NAGY G\u00c1SP\u00c1R V\u00c1LOGATOTT \u00c9S \u00daJ VERSEI<\/p>\n
N\u00e9mi el\u00e9gt\u00e9tellel vehetj\u00fck k\u00e9zbe a k\u00f6lt\u0151 \u00faj k\u00f6tet\u00e9t. A 245. oldalon ott van az az elh\u00edres\u00fclt vers, mely\u00e9rt oly sokan \u201ea hont kivont szably\u00e1val” \u00f3vt\u00e1k Nagy G\u00e1sp\u00e1r ellen. De A Fi\u00fa napl\u00f3j\u00e1b\u00f3l <\/span>mellett itt olvashat\u00f3 az \u00d6r\u00f6kny\u00e1r: elm\u00faltam 9 \u00e9ves<\/span> is. 1983-ban sem volt \u00e9s most sem neh\u00e9z f\u00f6lfedezni benne Nagy Imre monogramj\u00e1t. S itt van a Szerettem az \u0151szi n\u0151ket<\/span>, mely k\u00f6tetben ugyan nem el\u0151sz\u00f6r jelenik meg, \u00e1m az \u00f6sszn\u00e9pi amn\u00e9zia annyira tal\u00e1n nem hatalmasodott el, hogy ne eml\u00e9kezn\u00e9nk arra az id\u0151re, amikor politikusok elemezt\u00e9k ezt a verset. \u201eSzerettem az \u0151szi n\u0151ket \/ gy\u00fcm\u00f6lcsillattal j\u00f6v\u0151ket \/ \u00e9rett szeptembered\u0151ket \/ hajnali k\u00f6dbe t\u0171n\u0151ket \/ az okt\u00f3beri lobog\u00f3kat \/ novemberben elhagy\u00f3kat” – vajon a lobog\u00f3 itt mell\u00e9kn\u00e9v vagy f\u0151n\u00e9v? A n\u0151kre vonatkozik-\u00e9 vagy m\u00e1sra? Erre is, arra is – mondhatn\u00e1nk, mivel a j\u00f3 vers polif\u00f3ni\u00e1ja t\u00f6bbf\u00e9le \u00e9rtelmez\u00e9sre ad lehet\u0151s\u00e9get.
\u201eMost k\u00e9ne sz\u00fcletni” – \u00edrja a negyven\u00e9ves k\u00f6lt\u0151. Keser\u0171s\u00e9g \u00e9s rem\u00e9ny van ebben. Keser\u0171s\u00e9g, mert az elm\u00falt \u00e9vtizedekben \u00e9ppen a legszentebb dolgok \u00e1rultattak el. A kor a legf\u0151bb \u00e9rt\u00e9keket sodorta vesz\u00e9lybe. S k\u00f6zben egyre fogyatkozott a j\u00f6v\u0151. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen annak a nemzed\u00e9knek a j\u00f6v\u0151je, amelyik \u00e9ppen akkor l\u00e9pett a feln\u0151tt korba, amikor hossz\u00fa id\u0151re elveszett a dolgok jav\u00edthat\u00f3s\u00e1g\u00e1nak a hite. Ez\u00e9rt m\u00f3dos\u00edtja egy budai iv\u00f3ban Ady Endre hajdani h\u00edres sor\u00e1t: \u201erohadunk a forradalomban” (Helyzetdal, bor\u00edt\u00e9kban<\/span>), Az alap\u00e9lm\u00e9ny – a botr\u00e1nyt kavar\u00f3kban is – a megcsalatotts\u00e1g, a dezill\u00fazi\u00f3. T\u00e9ved, aki izg\u00e1ga, l\u00e1zad\u00f3, offenz\u00edv magatart\u00e1sra gondol. V\u00e9dekez\u00e9s ez a jav\u00e1b\u00f3l. Nagy G\u00e1sp\u00e1r visszavonul a k\u00f6lt\u00e9szetbe, mert a szavak infl\u00e1ci\u00f3ja idej\u00e9n itt, \u00e9s csak itt l\u00e1tja megval\u00f3s\u00edthat\u00f3nak az emberi auton\u00f3mi\u00e1t, a hazugs\u00e1g n\u00e9lk\u00fcli l\u00e9tez\u00e9st. Nem v\u00e9letlen, hogy ez a becsapotts\u00e1g \u00e9s el\u00e1rultat\u00e1s m\u00e1sokn\u00e1l, p\u00e9ld\u00e1ul a