(NAGY G\u00c1SP\u00c1R \u00d6R\u00d6KNY\u00c1R: ELM\u00daLTAM 9 \u00c9VES)<\/p>\n
P\u00e9csi Gy\u00f6rgyi a M\u00falik a j\u00f6v\u0151nk<\/span> c\u00edm\u0171, \u201erendszerv\u00e1lt\u00f3” k\u00f6tetr\u0151l \u00edrt kritik\u00e1j\u00e1t a k\u00f6vetkez\u0151 recepci\u00f3elm\u00e9leti felvet\u00e9ssel ind\u00edtja: \u201eLassan megkezd\u0151dhet a Nagy G\u00e1sp\u00e1r-probl\u00e9ma f\u00f6ldolgoz\u00e1sa. M\u00e1r ti. annak felm\u00e9r\u00e9se, hogy mekkora a nyeres\u00e9ge a t\u00e1rsadalomnak abb\u00f3l, ha egy meghat\u00e1roz\u00f3 k\u00f6lt\u0151 a kort\u00e1rsi szok\u00e1sokn\u00e1l er\u0151teljesebben politikus, k\u00f6z\u00e9leti, provokat\u00edvan vagy vakmer\u0151\u00e9n sz\u00f3kimond\u00f3, s mennyiben az irodalom, a m\u0171v\u00e9szet vesztes\u00e9ge, hogy ugyanezen k\u00f6lt\u0151 saj\u00e1t m\u0171v\u00e9szet\u00e9t aktu\u00e1lis politikai, k\u00f6z\u00e9leti \u00e1ll\u00e1sfoglal\u00e1ssal terheli meg. Hogy teh\u00e1t a t\u00fals\u00e1gosan k\u00f6zeli odafordul\u00e1s nem jelent-e korunkban anakronizmust; sz\u00fclethet-e ebb\u0151l a magatart\u00e1sb\u00f3l egyszerre korszer\u0171 \u00e9s \u00e9rv\u00e9nyes eszt\u00e9tikum, avagy csup\u00e1n aktu\u00e1lis jelent\u00e9se, \u00e9rtelme lehet.”1<\/font> Elhangzott a Ny\u00edregyh\u00e1zi F\u0151iskol\u00e1n 2007. m\u00e1jus 3-\u00e1n a Nagy G\u00e1sp\u00e1r eml\u00e9k\u00e9re rendezett konferenci\u00e1n.<\/p>\n Jegyzetek<\/p>\n 1 P\u00c9CSI Gy\u00f6rgyi, Nagy G\u00e1sp\u00e1r: M\u00falik a j\u00f6v\u0151nk, Alf\u00f6ld, 1990\/9. 90.
A k\u00e9rd\u00e9s nyilv\u00e1nval\u00f3an az 1989-es k\u00f6nyv saj\u00e1tos pozicion\u00e1lts\u00e1g\u00e1nak sz\u00f3l. Hiszen gy\u0171jtem\u00e9nyes k\u00f6tetr\u0151l van sz\u00f3, amely r\u00e9gi \u00e9s \u00faj verseket egyar\u00e1nt tartalmaz, az \u00e9letm\u0171 szempontj\u00e1b\u00f3l \u00e9pp ez\u00e9rt a szerz\u0151 \u00e1ltal kialak\u00edtott \u201ek\u00e1nonk\u00e9nt” \u00e9rthet\u0151. Tov\u00e1bb\u00e1 \u2014 \u00e9s sz\u00e1munkra ez a motiv\u00e1ci\u00f3 lesz fontosabb \u2014 P\u00e9csi Gy\u00f6rgyi felvet\u00e9se k\u00f6zvetve utal a m\u0171 megjelen\u00e9s\u00e9nek t\u00f6rt\u00e9neti-politikai kontextus\u00e1ra, valamint arra a t\u00e9nyre, hogy a k\u00e9t, addig szinte kiz\u00e1r\u00f3lag politikai olvasatokra egyszer\u0171s\u00edtett vers (az \u00d6r\u00f6kny\u00e1r: elm\u00faltam 9 \u00e9ve<\/span>s \u00e9s A Fi\u00fa napl\u00f3j\u00e1b\u00f3l<\/span>) is ekkor jelenik meg k\u00f6tetben el\u0151sz\u00f6r.
