NAGY G\u00c1SP\u00c1R EML\u00c9KEZETE<\/p>\n
Mikor k\u00f6lt\u0151t temetsz, magadat temeted, magadb\u00f3l azt, ami nemes \u00e9s j\u00f3, tart\u00e1s \u00e9s v\u00e1llal\u00e1s, h\u0171s\u00e9g \u00e9s bizodalom, haz\u00e1hoz \u00e9s nyelvhez ragaszkod\u00f3. Temeted mindazt, mit a k\u00f6lt\u0151 benned l\u00e1tott, mert jobban ismert t\u00e9ged, mint te \u00f6nmagadat. Ki hitt volna benned jobban a k\u00f6lt\u0151n\u00e9l, aki tudta, hogy mindarra \u00e9rdemes vagy, ami\u00e9rt a vil\u00e1gra teremt\u00e9l, gy\u00f6nge l\u00e9tedet csak e bizodalommal tudod megtartani, m\u00e9g ha olykor sz\u00e9l t\u00f6ri is kett\u00e9 derekadat.
Mikor k\u00f6lt\u0151t temetsz, a vil\u00e1got temeted. A vil\u00e1got, melyet \u0151 \u00e1lmodott meg, mely att\u00f3l tiszta, hogy a kimondott sz\u00f3 feh\u00e9ren ragyog, \u00e9s egyenesen a sz\u00edvbe tal\u00e1l. De most, n\u00e9lk\u00fcle, e vil\u00e1gban \u201eEgyed\u00fcl sodr\u00f3dik a sz\u00f3 \/ mint valami nyomjelz\u0151 l\u00f6ved\u00e9k, \/ sz\u00e9lt\u0151l jajgat elvesz\u0151 vil\u00e1gunk”, \u201eibolyaf\u00f6ldjeinket besz\u00e1ntott\u00e1k”, hamis b\u00edr\u00e1k \u00edt\u00e9lkeznek felett\u00fcnk, tombol a carpe diem, a s\u00fcket f\u00fclekhez nem \u00e9r el a tiszta sz\u00f3 \u00fczenete. Csak kis id\u0151 m\u00e9g, t\u00fcrelem, \u00e9s senki nem eml\u00e9kszik majd, ki volt e s\u00falyos id\u0151ben ki bajainkat r\u00e1nk hozta, ki k\u00f6z\u00e9nk dobta a gyanakv\u00e1s, bizalmatlans\u00e1g, h\u0171tlens\u00e9g, k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9g, hedonizmus v\u00edrus\u00e1t, hogy megfert\u0151zz\u00f6n, betegg\u00e9 tegye lelk\u00fcnket. De megmarad a k\u00f6lt\u0151 int\u0151 szava az \u00f3lmos id\u0151kben is, nev\u00e9t elj\u00f6vend\u0151 korok is megtartj\u00e1k. Mi most el\u00e1rvultan b\u00e1r, de v\u00e1rjuk a jeleket: \u201e … a j\u00e1mborul d\u00fch\u00f6ng\u0151 eny\u00e9szet \/ nyom\u00e1n ott f\u00f6nt egy \u00e9gi m\u00e9lyben \/ hom\u00e1lyra v\u00e1lt egy \u00e9gi f\u00e9nyjel \/ \u00c9s mintha m\u00e1r f\u00f6l\u00e9nk hajolna.” V\u00e1runk a k\u00f6lt\u0151 szav\u00e1ra, mikor \u201en\u00e9gy fal, n\u00e9gy \u00e9gt\u00e1j \/ jajong vagy suttog” , \u00e9s trappol sz\u00edv\u00fcnk valami fel\u00e9, mit \u0151 itthagyott nek\u00fcnk.(\u201eEgy sz\u00edv trappol a virradatban \/ egy m\u00e1sik f\u00f6ladta mag\u00e1t \/ a harmadik m\u00e9g itt a mellkasomban \/ f\u00e9lreveri az \u00e9jszak\u00e1t”.)<\/p>\n
Kincse n\u00e9lk\u00fcl maradt e szomor\u00fa vil\u00e1g, a k\u00f6lt\u0151, Nagy G\u00e1sp\u00e1r elment. \u201e\u00c9s hallgatnak versek m\u00e9ly\u00e9n a k\u00f6lt\u0151k. \/ A k\u00f6lt\u0151kben meg versek alussz\u00e1k \/ holtakt\u00f3l tanult \u00e1lmukat.”
