{"id":3216,"date":"2019-12-30T21:00:08","date_gmt":"2019-12-30T21:00:08","guid":{"rendered":"http:\/\/new.nagygaspar.hu\/honlap\/?post_type=prozak&p=3216"},"modified":"2019-12-30T21:00:08","modified_gmt":"2019-12-30T21:00:08","slug":"boldog-karacsonyom-1955","status":"publish","type":"prozak","link":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/prozak\/boldog-karacsonyom-1955\/","title":{"rendered":"Boldog kar\u00e1csonyom, 1955…"},"content":{"rendered":"

Csuda J\u00e1nosn\u00e9 volt az els\u0151 tan\u00edt\u00f3n\u00e9nim, aki kedves szigor\u00e1val nem is tudom, hogyan, de m\u00e1r a t\u00e9li sz\u00fcnetig megtan\u00edtott benn\u00fcnket sz\u00f3tagolva, sz\u00e9pen olvasni. Mindez a csoda 1955-ben t\u00f6rt\u00e9nt. Csak \u00fagy zengett a falu harmadik, legkisebb iskol\u00e1ja, az agyagos s\u00e1rt\u00f3l alig megk\u00f6zel\u00edthet\u0151 g\u00f6d\u00f6rpartinak cs\u00fafolt int\u00e9zm\u00e9ny, amely mind\u00f6ssze egyetlen tanteremb\u0151l \u00e1llt, viszont hatalmas, j\u00e1t\u00e9kra szerf\u00f6l\u00f6tt alkalmas ker\u00edtetlen udvar tartozott hozz\u00e1 gy\u00fcm\u00f6lcsf\u00e1kkal \u00e9s s\u0171r\u0171 bokrokkal. S ahov\u00e1 rajtunk k\u00edv\u00fcl m\u00e9g a harmadikosok j\u00e1rtak. Mi, kis els\u0151s\u00f6k akaratlanul is, s l\u00e1m, nem \u00e9ppen haszontalanul belef\u00fclelhett\u00fcnk az \u0151 rettent\u0151 tudom\u00e1nyukba. Az olvas\u00e1s tal\u00e1n ez\u00e9rt ragadt r\u00e1nk el\u0151bb, mint ahogy azt a tanmenet el\u0151\u00edrta volna. Sz\u00f3val, Csuda tan\u00edt\u00f3n\u00e9ni, ahogy keresztany\u00e1m mondogatta, csod\u00e1t tett. Velem legal\u00e1bbis, mert \u00e9n m\u00e1r a harmadikosok padsora el\u0151tt, aff\u00e9le str\u00e9berk\u00e9nt fennhangon olvashattam az \u0151 k\u00f6nyv\u00fckb\u0151l.
Kelemen R\u00f3zsa keresztany\u00e1m tal\u00e1n a saj\u00e1t lelkiismerete megnyugtat\u00e1sa v\u00e9gett is dics\u00e9rte a baltav\u00e1ri iskol\u00e1t, mert bizony legjobban \u0151 kardoskodott amellett, hogy anyai nagyany\u00e1m h\u00e1z\u00e1ban maradjak, s ott legyek kisiskol\u00e1s, ahol val\u00f3ban sz\u00fclettem, s ahol jobb h\u00edre volt az ok\u00edt\u00e1snak. Sz\u00fcleim h\u00e1rom kilom\u00e9terrel od\u00e9bb, a szomsz\u00e9d faluban laktak. El\u0151bb az apai \u0151s\u00f6k h\u00e1z\u00e1ban h\u00fazt\u00e1k meg magukat, majd egy kis saj\u00e1t hajl\u00e9k \u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9be