Vagyis a rendszerv\u00e1lt\u00e1s Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9t tekintve az ideol\u00f3giai alapozotts\u00e1g\u00fa befogad\u00e1s fel\u00fclvizsg\u00e1lat\u00e1t tette lehet\u0151v\u00e9 \u00e9s sz\u00fcks\u00e9gess\u00e9: v\u00e9gbement az eml\u00edtett versek \u00e9s ezzel egy\u00fctt a szerz\u0151j\u00fck \u00e1ltal v\u00e1llalt szerep rehabilit\u00e1ci\u00f3ja, k\u00e1noni rangj\u00e1nak megszil\u00e1rd\u00edt\u00e1sa. Nagy G\u00e1sp\u00e1rt a n\u00e9pi-nemzeti ir\u00e1nyzat egyik leghat\u00e1rozottabb hang\u00fa k\u00e9pvisel\u0151jek\u00e9nt tartjuk sz\u00e1mon. Azonban jelen konferencia sz\u00e1m\u00e1ra tal\u00e1n az a legizgalmasabb k\u00e9rd\u00e9s, hogy most, ’89-t\u0151l majd k\u00e9t \u00e9vtizednyi t\u00e1vlatb\u00f3l, mit mondanak, mik\u00e9nt hasznos\u00edthat\u00f3ak, hasznos\u00edthat\u00f3ak-e sz\u00e1munkra a h\u00edres-h\u00edrhedt k\u00f6ltem\u00e9nyek, \u00e9s mi m\u00f3don vethet\u0151ek al\u00e1, al\u00e1vethet\u0151ek-e az aktu\u00e1lis befogad\u00f3i strat\u00e9gi\u00e1inknak.
A dolgozat az \u00d6r\u00f6kny\u00e1r: elm\u00faltam 9 \u00e9ves<\/span> c\u00edm\u0171 vers elemz\u00e9s\u00e9t t\u0171zi ki c\u00e9lul, amely m\u0171 t\u00f6bb szempontb\u00f3l is a kultur\u00e1lis eml\u00e9kezet r\u00e9sze, a nemzeti identit\u00e1sunk egyik fontos eleme, erre utalnak a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 meghat\u00e1roz\u00e1sok, amiket r\u00e1 vonatkoz\u00f3an olvashatunk. Petrik B\u00e9la szerint a nemzeti dalok sor\u00e1ba tartozik, Szakolczay Lajos modern ballad\u00e1nak nevezi, Cso\u00f3ri S\u00e1ndor sz\u00e1m\u00e1ra a vers egy vir\u00e1g a jeltelen s\u00edrra, a tisztelet \u00e9s eml\u00e9kez\u00e9s eszk\u00f6ze, G\u00f6r\u00f6mbei Andr\u00e1s szerint pedig \u201eolyan ‘kibiztos\u00edtott besz\u00e9d’ […], amelyik val\u00f3ban robban\u00e1st id\u00e9zett el\u0151 a szellemi-politikai \u00e9letben \u00e9s a magyars\u00e1g nemzeti \u00f6nszeml\u00e9let\u00e9ben.”2
Az eml\u00edtett megk\u00f6zel\u00edt\u00e9sek mindegyike bizonyos m\u00e9rt\u00e9kig a vers t\u00f6rt\u00e9net\u00fcnkbe \u00e1gyazotts\u00e1g\u00e1t hangs\u00falyozza – joggal. Olvasatunkban azonban – \u00e9s val\u00f3j\u00e1ban ez a dolgozat t\u00e9zise – az \u00d6r\u00f6kny\u00e1r<\/span> olyan m\u0171, amelynek \u00e9rv\u00e9nyess\u00e9g\u00e9t nem a t\u00f6rt\u00e9nelmi pillanathoz val\u00f3 kapcsol\u00f3d\u00e1sa adja, hanem azon saj\u00e1toss\u00e1ga, hogy a t\u00e1rgy\u00e1t\u00f3l val\u00f3 id\u0151beni t\u00e1volod\u00e1sban is k\u00e9pes sz\u00e1munkra jelenval\u00f3v\u00e1 tenni a megid\u00e9zett esem\u00e9nyt, szitu\u00e1ci\u00f3t, ezt pedig eszt\u00e9tikai eszk\u00f6z\u00f6kkel hajtja v\u00e9gre. \u00c9pp ez\u00e9rt Nagy G\u00e1sp\u00e1r tal\u00e1n legismertebb verse rem\u00e9nyeink szerint a kort\u00e1rs \u00fajraolvas\u00e1s szempontj\u00e1b\u00f3l is igen term\u00e9kenynek bizonyul.