Hallgatag pannon dombok k\u00f6z\u00f6tt kanyarog az \u00fat, f\u00f6l\u00f6tt\u00fcnk szikr\u00e1z\u00f3 janu\u00e1ri \u00e9g. Berzsenyi \u00e9s Nagy L\u00e1szl\u00f3 f\u00f6ldj\u00e9n j\u00e1runk, k\u00f6lt\u0151t\u0151l b\u00facs\u00fazni, \u0151t temetni j\u00f6tt\u00fcnk Nagytilajra. Mert meghalt az \u00f6tvenh\u00e9t \u00e9ves Nagy G\u00e1sp\u00e1r.
Az \u00e9gig \u00e9r\u0151 jegeny\u00e9t keresem, mely hajdan a gyermek l\u00e9pteit vigy\u00e1zta, mikor \u00e9desanyja szeme m\u00e1r nem l\u00e1thatta, ahogyan a szel\u00edd dombok k\u00f6z\u00f6tt sietve l\u00e9pdel Nagytilajr\u00f3l, a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1zt\u00f3l B\u00e9rbaltav\u00e1rra, a nagysz\u00fcl\u0151kh\u00f6z. Most visszafel\u00e9 haladunk az id\u0151ben, B\u00e9rbaltav\u00e1r, a sz\u00fcl\u0151falu fel\u0151l Nagytilajra, a v\u00e9gs\u0151 nyughely fel\u00e9. K\u00f6z\u00f6tte fesz\u00fcl a teljes \u00e9let, az \u00f6tvenh\u00e9t \u00e9v.<\/p>\n
E t\u00e1jr\u00f3l indult a fi\u00fa, Kelemen Erzs\u00e9bet \u00e9s Nagy G\u00e1sp\u00e1r egyetlen fia, ki olvasni minden j\u00e1t\u00e9kn\u00e1l jobban szeretett, a Szent M\u00e1rton hegyre \u00e9p\u00fclt ezer\u00e9ves iskol\u00e1ba. Ebb\u0151l, az \u00f3v\u00f3-v\u00e9d\u0151, szeretetre, megbecs\u00fcl\u00e9sre \u00e9p\u00fcl\u0151 k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gb\u0151l ker\u00fcl a szigor\u00fa erk\u00f6lcs\u00f6t, alapos tud\u00e1st ad\u00f3 m\u00e1sik k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gbe, mely kialak\u00edtotta benne a kereszt\u00e9nys\u00e9g k\u00e9tezer \u00e9ves \u00e9s a nemzet ezer \u00e9ves hagyom\u00e1nyaihoz val\u00f3, \u00e9letre sz\u00f3l\u00f3 k\u00f6t\u0151d\u00e9st. \u00cdgy indulhatott hajdan a sz\u00e9kelys\u00e9g \u00edr\u00f3ja, Tam\u00e1si \u00c1ron is az udvarhelyi koll\u00e9giumba, a gyermek M\u00f3ricz Zsigmond Debrecenbe, vagy S\u00fct\u0151 Andr\u00e1s a mez\u0151s\u00e9gi kis falub\u00f3l Nagyenyedre, hogy emberr\u00e9 faragja \u0151ket az iskola, hogy azz\u00e1 v\u00e1ljanak, amiv\u00e9 a sorsuk sz\u00e1nta. Oh, ti felnevel\u0151 iskol\u00e1k, Nagyenyed, S\u00e1rospatak, Debrecen, Pannonhalma, Marosv\u00e1s\u00e1rhely, P\u00e1pa, Udvarhely…\u00e9s ti, jezsuit\u00e1k, benc\u00e9sek, premontreiek, protest\u00e1ns hit\u0171ek…Ki gondozza ma az ifj\u00fas\u00e1got?