kezdtek, \u00e9ppen a legkem\u00e9nyebb beszolg\u00e1ltat\u00e1sok, padl\u00e1sles\u00f6pr\u00e9sek idej\u00e9n. Ap\u00e1m persze dacosan be\u00edratott a nagytilaji iskol\u00e1ba is. De \u0151 is ink\u00e1bb csak a lelkiismeret\u00e9t nyugtatta: ne \u00e9rhesse sz\u00f3, hogy kell\u0151 er\u00e9llyel nem gondoskodott egyetlen fia sors\u00e1r\u00f3l. De v\u00e9g\u00fcl bel\u00e1tta: itt m\u00e9gis jobb kezekben vagyok, hiszen \u0151k val\u00f3ban l\u00e1t\u00e1st\u00f3l vakul\u00e1sig a mez\u0151n dolgoznak, s nemigen tudtak volna velem, a nagyon k\u00e9sei gyerekkel foglalkozni. \u00c9n meg, mint valami kengyelfut\u00f3 futottam, r\u00fagtam a port a k\u00e9t falu k\u00f6z\u00f6tt, ahol a f\u00f6ldjeink is voltak. Meg a k\u00f6z\u00f6s sz\u0151l\u0151 \u00e9s kasz\u00e1l\u00f3 a zsuppos pinc\u00e9vel a baltav\u00e1ri hegytet\u0151n. Ap\u00e1m gyakran mutogatta a tiszta id\u0151ben szinte karny\u00fajt\u00e1snyira k\u00f6zelj\u00f6v\u0151 h\u00edres hegyeket: a S\u00e1got meg a Soml\u00f3t. \u00c9s mindig megjegyezte: a mi rizling borunk is van olyan j\u00f3, mit ami ott terem, csak mire elh\u00edreln\u00e9nk, rendszerint elfogy.
\u00c1lland\u00f3an \u00faton voltam (n\u00e9ha m\u00e9g t\u00e1n \u00fatban is, hiszen sz\u00fcleim kor\u00e1hoz k\u00e9pest unokakor\u00fanak sz\u00e1m\u00edthattam) azokban a neh\u00e9z, szeg\u00e9nyes \u00e9vekben. K\u00e9t csal\u00e1d, k\u00e9t \u00e9rzelmi p\u00f3lus k\u00f6z\u00f6tt l\u00f6k\u0151dtem ide-oda. Lelkem h\u00e1borgott, l\u00e1zadozott. Hol \u00e9desany\u00e1mt\u00f3l v\u00e1ltam el s\u00edrva a tilaji faluv\u00e9gen az \u00f6reg vadk\u00f6rtef\u00e1n\u00e1l, hol meg a baltav\u00e1ri nagymama ritka mes\u00e9it\u0151l nem volt sz\u00edvem elszakadni. A szeretet j\u00e1rt velem, mint a nyikorg\u00f3 libik\u00f3ka. S r\u00e1ad\u00e1sul nem volt testv\u00e9rem sem. Csak testv\u00e9rk\u00e9nt szeretett j\u00e1tsz\u00f3t\u00e1rsak, majd iskolat\u00e1rsak!
Kar\u00e1csony k\u00f6zeledt\u00e9n, az \u00e1dventi id\u0151ben azonban mindig kezdett kisimulni a vil\u00e1g k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem. Nagymama m\u00e1r szorgalmasan tan\u00edtotta est\u00e9nk\u00e9nt a sz\u00e9p kar\u00e1csonyi \u00e9nekeket, meg a betlehemi angyal sz\u00f3zat\u00e1t \u00e9s az \u00f6reg p\u00e1sztor hasra es\u0151s, dudasz\u00f3val k\u00eds\u00e9rt, kacagtat\u00f3 mond\u00f3k\u00e1j\u00e1t.