Ahogy a t\u00e9m\u00e1ul v\u00e1lasztott vers c\u00edme is mutatja, olyan sz\u00f6vegr\u0151l van sz\u00f3, amelynek c\u00e9lja, v\u00e1llalt feladata az eml\u00e9kez\u00e9s, az eml\u00e9kezet megid\u00e9z\u00e9se. Az \u201e\u00f6r\u00f6kny\u00e1r” k\u00f6z\u00e9ppontba \u00e1ll\u00edt\u00e1sa egy id\u0151szak (1958 nyar\u00e1nak) kimerev\u00edt\u00e9se, amely azonban mitikus id\u0151tlens\u00e9gk\u00e9nt is \u00e9rthet\u0151. Emellett a versb\u00e9li szitu\u00e1ci\u00f3ban a konkr\u00e9t esem\u00e9ny is a kollekt\u00edv emberi tudat toposzaival lesz \u00fajragondolva. A vers tartalmi megk\u00f6zel\u00edt\u00e9se sor\u00e1n ugyanis a megv\u00e1lt\u00e1st\u00f6rt\u00e9net egy vari\u00e1ci\u00f3j\u00e1ra bukkanunk: olyan gyilkoss\u00e1gr\u00f3l van sz\u00f3, amelynek (a biblikus t\u00f6rt\u00e9nethez hasonl\u00f3an) nincs t\u00e1rgyi, anyagi bizony\u00edt\u00e9ka, hiszen \u201ea s\u00edr \/ a test \/ Nincs sehol”. A tett, a t\u00e9ny bizonyoss\u00e1ga azonban m\u00e9gis megk\u00e9rd\u0151jelezhetetlen, hiszen a m\u00falt igazs\u00e1g\u00e1ba vetett hit r\u00e9v\u00e9n, az eml\u00e9kez\u00e9s id\u0151tlens\u00e9g\u00e9ben, az \u201e\u00f6r\u00f6kny\u00e1rban” vitathatatlanul l\u00e9tezik.