Forrai Botond atya, Nagy G\u00e1sp\u00e1r hajdani pannonhalmi oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6ke mondta: \u201eA B\u00e9rbaltav\u00e1ron sz\u00fcletett, Pannonhalm\u00e1n tanult k\u00f6lt\u0151r\u0151l az Istenen k\u00edv\u00fcl tal\u00e1n senki nem tudta, hogy ez a fi\u00fa a legnagyobbak k\u00f6z\u00e9 emelkedik.” Ezt jelentette h\u00e1t a jegeny\u00e9s \u00fat, elindul\u00e1st \u00e9s meg\u00e9rkez\u00e9st.
Szombathely, f\u0151iskola, els\u0151 versek, azt\u00e1n a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ban Kormos Istv\u00e1nnak, els\u0151 mester\u00e9nek verseket hoz\u00f3 fiatal k\u00f6lt\u0151, bemutat\u00e1sa az \u00c9let \u00e9s Irodalomban – megt\u00f6rt\u00e9nik mindaz, amire eddig k\u00e9sz\u00fcl: k\u00f6lt\u0151v\u00e9 avatj\u00e1k. Mindenkit\u0151l tanul, We\u00f6res S\u00e1ndort\u00f3l, Illy\u00e9s Gyul\u00e1t\u00f3l, Pilinszkyt\u0151l, de igazi mesterei J\u00e9kely Zolt\u00e1n, Kormos Istv\u00e1n, Nagy L\u00e1szl\u00f3, Cso\u00f3ri S\u00e1ndor.<\/p>\n
M\u00e9g h\u00fasz\u00e9ves sincs, amikor 1968-ban, ahogy \u0151 mondta, eljegyzi a t\u00f6rt\u00e9nelem. A p\u00e1rizsi di\u00e1kmegmozdul\u00e1sok egy jogaik\u00e9rt a hatalommal szembesz\u00e1ll\u00f3 \u00faj nemzed\u00e9k harcv\u00e1llal\u00e1s\u00e1t, a Pr\u00e1g\u00e1ba \u00e9ppen Szent Istv\u00e1n napj\u00e1n bevonul\u00f3 k\u00e1d\u00e1ri csapatok (testv\u00e9ri tankok) szabads\u00e1gtipr\u00f3 tette a sz\u00e9gyent jelentik sz\u00e1m\u00e1ra. \u201eMit b\u00e1nom \u00e9n, ha t\u00f6bb az \u00e1rul\u00f3, \/ De l\u00e1zad\u00f3t is teremjen e f\u00f6ld!”- \u00edrja m\u00e1r els\u0151 k\u00f6tet\u00e9ben, 1975-ben. Ekkor fogalmazza meg \u00e9letprogramj\u00e1nak is nevezhet\u0151 sorait, k\u00f6lt\u0151i k\u00fcldet\u00e9s\u00e9t \u00f6sszefoglal\u00f3 szavait: \u201eLefokozott sz\u00edv\u0171eknek\/ valami szabad\u00edt\u00f3t mondani.” Kellett ez nagyon, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a \u201eszomsz\u00e9d magyaroknak”, akiknek t\u00f6rt\u00e9nelmi \u00e9s sorspanaszait a helysz\u00ednen l\u00e1tja-hallja.<\/p>\n