Keresztany\u00e1m keltett minden \u00e1ldott reggel, hogy ott legyek a hajnali mis\u00e9n, mert a szigor\u00fa Sarl\u00f3s pleb\u00e1nos \u00far sz\u00e1mon tartja \u00e1m a ministr\u00e1nsait. Ha mulasztan\u00e9k, m\u00e9g megt\u00f6rt\u00e9nhet, hogy nem kapok szaloncukrot meg n\u00e9h\u00e1ny szem mogyor\u00f3t majd az agyonk\u00f6vezett v\u00e9rtan\u00fa, Istv\u00e1n napj\u00e1n az olt\u00e1r k\u00f6r\u00fcli szolg\u00e1latom\u00e9rt\u2026 Kis csizm\u00e1m ott melegedett, sz\u00e1r\u00edtkozott a t\u0171zhely mellett. M\u00e9g szinte f\u00e9lig \u00e1lmomban beleugrottam, s mosd\u00e1sk\u00e9nt egy kis hidegv\u00edzzel kit\u00f6r\u00f6ltem a csip\u00e1t a szememb\u0151l s m\u00e1ris az embermagass\u00e1g\u00fa h\u00f3falak k\u00f6z\u00f6tt szapor\u00e1ztam a l\u00e9p\u00e9st a harangsz\u00f3 ir\u00e1ny\u00e1ba. Nagy h\u00e1r\u00e1szkend\u0151s asszonyok tapost\u00e1k az utat el\u0151ttem. A h\u00f3 mint a porcukor ragyogott, vil\u00e1g\u00edtott. Orromban \u00e9reztem m\u00e1r a kar\u00e1csonyi s\u00fctem\u00e9nyek illat\u00e1t is. Mifel\u00e9nk akkor m\u00e9g a villany sz\u00f3ba se j\u00f6tt. Az asszonyok az \u00faton viharl\u00e1mp\u00e1val l\u00e9pegettek. Otthon is csak petr\u00f3leuml\u00e1mpa adott valami f\u00e9nyt. Nagymama \u00f3vott is az olvas\u00e1st\u00f3l, arra a d\u00e9lut\u00e1n val\u00f3, mondta. Azt\u00e1n meg ott van az iskola, akkor olvass, fiam, mikor bes\u00fct az Isten napja! Este csak \u00e9nekelj\u00fcnk, meg a betlehemi mond\u00f3k\u00e1kat tanuljuk. Arra pont elegend\u0151 vil\u00e1got ad a t\u0171zhely parazs\u00e1nak f\u00e9nye.
Nagyon k\u00e9sz\u00fcltem: az id\u00e9n az \u00dar angyalak\u00e9nt ak\u00e1r vihetem a nyakamban a betlehemet is. Ezzel egy harmadikos, oszt\u00e1lyism\u00e9tl\u0151 nagyleg\u00e9ny biztatott, azzal a f\u00f6lt\u00e9tellel, ha legk\u00f6zelebb, Csuda tan\u00edt\u00f3n\u00e9ni k\u00e9r\u00e9s\u00e9re sem \u00e1llok ki olvasni el\u00e9j\u00fck, \u00e9s f\u0151leg nem s\u00f6pr\u00f6m be a dics\u00e9retet, hogy l\u00e1m-l\u00e1m ti v\u00e9n szamarak, ilyen foly\u00e9konyan k\u00e9ne olvasnotok\u2026 M\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben meg a nagysz\u00fcnetben kaphatok majd k\u00e9t egyforma pofont is\u2026 Majd kimentem magam, hogy f\u00e1j a torkom, dadogtam, \u00e9s valahogy oda tereltem a cinkos alkudoz\u00e1s t\u00e1rgy\u00e1t, hogy b\u00e1rcsak ne a l\u00e1nyos \u00e1br\u00e1zat\u00fa angyal lehetn\u00e9k az idei csapatban, hanem a p\u00e1sztorok k\u00f6z\u00fcl a legkisebb betlehemi kisbojt\u00e1r szerep\u00e9t kaphatn\u00e1m meg. Tudom is a sz\u00f6veget, s azonnal f\u00f6lmondtam, ahogy nagymam\u00e1t\u00f3l tanultam. Meglett az egyezs\u00e9g.