Az eml\u00e9kezetben val\u00f3 megtart\u00e1s, a \u201emeg\u00f6r\u00f6k\u00edt\u00e9s” sz\u00e1nd\u00e9ka azonban nem csak tematikusan van jelen. Ez a vers kalligramma, vagyis olyan m\u0171alkot\u00e1s, amely alapvet\u0151en \u201ematerialit\u00e1s\u00e1ban”, a pap\u00edrra vetetts\u00e9g \u00e1llapot\u00e1ban l\u00e9tezik. Az ilyen m\u0171vekben a tipogr\u00e1fia \u00e9s a szemantikum egy\u00fcttesen hozza l\u00e9tre a lehets\u00e9ges olvasatokat, \u00e9pp ez\u00e9rt b\u00e1rmilyen, nem vizu\u00e1lis m\u00f3don t\u00f6rt\u00e9n\u0151 befogad\u00e1s (p\u00e9ld\u00e1ul a felolvas\u00e1s) jelent\u00e9sveszt\u00e9st, a jelent\u00e9s meglehet\u0151s infl\u00e1ci\u00f3j\u00e1t vonn\u00e1 maga ut\u00e1n. A kalligramma m\u0171faja (illetve eset\u00fcnkben az \u00d6r\u00f6kny\u00e1r: elm\u00faltam 9 \u00e9ves<\/span> c\u00edm\u0171 vers) ily m\u00f3don a \u201emem\u00f3ria” funkci\u00f3j\u00e1t t\u00f6lti be, a sz\u00f3 k\u00f6z\u00e9pkori haszn\u00e1lat\u00e1nak \u00e9rtelm\u00e9ben. \u201eMement\u00f3”, amely mag\u00e1ba foglalja az eml\u00e9kez\u00e9st (az esem\u00e9nyek lejegyz\u00e9s\u00e9t), \u00e9s t\u00e1rgyi mivolt\u00e1ban, r\u00f6gz\u00edtetts\u00e9g\u00e9ben maga is eml\u00e9keztet\u0151\u00fcl, a tett bizony\u00edt\u00e9k\u00e1ul szolg\u00e1l: az eml\u00e9kk\u00e9p ez esetben \u00edr\u00e1ss\u00e1\/\u00edr\u00e1sk\u00e9pp\u00e9 transzform\u00e1l\u00f3dik, \u00e9s k\u00f6zvetve hozz\u00e1f\u00e9rhet\u0151v\u00e9, el\u0151h\u00edvhat\u00f3v\u00e1 v\u00e1lik a mindenkori olvas\u00f3 sz\u00e1m\u00e1ra.
A gyermekkori eml\u00e9k, Nagy Imre kiv\u00e9gz\u00e9se azonban nem r\u00e9szleteiben, konkr\u00e9tumaiban, hanem az etikai t\u00f6rv\u00e9nyek, az \u00edrott \u00e9s \u00edratlan hum\u00e1nus szab\u00e1lyokhoz val\u00f3 viszonyul\u00e1s\u00e1ban, rel\u00e1ci\u00f3j\u00e1ban jelenik meg, a vers pedig a kikrist\u00e1lyosodott tud\u00e1s rakt\u00e1roz\u00f3j\u00e1v\u00e1 v\u00e1lik: az \u00d6r\u00f6kny\u00e1r<\/span> (\u00e9s Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9nek eg\u00e9sze) bizonyos \u00e9rtelemben a mor\u00e1lis norm\u00e1k hagyom\u00e1nyoz\u00e1s\u00e1t, a helyes \u00edt\u00e9letek \u00e1tad\u00e1s\u00e1t t\u0171zi ki c\u00e9lul. A versben k\u00f6z\u00f6lt \u201ehi\u00e1nylelt\u00e1r” is az \u00e9rt\u00e9kek \u00fctk\u00f6ztet\u00e9s\u00e9t \u00e9s elv\u00e1laszt\u00e1s\u00e1t hajtja v\u00e9gre, alulstiliz\u00e1lt, alulretoriz\u00e1lt form\u00e1ban. A verstest els\u0151 r\u00e9sz\u00e9t alkot\u00f3 szavak \u00f6sszeolvas\u00e1sa sor\u00e1n (b\u00e1rmilyen sorrendben, ir\u00e1nyban hajtjuk is v\u00e9gre a mondatalkot\u00e1st) minden esetben ugyanarra a bel\u00e1t\u00e1sra jutunk: a tettnek nem maradt nyoma. Az els\u0151 r\u00e9sz szintaktikai k\u00f6tetlens\u00e9ge, az azonos t\u00e9zist magukba foglal\u00f3 mondatok v\u00e1ltozatos kialak\u00edthat\u00f3s\u00e1ga fenomenol\u00f3giai \u00e9rtelemben a kimondott igazs\u00e1g primerit\u00e1s\u00e1t, abszol\u00fat jelleg\u00e9t hangs\u00falyozza. Az \u00edr\u00e1sk\u00e9p, a szavak avantgarde \u201esz\u00e9t\u00edrts\u00e1g\u00e1nak” arculata azonban arra k\u00e9szteti az olvas\u00f3t, hogy az egym\u00e1st\u00f3l elk\u00fcl\u00f6n\u00fcl\u0151 kifejez\u00e9seket a nyelv performativit\u00e1sa \u00e9rtelm\u00e9ben egy-egy \u00e1ll\u00edt\u00e1sk\u00e9nt fogja fel: ilyen \u00e9rtelemben a s\u00edr, a csont, a gyilkosok mint jelenl\u00e9v\u0151k t\u00e9telez\u0151dnek.
