KAR\u00c1CSONYI BESZ\u00c9LGET\u00c9S <\/p>\n
\u201eA sz\u00fclet\u00e9sn\u00e9l nincs nagyobb csoda! S k\u00f6vetkez\u00e9sk\u00e9ppen minden sz\u00fclet\u00e9s \u00faj es\u00e9ly arra, hogy a nagyon v\u00e1rt GYERMEK \u00e1ltal v\u00e1ltozz\u00e9k, jobbuljon a Vil\u00e1g. Ennek a csod\u00e1nak k\u00e9tezer esztendeje h\u00edrel\u0151i: kar\u00e1csonyi p\u00e1sztorai, angyalai, s\u0151t nagyon is vil\u00e1gias \u00e9nekmond\u00f3i t\u00e1madnak. Nemcsak a j\u00e1szol \u00e9s az esem\u00e9ny k\u00f6zel\u00e9b\u0151l, de a teremtett Vil\u00e1g minden sz\u00f6glet\u00e9b\u0151l. Mert a betlehemi csillag \u00e9s j\u00e1szol \u00e1tragyog sz\u00e1razf\u00f6ldeken \u00e9s tengereken. Mindig idel\u00e1tszik\u2026\u201d \u2013 <\/span>\u00edrja az \u00faj \u00e9vezred els\u0151 kar\u00e1csony\u00e1ra megjelent verses k\u00f6tet\u00e9nek bor\u00edt\u00f3j\u00e1n Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6lt\u0151, aki tudja, hogy egykoron Betlehemben megsz\u00fcletett a rem\u00e9ny. A Kossuth-d\u00edjas k\u00f6lt\u0151vel t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt arr\u00f3l a bizonyos szalmasz\u00e1lr\u00f3l is besz\u00e9lgett\u00fcnk, ami a betlehemi j\u00e1szolb\u00f3l val\u00f3.<\/p>\n \u2013 Rendk\u00edv\u00fcl fontos az ember \u00e9let\u00e9ben az adventi id\u0151szak, a kar\u00e1csony el\u0151tti v\u00e1rakoz\u00e1s. Tal\u00e1n az\u00e9rt is, mert az esztend\u0151 v\u00e9ge fel\u00e9 baktatunk \u00e9s elf\u00e1radtunk ebben az ideges t\u00fcleked\u00e9sben, rohan\u00e1sban, ahol azt gondoltuk, hogy fontosak voltunk. Lehett\u00fcnk ugyan valamennyire fontosak a vil\u00e1gnak, de ilyenkor szoktam magamnak feltenni a k\u00e9rd\u00e9st: fontos voltam-e a csal\u00e1dnak. Abban a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gben, ahol legink\u00e1bb otthon kell, hogy legyek. \u00cdgy december t\u00e1j\u00e1n, mikor a koszor\u00fan kigy\u00falnak a remeg\u0151 adventi l\u00e1ngok, akkor arra kell gondolnunk, hogy a gyerty\u00e1k f\u00e9nye vezet el benn\u00fcnket a betlehemi j\u00e1szolhoz. A Mindenhat\u00f3hoz, akinek a sz\u00fclet\u00e9s\u00e9t v\u00e1rjuk. \u00c9s vel\u00fcnk egy\u00fctt v\u00e1rja ez a b\u0171n\u00f6s \u00e9s meggy\u00f6t\u00f6rt, darabokra hullott \u00e9s embers\u00e9g\u00e9b\u0151l kivetk\u0151z\u00f6tt vil\u00e1g. Valami olyasmi t\u00e1mad fel ilyenkor a h\u00edv\u0151k, de a nem h\u00edv\u0151k sz\u00edv\u00e9ben is, hogy ebben a megzsugor\u00edtott id\u0151ben megjavulhatunk, jobbak lehet\u00fcnk. Hogy ez beteljes\u00fclj\u00f6n, ahhoz rendszeres b\u0171nb\u00e1natot kell tartanunk. Ebben seg\u00edtenek a sorj\u00e1z\u00f3 decemberi \u00e1h\u00edtatok, amelyek a kar\u00e1csonyhoz, a gyermek sz\u00fclet\u00e9s\u00e9hez ir\u00e1ny\u00edtanak benn\u00fcnket.