Versben \u00edrom az \u00e9letemet, mert a leghitelesebb f\u00f6ljegyz\u00e9snek \u00e9rzem. Ebben a bemutatkoz\u00e1sban m\u00e9gis fontos megnevez\u00e9sekre k\u00e9nyszer\u00fcl\u00f6k.
Vas megye k\u00e9t apr\u00f3 faluja, B\u00e9rbaltav\u00e1r \u00e9s Nagytilaj jelenti sz\u00e1momra a sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldet, de otthon \u00e9rezhettem magam Szatm\u00e1rcsek\u00e9n vagy a Hargita t\u00f6v\u00e9ben b\u00e1rmelyik h\u00e1zban. 14 \u00e9ves korom \u00f3ta egyfolyt\u00e1ban \u00faton vagyok; iskol\u00e1k, koll\u00e9giumok, alb\u00e9rletek \u00e9s l\u00e1nyok k\u00f6z\u00f6tt. Lassan h\u00e1rom \u00e9ve, hogy Budapestr\u0151l utazgatok haza, s f\u0171tetlen \u00fcnnep el\u0151tti vonatokb\u00f3l b\u00e1mulom a Soml\u00f3t, mint gyerekkoromban is tettem teh\u00e9n\u0151rz\u00e9s vagy sz\u00e9nagy\u0171jt\u00e9s k\u00f6zben. Akkor a VIL\u00c1G T\u00daLV\u00c9GIT jelentette, ma a hegyre vetett tekintet a K\u00d6LT\u00c9SZET el\u0151tt is tiszteleg.
P\u00e1r esztendeje \u00edrok verseket, melyekb\u0151l n\u00e9ha irodalmi lapjaink k\u00f6z\u00f6lnek is. Legut\u00f3bb az \u00c9let \u00e9s Irodalomban Kormos Istv\u00e1n \u00edrt verseim el\u00e9 biztat\u00f3 \u00e9s figyelmeztet\u0151 szavakat. H\u00e1rom \u00e9ve egy antol\u00f3gi\u00e1ban \u00edgy fogalmaztam: a k\u00f6lt\u00e9szet t\u00f6retlen gerincek kopogtat\u00e1sa. Ma sem gondolom m\u00e1sk\u00e9nt. \u00c9s m\u00e9g valamit. \u2013 K\u00f3s\u00e1\u00e9k nagyszer\u0171 filmj\u00e9t\u0151l k\u00f6lcs\u00f6nz\u00f6m szabadon a gondolatot: csak az igazmond\u00e1s maradhat az ember egyetlen es\u00e9lye, hazugs\u00e1gra, elken\u00e9sre, halogat\u00e1sra nincs id\u0151! \u2013 Minden valamireval\u00f3 szellemi emberre ez fokozottan \u00e9rv\u00e9nyes. Nek\u00fcnk m\u0171v\u00e9szi f\u00f6ladat, a legnagyobb h\u0171s\u00e9g ehhez a haz\u00e1hoz.<\/p>\n
(Magyar Ifj\u00fas\u00e1g, 1973. 12. 7.)<\/span><\/p>\n