Ez a retorikai kett\u0151ss\u00e9g (ti. a szintaktikai \u00e9s a lexikai szint\u0171 befogad\u00e1s lehet\u0151s\u00e9ge) a grammatikai saj\u00e1toss\u00e1gok ment\u00e9n l\u00e9tes\u00fcl, \u00e9s ezt \u00e1rnyalja a tipogr\u00e1fia jellegzetess\u00e9ge is. A kapit\u00e1lissal szedett bet\u0171k (k\u00fcl\u00f6n\u00f6s tekintettel a vers els\u0151 \u00e9s m\u00e1sodik r\u00e9sz\u00e9ben is h\u00e1rom-h\u00e1rom alkalommal megjelen\u0151 NI sz\u00f3csk\u00e1ra) kiemelkednek k\u00f6rnyezet\u00fckb\u0151l, \u00e9s a bet\u0171 szerinti olvas\u00e1ssal ellent\u00e9tesen \u00fagynevezett \u201eikonikus” olvas\u00e1sra k\u00e9sztetnek. A NI sz\u00f3csk\u00e1kat a mindenkori olvas\u00f3 Nagy Imre monogramjak\u00e9nt ismeri fel, a k\u00e9t bet\u0171 h\u00edv\u00f3jelk\u00e9nt m\u0171k\u00f6dik, amely egy jelk\u00e9pp\u00e9 v\u00e1lt szem\u00e9lyt id\u00e9z meg, \u00e9s a vers keret\u00e9ben, po\u00e9tikai eszk\u00f6z\u00f6kkel jelenval\u00f3v\u00e1 teszi. Az els\u0151 r\u00e9sz kijelent\u00e9se (,,nincs sehol”) itt egy \u00fajabb tartalommal gazdagodik: a NI ikon mintegy magyar\u00e1zattal szolg\u00e1l a felsorakoztatott hi\u00e1nyokra. A testi l\u00e9tez\u0151k (a krisztusi t\u00f6rt\u00e9nethez hasonl\u00f3an) nincsenek sehol, hiszen mindaz, ami ’58 nyar\u00e1ig l\u00e9tezett, \u00e1tl\u00e9nyeg\u00fclt, szellemm\u00e9, tud\u00e1ss\u00e1, a kilenc \u00e9ves gyermek \u00e9s a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g \u00e1ltal hasznos\u00edthat\u00f3 tapasztalatt\u00e1 v\u00e1lt, vagyis mindazz\u00e1, amit a \u201eNI” ikon \u00e9rtelmez\u00e9si k\u00f6r\u00e9be integr\u00e1lunk. A kapit\u00e1lissal jel\u00f6lt sz\u00f3csk\u00e1kat \u00f6sszeolvasva pedig szinte \u00e1ll\u00edt\u00e1sk\u00e9nt, r\u00e1mutat\u00e1sk\u00e9nt \u00e9rthet\u0151 a megid\u00e9zett alak sz\u00f6vegbeni r\u00f6gz\u00edtetts\u00e9ge: \u201eNI (ti. Nagy Imre) ITT OTT.”