<\/p>\n \u2013 A legfontosabb. Az \u00e9let\u00fcnk f\u00fcgg t\u0151le. En\u00e9lk\u00fcl \u00e9rtelmetlen lenne, hogy egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra tessz\u00fck dolgainkat. N\u00e9lk\u00fcle semmif\u00e9le rem\u00e9nys\u00e9g\u00fcnk nem lenne, csak menn\u00e9nk sz\u00fcrk\u00e9n az alag\u00fatban. Abban a tejfeh\u00e9r k\u00f6dben, amellyel ilyenkor, a decemberi napokon tal\u00e1lkozhatunk. Tudjuk, hogy van mibe kapaszkodnunk, hogy \u00e1ltala kiemelkedhet\u00fcnk a r\u00e1nk rak\u00f3dott b\u0171n\u00f6kb\u0151l. Feleslegess\u00e9 v\u00e1lnak, valamennyit leh\u00e1nthatjuk magunkr\u00f3l\u2026 Kar\u00e1csonykor a Gyermek sz\u00fclet\u00e9s\u00e9t \u00fcnnepelj\u00fck. Az id\u0151s emberek szeretik visszaterelni gyermekkorukat. Ez a sz\u00e1nd\u00e9k nem m\u00e1s, mint olthatatlan v\u00e1gy a tisztas\u00e1g ir\u00e1nt. Az\u00e9rt is tudunk sz\u00e9pen eml\u00e9kezni a valahavolt adventekre, kar\u00e1csonyokra, mert ezzel er\u0151s\u00edtj\u00fck \u00f6nmagunkat. Olyanok szeretn\u00e9nk lenni, mint hajdan\u00e1n, mikor a lelk\u00fcnk m\u00e9g tiszta volt. Eml\u00e9kszem \u00e9s szoktam is emlegetni, mikor m\u00e9g gyermekk\u00e9nt a hajnali mis\u00e9kre, a ror\u00e1t\u00e9kra j\u00e1rtam, nagy h\u00f3ban, a lelkemben t\u00f6k\u00e9letes tisztas\u00e1g lakozott. Csikorg\u00f3 fagyban, kiscsizm\u00e1ban, embermagass\u00e1g\u00fa h\u00f3falak k\u00f6z\u00f6tt mentem a harangsz\u00f3 ir\u00e1nt. Ezekre sz\u00edvesen gondol vissza az ember, de igaz\u00e1b\u00f3l a sz\u00edv\u00e9t szeretn\u00e9 ilyennek l\u00e1tni, holott tudja: m\u00e1r r\u00e9gen nem olyan. Feln\u0151ttk\u00e9nt \u00e9s hitben is erre kell t\u00f6rekedni. Term\u00e9szetesen mindez \u00e9rtelmetlen lenne, ha nem tudn\u00e1nk, hogy van egy K\u00e9z, van Rem\u00e9ny, az eml\u00edtett szalmasz\u00e1l, amibe belekapaszkodhatunk, h\u00edv\u0151k, nem h\u00edv\u0151k egyar\u00e1nt. A hit a kegyelem \u00e1ltal t\u00f6bb, \u00e1ltala tudjuk, hogy l\u00e9tezik az a szalmasz\u00e1l. Csod\u00e1latosan szabad Isten vil\u00e1ga, mert aki nem hisz, annak is ott a rem\u00e9ny. Van egy nagyon sz\u00e9p n\u00e9p\u00e9nek, amit az els\u0151 adventi gyertyagy\u00fajt\u00e1skor szoktak \u00e9nekelni: \u201e\u00c9bredj ember m\u00e9ly \u00e1lmodb\u00f3l, megszabadulsz rabs\u00e1godb\u00f3l!