Moriebar vitaliter ámulva
mondja hippói Augustinus
életre haldokoltam mondom
mondogatom én is utánad
mikor az októberi csillagos égen
átaraszol egy kicsi angyal
szárnyait ügyesen zsebre gyűrve
nem száll de könnyedén halad
szívem fölé mégis súlya van
szívének pedig szinte tollpihe
létezést ígért hitedből-hitem
én Ágostonom moriebar vitaliter
sorsom keresztjét hordozom
míg túljutok köztes kis halálaimon.
< vissza Szabadrabok (Egybegyűjtött versek, 1968–1998) verseskötethez