Nagyság volt-e vagy valami más
aminek lombjai alatt éltek?
ahol jó volt örökre cserjének
sárgult tüskés bokornak maradni
és nagyság volt-e eget takaró
tavaszi zöldje őszi esőknél hosszabb
levélzuhogása?
s villámokat vadgalamb fészekbe
csitító megszelídítő kioltó kedve
nagyság volt-e?
miközben pörkölődött a dallam
elégiásan hullott alá az ének
keringőzött szépen a kitépett pihetollal
a nagyság jele volt-e
ha a hibátlan kérgen átsütött a mosoly
s egy csöppnyi vagányos dac
meg a kihívó hetykeség?
úgy hallgatta saját susogását
mint mikor ősember téved
csillároktól rogyadozó koncertterembe
s a levéltüdők már pattanásig feszülve
de egy Isten-szabású lény tartotta magát
látszólag egyenesen
hogy gyökere bolyhától eget böködő ághegyéig
rázkódott a sírás: a létezés gyönyörűsége
aztán kívülről jöttek szorgalmas fűrészek
alattomos fejszék s nézték közelről
nézte az aljnövényzet: rájuk dől-e?
de pengék hajladoztak a törzsben
vitorlák nyársalták föl képzeletét
és gyökerek csonkjai keveredtek a földdel
< vissza Fölös ébrenlétem verseskötethez