Azt üzeni Valaki:
ismét tanulhatom – ha nem kívánt
pótvizsgán is, dögmelegben –
a kopoltyús légzést,
a periszkópos szemlélődést
meg a jóizgalmú rejtegetést,
mert a szűrtfény és a szolidabb
fürdőruha lesz a divat
s felnövekvő fáink:
a Cenzúrahivatal,
hisz Isten Napját se lehet
minden időben forrponton tartani,
jöjjenek hát a kertek ligetek
megsárgult lombjai
valakinek,
annak a Valakinek üzenem:
egy kisebb valaki
végre rendezze el,
katalogizálja
erőltetett, de tényszerűen
kölcsönös bókjainkat,
és a virágok alól
öntse ki a tavalyelőtti vizet,
mint ahogy most én is,
nagy nyárban vacogó
szívemet lelkemet
< vissza Fölös ébrenlétem verseskötethez