1981-ben a fiatal k\u00f6lt\u0151t a Magyar \u00cdr\u00f3sz\u00f6vets\u00e9g titk\u00e1r\u00e1nak v\u00e1lasztj\u00e1k, de a tatab\u00e1nyai \u00daj Forr\u00e1sban megjelent \u00d6r\u00f6kny\u00e1r: elm\u00faltam 9 \u00e9ves c\u00edm\u0171 verse a hatalom olyan arroganci\u00e1j\u00e1t v\u00e1ltja ki, hogy jobbnak l\u00e1tja tiszts\u00e9g\u00e9r\u0151l lemondani. (A kilenc \u00e9ves fi\u00fa olyan \u00e9lm\u00e9nyekkel gazdagodik ’56 \u0151sz\u00e9n, melyeket egy \u00e9leten \u00e1t nem felejt: \u201e\u00e9s j\u00f6ttek a menek\u00fcl\u0151k \/ mes\u00e9ltek nekem a forradalomr\u00f3l \/ velem egykor\u00fa fi\u00fak h\u0151stetteikr\u0151l \/ s azt\u00e1n \u00e1t a hat\u00e1ron \/ meg sem \u00e1lltak Kaliforni\u00e1ig \/ ezek a fi\u00fak…\/ akkor nem f\u00e9ltek a tankokt\u00f3l sem \/ csak \u00e9ppen sz\u00fcleik kez\u00e9t fogva menek\u00fcltek \/ akik nem tudt\u00e1k, mi lesz holnap”) A vers az \u00f6tvenhatos versek sor\u00e1nak kezdete, melyeket k\u00e9s\u0151bb rendszerv\u00e1lt\u00f3 verseknek is neveznek. A k\u00f6lt\u0151 Nagy Imr\u00e9re, az \u00f6tvenhatos m\u00e1rt\u00edrokra eml\u00e9keztet, a m\u00falt bevall\u00e1s\u00e1t k\u00f6veteli: \u201eegyszer majd el kell temetNI \/ \u00e9s nek\u00fcnk nem szabad feledNI \/ a gyilkosokat n\u00e9ven nevezNI.” Ezek a sorok a K\u00e1d\u00e1r-rendszer legitimit\u00e1s\u00e1t vonj\u00e1k k\u00e9ts\u00e9gbe. \u201e1983 \u00f3ta, mi\u00f3ta \u00d6r\u00f6kny\u00e1r: elm\u00faltam 9 \u00e9ves c\u00edm\u0171 vers\u00e9ben el\u0151sz\u00f6r sz\u00f3lalt meg a t\u00f6rt\u00e9nelmi felel\u0151ss\u00e9gre von\u00e1s hangja a hazai irodalomban, Nagy G\u00e1sp\u00e1r t\u00f6bb volt, mint korunk egyik tehets\u00e9ges fiatal k\u00f6lt\u0151je. Ez a r\u00e9gen v\u00e1rt hang, a felszabad\u00edt\u00f3 hang, az \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9s\u00fcnket visszaadni tud\u00f3 hang – mely az eg\u00e9sz magyar k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g nev\u00e9ben k\u00f6vetelt el\u00e9gt\u00e9telt, legal\u00e1bb erk\u00f6lcsi el\u00e9gt\u00e9telt a forradalom \u00e9s szabads\u00e1gharc meggyilkolt h\u0151seinek, a mindannyiunk lelkiismeret\u00e9n s\u00falyosod\u00f3 \u2019temetetlen halottaknak\u2019 – szimbolikus jelent\u0151s\u00e9g\u0171v\u00e9 tette szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9t.”- \u00edrta Mezey Katalin. Term\u00e9szetes, hogy a hatalom felfigyelt r\u00e1, \u00e9s k\u00e9t \u00e9v m\u00falva, egy \u00fajabb \u00f6tvenhatos vers\u00e9\u00e9rt, A Fi\u00fa napl\u00f3j\u00e1b\u00f3l c\u00edm\u0171\u00e9rt a megjelentet\u0151 Tiszat\u00e1j szerkeszt\u0151s\u00e9g\u00e9t lez\u00e1rj\u00e1k, f\u0151szerkeszt\u0151j\u00e9t felf\u00fcggesztik. Ez m\u00e9g