A hajnali ministr\u00e1l\u00e1s ut\u00e1n meg az iskol\u00e1ban \u00f6ssze\u00edrtuk, melyik h\u00e1zban fogadn\u00e1nak benn\u00fcnket sz\u00edvesen, hol tudjuk a kuty\u00e1kat hamar a kertek al\u00e1 zavarni. Sz\u00f3val Krisztus sz\u00fclet\u00e9se el\u0151tt m\u00e1r k\u00e9t h\u00e9ttel elkezdt\u00fck d\u00e9lut\u00e1nonk\u00e9nt a betlehemez\u0151 nagy utunkat. Nemcsak a mi falunkban j\u00e1rtunk h\u00e1zr\u00f3l h\u00e1zra, de m\u00e9g egy igazi cseng\u0151s lovassz\u00e1n talp\u00e1n \u00e1tsz\u00e1nk\u00f3ztunk ap\u00e1m\u00e9k faluj\u00e1ba is, s nem ijedt\u00fcnk meg az ottani konkurenci\u00e1t\u00f3l sem\u2026 Nagy volt az izgalom a mi h\u00e1zunk el\u0151tt, hogy oda \u00e9n bemenjek-e. S nagy volt a k\u00eds\u00e9rt\u00e9s is, de nem fedtem fel magamat, s az egyezs\u00e9g szerint a p\u00e1sztort\u00e1rsak s az angyal sem \u00e1rult el, amikor \u00e9desany\u00e1m k\u00e9t mar\u00e9k idei di\u00f3t \u00e9s sz\u00e9p batul alm\u00e1kat dobott az \u00f6regp\u00e1sztor zs\u00e1kj\u00e1ba. Igaz, mi kolb\u00e1sz\u00e9rt meg szalonn\u00e1\u00e9rt esdekelt\u00fcnk az \u00e9nek sz\u00f6veg\u00e9ben. De hol volt min\u00e1lunk abban az id\u0151ben kolb\u00e1sz \u00e9s szalonna? Amikor kar\u00e1csony m\u00e1sodnapj\u00e1n titkaink k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6sen f\u00e9nyre ker\u00fcltek, ap\u00e1m suttog\u00f3 szavaib\u00f3l megtudtam: \u0151 akkor \u00e9ppen az erd\u0151n fejsz\u00e9j\u00e9vel dics\u00e9rte az Urat. Egy fa kiv\u00e1g\u00e1s\u00e1n mesterkedtek keresztap\u00e1mmal, holott az akkor tilos volt, ak\u00e1r a kor\u00e1bbi \u00e9vekben a diszn\u00f3v\u00e1g\u00e1s\u2026 De \u00e9reztem, hogy b\u00fcszke r\u00e1m ez\u00e9rt a betlehemi \u00fcgyes p\u00e1sztorkod\u00e1s\u00e9rt.
N\u00e1lunk a J\u00e9zuska \u00e9rkez\u00e9s\u00e9t, este, s\u00f6t\u00e9ted\u00e9skor, \u00fagy hat \u00f3ra k\u00f6r\u00fcl lehetett v\u00e1rni. Ez volt addigi gyermeki tapasztalatom. A konyh\u00e1ban \u00fclt a csal\u00e1d. Csak a t\u0171zhelyb\u0151l kisz\u00f6k\u0151 f\u00e9ny vil\u00e1g\u00edt. Nagymama egyik \u00e9neket f\u00fajja a m\u00e1sik ut\u00e1n, s ahogy hallotta a sz\u00fclet\u00e9st\u00f6rt\u00e9netet, a maga sz\u00ednes szavaival abba is belekezd. Az egyszer\u0171 p\u00e1sztorokn\u00e1l meg \u00e1llataikn\u00e1l id\u0151z a legt\u00f6bbet. Mintha csak a mi ist\u00e1ll\u00f3nkb\u00f3l terelte volna \u0151ket a betlehemi mez\u0151kre az egyik p\u00e1sztor s nem \u00e1m valami cudar-lelk\u0171 v\u00e9grehajt\u00f3.
