Egy év végi kérdezőnek
Mint prérifarkasokban
a felgyűlt szenvedély
mikor átcsap hirtelen
valami másba.
Könnyedén mondják
s szenvtelen: ne félj!
És add föl magadat
az elmúlásnak.
Így termi meg sorsod
csökött tarackját
a kor szennyel és vérrel
behintett televénye.
Jöhetnek már az ipsos-ok
s prímán harapják
torkodat a hamis válaszok
vérző feketére.
(1996)
< vissza verseskötethez