Nagy G\u00e1sp\u00e1rral oly rokon Utassyn\u00e1l is nagy er\u0151vel sz\u00f3lal meg: \u201eGy\u0151zelem?! Harminc ez\u00fcsttel gy\u0151ztek! \/ \u00c9nekelem h\u00e1t: jud\u00e1s id\u0151 ez” (Hitfogyatkoz\u00e1s<\/span>). Kezdett\u0151l jelen van ez az \u00e9lm\u00e9ny Nagy G\u00e1sp\u00e1r l\u00edr\u00e1j\u00e1ban is. A J\u00e9zus-p\u00e1rhuzam, a bibliai utal\u00e1sok gazdag rendszere m\u00e1r a Koronat\u0171z<\/span> (1975) verseiben megfigyelhet\u0151: pl. \u201emikor igazam szegekre cser\u00e9lik” (Am\u00edg a b\u00f6lcsek ide\u00e9rnek<\/span>). Vagy az Egyetlen \u00e9let\u00fcnk<\/span> c\u00edm\u0171 versben: \u201ekrisztusi korban elj\u00f6n az este, \/ riad\u00f3t cs\u00f6r\u00f6g j\u00fad\u00e1sok b\u0151ez\u00fcstje”. Sz\u00fclet\u00e9s\u00e9t is Betlehem f\u00e9ny\u00e9be emeli: \u201eSz\u0151l\u0151bont\u00e1skor, m\u00e1jusi-kar\u00e1csonyban \/ foltos szalmazs\u00e1k f\u00f6l\u00e9 lesz\u00e1llt az angyal.” (M\u00e1jusi-kar\u00e1csonyban<\/span>) \u201eA k\u00f6lt\u0151i szem\u00e9lyis\u00e9g – \u00edrja G\u00f6r\u00f6mbei Andr\u00e1s a korai versekr\u0151l – \u00f6nmaga p\u00e1rhuzamak\u00e9nt gyakran J\u00e9zust id\u00e9zi meg, de a ma sz\u00fcletettet, akinek a versbeli alakj\u00e1hoz egyszerre f\u0171z\u0151dik a megv\u00e1lt\u00f3i lehet\u0151s\u00e9g \u00e9s a pillanatnyi v\u00e9dtelen gyermeks\u00e9g, par\u00e1nyis\u00e1g, kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1g\u00e1nak k\u00e9pzete.” \u00c1m ez az anal\u00f3gia k\u00e9s\u0151bb egyre ink\u00e1bb egy m\u00e1sfajta, az \u00e1rul\u00f3kkal szembeni v\u00e9dtelens\u00e9g kifejez\u00e9s\u00e9re alkalmas. A Hit-tan<\/span>ban a \u201ef\u00f6ldi p\u00f6r\u00f6k” ellen\u00e9ben \u201ea hallgat\u00e1s aranyr\u00f6geit”, \u201eaz \u00e1rul\u00e1s sz\u00ednez\u00fcstjeit” emlegeti. Vagy: \u201ehisz m\u00e9g csak 33 vagy, \/ naiv Krisztusk\u00e9nt f\u00fcggsz” (Noli tangere!<\/span>) A Tizenn\u00e9gy \u00e1prilisi sor<\/span>ban m\u00e1r egy\u00fctt van J\u00e9zus \u00e9s J\u00fad\u00e1s, a \u201eravasz sz\u00f3lamokba sz\u00e9d\u00fclt f\u00e9nyes \u00e1rul\u00e1s”. A v\u00e1logatott k\u00f6tetben nem szerepel, de a Kibiztos\u00edtott besz\u00e9d<\/span>ben (1987) olvashat\u00f3 az ugyancsak a J\u00fad\u00e1s-mot\u00edvumra \u00e9p\u00fcl\u0151 \u00c9s egy se<\/span>…: \u201eSzavaikat \/ becsomagolj\u00e1k \/ beg\u00f6ngy\u00f6lik \/ sz\u00ednez\u00fcst\u00f6z\u00f6tt \/ harminc r\u00e9teg\u0171 \/ f\u00f3li\u00e1ba…” Ez a vers az Alf\u00f6ldben (1986\/3) visszhangtalan maradt. Ann\u00e1l nagyobb h\u00e1bor\u00fas\u00e1g t\u00e1madt a k\u00f6vetkez\u0151 sorokb\u00f3l: \u201e.. .\u00e9s a csillagos estben ott susog imm\u00e1r harminc \/ \u00e9vgy\u0171r\u0171j\u00e9vel a dr\u00e1ga j\u00fad\u00e1sfa…” (Tiszat\u00e1j, 1986\/6).
