Péceli-torontói Fáy Ferenc emlékének,
aki az egyik legszebb magyar verssel
járta végig a maga KERESZTÚT-ját.
Csak az elárultatásban bíztam
csak a jól végzett hóhérló munkában
és a két hegy között kígyóként
sziszegő útban
ahol az olajtól-ezüsttől-verítéktől
fénylő nagy éjszakában látom
a cipelni se restek néhányát
akiket alig ismerek
de tekintetemtől bátrak
és rommá alázható minden igazukkal
itt araszolnak velem
ha már a ti tagadástok percenként megesett
hát mi megyünk ebben a véres mesében
már minden állomásokon túl
és túl az élettelen kövek birodalmán
nyakig a dicstelen napokban
s mintha valami ének jődögélne szembe:
testvérem emlékezz meg rólam
mert én is veled vándoroltam
és a hajnali huzat örvényébe
nagy irgalmadba takaróztam
< vissza Tudom, nagy nyári délután lesz verseskötethez