az az id\u0151, amikor \u00f6tvenhatr\u00f3l sorozatban jelennek meg a hamis\u00edt\u00e1sok, mint Berecz J\u00e1nos Vel\u00fcnk \u00e9l\u0151 t\u00f6rt\u00e9nelem k\u00f6tete. Hogyan t\u0171rhetn\u00e9 h\u00e1t el ez a hatalom Nagy G\u00e1sp\u00e1r vers\u00e9t? Buda Ferenc, a k\u00f6lt\u0151t\u00e1rs, a Tiszat\u00e1j k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g\u00e9nek tagja ezt \u00edrta Nagy G\u00e1sp\u00e1r hal\u00e1lh\u00edr\u00e9re: \u201e\u2026h\u0171 szolgak\u00e9nt te j\u00f3l forgattad s sz\u00e9pen gyarap\u00edtottad a r\u00e1db\u00edzott talentumokat, nem kell h\u00e1t r\u00f6stellkedned a sz\u00e1mad\u00e1skor, meg\u00e1llv\u00e1n a Legf\u0151bb Gazda sz\u00edne el\u0151tt. Ragyog\u00f3 tehets\u00e9geden fel\u00fcl \u00e9n szel\u00edd b\u00e1tors\u00e1godat becs\u00fcltem legt\u00f6bbre, azt a bel\u00fclr\u0151l fakad\u00f3, m\u00e9lyr\u0151l t\u00e1pl\u00e1lkoz\u00f3 emberi-erk\u00f6lcsi tart\u00e1st, amely a kez\u00e9be adott kardot oktalanul soha nem suhogtatja, \u00e1m ha kell, az elembertelen\u00fclt hatalom elevenj\u00e9be tal\u00e1l egy \u00e1rtatlan inf\u00ednitivusz-toldal\u00e9kkal is.”<\/p>\n
Ki sejthette akkor m\u00e9g, hogy 1989-ben Nagy Imr\u00e9t \u00e9s m\u00e1rt\u00edrt\u00e1rsait \u00fajratemetik sz\u00e1zezres t\u00f6meg el\u0151tt, \u00e9s az \u00edr\u00f3sz\u00f6vets\u00e9g koszor\u00faj\u00e1t Cseres Tibor eln\u00f6k felk\u00e9r\u00e9s\u00e9re \u00e9ppen Nagy G\u00e1sp\u00e1r fogja letenni a ravatalra. Meg azt, hogy a 301-es parcell\u00e1ban rend\u0151rlovak pat\u00e1inak dobog\u00e1sa k\u00f6zben Nagy G\u00e1sp\u00e1r szavalja majd \u00f6tvenhatos vers\u00e9t? \u201eOlyan eszm\u00e9nyi m\u00f3don \u00e1polta \u00e9s v\u00e9dte az ezerkilencsz\u00e1z\u00f6tvenhatos forradalom \u00e9s nemzeti szabads\u00e1gharc igazs\u00e1g\u00e1t, hogy a nemzeti k\u00f6ztudat \u0151t mag\u00e1t is a forradalom h\u0151sei k\u00f6z\u00f6tt tartja sz\u00e1mon”- mondta G\u00f6r\u00f6mbei Andr\u00e1s irodalomt\u00f6rt\u00e9n\u00e9sz.
Ekkor a hatalom m\u00e9g er\u0151snek \u00e9rezte mag\u00e1t, a Nagy G\u00e1sp\u00e1rokat megfigyelt\u00e9k, s aki nem volt kegyeltje a rendszernek, arr\u00f3l adatokat gy\u0171jt\u00f6ttek, feljegyz\u00e9seket k\u00e9sz\u00edtettek. Nagy G\u00e1sp\u00e1r eset\u00e9ben ez verses \u00e9letm\u0171v\u00e9vel azonos terjedelm\u0171, t\u00f6bb mint f\u00e9lezer oldalnyi feljegyz\u00e9st jelentett.