A Fi\u00fa napl\u00f3j\u00e1b\u00f3l<\/span>, mely az adott politikai konstell\u00e1ci\u00f3ban n\u00e9melyek szerint a rendszer legitimit\u00e1s\u00e1t k\u00e9rd\u0151jelezte meg, a Messi\u00e1s-p\u00e1rhuzam fel\u0151l k\u00f6zel\u00edthet\u0151 \u00e9s magyar\u00e1zhat\u00f3. A vers nem politikai alleg\u00f3ria, a \u201ej\u00fad\u00e1sfa” nem az elm\u00falt \u00e9vtizedek n\u00e9vad\u00f3j\u00e1nak portr\u00e9ja (a n\u00f6v\u00e9nyi vil\u00e1gb\u00f3l vett jel\u00f6l\u0151h\u00f6z semmik\u00e9ppen sem t\u00e1rs\u00edthatunk jel\u00f6ltk\u00e9nt szem\u00e9lyt), hanem a kor szimb\u00f3luma. Igaz, a \u201eharmincez\u00fcstk\u00f6d\u0151” kor a konszolid\u00e1ci\u00f3 b\u00e9k\u00e9j\u00e9t is megrothasztotta, \u00e9s erk\u00f6lcsi v\u00e1ls\u00e1got id\u00e9zett el\u0151. Kett\u00e9v\u00e1lt az ide\u00e1l \u00e9s a val\u00f3s\u00e1g, maradt \u201ea d\u00f6gszag: a telet\u00f6m\u00f6tt \/ gyomor b\u00e9kess\u00e9ge meg az \u00edg\u00e9retekkel megtelt \/ szemek \/ t\u00f3csaf\u00e9nye \u00e9s f\u00e9nytelen hom\u00e1lya…” A versben emlegetett \u201emaszkab\u00e1l” pedig arra a megal\u00e1z\u00f3 proced\u00far\u00e1ra utal, melynek v\u00e9g\u00e9n a k\u00f6lt\u0151t f\u00f6lmentett\u00e9k \u00edr\u00f3sz\u00f6vets\u00e9gi titk\u00e1ri tiszts\u00e9ge al\u00f3l. A lev\u00e1lt\u00e1s oka \u00e9ppen a Nagy Imre-vers volt, melyet a hivataloss\u00e1g veszedelmes \u201eb\u00f6kversnek” min\u0151s\u00edtett. A l\u00edrai h\u0151s e kisszer\u0171 \u00e9s elvakult elj\u00e1r\u00e1s ut\u00e1n \u00e9rzi \u00fagy, hogy \u201efele-bar\u00e1tai” is elhagyt\u00e1k, elfordultak t\u0151le. (Vajon hol voltak akkor a mai b\u00e1trak?) A vers zaklatotts\u00e1ga, megiramod\u00f3, majd elcsukl\u00f3 hangja a l\u00e9lek megrend\u00fclts\u00e9g\u00e9vel, a vallom\u00e1s, a napl\u00f3 szem\u00e9lyess\u00e9g\u00e9vel magyar\u00e1zhat\u00f3. A Krisztus-metafora \u00edgy az egyik leggyakoribb \u00f6nstiliz\u00e1ci\u00f3t revel\u00e1lja Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9ben. A l\u00e9lek\u00e1llapotot, a szem\u00e9lyes \u00e9s kollekt\u00edv megcsalatotts\u00e1g miatti f\u00e1jdalmat \u00e9rz\u00e9kelteti az egyes sz\u00e1m els\u0151 \u00e9s az \u00f6nmegsz\u00f3l\u00edt\u00f3 m\u00e1sodik szem\u00e9ly v\u00e1ltogat\u00e1sa is.