\u201d Az ember ilyenkor val\u00f3ban egy m\u00e9ly \u00e1lomb\u00f3l \u00e9bred\u2026<\/p>\n \u2013 Val\u00f3ban \u00edgy van. Ism\u00e9t csak gyermekkoromra tudok gondolni: nagyany\u00e1m ilyenkor t\u00f6bb mes\u00e9t mondott, t\u00f6bbet \u00e9nekelt, mint m\u00e1skor. Minden \u00e9nek a kar\u00e1csonyr\u00f3l zengett, ahogy a mes\u00e9k is arr\u00f3l sz\u00f3lnak. Minden-minden a v\u00e1rakoz\u00e1st er\u0151s\u00edtette, \u00e9s elm\u00e9ly\u00edtette bennem azt az \u00e9rz\u00e9st, amit ma is jelent nekem a kar\u00e1csony. Fontos \u00e9s j\u00f3, ha az ember a lelk\u00e9t a szent k\u00f6nyvek mellett versekkel, elbesz\u00e9l\u00e9sekkel is felk\u00e9sz\u00edti a betlehemi \u00e9jszak\u00e1ra. H\u00e1la Isten, az elm\u00falt t\u00edz \u00e9vben sz\u00fclettek, mert sz\u00fclethettek olyan adventi kalend\u00e1riumok, amelyek k\u00f6zelebb visznek benn\u00fcnket kar\u00e1csony miszt\u00e9rium\u00e1hoz. Ez az id\u0151szak az irodalom sz\u00e1m\u00e1ra is valamif\u00e9le kegyelmi \u00e1llapot. Sokak sz\u00edv\u00e9t ind\u00edtja, ind\u00edtotta meg ez az \u00fcnnepv\u00e1r\u00e1s. Olyan \u00edr\u00f3k\u00e9t \u00e9s k\u00f6lt\u0151k\u00e9t is, akik am\u00fagy t\u00e1vol voltak ett\u0151l a csod\u00e1t\u00f3l, azt\u00e1n egyszer csak elkezdtek m\u0171veikbe angyalokat fogalmazni, vagy \u00e9ppen ebben az id\u0151ben \u00e9rte \u0151ket a megt\u00e9r\u00e9s kegyelme. Magam is t\u00f6bb verset jegyeztem ebben az id\u0151ben. A kar\u00e1csonyi sz\u00fclet\u00e9s \u00f3ri\u00e1si titok \u00e9s csoda. A k\u00f6lt\u00e9szet l\u00e9nyege, hogy megpr\u00f3b\u00e1l a titkok \u00e9s a csod\u00e1k m\u00f6g\u00e9 n\u00e9zni. Pontosabban bel\u00e9j\u00fck l\u00e1tni. \u00dagy \u00e9rzi az ember, hogy ilyenkor valaki k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen seg\u00edt, fogja a kez\u00e9t, \u00e9s ett\u0151l jobban tud fogalmazni, mint m\u00e1skor.<\/p>\n \u2013 Val\u00f3ban hajsz\u00e1lh\u00edd<\/span>hoz hasonl\u00edthat\u00f3, hiszen a vers k\u00f6zleked\u00e9s a szakad\u00e9k f\u00f6l\u00f6tt. Mert \u201eamikor verset \u00edr az ember<\/span>, mondhatn\u00e1m tov\u00e1bb J\u00f3zsef Attil\u00e1val: mindig m\u00e1s volna j\u00f3, sz\u00e1razf\u00f6ld helyett a tenger, kocsi helyett haj\u00f3. Amikor verset \u00edr az ember, nem \u00edrni volna j\u00f3<\/span>\u201d, de m\u00e9gis meg\u00edrja, mert k\u00e9nyszer k\u00e9szteti, hogy azt a k\u00e9t partot \u00f6ssze kell k\u00f6tni ezzel a f\u00e9nyes hajsz\u00e1llal. \u00c9s ezen a h\u00eddon kell k\u00f6zlekedni annak a gondolatnak, amit a k\u00f6lt\u0151 kital\u00e1l \u00e9s k\u00f6z\u00f6lni akar. K\u00f6zeledni az emberek fel\u00e9, akiknek gondolatait sz\u00e1nta, akikhez el akar jutni \u00e9s akiknek el akarja mondani az \u00f6r\u00f6mh\u00edrt, amit \u0151 kapott. Ez\u00e9rt minden vers sz\u00fclet\u00e9se hasonlatos a Betlehemben