Ki tudja hol a félvonal
a félidő az abszurd pillanat
mikor szívedben egy óra üt
és elhalad és elmarad
a kristályos éj bádogain
végigfut korod és időd
neszt sikál magának mindenki
aki nem virraszt
csak ostobán alant időz
s fél félig-igazától is
nyugtatja szíve mágnesét
háza pólusát törött hajszálait
mint terheit lesöpri így:
az ágy meleg
a sör hűvös
fölkelni úgy-
sem érdemes
fütyörész a maga térfelén
ágyfelén arcvonalán
nem hiszi el hogy…
vagy elhiszi talán…
falhoz vert érvek itt
többnyire évelő gyomok
versek csontritkulása
és kicsontozott korod
helyett fehérje-dús
zászlók húsa
szélcsöndben is lobog
halkan jön el
szimmetriája szinte
hibátlan s közel
de markában még sokáig
gyengülünk (ülünk) foszladozunk
< vissza Tékozlók imája (új versek) (a Múlik a jövőnkből) verseskötethez