„Levelére válaszolva elfogyott az összes ténta, de pont elég lett! Mindazonáltal avégett… hol is kezdtem?… Abbamaradt, maga jól tördeli a sorokat… mármint egymás alá… mindenkit hülyének néz talán? No, a dicséret után kis marasztalás is, nem itt, hanem el, mivel észrevétlen fontos dolgokat a sorok közé rejt! Majd tárgyalunk halála után erről, úgyis ön, fiatal barátom hal meg előbb… És én is azt mondom: végülis dönt az utókor…”
(1969)
< vissza Tejfogak (a prae korszakból) verseskötethez