A hagyom\u00e1nyhoz, a p\u00e9ldaemberekhez \u00e9s eszm\u00e9nyeikhez val\u00f3 viszony \u00e1lland\u00f3 versforr\u00e1s Nagy G\u00e1sp\u00e1rn\u00e1l. Pontosan \u00e9rzi a latin mond\u00e1s, az ex nihilo nihil<\/span> (semmib\u0151l semmi) igaz\u00e1t. El\u0151zm\u00e9nyek n\u00e9lk\u00fcl egy\u00e9bk\u00e9nt m\u00e9g a hagyom\u00e1nnyal \u00e9lesen szembefordul\u00f3kn\u00e1l sem lehet m\u0171alkot\u00e1s. Nagy G\u00e1sp\u00e1r viszont tudatosan folytatja azt az \u00f6r\u00f6ks\u00e9get, amit We\u00f6res, J\u00e9kely, Nagy L\u00e1szl\u00f3 \u00e9s Kormos hagyott h\u00e1tra. A n\u00e9vsor is jelzi, hogy a k\u00f6lt\u0151 a k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le t\u00f6rekv\u00e9sek asszimil\u00e1l\u00e1s\u00e1t\u00f3l sem idegenkedik. Nagy L\u00e1szl\u00f3 s\u00falyos gondolatis\u00e1ga, pattan\u00e1sig fesz\u00fclt szenved\u00e9lye, J\u00e9kely Zolt\u00e1n el\u00e9gi\u00e1ja \u00e9s melank\u00f3li\u00e1ja, We\u00f6res S\u00e1ndor \u00e9s Kormos Istv\u00e1n oldottabb \u00e9s j\u00e1t\u00e9kosabb hajlamai – Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6lt\u00e9szete mindegyikb\u0151l meg\u0151riz valamit. A k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi trad\u00edci\u00f3t \u00fagy tartja meg, hogy pillanatra sem keveredik a l\u00edrai h\u0151s t\u00fal\u00e9rt\u00e9kel\u00e9s\u00e9nek gyan\u00faj\u00e1ba. Domokos M\u00e1ty\u00e1s tal\u00e1l\u00f3 megjegyz\u00e9se szerint a babitsi \u201etakart seb” katarzisa ez. A j\u00e1t\u00e9kkal, ir\u00f3ni\u00e1val eltakart, metafor\u00e1kba rejtett f\u00e1jdalom, \u00e9s nem a \u201efestett v\u00e9rz\u00e9s” l\u00edrikusa Nagy G\u00e1sp\u00e1r. 1968 \u00e9s 1989 k\u00f6z\u00f6tt sz\u00fclettek ezek a versek, s tudjuk, ezekben az id\u0151kben a kimond\u00e1s a k\u00e9pes besz\u00e9d rejtjelei n\u00e9lk\u00fcl aligha volt elk\u00e9pzelhet\u0151. De ami akkor k\u00e9nyszernek t\u0171nt, arr\u00f3l t\u00e1n most, a megv\u00e1ltozott helyzetben der\u00fcl ki, hogy az igazi irodalom felt\u00e9tele. A magukat mutogat\u00f3 \u201eh\u0151si gladi\u00e1torok” (Babits szavai ezek is) hangoskod\u00e1sa ez\u00e9rt marad meg az egyedi \u00e9s az esetleges szintj\u00e9n.
Az egyik ars poetic\u00e1nak is f\u00f6lfoghat\u00f3 versben (Csak n\u00e9zem Olga Korbutot<\/span>…) tal\u00e1ljuk e sorokat: \u201ehiszen bemutathatn\u00e1d te is \/ a k\u00f6lt\u00e9szet minden tr\u00fckkjeit \/ az egynapos csod\u00e1t a konkr\u00e9tvers \u00e9s \/ sz\u00f6vegek sor\u00e1t \/ \u00e1tverhetn\u00e9d a \/ semmi szigony\u00e1t \/ a ban\u00e1lis nagyhalon”. \u00dagy \u00e9rzi, \u201ea k\u00f6lt\u00e9szet a t\u00f6bbf\u00e9le megnemk\u00f6zel\u00edt\u00e9s l\u00e1tv\u00e1nyos eszk\u00f6zeivel kussol a l\u00e9nyegr\u0151l…” (T\u00e1virat K\u00e1ny\u00e1di S\u00e1ndornak Kolozsv\u00e1rra, a Horea 48-ba<\/span>) Nem \u00e9n bloc a modern k\u00f6lt\u00e9szett\u0151l, hanem a k\u00e1sahegynek tetsz\u0151 sz\u00f6vegvers-d\u00f6mpingt\u0151l, a lehangol\u00f3an \u00fcres man\u00edrokt\u00f3l, a m\u00e9lynek l\u00e1tsz\u00f3 filoz\u00f3fiai mutatv\u00e1nyokt\u00f3l