És miről szóljanak mostanság a versek?
Mikor mindenki kibeszél, kilocsog;
csak úgy röpköd protézisek közül a nyál,
s a nyár gyúlékony gumiján
csúszkálnak le-föl alkalmi szó(l)nokok.
És hallgatnak versek mélyén a költők.
A költőkben meg versek alusszák
holtaktól tanult álmukat.
Reflektoroz az óceán mély kútjában
valami fénylő…
s valami fényes is szurkál
másfél méterre a föld alatt.
Hát nem több, csak ennyi volna
e szelíd kérdésre az észrevétel;
s a jámborul dühöngő enyészet
nyomán ott fönn az égi mélyben
homályra vált egy régi fényjel.
És mintha már fölénk hajolna.
(1989)
< vissza Mosolyelágazás verseskötethez