinni, szeretni, rep\u00fclni, halni, \u00e9lni”. T\u00f6rt\u00e9nelmi tanuls\u00e1ga: „…nincs bocs\u00e1nat: \/ bok\u00e1ig \u2014 mind\u00f6r\u00f6kre a Donban \u00e1llunk.
Nagy G\u00e1sp\u00e1r vallom\u00e1sai csup\u00e1n jelzik mindazt, ami k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9ben korr\u00f3l \u00e9s emberr\u0151l \u2014m\u00e9ly\u00fcl\u0151 eszt\u00e9tikai ig\u00e9nnyel \u2014 hitelesen sz\u00f3lal meg: „Elk\u00f6telezettje vagyok a felel\u0151s k\u00f6lt\u00e9szetnek”: „A lelkiismeretet nem lehet elaltatni” stb. Elhivatott k\u00f6lt\u0151; \u0151t „sz\u00f3l\u00edtott\u00e1k”: „Tal\u00e1n t\u00f6bb hang is egyszerre, s mindig \u00e9jf\u00e9l ut\u00e1n, a ny\u00fajts fel\u00e9je v\u00e9d\u0151 kart ut\u00e1n, a megb\u0171nh\u0151dte m\u00e1r e n\u00e9p ut\u00e1n. Az 1968-ban, Szent Istv\u00e1n \u00fcnnep\u00e9nek \u00e9jszak\u00e1j\u00e1n \u2014 lez\u00e1rt utak, elterelt forgalom k\u00f6zepette\u2014 el\u0151d\u00fcb\u00f6rg\u0151 tankok jegyezt\u00e9k el \u0151t a t\u00f6rt\u00e9nelemmel, megtan\u00edtva „az eml\u00e9kez\u00e9s jog\u00e1t \u00e9s felel\u0151ss\u00e9g\u00e9t”…
A Vas megyei B\u00e9rbaltav\u00e1rr\u00f3l vezetett \u00fatja a Pannonhalmi Benc\u00e9s Gimn\u00e1ziumba. Ezer \u00e9v magyar m\u00faltja vette k\u00f6r\u00fcl. VeresP\u00e9ter \u00edrta a Pannonhalmi Nagyk\u00f6nyvt\u00e1r vend\u00e9gk\u00f6nyv\u00e9be: „J\u00f3lesik szeg\u00e9ny magyarnak ezer \u00e9vre visszatekinteni”.
1973-ban Kormos Istv\u00e1n mutatta be Nagy G\u00e1sp\u00e1rt az \u00c9let \u00e9s Irodalomban. Tehets\u00e9g\u00e9nek er\u00e9nyeit, t\u00e1vlatos szeml\u00e9let\u00e9t, l\u00e1t\u00e1sm\u00f3dj\u00e1nak eredetis\u00e9g\u00e9t, erk\u00f6lcsi ig\u00e9nyess\u00e9g\u00e9t t\u00f6rt\u00e9nelmi \u00e9rz\u00e9k\u00e9nek hib\u00e1tlan m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9t m\u00e9ltatta. Els\u0151 k\u00f6tete, a Koronat\u0171z<\/span> (1975) igazolta a kort\u00e1rsak v\u00e1rakoz\u00e1s\u00e1t. M\u00e1sodik \u00e9s harmadik versk\u00f6tete (Hal\u00e1nt\u00e9kdob<\/span> 1978. \u00e9s F\u00f6ldi p\u00f6r\u00f6k<\/span> 1982.) ill\u0151 fogadtat\u00e1sban r\u00e9szes\u00fclt. A Kibiztos\u00edtott besz\u00e9d<\/span> (1987) c\u00edm\u0171 k\u00f6tetet azonban m\u00e1r m\u00e9ltatlan mell\u00e9kz\u00f6nge is s\u00fajtotta annak nyom\u00e1n, hogy k\u00f6lt\u0151j\u00e9t persona non grat\u00e1nak \u00edt\u00e9lte a kult\u00farpolitika. (Az \u00cdr\u00f3sz\u00f6vets\u00e9gben bet\u00f6lt\u00f6tt titk\u00e1ri posztj\u00e1r\u00f3i is le kellett mondania.) M\u00falik a j\u00f6v\u0151nk<\/span> c\u00edm\u0171 v\u00e1logatott versk\u00f6tete reprezent\u00e1lja Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00fczdelmesen alakul\u00f3, de folyton gazdagod\u00f3 k\u00f6lt\u0151i p\u00e1ly\u00e1j\u00e1t.<\/p>\n
Elveti a Noli tangere <\/span>elv\u00e9t, mert megtanulta: „mit jelentett latinnak,\/ r\u00f3mai polg\u00e1rnak lenni \u2014 R\u00f3m\u00e1ban”. Megtapasztalta: „Ha az ember sz\u00edvb\u0151l dadog, t\u00f6bbnyire f\u00e9lre\u00e9rtik”. M\u00e9gis vallja Szil\u00e1gyi Domokos igaz\u00e1t: „Aki alkot, visszafele nem tud l\u00e9pni”.
Nagy L\u00e1szl\u00f3 \u00f6r\u00f6k\u00f6sek\u00e9nt sz\u00f3l: „Helyetted mondom \/ ez lesz a gondom”. Kormost id\u00e9zi „J\u00e9zusos fejlehajtva”: „az \u00f6rv\u00e9nyl\u0151-sz\u00edv\u0171 v\u00e1ndort”, a „P\u00e1rizsviselt” mecs\u00e9ri fi\u00fat, aki t\u00e1rnam\u00e9ly hangon, d\u00fcl\u00f6ng\u00e9lve dudor\u00e1sz „halhatatlanul” a gy\u0151ri halpiac t\u00f6v\u00e9ben…, mik\u00f6zben „Nakonxip\u00e1nban hull a h\u00f3”. Az \u00faj J\u00f3zsef Attila-d\u00edjas k\u00f6lt\u0151nek, aki \u00e9lt a „hallgatni szabad” lehet\u0151s\u00e9g\u00e9vel, azt k\u00edv\u00e1njuk: versben, m\u0171vekben folytassa k\u00f6lt\u0151h\u00f6z ill\u0151 „f\u00f6ldi p\u00f6r\u00e9it”. Az ut\u00f3dok lem\u00e9rik, hogy „az \u00e9gi k\u00f6r\u00f6k\/hint\u00e1l\u00f3 m\u00e9rlegein majd mennyit nyomnak a\/ f\u00f6ldi p\u00f6r\u00f6k s mennyit a hallgat\u00e1s aranyr\u00f6gei \/ az \u00e1rul\u00e1s sz\u00ednez\u00fcstjeivel tet\u00e9zve?”.<\/p>\n