{"id":719,"date":"2019-12-16T22:03:33","date_gmt":"2019-12-16T22:03:33","guid":{"rendered":"http:\/\/new.nagygaspar.hu\/honlap\/?post_type=versek&p=719"},"modified":"2019-12-16T22:03:33","modified_gmt":"2019-12-16T22:03:33","slug":"jelek-az-egi-asatasbol","status":"publish","type":"versek","link":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/versek\/jelek-az-egi-asatasbol\/","title":{"rendered":"Jelek az \u00e9gi \u00e1sat\u00e1sb\u00f3l"},"content":{"rendered":"
\n
\n
\n

"A fejsze már
a fák gyökeréhez ért."
<\/em>(Lukács, 3,7- 18) <\/p>\n<\/blockquote>\n<\/blockquote>\n<\/blockquote>\n

Sírás szép monotóniája
sírás nappal és éjjel
decemberi szürke égen
fáradt vadlúd-lasszók suhognak
miközben \u0151rjöng\u0151 szél
sosemlátott-szín\u0171 felh\u0151ket
toboroz a boltozat sarkába.
Ki ütközik meg kivel?
A felh\u0151 a szél a fáradt madarak?
S ki marad az ütköz\u0151k között?
A szorító égporában melyikünk vére?
Aki készült és mégis készületlen érte?
Mért a te szíved dobog még
mikor amazé hirtelen föladta?
Szent törvények véletlenében
a halál tervét miképp akarja
égre bámuló gyermekként félni
érteni vagy tenni csak ad acta?
De aki már látni tud az fölé hajol
és köpenyén felh\u0151k roncsa
szívét kerengi vadlúd-sírás
jeleket mégis e roncsok alól
nagy égrengés után újra kiás. <\/p>\n","protected":false},"template":"","format":"standard","class_list":["post-719","versek","type-versek","status-publish","format-standard","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/versek\/719","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/versek"}],"about":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/types\/versek"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/nagygaspar.hu\/honlap\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=719"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}