Karácsony és Szilveszter között,
mint két város között megy
az írógép-vonat, verseket
visz, kisikló életeket, vagonokat. <\/p>\n
Roppant a súly, töltések
szíve már cafatokban, de
megtörténik velünk az út,
az év, fordíthatatlanná
váló folyamat a csomagokban. <\/p>\n
Id\u0151, te hó, te egyformán
fehér, veled utazik elcserélt
magam, s nem mint a vér
szököm; de mint a vándorló
homok akkor is ha a szél
fordulatszáma nullán pihen:
így definiálja kezem a kort. <\/p>\n
Itt még a gyertya lobban,
de érkezésünk h\u0171lt helyén
hideg trombitazuhany robban,
és fogad az újévi állomáson
egy lovatlan lovas, egy
kil\u0151tt-lovú lóvasutas. <\/p>\n
És mesélünk, az egész resti
mesedélután, meseéjjel, aztán
mint imát a latrok: Európa
duzzadt máján a foltot, a
homorú térképet elragozzuk:
ha van út, ezen a térképen
vezet, ha van óra, itt ketyeg,
– mondják: mindig késve – de
el\u0151ször mindig itt menetel <\/p>\n
egy hadsereg kismutató,
nagymutató, harctéri beutaló,
perceinket számolgató lidérces
már-majdnem koordinátaszörny. <\/p>\n
Tehát utam mentén a
koordinátaéjben ezért bújtak
otthonok, mínusz mez\u0151kben varjak,
elég, hogy mindent én akarjak
elmondani a föld és homok el\u0151l,
hogy ne csak lelet legyünk,
mit kézbe vesznek a tengerzöld
tengerek, adják, viszik a lebomlott
h\u0171vös evez\u0151ket és senkisem fizet;
terem majd itt sirálybúzából
halkenyér: hajók dagasztanak vizet. <\/p>\n
Még, vagy már reggel óta
dél van, figyelj velem,
a csöndes állomáson pontosan
hallani: valahol, valamerre,
itt a távolban, ott a közelben
a téli délben kiüt a délb\u0151l
egy harang, habzik a hang
meg a galamb, az eltérített,
az eltérít\u0151 bilincse itt a fülben,
a fül kopik, a galambszárny
a magasság égkövén kopik,
a hang marad, id\u0151nk apad
akár a tenger, holt lesz,
és te megfigyelted nekem:
sörösüvegbe bukik a Nap,
miközben fején sötétl\u0151 égdarab-kalap. <\/p>\n
Szilveszter és Karácsony között,
mint két állomás között
a tolató mozdony életem
sípjeleivel együtt megszökött,
és az évvel is, te ország,
te zsebembegy\u0171rt kékl\u0151
diáksapkaroncs, átvert
madarak kalickája, édes hazája,
temet\u0151kben halottak szívzöreje,
kontinensnyi álmok veszt\u0151helye,
\u0151rizz meg magadnak,
mint szúrós növényét a kert. <\/p>\n","protected":false},"template":"","format":"standard","class_list":["post-436","versek","type-versek","status-publish","format-standard","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/versek\/436","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/versek"}],"about":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/types\/versek"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=436"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}