EML\u00c9KSOROK NAGY G\u00c1SP\u00c1RR\u00d3L<\/p>\n
H\u00e1nyszor de h\u00e1nyszor elmondod \/ \u00f6r\u00f6kre… mind\u00f6r\u00f6kre… kedd!\/ Csak ez a nap \u0151rzi meg neved \/ m\u00e1r hal\u00e1lodat is r\u00e1b\u00edzhatod. – \u00edrja 1956 F\u00e9nyl\u0151 arcai<\/span> c\u00edm\u0171 hosszabb k\u00f6ltem\u00e9ny\u00e9ben, 1956 okt\u00f3ber 23-ra eml\u00e9kezve, amely keddi napra esett. Amikor a k\u00f6nyv nyomd\u00e1ba ker\u00fclt, 2006. \u00e1prilis 24-\u00e9n, a k\u00f6lt\u0151 m\u00e9g nem tudott betegs\u00e9g\u00e9r\u0151l. 2007. janu\u00e1r 16-\u00e1n, KEDDEN temett\u00fck Nagytilajban, (Vas megyei falu) f\u00f6ldm\u00edves sz\u00fclei: Nagy G\u00e1sp\u00e1r \u00e9s Kelemen Erzs\u00e9bet mell\u00e9. Sokat s\u00edrtunk titokban m\u00e1jus k\u00f6zepe \u00f3ta, mi\u00f3ta megtudtuk a diagn\u00f3zist: hasny\u00e1lmirigyr\u00e1k; \u00e9s sokan, sokat im\u00e1dkoztunk \u00e9rte, h\u00e1tha megmarad nek\u00fcnk. Sok mindenre b\u00fcszke vagyok vele kapcsolatban, de tal\u00e1n legjobban egy autogr\u00e1f k\u00f6nyvaj\u00e1nl\u00e1s\u00e1ra, melyet Ezredv\u00e1lt\u00f3 s\u0171r\u0171 \u00e9vek<\/span> c\u00edm\u0171 k\u00f6tet\u00e9be \u00edrt sz\u00e1momra: Heltai B\u00e1lintnak r\u00e9gi bar\u00e1ts\u00e1ggal aj\u00e1nlom: \u201eMert a legnagyobb b\u00e1tors\u00e1g \/ a rem\u00e9ny e delejes\/ \u00e9v\u00fclhetetlen statik\u00e1ban \/ \u00e9s olykor a csep\u00fclt j\u00f3zans\u00e1g \/ a legf\u0151bb h\u0151si \u00e1llapot \/ mikor m\u00e1r minden veszni l\u00e1tszik \/ Isten ad m\u00e9g egy utols\u00f3 lapot.” Nagy G\u00e1sp\u00e1r. <\/span>(Az id\u00e9zet – Ezredv\u00e1lt\u00f3 sorok Illy\u00e9s Gyula epit\u00e1fium\u00e1hoz<\/span> c\u00edm\u0171 k\u00f6ltem\u00e9ny\u00e9b\u0151l val\u00f3.) 2005. \u00e1prilis 9-\u00e9n, iskol\u00e1nk fenn\u00e1ll\u00e1s\u00e1nak 50. \u00e9vfordul\u00f3j\u00e1t \u00fcnnepelte. Nagy G\u00e1sp\u00e1r volt az egyik d\u00edszvend\u00e9g\u00fcnk. Felk\u00e9r\u00e9s\u00fcnkre \u00edrt Pet\u0151fi S\u00e1ndor: Az apostol\u00e1r\u00f3l egy az\u00f3ta, m\u00e1r nyugodtan mondhatjuk, elh\u00edres\u00fclt, sokat id\u00e9zett essz\u00e9t – \u201eTe nem magadnak, \/ Te m\u00e1soknak sz\u00fclett\u00e9l!<\/span>” c\u00edmmel, melyet maga olvasott f\u00f6l \u00fcnnepi tudom\u00e1nyos \u00fcl\u00e9sszakunkon. Megjelent a gimn\u00e1zium jubileumi \u00e9vk\u00f6nyv\u00e9ben, a Hitel 2005. 