{"id":692,"date":"2019-12-16T22:03:33","date_gmt":"2019-12-16T22:03:33","guid":{"rendered":"http:\/\/new.nagygaspar.hu\/honlap\/?post_type=versek&p=692"},"modified":"2019-12-16T22:03:33","modified_gmt":"2019-12-16T22:03:33","slug":"utan-es-elott","status":"publish","type":"versek","link":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/versek\/utan-es-elott\/","title":{"rendered":"Ut\u00e1n \u00e9s el\u0151tt"},"content":{"rendered":"
\n
\n
\n

"Az írók néha elzüllöttek, de az irodalom
szent volt, mint a haza és a férfierény"
<\/em>(Márai) <\/p>\n<\/blockquote>\n<\/blockquote>\n<\/blockquote>\n

Nézheti ám most egyik a másikat
s kutyaként lógathatja nyelvét
beismerheti már: \u0151 is csak elvét
s\u0151t mámorosan és kéjjel kisiklat
valamit mert nem óram\u0171-helvét
nem választhat jók közt jobbakat
rég’ elv-társakból királyfikat
hisz elszabták már azt a kelmét,
palástoljon hát hozott anyagból
csörgesse ezüstjét s vedl\u0151 b\u0151rét
tüstént ott kínálja csak hol
jó vev\u0151ket lát s áldomásra l\u0151rét
spriccelnek elé a régi csapból
hogy felejtsen és görnyedjen hétrét <\/p>\n","protected":false},"template":"","format":"standard","class_list":["post-692","versek","type-versek","status-publish","format-standard","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/versek\/692","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/versek"}],"about":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/types\/versek"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=692"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}