Prózakötetek - Közelebb az életemhez (Emlékezések, vallomások, megnyitók, interjúk)

[Ha tehetném…]

Ha tehetném, mindennap beülnék egy magamra zárt óriás moziba, ahol két filmet vetítenek: délelőtt Huszárik Elégiáját, délután Shindo Kopár szigetét. Éjszaka meg fehér lapokkal kitapétáznám pár négyzetméternyi albérletemet, gyök alatti házamat, hazámat. Valamelyik hószínű terepre hajnalig rákarcolódna egy boldogtalan költemény; kép és dráma, mint szívemre, agyamra már korábban.
Mert nyugtalan álmom a bizonyosság. Látom, hogy az estéli itatás után ötéves fejemet végignyalja búcsúzó kancacsikónk, jól sejtve, hogy a másnapi Vidámvásáron megnézik fogait. S én lennék a kétségbeesett karkörzéssel jelt adó kisebbik fiú is, veszélyekre figyelve, halálokat látván.
Sütő András egyik hősétől tudom, hogy az ember ott kezdődik, amikor összetéveszti magát azzal, amitől megfosztották. Az igazi vers is innen indul; azért a hiányért és szüntelenül cipelve a rábízottakat: bánatos csikóarcot, madárként repdeső gyerekkezet.

(Koronatűz, 1975)



< vissza Közelebb az életemhez (Emlékezések, vallomások, megnyitók, interjúk) prózakötethez