– Lublinban mesélgetjük később Bohdan Zadurával –
Mert figyelt
hát szólított
ez volt a
posztja
mondanám
mentem egy
másik utca
egy másabb
oldalán
a várost persze
naná hogy
elfelejteném
de jött velem
aszfaltján
egén
egyszóval
követett
lerázhatatlanul
ő mint a jóremény-
ség fokán
a fény
kitől sokat tanul-
nak kezdő őr-
angyalok szóval és
újabb szóval
lélekszakadva
cselezve
gyalog
terelődtem felé
mint ki önmaga
iránt haladva
szívében
útjait viszi
s fedi föl
az orvul
követőnek
ki annyit közöl
hogy megbízása ez
ezért figyelt
évekig érted
fagyoskodott
hatódj meg
csöppet
s mosolyogj
szegény
ártatlanon
valahogy
értsd meg
az őrangyali
szolid glóriát
mit ő is
megfontoltan
belülre zárt
majd kéjjel
fölfedett
mikor igazol-
tatott valamely
jóisten helyett
"belépsz-e te is
az angyalok
karába kisfiam
bűnös lelkednek
ím nagy ára van
rozzant lelkedbe
egy konkrét váll-
tömés…" – jöhet
idő bizony könnyeden
jöhet mikor már
angyalőrizet követ
< vissza Amíg fölragyog a jászol (Versek Keresztes Dóra illusztrációival) verseskötethez