Már nem olvas nem ír
eljött a vakulás pillanata
csöndes órában éjfél zsákjába
bújik ami élő idebenn s jól szuszog
de künn az üveg mögött valami különös
mozgás kél: egy angyal szűzhavat gereblyéz
tökéletesen látod a párhuzamos "fésü-csikokat"
ilyenkor versekre gondolsz: soha le nem írhatókra
melyek pontosan illenének ebbe a várakozásnak kitett
ÉJBE ahol ama szárnyak tollai meglebbennek majd a sírástól.
< vissza Szabadrabok (Egybegyűjtött versek, 1968–1998) verseskötethez