KIS ENDRE, D\u00c1VID LEHEL, ILLY\u00c9S ISTV\u00c1N<\/p>\n
Nemr\u00e9giben bukkantam egy \u00f3mexik\u00f3i naiv, \u00e1m ann\u00e1l zseni\u00e1lisabb megfogalmaz\u00e1sra, miszerint \u201ea k\u00f6lt\u00e9szet att\u00f3l k\u00f6lt\u00e9szet, hogy \u00fagy viselkednek benne a szavak, mintha el\u0151sz\u00f6r tal\u00e1lkozn\u00e1nak<\/span>.\u201d Fogjuk f\u00f6l ezt a mai tal\u00e1lkoz\u00e1st mi is valami hasonl\u00f3nak, ezen a cs\u00f6ndes okt\u00f3beri vas\u00e1rnapon, amikor az itt ki\u00e1ll\u00edt\u00f3 h\u00e1rom m\u0171v\u00e9sz megh\u00edvott, megsz\u00f3l\u00edtott vend\u00e9gei vagyunk az \u00e1ltaluk f\u00f6lbolygatott t\u00e9rben, mely mindenk\u00e9ppen f\u00f3kusz\u00e1ba helyezi a v\u00e1ratlans\u00e1got, a tal\u00e1lkoz\u00e1s \u00e9s meg\u00e9rintetts\u00e9g izgalm\u00e1t. Most itt botork\u00e1l a l\u00e1tni akar\u00f3 szem\u00fcnk, s ha l\u00e1t<\/span>, akkor bizonyosan a l\u00e9lek \u00e1t\u00e1ll\u00edt<\/span>: a form\u00e1k \u00e9s sz\u00ednek, anyagok \u00e9s gesztusok po\u00e9zise fel\u0151l m\u00e1r itt k\u00eds\u00e9rt ama delejes p\u00f3lus. El\u00e9gg\u00e9 magyar\u00e1zhatatlan, el\u00e9gg\u00e9 sejtelmes, el\u00e9gg\u00e9 szeretetteli, hogy oda legy\u00fcnk r\u00e1ntva, oda legy\u00fcnk hozz\u00e1 szorulva \u2013 s szem\u00fcnk ut\u00e1n \u00e9szbeli elrendez\u00e9st akarjunk adni a l\u00e1tottakr\u00f3l, ami nem k\u00f6nny\u0171 kaland. Amolyan boldog fogs\u00e1gr\u00f3l is sz\u00f3lhatn\u00e9k, \u00e9n \u2013 t\u00f6k\u00e9letes elfogults\u00e1gomat itt-ott t\u00e1n okolva majd \u2013, aki e m\u0171vek t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban meg\u00e9rezhettem: cell\u00e1mnak ablak\u00e1t nem r\u00e1csok, de a v\u00e9gtelen id\u0151 szeleteli; szabad lehetek vel\u00fck \u00e9s \u00e1ltaluk, b\u00e1r nem az \u00e9n kezem sim\u00edtotta el a fa g\u00f6rcseit, az anyag r\u00e1ncait, s nem az \u00e9n szemem \u201egondolkodott\u201d el\u0151sz\u00f6r a gyermek szem\u00e9vel, amikor k\u00fcl\u00f6n\u00f6s terekben a \u201el\u00e9lek d\u00f6nt\u00e9seit\u201d nagy\u00edtotta f\u00f6l. Esztergom, 1990. okt\u00f3ber 14.
S itt is vagyunk m\u00e1r e falra akasztott vil\u00e1gn\u00e1l; Kiss Endre sz\u00ednein\u00e9l, form\u00e1in\u00e1l, t\u00e9rmegold\u00e1sain\u00e1l, melyhez val\u00f3ban el\u0151bb a bambul\u00f3, azt\u00e1n a keservesen analiz\u00e1l\u00f3, majd a f\u00f6l\u00e9nyesen szintetiz\u00e1l\u00f3 szem kell. Mondom, kell; azaz: k\u00edv\u00e1ntatik. \u00c9s azt is mondom: nem lehet m\u00e9gsem csup\u00e1n ecsetkezel\u00e9sre, vagy te\u00f3ri\u00e1kat elvet\u0151 \u00e9s \u00fajakat sz\u00fcl\u0151 spekul\u00e1ci\u00f3ra visszavezetni mindazt, amit itt m\u00e1r kik\u00fczdve l\u00e1tunk. L\u00e1tjuk a t\u00e9rbe foglalt, a t\u00e9rbe tett; m\u00e1s oldalr\u00f3l pedig a vil\u00e1g-teret visszafoglal\u00f3 embert, aki\u00e9rt v\u00e9gs\u0151 soron \u00e9rdemes sz\u00f3lni. Akire sz\u00e9toszthatjuk saj\u00e1t szorong\u00e1sainkat, f\u00e9lelmeinket, akire r\u00e1test\u00e1lhatjuk a benn\u00fcnk megterm\u0151 szabads\u00e1got. Ez\u00e9rt ott a k\u00e9pen, k\u00fcl\u00f6n\u00f6s hangs\u00falyaival t\u00fcntet \u00e9s egybefog. Kis Endre k\u00e9pei fokozottan is a l\u00e1t\u00e1s \u00e9s megl\u00e1t\u00e1s kalandj\u00e1ra cs\u00e1b\u00edtanak, m\u00e1r szinte a k\u00e9p m\u00f6g\u00e9 is, a legbels\u0151bb tartom\u00e1nyokba.