6, sz\u00e1m\u00e1ban, v\u00e9g\u00fcl K\u00f6zelebb az \u00e9letemhez c\u00edm\u0171 essz\u00e9 \u00e9s dokumentumgy\u0171jtem\u00e9ny\u00e9ben (Szeged, 2005. Tiszat\u00e1j k\u00f6nyvek sorozat\u00e1ban. 148-156. l.) Az apostol k\u00f6telez\u0151 olvasm\u00e1ny, \u00e9retts\u00e9gi t\u00e9tel. Itt, ebben az iskol\u00e1ban k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, mell\u00e9 tehetj\u00fck Nagy G\u00e1sp\u00e1r tanulm\u00e1ny\u00e1t, amely els\u0151sorban nek\u00fcnk \u00edr\u00f3dott. Hatalmas anyagismerettel, olyan m\u00e9lyen felt\u00e1rja Pet\u0151fi S\u00e1ndor 1848. j\u00faliusi-augusztusi lelki\u00e1llapot\u00e1t, a k\u00e9t h\u00f3nap t\u00f6rt\u00e9nelmi esem\u00e9nyeivel \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sben, ahogyan m\u00e9g senki sem. \u00c9s azt, hogy hogyan v\u00e1lik a k\u00f6lt\u0151-apostol a m\u0171 elej\u00e9t\u0151l a v\u00e9g\u00e9ig a l\u00e9lek n\u00e9lk\u00fcli s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g (\u201eOlyan fekete a vil\u00e1g \/ Mint a kib\u00e9rlett lelkiismeret”) rem\u00e9nytelen keser\u0171s\u00e9g\u00e9t\u0151l indulva, ism\u00e9t \u201ea Rem\u00e9ny helytart\u00f3j\u00e1v\u00e1” \u201eKicsiny t\u0171z vagyok a haza \u00e9j\u00e9ben, de t\u0171z vagyok; s csak egy sz\u00f3t olvashat a nemzet a sors k\u00f6nyv\u00e9b\u0151l f\u00e9nyemn\u00e9l, de ez az egy sz\u00f3 a rem\u00e9ny!” Tartsuk napirenden ezt az essz\u00e9t, hiszen Az apostolt \u00e9vr\u0151l \u00e9vre tan\u00edtjuk, tanulj\u00e1tok, vizsg\u00e1ztok \u00e9s vizsg\u00e1ztatunk bel\u0151le – m\u00e9g \u00e9kesebb\u00e9 v\u00e1lik a remekm\u0171, ha irodalmat irodalommal szeml\u00e9ltet\u00fcnk…
Az egyik legnagyobb magyar kort\u00e1rs-l\u00edrikus t\u00e1vozott k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk. Jobb (nem k\u00f6nnyebb!) \u00e9letem lett az\u00f3ta, mi\u00f3ta \u0151t megismertem, \u00e9s k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9vel foglalkozni kezdtem. \u00dagy hiszem, ezzel nem vagyok egyed\u00fcl. „Remete kereszt\u00e9ny \/ Bakony bujdos\u00f3ja \/ magyari \u00faj hitnek \/ kov\u00e1sza \u00e9s s\u00f3ja.” … \u201evelencei benc\u00e9s \/ sz\u00edve tiszta zeng\u00e9s.\/ – \u00edrja Szent Gell\u00e9rtr\u0151l Symphonia Ungarorum<\/span> c\u00edm\u0171 versciklus\u00e1ban. ‘Pannonhalmi benc\u00e9s’ – alak\u00edtom \u00e1t verssor\u00e1t, az \u0151 szem\u00e9ly\u00e9re alkalmazva.
