A tenger lent most is vadul morajlott…
bár forrt habjaiban valami távoli tört-kék,
mikor a Fekete Szikláról lelökték
bűnei miatt a megtévedt gyönyörű asszonyt.
És beúszott érte a legvadabb Remény,
de mielőtt elérte volna már halott volt
a tegnap még hűség és erény példája…
mára parázna, és a tenger csak morajlott,
mint vén halászokból a kórus hangja,
meghozván mindig a szigorú törvényt:
rettegjétek a bűnt és a veszejtő örvényt,
és nem tudták, hogy Isten másképp akarja!
< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez