{"id":586,"date":"2019-12-16T22:03:33","date_gmt":"2019-12-16T22:03:33","guid":{"rendered":"http:\/\/new.nagygaspar.hu\/honlap\/?post_type=versek&p=586"},"modified":"2019-12-16T22:03:33","modified_gmt":"2019-12-16T22:03:33","slug":"rojtos-capahalok","status":"publish","type":"versek","link":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/versek\/rojtos-capahalok\/","title":{"rendered":"Rojtos c\u00e1pah\u00e1l\u00f3k"},"content":{"rendered":"

hommage à Márai <\/em><\/p>\n

Bokádon hullámpakolás, ha valami haza-bilincs kimarta volna; san diegói<\/em> mulasztásodat nem bocsáthatja meg már senki, semmi: óceán-porban jó hamuja mint plussz-tabletta fölpezseg, és nem nyelvi habzás: de csillogó só, sz\u0171zhó és valószín\u0171tlenül zöld pínea-erd\u0151; …hát akkor csönd, kísérteties csönd a hálók el\u0151tt, ha a "beszédmód" átragad, átszigonylik a szomorú cápákra is; már óceánumi lüktetések a karcsú tenger- vályúban: lignanói<\/em>, triesti <\/em>félkör-f\u0171részes, rojtos cápahálók sodrása, pödörgése zárja a nyílt vizet, nyílt seb lesz itt a h\u0151ben vibráló másnap délután, pedig tegnapod volt és holnaputánod: …a tenger ill\u0151 alázattal, körmenetes pompával visszavonult, megértette amit te még nem értesz és sokan nem értetek: elfogadva sorsát mer egyedül lenni önmagával, kérd\u0151íveit, kétségbeejt\u0151 hullámait kifuttatja Teremt\u0151jének, aki a mínuszos kezdeteknél kigondolta a jóra, a fölösleges, rossz háborgásra és a lábbal taposható szárazak szétválasztására; engedelmeskedvén hozzád is úgy közelít, lábodat nyaldossa és sót ragyogtat a fövenyen: csillogjon a szíved is, ember!… a tenger már visszavonult, a parti margó egy kéz satírozó szeszélyét\u0151l bevastagul, távolodik a sziklák pofozás-zaja, kis csattanások üzennek sajgó bokádnak: hullámpakolás valódi s vélt sebekre, kimarjult, ób\u0151r pórusokra; okulj mindebb\u0151l, ha végre elindulsz mint a gyermek "ajándékaid" után, talpad érzi már a szabályos, selyemkárpitos barázdákat, istenek-rendelte billenty\u0171zeten sétálsz a most nevetségesnek látszó mélység felé, tapogatod a földet, kicsinyített egyenlít\u0151i homokd\u0171nét, melyet az egyenletes harmonikázás épített, és nem a szél, és nem más elem, de \u0150, aki az id\u0151k kezdete óta s talán még kicsit el\u0151bbr\u0151l is buja lüktetéssel irkál; gy\u0171jtöd a kagylót, s más fényl\u0151 herkenty\u0171ket, mint valami évülhetetlen tengeri valutát, nézed a zsákmányt, leguggolsz az el\u0151bb még harmonikázó végtelenség csöndes \u0171rjébe, s konokul hallgatózol, igen, igen: befelé, mint mikor órákkal ezel\u0151tt veretted magad a Nap itt szokatlanul hegyes dárdáival (az eredmény látható és sajog), lehunyt szemeddel már a túlvilági fényességet tapintottad, szemed nem is volt, szíved nem is volt, zuhantál fölfelé: szívott fahrenheites angyalok kohója… kérdés csak az, melyik rublikába kerül a látvány, ez a valóságosan is barbár "húsipari bemutató"…; nyugalmad majd felh\u0151s, ijeszt\u0151en komor lesz, talpadra homok és só ügyel, nyomot vagy jelet hagysz-e a következ\u0151 dagályig, mikor szent perverzióval beléülsz ismét a víz ölébe: hadd ringasson, dajkáljon, mint egy Szindbád-i mondat majd M. S. Mesternél – "kinek pora és hamuja" – így csattan vissza szigorú Napló-lüktetéssel: "… Igazságérzetre nevelni magunkat és az embereket, s aztán az igazság tudatán belül, nyavalygás nélkül elviselni mindent, ami jön. Ehhez tartsd magad, feln\u0151tt, te örök gyerek.<\/em>", s az er\u0151sít\u0151 hullámkaréj meg így élesül föl, szinte fölhasít a bóják között: "Egy hazát lehet gy\u0171lölni, bírálni, el- és megítélni. Csak árulni nem lehet<\/em>." Bizony lassan félszázada fényesíti a só a grafitot, éjhomály nélküli tiszta éj van, és csillagos, elég is volt a tengerb\u0151l, most már menjünk Haza-Világgá, mint \u0151, aki tudta, hogy a hajósok is egyszer hazatérnek, és a tenger, meg ez a mindenség, kiszolgáltatottan, csöndben utánuk: ágyig, asztalig, temet\u0151 faláig. <\/p>\n","protected":false},"template":"","format":"standard","class_list":["post-586","versek","type-versek","status-publish","format-standard","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/versek\/586","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/versek"}],"about":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/types\/versek"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=586"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}