Vagyis a tipogr\u00e1fiai saj\u00e1toss\u00e1gok mintegy odak\u00f6tik a megid\u00e9zettet a sz\u00f6veghez, egyfajta s\u00edrfeliratk\u00e9nt szolg\u00e1lnak. Hasonl\u00f3 funkci\u00f3val b\u00edr a vers \u201ep.s.” (ut\u00f3irat) c\u00edm\u0171 egys\u00e9ge is, amelynek h\u00e1rom sora (infinit\u00edvusz-r\u00edmbokra) h\u00e1rmas tilt\u00e1st illetve k\u00f6vetelm\u00e9nyt \u00e1ll\u00edt a k\u00f6z\u00e9ppontba: \u201eegyszer majd el kell temetNI \/ \u00e9s nek\u00fcnk nem szabad feledNI \/ a gyilkosokat n\u00e9ven nevezNI”. E h\u00e1rom k\u00f6vetelm\u00e9nyb\u0151l G\u00f6r\u00f6mbei Andr\u00e1s megnevez kett\u0151t, az antigon\u00e9i parancsot (a holtakat el kell temetni), \u00e9s az emberi t\u00e9nyez\u0151t (a m\u00faltat nem szabad elfelejteni)3. A harmadik, a n\u00e9vad\u00e1sra vonatkoz\u00f3 k\u00f6vetelm\u00e9ny, ig\u00e9ny a viszonyrendszerek felt\u00e1r\u00e1s\u00e1t \u00e9s (a n\u00e9vm\u00e1gia \u00e9rtelm\u00e9ben) a megnevezett feletti hatalmat teszi lehet\u0151v\u00e9. Maga a post scriptum azonban, mint \u201e\u00edr\u00e1s” mintegy v\u00e9grehajtja azt a h\u00e1rom k\u00f6vetelm\u00e9nyt, amelyet maga t\u00e1maszt: az ikonikus NI sz\u00f3csk\u00e1k (ahogy a vers els\u0151 szerkezeti egys\u00e9g\u00e9ben is) \u00e1tl\u00e9nyeg\u00edtik a megid\u00e9zett alakot, ez az aktus pedig egyfajta temet\u00e9sk\u00e9nt foghat\u00f3 fel. Az \u00edr\u00e1s pedig, mint mement\u00f3, mem\u00f3ria, v\u00e9d a feled\u00e9s ellen. Tov\u00e1bb\u00e1 az \u00edrott sz\u00f6vegben felt\u00e1rulnak a viszonyrendszerek, a b\u0171ntett kimond\u00e1sa, megnevez\u00e9se pedig el\u00e9gt\u00e9tel \u00e9s jogalap (ism\u00e9t utalhatunk Krisztus felt\u00e1mad\u00e1s\u00e1ra, ahol szint\u00e9n els\u0151dleges bizony\u00edt\u00e9kunk az \u00edr\u00e1s, nagybet\u0171vel.)
Az \u00edr\u00e1s performat\u00edv, cselekv\u0151-teremt\u0151 jelleg\u00e9b\u0151l fakad\u00f3 olvasatot nagy m\u00e9rt\u00e9kben al\u00e1t\u00e1masztja a vers vizu\u00e1lis megjelen\u00e9se, azaz a kalligramma k\u00e9pi megform\u00e1lts\u00e1ga. A szavak elrendez\u00e9s\u00e9b\u0151l ad\u00f3d\u00f3 vizu\u00e1lis tapasztalat mintegy \u00e1trendezi a tartalmi hangs\u00falyokat: az els\u0151 egys\u00e9gben a szavak sz\u00e1m\u00e1nak cs\u00f6kken\u00e9se balr\u00f3l jobbra haladva, \u00e9s az ezzel p\u00e1rhuzamosan tapasztalhat\u00f3 karaktersz\u00e1m-n\u00f6veked\u00e9s egyfajta fokoz\u00e1s, fesz\u00fclts\u00e9gkelt\u00e9s eszk\u00f6ze, tov\u00e1bb\u00e1 a vers k\u00e9t egysege k\u00f6z\u00f6tt tapasztalhat\u00f3 elt\u00e9r\u00e9s a \u201erendezetts\u00e9get” tekintve szint\u00e9n az indulatok \u00e9s a t\u00f6rv\u00e9nyek kifejez\u00e9si\/kimond\u00e1si m\u00f3dj\u00e1t reprezent\u00e1lja. A kalligramma mint k\u00e9p azonban \u00fajabb olvasatokkal gazdag\u00edtja