t\u00f6rt\u00e9ntekhez. \u00cdgy advent idej\u00e9n a k\u00f6lt\u0151k \u00f3hatatlanul pr\u00f3b\u00e1lnak krisztusi helyzetben l\u00e9tezni. Vil\u00e1gra sz\u00fclik \u201emagzatukat\u201d, a verset, amelyben a Megv\u00e1lt\u00f3 is \u201emegsz\u00fcletik\u201d. A vaj\u00fad\u00e1s, a kihord\u00e1s, a boldogs\u00e1g \u00e9s a k\u00ednok, mind-mind a val\u00f3di sz\u00fcl\u00e9shez-sz\u00fclet\u00e9shez hasonlatosak. Mennyi k\u00e9ts\u00e9g verg\u0151dik benn\u00fcnk a vers j\u00f3s\u00e1g\u00e1r\u00f3l, \u00e9rv\u00e9nyess\u00e9g\u00e9r\u0151l. A boldogs\u00e1g \u00e9s az \u00f6r\u00f6m k\u00f6nnyei k\u00f6zt az ember egyb\u0151l arra gondol, vajon mi lesz a vil\u00e1gra j\u00f6tt gyermek a sorsa. Mert tudjuk, hogy sz\u00fclet\u00e9s\u00fcnk pillanat\u00e1ban ott rejtezik sorsunk. Bizonyoss\u00e1ggal tudjuk, hogy a f\u00f6ldi \u00e9letnek egyszer v\u00e9ge lesz, ahogy a kisded Krisztus mellett, a j\u00e1szolban is l\u00e1tjuk m\u00e1r a keresztet. A h\u00edv\u0151 embert ez m\u00e9gsem rettenti meg, mert pontosan tudja, hogy mi mi\u00e9rt t\u00f6rt\u00e9nik. Krisztus sors\u00e1b\u00f3l tudja, hogy az ember megv\u00e1lthat\u00f3. A k\u00f6lt\u0151 pedig elhiszi, hogy verse megv\u00e1lt\u00e1st hozhat valakinek, jelenthet valami j\u00f3t, szeretetet, b\u00e1tor\u00edt\u00e1st a neh\u00e9z id\u0151kben\u2026 A vers val\u00f3ban a f\u00e9ny fel\u00e9 \u00edvel\u0151 hajsz\u00e1lh\u00edd, amelyen b\u00e1tran, b\u00e9k\u00e9vel k\u00f6zlekedhet\u00fcnk. Minden alkot\u00e1s valahonnan k\u00fcl\u00f6n\u00f6s megvil\u00e1g\u00edt\u00e1st, \u00e9gi f\u00e9nyt kap. Amikor \u00edrok, valaki r\u00e1vil\u00e1g\u00edt egy l\u00e1mp\u00e1ssal a h\u00f3feh\u00e9r lapra, \u00e9s fogja a kezemet. Ezeket a pillanatokat neh\u00e9z szavakba \u00f6nteni. Neh\u00e9z, mert emberi k\u00e9pess\u00e9geinkkel kevesek vagyunk felm\u00e9rni t\u00f6k\u00e9letess\u00e9g\u00fcket. \u00c9n ebben l\u00e1tom az isteni beavatkoz\u00e1st az alkot\u00e1sba. Ha ezt nem fogadja el az alkot\u00f3, ha nem fogadja el munkat\u00e1rs\u00e1nak Istent, valami m\u00f3don elutas\u00edtja a nagyobb, a vil\u00e1gteremt\u0151 er\u0151t, \u00e9s ellen\u00e9be dolgozik, akkor valami kisiklik a m\u0171ben, de az ember \u00e9let\u00e9ben is. Boldog vagyok, amikor az adventi id\u0151ben sz\u00fcletett verseimet olvass\u00e1k, olvasom, mert \u00fajra \u00e9rezhetem, hogy kicsit sz\u00f3l hozz\u00e1m, dikt\u00e1l nekem. Teremt\u0151 ujj\u00e1val meg\u00e9rinti lelkem legtiszt\u00e1bb, gyermeki r\u00e9tegeit. \u00dagy \u00edrtam ezeket a verseket, mint mikor egy h\u00f3feh\u00e9r sz\u00edv\u0171 gyermek levelet \u00edr a J\u00e9zusk\u00e1nak.<\/p>\n