{"id":401,"date":"2019-12-16T22:03:33","date_gmt":"2019-12-16T22:03:33","guid":{"rendered":"http:\/\/new.nagygaspar.hu\/honlap\/?post_type=versek&p=401"},"modified":"2019-12-16T22:03:33","modified_gmt":"2019-12-16T22:03:33","slug":"ha-foljutunk","status":"publish","type":"versek","link":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/versek\/ha-foljutunk\/","title":{"rendered":"Ha f\u00f6ljutunk…"},"content":{"rendered":"

Fiúk! Még bilincset sírnak
összetett kezünkre, még koszos
havat lavináznak fölénk,
még vallatnak a rend\u0151r-professzorok,
különben a kutya se jön utánunk,
a kutya se jön elénk
erre a koszos kis állomásra…
hová mint a nem tudom mit\u0151l
\u0171zött csordapásztorok
egyakolból<\/em>, alkoholtól
megmaradt pásztorok,
gyerekreménnyel, ritka vággyal
bepöfögünk Bakony-hónaljú éjszakával,
s csak föntr\u0151l a fény,
különben a kutya se jön elénk
onnan a hegyr\u0151l, heggyé vakondolt
löszös, agyagos dombról,
ahonnan tíz éve szétfesl\u0151
gesztenyeként szétgurultunk,
harangszó hátán zökögtünk,
vidáman-sírva rázkódtunk le
hülye utakon, hülyébb utakra. <\/p>\n

E dombot a szél ezer éve
edzi, arcunk löszb\u0151l
parányi id\u0151re vagy átszitálja,
vagy örökre kimetszi,
itt kúszunk fölfelé mi,
békés utakat megkerülve,
fölfelé valahányan, kocsmák
kecskemekegés-himnuszában,
páfrányok bársonyhorzsolású
erdejében, kúszunk mint a higany,
szívünk a mér\u0151m\u0171szer, néha még
ritka jazzdobos, néha már kihagy,
a hegy azért mégsem Tihany,
bár itt van alapító levele<\/em>. <\/p>\n

Villámok másznak el\u0151 a földb\u0151l,
leföldelt tüzek szikrázzák föl
a csúcs elektromos harangjait,
szavalják összes vérünk a táj
b\u0171nbánatlila tribünén, hogy
végre Titanikként süllyed el\u0151
az isteni ködb\u0151l s én pihegve
várom a földigér\u0151 ruhájú embereket,
várom a várból a figurákat,
szamaraskordét, angyalszárnyú hordót,
várom a kimasírozó falra kicsinyített
osztályokat, a tanári noteszok
irgalmatlan hajráját a túlvilági kapun
kifelé, várom a bámész turistákat,
akik irigyelnek-sajnálnak minket,
várom a levelet, várom a fordítható
födel\u0171 ládát rothadó körtékkel, otthoni
darazsakkal, várom az órák végét,
várom a kádfürd\u0151t, várom az éjszakai
bogarakat, visszavárom a barlangok
tavak mélyér\u0151l a holtakat, várom
a Te Deumot, várom itt a kapu el\u0151tt
a többieket, mert fogadtuk egykoron,
itt találkozunk, ha följutunk, ha följutunk… <\/p>\n

(1977) <\/p>\n","protected":false},"template":"","format":"standard","class_list":["post-401","versek","type-versek","status-publish","format-standard","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/versek\/401","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/versek"}],"about":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/types\/versek"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=401"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}