Nagy k\u00f6lt\u0151el\u0151d\u00f6kt\u0151l tanulta meg, hogy a legnagyobb m\u0171vek sorsv\u00e1llal\u00f3k, etikai kulcsai az \u00e9letm\u0171nek. \u201eVerseim kor\u00e1bban is, ma is azt pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k s pr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k \u00e1ll\u00edtani, hogy az egy\u00e9n legbens\u0151bb \u00e9rz\u00e9sei is \u00f6sszhangba hozhat\u00f3k annak a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gnek a sors\u00e1val, melyb\u0151l v\u00e9tettem. A magyar k\u00f6lt\u0151nek, ahogy mindig is volt, \u00fagy k\u00e9s\u0151bb is lesz olyan gondja \u00e9s dolga, hogy ne csak a maga nev\u00e9ben besz\u00e9ljen hitelesen. Vannak olyan pillanatok \u00e9s lesznek, amikor meg kell \u00edrni a Nemzeti dalt vagy a leg\u00fajabb Sz\u00f3zatot.”- nyilatkozta a k\u00f6lt\u0151 2003-ban.<\/p>\n
De az igen \u00e9s a nem k\u00f6z\u00f6tt az ember hova \u00e1ll?- teszi fel a k\u00e9rd\u00e9st a k\u00f6lt\u0151. Ezt az az etikai m\u00e9rce d\u00f6nti el, mely a magyar k\u00f6lt\u00e9szetben Balassit\u00f3l errefel\u00e9 \u00e9vsz\u00e1zadokon \u00e1t forrott ki \u00e9s szil\u00e1rdult meg, melyet m\u00e1r 1971-ben, huszonk\u00e9t esztend\u0151sen vetett pap\u00edrra Nagy G\u00e1sp\u00e1r is. \u201e\u00d6szt\u00f6n\u00f6sen azokra figyelek, akik azt bizony\u00edtj\u00e1k, hogy a k\u00f6lt\u00e9szet t\u00f6retlen gerincek kopogtat\u00e1sa, s nem hiszik, hogy a segesv\u00e1ri \u00e9s sz\u00e1rsz\u00f3i trag\u00e9dia mindegy lenne az anyaf\u00f6ldnek.” \u00cdr\u00f3 nem \u00e1llhat a hatalom napos oldal\u00e1n – id\u00e9zte Ottlik G\u00e9z\u00e1t.
Neki sem volt mindegy. Ez\u00e9rt okozott keser\u0171 csal\u00f3d\u00e1st, ami 1989 ut\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nt. Bar\u00e1ts\u00e1gok l\u00e1tv\u00e1nyosan bomlottak fel: \u201eb\u00e9kebeli kannib\u00e1lok \/ egym\u00e1st zab\u00e1lj\u00e1k fel a bar\u00e1tok.”- \u00edrta.<\/p>\n
Verseivel, melyekben konok k\u00f6vetkezetess\u00e9ggel h\u0171 maradt elveihez, sokszor hozta \u201ek\u00e9nyelmetlen helyzetbe” az \u00faj hatalmat, de megosztotta a magyar \u00edr\u00f3t\u00e1rsadalmat is. Akik m\u00e1r az \u00faj hatalom napos oldal\u00e1n \u00e1lltak bevallatlanul vagy ny\u00edltan, azok fanyalogtak, de voltak, akik felsorakoztak m\u00f6g\u00e9je, er\u0151s\u00edt\u00e9sk\u00e9nt. \u201eMegmentette a magyar irodalom becs\u00fclet\u00e9t”- mondta r\u00f3la Mezey Katalin.
