Ilyés István szobraira
Mint az álomból
nem lehet kitalálni a fából
benne még az őserdei útkígyó
szívünkig marja kezdetét
hatalmas nyári szívverés
világ kezdete előtti délután
lombok lélegzetéből
ide szakadnak sejtjeink
mint ősi formák
a szétzilált világ emlékművei
tapintható és látható
gyönge szavakkal csak
körülgyalulható
ezért a szótalanságban hiszek
érzékeny labirintus a hazánk
és idegvégződéseit ráhurkolja az élet
minden beszéd helyett
itt van a szívünk helye
itt meg a hajnalig virrasztó
szemeké földrészeké
kéz szorít és láb karol
már minden velünk történik
múló jövőnkben
valahol
< vissza Kibiztosított beszéd verseskötethez