a sz\u00f6veget. A m\u0171 eg\u00e9sze – a hagyom\u00e1nyos \u00e9rtelmez\u00e9s szerint, az eredeti, els\u0151 tipogr\u00e1fiai megjelen\u00e9ssel \u2014 egy s\u00edrt \u00e1br\u00e1zol, k\u00e9pi k\u00f3dj\u00e1t adva a tettnek, \u00e9s ez\u00e1ltal al\u00e1t\u00e1masztva annak val\u00f3s\u00e1goss\u00e1g\u00e1t. Olvasatunkban pedig – az \u00fajabb, m\u00f3dos\u00edtott tipogr\u00e1fia, az \u201eutols\u00f3 k\u00e9z” \u00e9rtelm\u00e9ben – a vers els\u0151 r\u00e9sze egy t\u0151r, egy d\u00e1rda hegyek\u00e9nt jelenik meg, kv\u00e1zi a gyilkos eszk\u00f6zk\u00e9nt, helyet adva \u00edgy a biblikus olvasatnak. Vagyis a m\u0171 k\u00e9pileg is l\u00e9trehozza azt a szitu\u00e1ci\u00f3t, amelyr\u0151l besz\u00e9l, k\u00e9pileg \u201e\u00f6r\u00f6k\u00edti meg” a mindenkori befogad\u00e1s sz\u00e1m\u00e1ra a tettet.
Azt mondhatjuk, a m\u0171 (k\u00e9pi \u00e9s verb\u00e1lis szinten egyar\u00e1nt) jelenval\u00f3v\u00e1 teszi a szitu\u00e1ci\u00f3t, amely a megform\u00e1l\u00e1s t\u00e1rgya, ahogy a vers \u201es\u00falyozotts\u00e1g\u00e1t” biztos\u00edt\u00f3 f\u0151n\u00e9vi igen\u00e9v folyamatoss\u00e1ga, \u00e1lland\u00f3s\u00e1ga is \u00e9rz\u00e9kelhet\u0151 mind a grammatika, mind pedig a k\u00e9pis\u00e9g r\u00e9v\u00e9n. Hiszen grammatikailag nem k\u00f6t\u0151dik szem\u00e9lyhez, sz\u00e1mhoz \u00e9s id\u0151h\u00f6z, ikonk\u00e9nt pedig az id\u0151n \u00e1t\u00edvelve is bet\u00f6lti szerep\u00e9t: ez az \u00f6r\u00f6k jelenidej\u0171s\u00e9g pedig fontos lehet sz\u00e1munkra, a b\u0171n \u00e9s az \u00f6r\u00f6k gy\u00e1sz idej\u00e9n, a megv\u00e1lt\u00f3d\u00e1s \u00e9s a b\u0171nbocs\u00e1nat kezdet\u00e9ig.
A legf\u0151bb eszt\u00e9tikai eszk\u00f6z \u00e9pp ez\u00e9rt a hi\u00e1ny, a hallgat\u00e1s retorik\u00e1ja, amely jelenti az elk\u00fcl\u00f6n\u00fcl\u0151 elemek k\u00f6z\u00f6tti tetsz\u0151leges kapcsolatok avantgarde l\u00e9trehoz\u00e1s\u00e1t; a szemantikum \u00e9s a tipogr\u00e1fia, valamint a k\u00e9p egym\u00e1shoz val\u00f3 dinamikus kieg\u00e9sz\u00edt\u0151 \u00e9s ellenpontoz\u00f3 viszony\u00e1t; vagyis a m\u0171nek a befogad\u00e1sm\u00f3dok sokf\u00e9les\u00e9g\u00e9re, az \u00faj r\u00e1olvas\u00e1sokra val\u00f3 nyitotts\u00e1g\u00e1t. M\u00e1sr\u00e9szt (\u00e9s tal\u00e1n ez a funkci\u00f3 a jelent\u00e9kenyebb) a hi\u00e1ny retorik\u00e1ja jelenti azt az elj\u00e1r\u00e1sm\u00f3dot is, amely sor\u00e1n mind a nyelv, mind pedig a k\u00e9pis\u00e9g a felid\u00e9zett alakra \u00e9s szitu\u00e1ci\u00f3ra vonatkoz\u00f3 helyettes\u00edt\u0151 elemeket, \u201enyomokat” sz\u00f3r el, amelyek felt\u00e1r\u00e1sa a mindenkori befogad\u00e1sban t\u00f6rt\u00e9nik meg, \u00e9s \u00e9pp ezek jelenl\u00e9te \u00e1ltal v\u00e1lik mindaz jelenval\u00f3v\u00e1, amit a m\u0171 mag\u00e1ba foglal.