Nagy G\u00e1sp\u00e1r 1949. m\u00e1jus 4-\u00e9n sz\u00fcletett B\u00e9rbaltav\u00e1ron (a m\u00e1r eml\u00edtett Nagytilaj mellett). M\u00e9lyen vall\u00e1sos f\u00f6ldm\u00edves csal\u00e1dba sz\u00fcletett bele – gyermekkora \u00e9s a Pannonhalmi Benc\u00e9s Gimn\u00e1zium \u00e9lete meghat\u00e1roz\u00f3 \u00e9lm\u00e9nyei. A Szombathelyi F\u0151iskola n\u00e9pm\u0171vel\u00e9s-k\u00f6nyvt\u00e1r szak\u00e1n kap diplom\u00e1t 1971-ben. Budapesti fi\u00f3kk\u00f6nyvt\u00e1rak a munkahelyei, majd a Magyar \u00edr\u00f3k Sz\u00f6vets\u00e9g\u00e9nek k\u00f6nyvt\u00e1rosa \u00e9s els\u0151 v\u00e1lasztott titk\u00e1ra.
Tehets\u00e9ge k\u00f6zismert, de pannonhalmi \u00e9retts\u00e9gij\u00e9t\u0151l kezdve a hatalom ellens\u00e9get sejt benne \u00e9s ahol lehet, mell\u0151z\u00e9sben \u00e9s g\u00e1ncsban van r\u00e9sze. A hatalomnak nem kell csal\u00f3dnia benne: \u0151 r\u00fagja fel legl\u00e1tv\u00e1nyosabban az akkor fenn\u00e1ll\u00f3 politikai rendszer \u00e9s az \u00edr\u00f3t\u00e1rsadalom hallgat\u00f3lagos kompromisszum\u00e1t – a kimondhat\u00f3s\u00e1g hat\u00e1r\u00e1t a rendszert\u0151l kapott el\u0151ny\u00e9t m\u00e1r nem l\u00e9pj\u00fck \u00e1t. Sz\u00e1monk\u00e9ri Nagy Imre kiv\u00e9gz\u00e9s\u00e9t az akkor uralkod\u00f3 gyikosokt\u00f3l, 1956 mor\u00e1lis p\u00e9ld\u00e1j\u00e1t \u00e1ll\u00edtja a magyar t\u00e1rsadalom el\u00e9, \u00e9s \u201eholmi” betlehemi j\u00e1szolt emleget makacsul 1978-\u00f3ta verseiben. H\u00e1romgyermekes csal\u00e1dapa, ez\u00e9rt kir\u00fag\u00e1sok, elkobz\u00e1sok, lev\u00e1lt\u00e1sok, szilenciumok \u00e9rz\u00e9kenyen \u00e9rintik, de l\u00e9nyeg\u00e9ben nem tudnak mit csin\u00e1lni vele, szel\u00edd \u00e9s t\u00f6rv\u00e9nytisztel\u0151 ember, \u00e9s mindezt a k\u00f6lt\u00e9szet nyelv\u00e9n teszi, amit csak az \u00e9rt, aki a nyelvi \u00e9s irodalmi m\u0171velts\u00e9g alapjait val\u00f3ban elsaj\u00e1t\u00edtotta. \u201eAngyalarccal robbant f\u00f6l hazugs\u00e1gokat” id\u00e9zi G\u00f6r\u00f6mbei Andr\u00e1s Cso\u00f3ri S\u00e1ndort, r\u00f3la sz\u00f3lv\u00e1n. \u00c9s ezt el\u00e9g sokszor teszi. „Ne f\u00e9ljetek…!” \u00edrja \u0151 is, (\u201ePedig f\u00e9lhettek volna b\u0151ven! \/ Ahogy mondani szok\u00e1s: \/ lehetett volna f\u00e9lnival\u00f3juk, \/ hiszen a kir\u00e1ly Her\u00f3des \/ reggelt\u0151l estig elhat\u00e1rol\u00f3dott.”) B\u00e1r J\u00e1nos P.<\/span> rejt\u00e9lyes c\u00edm\u0171 vers\u00e9t a k\u00f6lt\u0151 makacsul Pilinszky J\u00e1nosra magyar\u00e1zza, mi az\u00e9rt tudjuk, hogy az, aki az angyali sz\u00f3zatot ez id\u0151 t\u00e1jt feler\u0151s\u00edtette, annak szint\u00e9n ez a monogramja. Az irodalom mindig t\u00f6bb\u00e9rtelm\u0171.<\/p>\n