Nagyn\u00e9n\u00e9im el-elt\u00fcnedeznek az \u00fcnnepl\u0151s szoba ir\u00e1ny\u00e1ba, ahol m\u00e1r d\u00e9lut\u00e1n szertart\u00e1sosan begy\u00fajtottak a ritk\u00e1n haszn\u00e1lt vask\u00e1lyh\u00e1ba. Akkor m\u00e9g nem tudom, csak t\u00e1n sejtem, hogy \u00e9ppen az \u00dar angyalait helyettes\u00edtik. Azt\u00e1n egyszercsak a j\u00e9gvir\u00e1gos, hideg el\u0151szob\u00e1b\u00f3l a j\u00f3l ismert cseng\u0151 hangja adja meg az \u00e9gi jelt, s m\u00e1ris t\u00f3dulunk a kar\u00e1csonyos szoba fel\u00e9. Persze \u00e9n mindenkit megel\u0151zve els\u0151nek \u00e9rkezem, h\u00e1tha megl\u00e1thatom a csenget\u0151z\u0151s angyalt. Keresztany\u00e1m a m\u00e1sodik csillagsz\u00f3r\u00f3 meggy\u00fajt\u00e1s\u00e1val bajl\u00f3dik, \u00e9s a szent pillanatban is fennen szidja a gyufagy\u00e1rosokat. De ott a kar\u00e1csonyfa, ahol tavaly is, s \u00e9gnek az apr\u00f3 gyerty\u00e1k rajta\u2026 J\u00f3 m\u00e9ternyi magasra, a sz\u00e9pen leter\u00edtett kis kerek asztalra tette az angyal a mi f\u00e1nkat. Onnan pont a gerend\u00e1ig \u00e9r, \u00e9s egy bevert sz\u00f6gh\u00f6z sz\u00e9pen ki is k\u00f6t\u00f6tte, hogy el ne d\u0151lhessen. S l\u00e1m, az id\u00e9n is ott a cs\u00facs\u00e1ban a k\u00e9t puf\u00f3k pap\u00edrangyalka: egy sz\u0151ke \u00e9s egy barna. T\u00e9rdre vetj\u00fck magunkat. \u00c9s a Mennyb\u0151l az angyal<\/span>lal kezdj\u00fck, azt\u00e1n m\u00e9g a Csordap\u00e1sztorok<\/span>at is el\u00e9nekelj\u00fck. A harmadik \u00e9neket, hi\u00e1ba is cs\u00f3v\u00e1lja fej\u00e9t szeg\u00e9ny nagymama, m\u00e1r nem v\u00e1rom meg. Ezt csak \u0151 f\u00fajja sz\u00e9pen nagyb\u00e1ty\u00e1m d\u00f6rm\u00f6g\u0151 k\u00eds\u00e9ret\u00e9vel: Fel nagy \u00f6r\u00f6mre, ma sz\u00fcletett\u2026
A fa alatti aj\u00e1nd\u00e9kok k\u00f6z\u00f6tt van egy p\u00e1r k\u00f6t\u00f6tt keszty\u0171 meg valami meleg zokni a kiscsizm\u00e1mba. \u00c9desany\u00e1m\u00e9k J\u00e9zusk\u00e1ja m\u00e9g egy tucat zsebkend\u0151vel, cukorkacsomaggal is gondolt r\u00e1m. S a messzi kanizsai rokonokt\u00f3l, ahogy level\u00fckb\u0151l m\u00e1r titkon kisilabiz\u00e1ltam, ott a Ne nevess kor\u00e1n!<\/span> t\u00e1rsasj\u00e1t\u00e9k. J\u00f3 messzir\u0151l j\u00f6tt az az angyal, csoda, hogy ide\u00e9rt\u2026, mondja valaki a szoba sark\u00e1b\u00f3l. Most azt\u00e1n igaz\u00e1n b\u0151kez\u0171 volt a Kisj\u00e9zus, s\u00f3hajtok el\u00e9gedetten. Illene t\u00e1n j\u00f3nak lennem\u2026