Vagyis a vers egyfajta hagyat\u00e9k: megid\u00e9z sz\u00e1munkra egy t\u00f6rt\u00e9nelmi alakot, egy k\u00fcl\u00f6nleges helyzetet, \u00e9s megid\u00e9z egy k\u00f6lt\u0151t is: mindazt, amit az \u201e\u00f6r\u00f6kny\u00e1r” mag\u00e1ba foglal. Ez a tapasztalat sz\u00e1munkra m\u00e1r nem hozz\u00e1f\u00e9rhet\u0151, pontosabban csak Nagy G\u00e1sp\u00e1r k\u00f6lt\u00e9szete, a befogad\u00e1s r\u00e9v\u00e9n lehets\u00e9ges. A versb\u00e9li eml\u00e9kez\u00e9s a napl\u00f3\u00edr\u00e1shoz hasonl\u00f3an olyan deskript\u00edv folyamat, amelyben a m\u00falt csak el\u0151revet\u00edtve, az (el)k\u00f6vetkez\u0151kben jel\u00f6lhet\u0151. Olyan szitu\u00e1ci\u00f3r\u00f3l van sz\u00f3, amely nem sz\u00e1mol az id\u0151vel, amelyben \u00e9rtelm\u00e9t veszti a temporalit\u00e1s: eml\u00e9kezet\u00fcnkben csak az egykori jelent akarjuk meg\u0151rizni (\u00e9s nem is vagyunk k\u00e9pesek t\u00f6bbre), ezt hangs\u00falyozza a kimerev\u00edtett id\u0151tartam, az \u201e\u00f6r\u00f6kny\u00e1r” c\u00edmbe emel\u00e9se, amelynek tapasztalat\u00e1hoz az olvas\u00f3 m\u00e1r nem f\u00e9rhet hozz\u00e1: a jelenb\u0151l tekint\u00fcnk a m\u00faltra, az olvas\u00f3i poz\u00edci\u00f3b\u00f3l a versb\u00e9li esem\u00e9nyre, a tizedik \u00e9v t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l az \u201eelm\u00faltam 9 \u00e9ves” \u00e1llapot\u00e1ra. A tizedik \u00e9v – amelynek mi, olvas\u00f3k, r\u00e9szesei vagyunk- nem m\u00e1s, mint az egyetlen t\u00f6rt\u00e9nelmen, id\u0151n t\u00fali pont, viszonyul\u00e1si lehet\u0151s\u00e9g, amelyb\u0151l az \u201e\u00f6r\u00f6kny\u00e1r” mor\u00e1lis, szakr\u00e1lis aktusa levezethet\u0151, l\u00e1that\u00f3 \u00e9s \u00e9rtelmezhet\u0151. Ez\u00e9rt fontos sz\u00e1munkra Nagy G\u00e1sp\u00e1r, \u00e9s – v\u00e1laszul a bevezet\u0151ben feltett k\u00e9rd\u00e9sre – a tapasztalatok k\u00f6zel\u00edt\u00e9s\u00e9re val\u00f3 k\u00e9pess\u00e9g teszi m\u0171veit ma is \u00e9rv\u00e9nyess\u00e9 \u00e9s aktu\u00e1liss\u00e1.<\/p>\n
2 G\u00d6R\u00d6MBEI Andr\u00e1s, Nagy G\u00e1sp\u00e1r, Kalligram, Pozsony, 2004. 109.
3 G\u00d6R\u00d6MBEI, Uo.<\/p>\n