De ezen tartom\u00e1nyok, az emberi gesztusok r\u00e9v\u00e9n, \u00fagy vet\u00fclhetnek r\u00e1 mindennapjainkra, ahogy azokat var\u00e1zsosan-ironikus, fanyar agyagszobraiban, c\u00edmek \u00e9s k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb eligaz\u00edt\u00e1sok n\u00e9lk\u00fcl D\u00e1vid Lehel f\u00f6lmutatja. F\u00f6l \u2013 az anyagb\u00f3l, a legf\u00f6ldebb f\u00f6ldb\u0151l, a leg\u0151sibb technik\u00e1k biztos ismeret\u00e9vel. Anyagszobrok \u2013 egym\u00e1sra tekint\u0151 sorozata; mintha az ezredv\u00e9g \u00f6sszes t\u00e9kozolhat\u00f3 idegbaja, kaj\u00e1ns\u00e1ga, civiliz\u00e1ci\u00f3s betegs\u00e9ge visszakacsintana a k\u00ednai, g\u00f6r\u00f6g \u00e9s indi\u00e1n kult\u00far\u00e1kra: \u00edgy hangs\u00falyozva az id\u0151tlens\u00e9g \u00e1t\u00f6r\u00f6k\u00edthet\u0151s\u00e9g\u00e9t is. Mert az anyagba form\u00e1zott figur\u00e1k \u2013 legink\u00e1bb n\u0151k, f\u00e9rfiak s \u00e1llatok \u2013 D\u00e1vid Lehelnek nemcsak a kez\u00e9t\u0151l lesznek eml\u00e9kezetes teremtm\u00e9nyek, hanem a szitu\u00e1ci\u00f3ban ott fesz\u00fcl\u0151 kimondatlans\u00e1gokt\u00f3l is, amelyek ugyancsak besz\u00e9desek. \u00c9s \u00f6nmagukra, meg r\u00e1nk mutatnak egyszerre \u2013 esend\u0151 b\u00e1jjal, esend\u0151 helyzetekben, egy\u00e9n\u00edtett vagy m\u00e1r t\u00edpuss\u00e1 sorolt fintorokkal. Mintha az eml\u00e9kezetes \u00e9s felejthetetlen kisemberek l\u00e9pn\u00e9nek el\u00e9nk mondjuk Forman \u00e9s Menzel filmjeib\u0151l, akik szeretnival\u00f3an k\u00f6nny\u0171 sz\u00edvvel k\u00eds\u00e9rtett\u00e9k meg a szabads\u00e1got, a csal\u00f3d\u00e1saikra mindig maradt a l\u00e9lek legbensej\u00e9b\u0151l egy optimista grimasz. Ezen apr\u00f3 agyagszobrok az embert f\u00f6lemelhetik \u2013 egy arasszal legal\u00e1bb! \u2013 az agyagos f\u00f6ld f\u00f6l\u00e9, ahonnan m\u00e1r t\u00e1vlatot rem\u00e9lhet gy\u0171r\u00f6tt napjaiban. \u00dagy tekinthet\u00fcnk r\u00e1juk, mint \u00fajkori kultikus leletekre, melyek \u00e1rulkodnak r\u00f3lunk, korunkr\u00f3l.
S ha tov\u00e1bb n\u00e9z\u00fcnk? Ha t\u00e1volabbra?