hat\u00e1rolja el mag\u00e1t. Azokt\u00f3l a roppant el\u0151kel\u0151 \u00e9s ezoterikus t\u00f6rekv\u00e9sekt\u0151l, melyr\u0151l oly gyakran kider\u00fcl, bizony \u00fcres di\u00f3 az eg\u00e9sz. Nagy G\u00e1sp\u00e1r val\u00f3j\u00e1ban nem tagadja meg a l\u00edra hagyom\u00e1nyos formaelveit, nem fordul vel\u00fck szembe l\u00e1tv\u00e1nyosan. T\u00f6bbnyire megvan a ritmus, a r\u00edm, a str\u00f3faszerkezet. Olykor azonban maga is pr\u00f3b\u00e1lja sz\u00e9tfesz\u00edteni a versszer\u0171s\u00e9g kereteit. Ilyen p\u00e9ld\u00e1ul az \u00c9vTiZeDhAt\u00c1rH\u00edD<\/span>, a K\u00fat <\/span>vagy Az un. nyelvkritikus k\u00f6lt\u00e9szet manifesztum\u00e1nak rekonstru\u00e1l\u00e1sa eredeti d\u00e1nb\u00f3l \u00e9s honi sajt(\u00f3)b\u00f3l<\/span>. Mer\u00e9sz enjambement-okat alkalmaz, a vers tipogr\u00e1fiai elrendez\u00e9s\u00e9ben rejl\u0151 vizu\u00e1lis hat\u00e1sokra is figyel. De a r\u00e9gi magyar k\u00f6lt\u0151i hagyom\u00e1nyban is gyakori akrosztichonok sem ritk\u00e1k. Az im\u00e1k, a k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9sek, a jeremi\u00e1dok hangj\u00e1n sz\u00f3lal meg. Teh\u00e1t az \u0151sit \u00e9s az \u00fajat \u00f6tv\u00f6zi. We\u00f6res S\u00e1ndort \u00fagy k\u00f6sz\u00f6nti (70-ked\u00e9s egy ifj\u00fa po\u00e9t\u00e1val<\/span>), hogy a sz\u00f3j\u00e1t\u00e9kok, a brav\u00faros r\u00edmek is m\u00e9lt\u00f3k a mesterhez. A tragikum, az el\u00e9gia \u00e9s a groteszk egy\u00fctt vannak jelen Nagy G\u00e1sp\u00e1rn\u00e1l, a versek az \u00e9let\u00e9rz\u00e9s, a mod\u00e1lis hangolts\u00e1g \u00f6sszetetts\u00e9g\u00e9t tan\u00fas\u00edtj\u00e1k. Tal\u00e1n a k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le sz\u00f3lamoknak ez a fajta kever\u00e9ke k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zteti meg azokt\u00f3l, akik – b\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel id\u0151sebbek – legk\u00f6zelebbi rokonai az \u00e9l\u0151 magyar k\u00f6lt\u00e9szetben. Az El\u00e9rhetetlen f\u00f6ld<\/span> \u00e9s az erd\u00e9lyi Kapu\u00e1ll\u00edt\u00f3<\/span> k\u00f6lt\u0151it\u0151l, a Kilencekt\u0151l \u00e9s Farkas Arp\u00e1d\u00e9kt\u00f3l.
A k\u00f6tet legfrissebb darabjai m\u00e1r a v\u00e1ltoz\u00e1sok idej\u00e9n, 1989-ben \u00edr\u00f3dtak. Most visszat\u00e9r\u00fcnk? – k\u00e9rdezi t\u00e9tov\u00e1n a k\u00f6lt\u0151. Vissza, \u00e1m valahol hallgat \u201ecsonkolt ball\u00e1bunk \/ \u00e9s leny\u00edrt jobb kez\u00fcnk \/ de legbel\u00fcl hallgat \/ csak igaz\u00e1n valaki \/ vel\u00fcnk.” Nagy G\u00e1sp\u00e1rnak az \u00e9lm\u00e9nyversb\u0151l kifejl\u0151d\u0151 ontol\u00f3giai l\u00edr\u00e1ja az emberi l\u00e9tez\u00e9s nagy k\u00e9rd\u00e9seir\u0151l mond \u00e9rv\u00e9nyeset. Meg valami fontosat az irodalomr\u00f3l is – p\u00e9ld\u00e1ul a k\u00f6nyv utols\u00f3 vers\u00e9ben (M\u00e1r hamuval rajzolgatok<\/span>): \u201eMikor nem lehetett \/ akkor \u00e9nekeltek \/ s hallgatnak mikor \/ lehet – meglehet \/ \u00e9pp ez\u00e9rt k\u00f6lt\u0151k \/ versek tengeralattj\u00e1r\u00f3iban \/ megpattant t\u00fcdej\u0171ek.”<\/p>\n