De m\u00e9g ott van valami, biztatnak nagyn\u00e9n\u00e9im, amit az angyal m\u00e1r nem tudott becsomagolni, mert t\u00fal hamar beszaladtunk a cseng\u0151hangra. Egy igazi k\u00f6nyv az eddigi mesek\u00f6nyvek ut\u00e1n. Ragyog\u00f3 szemmel olvasom a c\u00edm\u00e9t: A tizen\u00f6t\u00e9ves kapit\u00e1ny<\/span>. Azt\u00e1n ki \u00edrta, k\u00e9rdezik mindah\u00e1nyan. No, ezt sz\u00f3tagolom, de ink\u00e1bb bet\u0171z\u00f6m, mert kacif\u00e1ntosan k\u00fcl\u00f6n\u00f6s neve van: Jules Verne. S val\u00f3ban, a c\u00edmlapon egy tizen\u00f6t\u00e9ves-forma fi\u00fa \u00e1ll valami haj\u00f3 fed\u00e9lzet\u00e9n, \u00e9s a kez\u00e9vel a t\u00e1volba mutat. \u0150 az, igen, az \u00e9n kapit\u00e1nyom! Nem is vacsor\u00e1zom semmit, csak a nagymama dagasztotta kal\u00e1csb\u00f3l majszolok egy keveset, hogy meg ne nehezteljen r\u00e1m. Ink\u00e1bb a k\u00f6nyvet kezdem falni\u2026 Az \u00e9jf\u00e9li mis\u00e9ig, m\u00e1r csaknem a fel\u00e9n\u00e9l tartok a vakoskod\u00f3 petr\u00f3leuml\u00e1mpa mellett. Semmi \u00e1lmoss\u00e1got nem \u00e9rzek.
A betlehemi Kisj\u00e9zus t\u00e1n megbocs\u00e1jtja, hogy a mellettem \u00e1ll\u00f3 ministr\u00e1snak arr\u00f3l sustorgok az olt\u00e1r el\u0151tt, hogy a kar\u00e1csonyi k\u00f6nyvemben, amit egy bizonyos Jules Verne \u00edrt, van p\u00e9ld\u00e1ul egy rettent\u0151 okos Ding\u00f3 kutya, s az m\u00e9g olvasni is tud, vagy legal\u00e1bbis ismeri az \u00e1b\u00e9c\u00e9 bet\u0171it, mert abb\u00f3l kirakta a h\u00edres bandita nev\u00e9t\u2026
1955-ben, azon a kar\u00e1csony \u00e9jszak\u00e1n, els\u0151 igazi k\u00f6nyvemmel, szinte egyszerre tizen\u00f6t \u00e9ves lettem\u2026 J\u00f6v\u0151re ak\u00e1r megp\u00e1ly\u00e1zhatn\u00e1m az \u00f6regp\u00e1sztor szerep\u00e9t is, gondoltam, vagy ink\u00e1bb \u00e1lmodtam csak, abban a boldog \u00e1lomban, ahol m\u00e1r a kapit\u00e1ny oldal\u00e1n haj\u00f3ztam\u2026 valahol Afrika partjainak k\u00f6zel\u00e9ben.<\/p>\n

<\/div>\n

(Heti V\u00e1lasz, 2003. december 19. 51\u201352. sz\u00e1m)<\/span>
<\/p>\n","protected":false},"template":"","format":"standard","class_list":["post-3216","prozak","type-prozak","status-publish","format-standard","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/prozak\/3216","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/prozak"}],"about":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/types\/prozak"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=3216"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}