A k\u00f6lt\u0151t m\u00e9lyen b\u00e1ntotta a hat\u00e1ron t\u00fali magyarok eltasz\u00edt\u00e1sa, a vel\u00fck val\u00f3 szolidarit\u00e1s megtagad\u00e1sa sebk\u00e9nt \u00e9gette, azt a nemzeti etik\u00e1t l\u00e1tta s\u00e1rba tiporva, melyet eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben hangoztatott. \u201eVerset \u00edrni csak indulatb\u00f3l lehet, gondb\u00f3l, veres\u00e9gtudatb\u00f3l, gy\u00e1szb\u00f3l j\u00f6n el\u0151 a vers”- hangoztatta. Gond, indulat, gy\u00e1sz volt el\u00e9g, a globaliz\u00e1ci\u00f3 semmihez sem hasonl\u00edthat\u00f3 mocska, az arctalan diktat\u00fara nap mint nap \u00faj harcra k\u00e9szteti a kort, de m\u00e1r nem a haza szabads\u00e1g\u00e1\u00e9rt, hanem a szem\u00e9lyes szabads\u00e1g\u00e9rt folyik a k\u00fczdelem. A ma fiatal k\u00f6lt\u0151i m\u00e1r nem az \u00f6tvenhatosokr\u00f3l \u00edrnak verset, sz\u00e1mukra a kih\u00edv\u00e1s azt jelenti, besz\u00e1llnak-e a kereskedelmi m\u00e9di\u00e1ba vagy nem. Hova is \u00e1ll h\u00e1t az ember igen \u00e9s nem k\u00f6z\u00f6tt? H\u00e1t erre v\u00e1laszoltak mindig Nagy G\u00e1sp\u00e1r versei, p\u00e9ld\u00e1t adva a t\u00f6rhetetlen gerincr\u0151l. Egyik utols\u00f3 nyilatkozat\u00e1ban ezt mondta: \u201eF\u00e9lek, \u00e9n m\u00e1r nem \u00e9rem meg a visszat\u00e9rt diktat\u00fara buk\u00e1s\u00e1t.”<\/p>\n
1990 ut\u00e1n, b\u00e1r megkapott sz\u00e1mos d\u00edjat, melyeket eddig megtagadtak t\u0151le, magas szakmai \u00e9s politikai kit\u00fcntet\u00e9sek birtokosa lett, mindez nem feledtette vele azt a csal\u00f3d\u00e1st, mely abb\u00f3l a felismer\u00e9sb\u0151l fakadt, hogy a rendszerv\u00e1ltoz\u00e1s cs\u00fafot \u0171z\u00f6tt a szebb \u00e9s igazabb j\u00f6v\u0151t s\u00f3v\u00e1rg\u00f3 elk\u00e9pzel\u00e9seinkb\u0151l, \u00e1lmainkb\u00f3l, \u00e9s hogy mindaz, ami r\u00e1nk z\u00fadult, a magyar t\u00e1rsadalom szellemi \u00e9s anyagi kifoszt\u00e1s\u00e1hoz vezetett.
\u201eAz \u0151 \u00e9lete \u00e9s m\u0171ve p\u00e9lda \u00e9s m\u00e9rt\u00e9k volt a magyar gy\u00e1vas\u00e1ggal, ellens\u00e9gesked\u00e9ssel, visz\u00e1lykod\u00e1ssal, kishit\u0171s\u00e9ggel, \u00f6npuszt\u00edt\u00e1ssal, \u00f6nfelad\u00e1ssal szemben. \u00dagy volt rendk\u00edv\u00fcli ember \u00e9s m\u0171v\u00e9sz, hogy semmi m\u00e1st nem tett, mint amit term\u00e9szetes k\u00f6teless\u00e9g\u00e9nek tudott minden id\u0151ben, \u00edgy v\u00e1lt az emberi tisztess\u00e9g \u00e9s b\u00e1tors\u00e1g p\u00e9ld\u00e1j\u00e1v\u00e1. Bizonys\u00e1g arra, hogy a mai vil\u00e1g kih\u00edv\u00e1saival szemben\u00e9zve is \u00e9p\u00edthet\u0151 ir\u00e1nymutat\u00f3 \u00e9letm\u0171, \u00e9s meg\u0151rizhet\u0151 a szem\u00e9lyis\u00e9g \u00e9ps\u00e9ge, tisztas\u00e1ga.”- e szavakkal b\u00facs\u00fazott a k\u00f6lt\u0151 ravatal\u00e1n\u00e1l G\u00f6r\u00f6mbei Andr\u00e1s.