Szents\u00e9g, \u0151sis\u00e9g, moderns\u00e9g egym\u00e1sbaj\u00e1tsz\u00e1s\u00e1nak, egym\u00e1sra vet\u00fcl\u00e9s\u00e9nek k\u00fcl\u00f6nleges tal\u00e1lkoz\u00e1si pontj\u00e1n \u00e1llnak \u00e9s hallgatnak \u2013 mert id\u0151n t\u00falian b\u00f6lcsek! \u2013 Ily\u00e9s Istv\u00e1n f\u00e1b\u00f3l \u00e9s kisebb r\u00e9szt f\u00e9mb\u0151l megalkotott szobrai. Val\u00f3ban egy \u201ekert t\u00e1gas templom\u00e1ban\u201d a term\u00e9szet dics\u00e9ri Ur\u00e1t, aki a v\u00e9gtelen burj\u00e1nz\u00e1sb\u00f3l, mely anyagszerinti is, de m\u00e9gink\u00e1bb a l\u00e9lek pulz\u00e1l\u00e1s\u00e1t k\u00f6vetve f\u00f6lszabad\u00edtja, form\u00e1v\u00e1 szabad\u00edtja. A m\u0171v\u00e9sz \u00e9s megmunk\u00e1lt anyag foh\u00e1szkodik itt a plasztika nyelv\u00e9n, s ha kell, abb\u00f3l kil\u00e9pve, b\u00e1r az organikuss\u00e1got \u00edgy is \u0151rizve \u2013 hib\u00e1tlanul. Mert a f\u00e1ba v\u00e9sett, karcolt bet\u0171k a legbens\u0151bb miszt\u00e9riumr\u00f3l vallanak. Sz\u00f3longat\u00e1sunkra \u2013 felelnek. Felelnek \u00e9s r\u00edmelnek a magyar\u00e1zhatatlan teremt\u00e9s soha meg nem szakad\u00f3 folyamat\u00e1ra, mely Isten \u2013 term\u00e9szet \u2013 ember <\/span>h\u00e1rmass\u00e1g\u00e1t el nem v\u00e9theti. Ily\u00e9s Istv\u00e1n szobrainak, kor\u00e1bban dombor\u00edtott v\u00e1sznainak, reliefjeinek r\u00e9gt\u0151l csod\u00e1l\u00f3ja vagyok; mint aki e plasztikus po\u00e9zis borzongat\u00f3an nemes \u00e9s \u0151si \u00e1llapotait, tartom\u00e1nyait erk\u00f6lcsi hagyat\u00e9kk\u00e9nt k\u00edv\u00e1nja l\u00e1tni ezen a f\u00f6ld\u00f6n, hogy nyomunk legyen, ha egyszer r\u00e1nktal\u00e1lnak. Nincs k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb \u00e9rtelme hangs\u00falyoznunk, mennyire j\u00f6v\u0151idej\u0171, a szabads\u00e1g rendj\u00e9be tagolhat\u00f3 megfogalmaz\u00e1sok, sugallatok kapnak szemet gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtet\u0151 s minden \u00e9rz\u00e9kszerv\u00fcnket \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is megmozgat\u00f3 form\u00e1t. Azaz gyermeks\u00e9g\u00fcnk \u00e9s feln\u0151tts\u00e9g\u00fcnk \u00f6sszes sz\u00e9p paradoxon\u00e1t: \u201e\u0150si \u00f6r\u00f6meit\u201d itt lelhetj\u00fck fel. Ebben a k\u00f6r\u00fclker\u00edtetlen kertben.
R\u00f6vid \u00e9s nagyon szubjekt\u00edv \u00e9szrev\u00e9teleimet a tal\u00e1lkoz\u00e1s v\u00e1ratlans\u00e1g\u00e1val kezdtem, ahol mi, megh\u00edvottak, s a m\u0171vek \u00e1ltal megsz\u00f3l\u00edtottak \u2013 k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le emberek, vend\u00e9gek vagyunk. De l\u00e1t\u00e1sunk \u00e9szre kell vegye, s majd sz\u00edv\u00fcnk is \u00e9rezni fogja, \u201ebel\u00e1tja\u201d, hogy megh\u00edv\u00f3ink r\u00e9gi bar\u00e1ts\u00e1gukat, s m\u0171v\u00e9szetr\u0151l vallott n\u00e9zeteik rokonsz\u00e1lait is az itt ki\u00e1ll\u00edtott m\u0171vek k\u00f6r\u00e9 font\u00e1k. Tal\u00e1n ett\u0151l is m\u00e1s, a szokv\u00e1nyos gesztuson t\u00falmutat\u00f3, sz\u00edv \u00e9s l\u00e9lekk\u00f6zeli a v\u00e1llalkoz\u00e1s. Ez az egym\u00e1st v\u00e1llal\u00f3, egym\u00e1st er\u0151s\u00edt\u0151 ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s, melyet nemes p\u00e9ld\u00e1j\u00e1\u00e9rt is illik megk\u00f6sz\u00f6nn\u00fcnk.<\/p>\n
(Forr\u00e1s, 1991. 7.)<\/span><\/p>\n