úgy indultam el
semmib\u0151l a végtelenbe
mint akinek már
minden mindegy lenne <\/p>\n
az ég falán a f\u0171zfaárnyék
már a holdon álldogálnék
sorsom ríkatja a föld
az ég falán a sok levél
nem tud szállni énvelem
hogy röpüljek és kivel
ha föld alatt a végtelen
háromnegyedes tavaszi ködben
egy háromnegyedre feln\u0151tt gyermek
sz\u0171kölve kihajtja a nagy versgallért
s a megrajzolhatatlan almakerek
asszonyhasfalon vetik a bukfenceket
lánydombocskák és fiúhegyek <\/p>\n
de még el\u0151bb
éveink lugasáról odaítéljük
a legszebb rózsát a sohasem
síró vonatkeréknek és ím
begördül a nagy tavaszba
folyókanyarulatú kezünk-lábunk
hiánya de nincs bocsánat:
bokáig – mindörökre a Donban állunk <\/p>\n
a háromnegyedes tavaszi ködben és l\u0151n baltavári <\/em>nagy ünnep ami következhet csak nézem Olga Korbutot csak nézem a tapskisiklást úgy indul el és a tenger zsámolyára hiszen bemutathatnád te is (1975) <\/p>\n","protected":false},"template":"","format":"standard","class_list":["post-433","versek","type-versek","status-publish","format-standard","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/versek\/433","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/versek"}],"about":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/types\/versek"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=433"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
sóhajt a XX. század
a háromnegyedes tavaszi porban
sóhajt a II. ezred
és én csak érzem:
valaki fél
e történelemben
<\/em>a száj lett
kitermelt homokbánya
és aki bánta már nem él
por alatt és köd fölött
talán a mennyet szántja <\/p>\n
mid\u0151n az \u0150s-Duna 1975-ben
visszafolyt vagy harminc évet
addig a leomolt partig
mikor még nem is éltem
a part fölött: álom halántéka
hold <\/em>c. röpcédula és apám
lovai eldobják édes terhüket
a megszülhetetlen katonacsikókat
felzeng anyám egyetlen templomában
loretói litánia: minden gyötrelmet
kiold<\/em> c. címtelen ige és l\u0151n l\u0151nek <\/p>\n
ami következik
ami nem marad el
mammutcsont-átültetés
kardfogútigris-sírás
sorsbukfenc kisgyermekem
ölembe hullt jöv\u0151m leszel
öledbe hullt törvényt eszel
nagy áron és minden áron <\/em>
szabad vagy és ha mégsem
gyorsan el\u0151 a nyelvtankönyvet
kételkedsz vagy kételkedel <\/p>\n
SZALTÓSZABADSÁGot érzek
gyönyör\u0171 ez a lány mondom
ahogy tennék a tengerészek
vakító lábai alatt
már minden ott libeg
a csók a taps az éden
mi hiányzik még Istenem:
az a két tenyérnyi sz\u0151nyeg <\/p>\n
csak hallgatom az ágyúcsöndet
de lassan feler\u0151södik az éj
kisüt a hold kertek tövében
de valaki kivonja magát
két kart az ég felé emel
kivonja szívét az \u0151rült kert
\u0151rült szirmai alól <\/p>\n
úgy indultam el hogy most:
elhasznált kilométerek gyökérzetemben
szívemen pusztult sebességmutatók
múljék el t\u0151lem a tenger
ha bemocskolva a patyolathajók <\/p>\n
térdel a férfi
s b\u0171neit senki
se érti a parton
mert akinek fülébe
szörny\u0171ket valljon
lehúzza már a súly
csontjai zörgését is
beépíti a himnusz
kimetélt nyelve
korcsolyázik az égen
csak a harang a
félfordulatú kondér
üti a semmi megkínzott
postagalambjait –
európai fény\u0171zést
röptet a hazából
egyetlen Mikes Kelemen
tintatóban fölgy\u0171l
a kékség a szó
ha még eleven
galambtoll pihéz
s tonnányi harang
üt szíven <\/p>\n
a költészet minden trükkjeit
az egynapos csodát
a konkrétvers és
szövegek sorát
átverhetnéd a
semmi szigonyát
a banális nagyhalon
soha nem kínálkozik
így az alkalom
de engem a tenger
érdekel ahogy mormol
s viszi a hajót
ahogy sínyli a szelet
s dúdol altatót
ahogy valahai földön
a partra loccsan
sót rak szívemre is:
szomjam sose oltsam
és súgja nekem szelíden
egészen halkan:
minden igaz költ\u0151-halánték
hatalmasoknak csupán csak játék
de a csönd is hatalmas katlan
de a zsámoly sohasem térdeletlen <\/p>\n