A k\u00f6lt\u00e9szet nagy t\u00e9m\u00e1i a sz\u00fclet\u00e9s, a hal\u00e1l, a szerelem, k\u00f6zte a boldogs\u00e1g – mondta egyszer a k\u00f6lt\u0151. A hal\u00e1lt sokszor megverselte, az elm\u00fal\u00e1s t\u00e9m\u00e1ja a kezdetekt\u0151l jelen van k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9ben. \u201eTudom, \/ nagy ny\u00e1ri d\u00e9lut\u00e1n lesz, \/ f\u00fclledt, meleg, es\u0151ut\u00e1ni, \/ \u00e9s hirtelen zuhan\u00f3, sosemhallott \/ red\u0151ny mondatokra \u00e9brednek \/ a versek a k\u00f6lt\u0151 agy\u00e1ban, \/ de m\u00e1r hi\u00e1ba, hi\u00e1ba minden, \/ elj\u0151 akkor v\u00e1ratlanul…” Elm\u00fal\u00e1s, sz\u00fclet\u00e9s \u00e9s hal\u00e1l k\u00f6z\u00f6tt egy kis \u00e9let, a keres\u0151 \u00e9s v\u00edv\u00f3d\u00f3 ember, elt\u00e1volod\u00e1s \u00e9s visszatal\u00e1l\u00e1s, s azt\u00e1n v\u00e9g\u00fcl az \u00edr\u00f3asztal\u00e1n megtal\u00e1lt legutols\u00f3 sorok a megb\u00e9k\u00e9l\u00e9sr\u0151l, az elnyert kegyelemr\u0151l: \u201eSzerethetett engem az Isten \/ mert teremtm\u00e9ny\u00e9nek \/ engem is elfogadott \/ s\u00e1rb\u00f3l-agyagb\u00f3l ap\u00e1m s any\u00e1m \u00e1lmaib\u00f3l.”<\/p>\n
Nagytilaj kicsiny temet\u0151j\u00e9ben a magas jegeny\u00e9k f\u00f6l\u00e9 sz\u00e1ll Sebesty\u00e9n M\u00e1rta hangj\u00e1n az archaikus cs\u00e1ng\u00f3 sirat\u00f3\u00e9nek, nyitogatja az \u00e9gi ablakokat, s csendes\u00edti a sz\u00edveket. B\u00e9rbaltav\u00e1r, Nagytilaj \u00e9s a magyar l\u00e1thatatlan haza gy\u00e1szol\u00f3i utols\u00f3 \u00fatj\u00e1ra k\u00eds\u00e9rik a k\u00f6lt\u0151t. A s\u00edrn\u00e1l felhangz\u00f3 \u0151si himnusz e f\u00f6ld fi\u00e1nak nev\u00e9ben is sz\u00f3l: \u201eMagyarorsz\u00e1gr\u00f3l, \u00e9des haz\u00e1nkr\u00f3l, ne feledkezz\u00e9l el szeg\u00e9ny magyarokr\u00f3l” B\u00e1tor\u00edt\u00f3an id\u00e9zz\u00fck magunkban sorait: \u201e .. .a rem\u00e9ny sohasem meghal\u00f3, \/ ha minden utols\u00f3 szalmasz\u00e1l \/ ABB\u00d3L A J\u00c1SZOLB\u00d3L VAL\u00d3.”<\/p>\n