A mi iskol\u00e1nk is b\u00fcszke lehet r\u00e1, tal\u00e1n jobban mint m\u00e1sok. K\u00e9tszer is j\u00e1rt n\u00e1lunk. El\u0151sz\u00f6r 2000 m\u00e1rcius\u00e1ban szabadegyetemi el\u0151ad\u00e1s keret\u00e9ben besz\u00e9lgethett\u00fcnk vele. G\u00f6r\u00f6mbei Andr\u00e1s, akkor a debreceni egyetem rektora, Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9nek legkiv\u00e1l\u00f3bb ismer\u0151je seg\u00edtett akkor nek\u00fcnk a f\u00e9lk\u00e9sz\u00fcl\u00e9sben \u00e9s a tanul\u00f3k felk\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9ben: k\u00e9r\u00e9s\u00fcnkre elfaxolta nek\u00fcnk Nagy G\u00e1sp\u00e1r \u00e1ltala legfontosabbnak tartott negyven vers\u00e9nek a c\u00edm\u00e9t, amelyeket els\u0151sorban aj\u00e1nl az ifj\u00fas\u00e1g \u00e9s olvas\u00f3k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g figyelm\u00e9be – \u00edgy a M\u00e1r gondolhatott; M\u00e1jusi-kar\u00e1csonyban; St\u00e1ci\u00f3-j\u00e1r\u00e1s; Szabad\u00edt\u00f3t mondani; Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 b\u0171nt; Csak n\u00e9zem Olga Korbutot<\/span> (ez a \u201eSZALT\u00d3SZABADS\u00c1G” -verse); A Fi\u00fa napl\u00f3j\u00e1b\u00f3l; Z\u00f3naid\u0151; Zbigniew Herbert eml\u00e9k\u00e9re<\/span>; stb.) Mind a negyvenet nagy p\u00e9ld\u00e1nysz\u00e1mban sokszoros\u00edttattuk, \u00e9s tanulm\u00e1nyoztattuk a di\u00e1kokkal. \u00dagy ment akkor el k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk, hogy t\u00f6bb \u00e9rdekl\u0151d\u0151 hallgat\u00f3j\u00e1t meggy\u0151zte arr\u00f3l: \u00e9rdemes a foly\u00f3iratok megjelen\u00e9s\u00e9re v\u00e1rni, a kort\u00e1rsirodalomnak van \u00fajb\u00f3l (faj)s\u00falyos mondanival\u00f3ja a t\u00e1rsadalom \u00e9s egy\u00e9n sz\u00e1m\u00e1ra. A n\u00e1lunk lezajlott irodalmi d\u00e9lut\u00e1n ut\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny nappal mind \u0151, mind G\u00f6r\u00f6mbei Andr\u00e1s Kossuth-d\u00edjat kaptak.<\/p>\n
A k\u00f6lt\u0151 rendszerv\u00e1ltoz\u00e1s ut\u00e1ni sz\u00f3kimond\u00e1sa, egyre b\u0151v\u00fcl\u0151 \u00e9letm\u0171ve ugyanolyan jelent\u0151s \u00e9s sz\u00e9p, mint a kor\u00e1bbi. Csak a kifejezend\u0151 val\u00f3s\u00e1g lett bonyolultabb. De \u0151 soha utat nem t\u00e9vesztett – sem az ember\u00e9let \u00fatj\u00e1nak fel\u00e9n, sem elej\u00e9n, sem v\u00e9g\u00e9n. Mindv\u00e9gig megmegmaradt a keskeny \u00f6sv\u00e9nyen. G\u00e1sp\u00e1r! Mi\u00e9rt \u00e9rezz\u00fck \u00fagy, hogy nem ment\u00e9l el?<\/p>\n