{"id":690,"date":"2019-12-16T22:03:33","date_gmt":"2019-12-16T22:03:33","guid":{"rendered":"http:\/\/new.nagygaspar.hu\/honlap\/?post_type=versek&p=690"},"modified":"2019-12-16T22:03:33","modified_gmt":"2019-12-16T22:03:33","slug":"predaul-a-vers","status":"publish","type":"versek","link":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/versek\/predaul-a-vers\/","title":{"rendered":"Pr\u00e9d\u00e1ul a vers"},"content":{"rendered":"
\n
\n

Hommage à Cormieux<\/em><\/p>\n<\/blockquote>\n<\/blockquote>\n

Azok a versek
melyekr\u0151l szólok
nem léteznek
nem szavakból valók
nem népesítik be a papírt
nagy álomban íródtak
vagy nézel\u0151dés közben bukkantam rájuk
a helyzet volt maga a vers
mégpedig oly tökéletes
amin\u0151t a hangok egymásutánjában
formált kiejtett aztán leírt
szavak mindenképp csak közelítenek
de soha el nem érnek <\/p>\n

s így örök hiányérzetünk marad
egy életen át latolgathatjuk
pont az a szó?
pont az a kép?
pont az a gondolat?
kérdezgetjük
és pont az a forma?
aggodalmaskodunk tovább
talán gyanítjuk is már
mintha a némák és vakok erényei
felelnének meg a legtisztábban
elvárásainknak <\/p>\n

mintha a Teremt\u0151
nekik ajándékozta volna
kezdetben a verset
mondván: ti szóltok is
láttok is romolhatatlanul
nem lesztek hiúk sért\u0151döttek
szívetekben nem lesz
harag és gy\u0171lölet
mely mindig a vers
lelkét piszkolja el <\/p>\n

viszont én csak
az együttállásokat <\/em>
érzem és látom s mondom
fénymásolom legbelülre álmomban
vagy révült bambulásaim (ihletettségem)
lebeg\u0151 perceiben
a vers velem történik
el\u0151ttem nekem
zúdul át rajtam
zúg a szemem
mint az éji bogár <\/em>
s néz ki a felt\u0171zött
gy\u0171jteményb\u0151l <\/p>\n

ím például
egy a sokból
prédául
– : –
látok egy lányt – gyönyör\u0171
ásít
látok egy férfit – izmos és er\u0151s
aki ás \u0151szi kertben
a lány fogai pedig májusi fényben
úgy villannak mintha a földben
forgolódó ásó villanna
s mindez egy folyó fölötti hídon
amint a villamos átdübörög rajta
és belsejéb\u0151l kihajolva látom
az elkoszolódott hó márványát
mint a város elgémberedett sírköveit
ahol most egy bukott polgármesterféle fazon
beszél háttal a híd korlátjának
dadog a várost jelképez\u0151
koszladt barnás hómárványnak
de senki nem érti
ez <\/em>a senki nem érti <\/em>
adja a vers visszatér\u0151 ritmusát
a fel-felvillanó ásó
amely a gyönyör\u0171 lány
szabályos fogsorával paralel tükröz\u0151dik
a hídon átdübörg\u0151 villamos túlsó oldalán
jelenti a ragyogó ellenpontot
s mindebb\u0151l valami szomorú dallam
szivárog el\u0151
nem tolakszik
jön mint a vércsík
a lány antik nyakán
aki azért mosolyog
és unottan ásít kitartóan tovább
szemét kissé lehunyja
remeg mintha vágy közelítené
a márvány olvad
mire a háttal álló
bevégzi a szónoklatot
pont elolvad
s a vastraverzek között
f\u0171 n\u0151 zöld zöld lobog
befutja a f\u0171 az ásó fémét
följön a villamos lépcs\u0151jén
a padlat gyönyör\u0171 füves rétdarab
többen levetik cip\u0151jüket
és a folyóba hajítják
majd táncba fognak
a lány el\u0151ttem meztélláb
a sarkán is vér
de olyan fehér
mint az oltott mész
mint a forró porcelán
mint …. <\/p>\n

itt aztán lehetne parányi hezit’
de Valaki fölülr\u0151l vetít
pereg pereg a könny
hozzá k\u0151risfalevél
a boldogságtól <\/p>\n","protected":false},"template":"","format":"standard","class_list":["post-690","versek","type-versek","status-publish","format-standard","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/versek\/690","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/versek"}],"about":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/types\/versek"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=690"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}